Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-19 / 42. szám
CÉLJUK — VISSZAADNI AZ EMBEREK EGÉSZSÉGÉT Jaroslav Prokopec, a CSSZK egészségügyi minisztere, nemrégen a televízióban egészségügyünk eredményeit és problémáit ismertetve, a gyógykezelést, a gyógyfürdői beutalást és a gyógyszerellátást gyakran érő bírálatok okaira is rávilágított. Összefoglaló írásunk célja, hogy az állandóan időszerű, közérdekű problémákról szélesebb körben tájékoztassunk. Gyógykezelés biztosítéka annak, hogy mielőbb felépülnek. A páciensek gyakran panaszkodjak, mert várniuk kell bizonyos kevésbé sürgős orvosi beavatkozásra, műtétre, vagy akár kórházi ágyra. A rendelők várótermeiben is többnyire sok a türelmetlen beteg. A helyzet nem mindenütt egyforma Egyes kerületekben vagy járásokban, ahol színvonalasabb az irányítás, kevesebb az ok a panaszra. A nővérek és a segédszemélyzet hiánya azonban mindenütt sok gondot okoz és ez a három műszakban teljesített; fizikailag és szellemileg igényes szolgálattal magyarázható. — A legtöbb problémája ezen a téren Prágának van. A kórházak zöme ugyanis elavult. Korszerűsítésük, illetve az új kórházak felépítése évekig is eltart, pedig nagy szükség lenne rájuk, hogy minél több súlyos kórban szenvedő betegnek visszaadhassuk egészségét — mondotta a miniszter. A többi között utalt a csecsemők véle született szívbajára, amelyet sebészeink ma már eredményesen műtenének, ha ezt lehetőségeink mindig megengednék. Hasonlóak pl. a csípőízületi műtétekkel kapcsolatos nehézségeink. Elegendő protézis előállításával sokkal több pácienst kímélhetnénk meg a szenvedéstől. Ré- gente ezek a betegek beletörődtek a megváltoztathatatlanba. Ma azonban — és így van ez rendjén — senki sem vállalja a rokkantak szomorú sorsát. Ehhez járulnak a téli hónapokban többnyire azonnali sebészeti beavatkozást igénylő gyakori lábtörések, amelyek további ortopédiai-sebészeti osztályok megnyitását teszik szükségessé. — Természetesen nagy segítséget jelentenek az egészségügyi intézmények irányításában részt vevő kerületi és járási nemzeti bizottságok csakúgy, mint az Iparügyi Miniszté rium vállalatai, valamint a Chiraria vállalat felsőbb szerve — az Elektrotechnikai Minisztérium —, amely az egészségügy műszaki színvonalának fejlődését is hivatott biztosítani — folytatta a miniszter. Majd az építő iparnak címezve szavait, megjegyezte: — Könnyű bírálni az egészségügyet, ha azonban egy kórház felépítése tíz évig tart, akkor ne csodálkozzunk a gyógykezeléssel és a várakozással kapcsolatos problémákon. Az utóbbi időben sok szó esik az egészségügyi szolgáltatások színvonalasabbá tételét és a szakosított osztályok gazdaságosabb kihasználását szolgáló egészségügyi hálózat átszervezéséről is. Ha ugyanis a pácienseket — tekintet nélkül lakhelyükre, illetve körzetükre — betegségük jellege szerint utalják a kórházakba, akkor a számítások szerint megszűnik az a ma még gyakori áldatlan állapot, hogy helyenként túlzsúfoltak, másutt azonban félig üresek az osztályok. Ez az eddiginél több gonddal és munkával járó átszervezés feltétlenül a lakosság érdekében történik. A cél az, hogy a betegek lelkiismeretes ke zelésben részesüljenek, mert ez a Beutalások A továbbiakban a miniszter a gyógyfürdőkben utókezelésben részesülő lábadozó betegekről beszélt. Gyakori panaszuk, hogy beutalójuk a nyári időszak helyett többnyire az őszi, vagy téli hónapokra szól. A gyógyfürdők azonban egész évben üzemelnek, szolgáltatásaik minőségében nincs különbség, a panaszok te hát indokolatlanok. Bevált intézkedés volt a szívinfarktusból felépültek utókezelésére néhány gyógyfürdő szakosítása. A köny- nyebb betegek csak a legszükségesebb időt töltik ugyanis a 'kórházban. Onnan egyenesen valamelyik fürdőhelyre távoznak, ahonnan rehabilitálásuk után visszatérve, hatvan százalékuk ismét bekapcsolódik a munka- folyamatba. Olyan eredmény ez, amelyre több tőkés ország is felfiretlenek az ilyen gondok. Lakosságunk ingyenes gyógykezelésben részesül, még akkor is, ha történetesen külföldi tartózkodása idején szorul ezekre a szolgáltatásokra. Pl. egyik állampolgárunk, idő előtt, Svájcban szülte meg gyermekét. Az ezzel kapcsolatos, tízezer svájci frankot kitevő költséget az 'Egészségügyi Miemum gyeit s kívánságuknak eleget téve, szakembereiket tanfolyamokon képezzük ki. Ezen sincs okunk csodálkozni, hiszen — minden fogyatékossága ellenére — egészségügyünk magas színvonalát, az orvosok és nővérek szaktudását, rátermettségét szerte a világon elismerik. Erről tanúskodnak