Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-19 / 42. szám

ozsrn- M 1980 . X. 19. HOZZÁÉRTÉSSEL ES JOBB SZERVEZESSÉL Javulást eredményező gazdasági intézkedések A népgazdaság tervszerű irányítási re ndszerét 1980 után minden vállalatban és tizemben tökéletesítő Komplex intéz kedések bevezetésétől kevesebb, mint egynegyed év választ el bennünket. A gazdasági vezetők gondosan tanulmá­nyozzák az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket és felméréseket végeznek a munkahelyeken. Főleg ott, ahol úgy vélik, nem az elvárásoknak megfelelően használják ki a munkaidőt, nem gazdálkodnak jól a nyersanyagokkal, nem csök­kentik minimálisra a selejtet, vagyis nem tesznek meg mindent a termékek minőségi színvonalának rendszeres növelése érdekében. A gazdaságirányítás tö­kéletesítésével kapcsolatban igen nagy feladatok várnak a Martini Nehézgépipa­ri Művek komáromi (Komárno) vállalatára és üzemére is. Ezekről beszélget­tünk Csík Jánossal, a vállalati igazgató első helyettesével, termelési igazgatóval. Mint az ország .eddig, számos válla­latában megkérdezett gazdasági veze­tők, úgy Csík János is örömmel fogad­ta a gazdaságirányítás tökéletesítését célzó kormányrendeletet. Főleg, mert sok más, egyelőre felsorolhatatlan mennyiségű előnye mellett — elsősor­ban a végtermékeket gyártó vállala­tokban — lényegesen javítja a munka­feltételeket, előrelendíti a műszaki fej­lesztést, megoldja a termékváltással kapcsolatos korábbi gondokat, rendezi az alvállalkozók és a végtermékeket előállító vállalatok együttműködését. Végső soron még az emberi kapcsola­tokat is javítja, mert ha nem hiányoz­nak majd a termeléshez szükséges anyagok és berendezések, ha emelke­dik a szervezés színvonala, csökken­nek a munkások bérét is érintő vesz­teségi idők, kevesebb oka lesz az ide­geskedésre bárkinek az eddiginél. Vesztesági idők Sokat beszéltünk róluk az utóbbi években, de felszámolásuk érdekében nem tettünk eleget. Nem, mert ha minden vállalatban hiánytalanul telje­sítették volna a megszüntetésükkel kapcsolatos intézkedéseket, a gazda­ságirányítás tökéletesítésével kapcsola­tos intézkedések bevezetése előtt vég­zett felmérések néni hozhattak volna felszínre riasztó számokat a munka­idő-kihasználás területén. — Vállalatunk vezetősége mélyreha­tóan tanulmányozta ezt a területet — mondotta Csík János. — Sajnos a be­csületes dolgozók ezrei között megbúj­nak lógósok és szép számban találha­tók vándormadarak is, akik csak a saját érdekeiket nézik. Ügy látszik, ve­lük szemben a nevelésen kívül erőtel­jesebb intézkedéseket is kell foganato­sítanunk. Ezektől nem riadunk vissza. Pillanatnyilag a rendcsinálást illetően egyes gazdasági vezetők nem állnak a helyzet magaslatán, és úgy tűnik, arra várnak, hogy helyettük mások oldják meg a számonkéréssel kapcsolatos, nem éppen népszerű feladatokat. Sze­retnének jó fiúik lenni, ezért szó nél­kül hagynak olyan negatív jelensége­ket, mint a munkából való el'késés és a hosszúra nyújtott tízőraizás. Még rosszabb azonban, ha az adminisztrá­cióban dolgozók vétenek a munkafe­gyelem ellen. Nem szül jó vért, ha a termelésben dolgozók azt .látják, hogy egy-egy irodában kényelmesen fo­gyasztják a feketekávét, képes folyó­iratokat nézegetnek, beszélgetnek, s csak ezután kezdenek dolgozni. A gaz­daságirányítás tökéletesítését célzó in­tézkedések bevezetésével ezeknek az állapotoknak meg kell szűnniük, mind az irodában, mind a szerelőcsarnokban! — Nézete szerint hol kell hozzákez­deni a mendcsináláshoz? — Mindenekelőtt a vezetők berkei­ben. A rossz példa közismerten raga­dós. Ha a beosztott azt látja, hogy a főnöke félvállról veszi a fegyelmet és nem használja ki hasznos ténykedésre a munkaidőt, így tesz ő is. A rossz pél­dát mutató főnök nem is vonhatja őt felelősségre, mert igen könnyen — és joggal — a fejéhez vágják: ineked le­het, nekem nem?! Mivel az elkövetke­zendő időszakban minden perc az ed­diginél jóval drágább lesz, nem tűr­hetjük el, hogy a vállalatunkban eddig évi viszonylatban mintegy 130 ezer órát kitevő kihagyott munkaórák szá­ma ne