a hazánkban tartott nemzetközi egészségügyi kongresszusokon elhangzó dicséretek és elismerések is. Természetesen ez a siker sem a véletlen műve. Köztudott, ugyanis, hogy társadalmunk óriási összegeket fordít az egészségügyre, tgy pl. egy könnyű lefolyású szívinfarktus gyógyítása az államnak legalább húszezer koronába kerül, egy bonyolult eset pedig ötvenezer koronát is felemészthet. A nálunk mintegy százezer koronát igénylő szívműtét Nyugaton csillagászati összegekbe kerül. Aki nem tudja megfizetni az árát, az többnyire búcsút vehet az életétől. Szocialista társadalmunkban ismeEz év tavaszán készült el a Vít- kovicei Element Gottwald Vasmű kórházának rekonstruált sebészeti pavilonja. A korszerűen berendezett sebészet négy műtőjének egyikét láthatjuk F. Gabéan, CSTK, felvételén Gyógyszerek nisztérium egyenlítette ki. De a külföldi egészségügyi szolgáltatások színvonala sem hasonlítható a — bár gyakran bírált — hazai szolgáltatásokéhoz. Eredményeinkből azonban korántsem következtethetünk arra, hogy egészségügyünknek — a már említetteken kívül — nincsenek problémái. Tapasztalatból tudjuk, hogy tavaly sok nehézséget okozott a gyógyszerhiány. Ezt a fogyatékosságot, noha gyógyszeriparunk 1979 szeptembere óta több mint száz százalékra teljesíti feladatait, még nem sikerült teljes mértékben kiküszöbölni. A ma alkalmazott mintegy kétezer gyógyszerből jelenleg 35 fajtát nélkülözünk a hazai piacon, amelyeknek nyersanyagát azonban a világpiacon is hiánycikként tartják nyilván. Ez az égető probléma csak önsegéllyel, vagyis nyersanyagbázisunk bővítéséA bohumíni Vas- és Dróthuzal- gyár alkalmazottjai — ameny- nyiben ezt kezelőorvosuk javasolja — felkereshetik a vállalat korszerű rehabilitációs központját, ahol különféle gyógykezelésben részesülhetnek. Petr Berger, CSTK, felvételén az in- halációs részleg. A kép előterében Eliáka Kuéerová rehabilitációs nővér vei, illetve az egészségügynek a vegyiparral, a mezőgazdasággal és a többi iparággal való szorosabb együttműködésével oldható meg. — A helyzet jobb megismeréséhez tudnunk kell azt is — mondotta a miniszter —, hogy míg húsz évvel ezelőtt a kész gyógyszerek, illetve nyersanyagok 80 százalékát hoztuk be a tőkés országokból, addig tavaly ezt a mennyiséget 20 százalékra csökkentettük. Az orvosságok java részét tehát ma már hazánkban állítjuk elő. Ez gyógyszeriparunk 1970 óta megkétszereződött termelékenysé gének és a dolgozók lelkiismeretes munkájának köszönhető. A 7. ötéves tervidőszakban a termelés 30 százalékos növekedésétől további javulás várható. A miniszter szerint azonban ennek ellenére a jövőben is sok problémát okoz majd elegendő mennyiségű gyógyszer biztosítása. Elsősorban azért, mert fejlődő orvostudományunk igényeinek megfelelően egyre nagyobb mennyiségre van belőlük szükségünk. Az elmúlt tizenöt esztendőben gyógyszerfogyasztásunk a két és félszeresére emelkedett. Természetes, hogy az egyre hathatósabb és tökéletesebb anyagokból kifejlesztett orvosságok ára és a tudományos kutatásokra fordított költségek is 'gyorsam növekszenek. A nyugati világ ásványolaj-válsága is lényegesen hozzájárult a devizáért vásárolt nyersanyagok árának évente átlag 13—40 százalékra becsült emelkedéséhez. Nehézségeinkben azonban — szerencsére — nem maradtunk magunkra. A szocialista országok a gyógyszerellátásban is megbízható támaszaink. A Szovjetunióból jelenleg évente 24 millió rubel értékű gyógyszert, illetve nyersanyagot hozunk be. További igényeinket a jövőben a szocializmust építő fejlődő országok — Vietnam, Laosz, Kambodzsa, Kuba, Afganisztán — is képesek kielégíteni. Az elegendő mennyiségű gyógyszer biztosítása tehát — eltekintve az áraktól — sok gondot okoz az egészségügynek, és mert a lakosság ingyen kapja az orvosságot, akadnak lelkiismeretlen egyének, akik nem becsülik meg ezt az óriási megterhelést jelentő nagyvonalúságot. A nagyfokú pazarlást tükrözi, hogy a tíz év előtti, egy főre 108 koronára becsült gyógyszerfogyasztás ma már évente mintegy 228 koronát tesz ki. Viszont a jogos igények is növekednek. Kielégítésük szocialista társadalmunk leghumánusabb feladata. KARDOS MARTA A kolíni járási kórházban már egy éve működik az a 30 ágyas részleg, ahol főleg idült betegségekben szenvedő, korosabb emberek találnak hozzáértő orvosi ellátásra. Egy esztendő alatt itt 270 pácienset kezeltek, akiknek átlagos életkora 78 év volt. Z. Humpálová, CSTK, felvételén dr. Jan Erejét osztályvezető főorvos vizsgálja az egyik pácienset 1980. X. 19. N zn •""D _______jé □