csökkenjen a (minimumra, hi­szen ennyi idő alatt egy teherszállító hajó építési munkálatainak háromne­gyed részét el lehet végezni. — Mi szükséges a fegyelmezettebb, termelékenyebb munkához? — Főleg az, hogy a munkás akarjon és tudjon dolgozni. A veszteségi idők jelentős része a rossz munkaszervezés és az anyagellátásban mutatkozó zava­rok következtében jön létre. A gazda­sági vezetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy meglegyen a munkálatok zavartalan végzéséhez szükséges szer­szám, műszaki dokumentáció, anyag, energia. A többi a dolgozók lelkiisme­retén, munkához való viszonyulásán múlik. Gazdaságosság Ismert tény, hogy a dolgozók mun­kához való viszonyát nagyban befolyá­solja az általuk gyártott termék ha­szonértéke. Ha azt látják, hogy fára­dozásuk gyümölcse a raktárakban „szárad el“, porosodik és senki sem tart rá igényt, nem sok örömet talál­nak a munkában. A gazdaságirányítás tökéletesítésével kapcsolatos intézkedé­sek iki is zárják az ilyen termelés le­hetőségét, mert 1981-től a gazdaságos­ságnak az eddiginél nagyobb szerepet kell kapnia minden tevékenységben. A hajógyártásban is termékváltásra kerül sor, mely a szervezés színvonalának emelésén, kívül korszerű technológiát is igényel. A sorozatban gyártott sze­mélyhajók építését a kilencedik darab­bal befejezik (az idén adják át a he­tediket) és ezután különféle, főleg mű­szaki rendeltetésű úszóműveket gyárta­nak. A baggereken és teherszállító ha­jókon kívül tolóhajót is építenek a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat ré­szére. — Vállalatunkban a termékváltás több bonyodalommal jár — mondotta a termelési igazgató. — Az OL 400-as jelzésű személyhajók gyártásában — mivel luxus kivitelezésű úszóműről van szó — mintegy 170 asztalos vesz részt. Mivel azonban a teherszállító hajóik­ban mindössze 12 kabin van és ezek berendezése egyszerű, nagyobb meny- nyiségü munkaerő szabadul fel. Az asz­talosok más munkákra való átállításá­nál figyelembe vesszük szakmai isme­reteiket, azt, hogy milyen gépek ke­zeléséhez értenek és olyan munkát biztosítunk számunkra, mely nekik is, nekünk is kifizetődő. A teher- és toló- hajók gyártása — a személyszállító úszóművekhez viszonyítva — kevesebb villanyszerelői munkát igényel. Ugyan­akkor sok olyan szakemberre lesz szükségünk, akik értenek a hajótest- gyártáshoz és a hegesztéshez. Az ezzel kapcsolatos teendők megoldásában a termelési részlegeken kívül részt kell venniük a műszaki alakulatoknak és a hajógyártást ismerő valamennyi szak­embernek, mert ez biztosítja a termék- váltásra való zavartalan és (főleg gaz­daságos átmenetet. Rugalmasság A gazdaságirányítás tökéletesítésével kapcsolatos intézkedések nem tűrik a körülményeskedést, merevséget, a ki­taposott utakhoz való indokolatlan ra­gaszkodást. Ami a múltban jó volt, az jó lehet a jövőben is, ami viszont el­avult, azt akkor is meg kell változ tatni, ha az kockázatvállalással jár. A munkaszervezésnek, technológiának lé­pést kell tartania a követelményekkel. Minden esetben az adott helyzetből és lehetőségekből kell kiindulni. Erről így vélekedik Csík János: — Megtörténhet, hogy télen reggel héttől nyolcig nem kapjuk meg a ter­meléshez szükséges elektromos ener­giát. Ha ez hosszabb ideig tart, cél­szerű, ha nyolc órakor kezdjük a munkát. Ha tíz órától tizenegyig kell takarékoskodnunk az árammal, a tíz­óraizás időszakár tesszük majd át er­re az időre. Ez látszólag egyszerű, a valóságban azonban mégsem az. Ru­galmasságot, átgondolt szervezést igé­nyel. Szerencsére a múltban is meg­birkóztunk váratlan eseményekkel és a szerzett tapasztalatokat szükség ese­tén hasznosíthatjuk. Mondok egy pél­dát: Néhány évvel ezelőtt meghibáso­dott egy hajómotor. Nem dobtuk el, megjavítottuk és rákötöttünk egy áram fejlesztőt. Ezzel négyszáz kilowattot állítottunk elő. Nagy hasznát vettük. Később még két hibás motrot „fog­tunk be“ áramfejlesztésre és ma már 1300 kilowattot tudunkj termelni. Ami­kor 1979 januárjában és februárjában a szélsőséges időjárás következtében több iparvállalat hosszabb-rövidebb ideig leállt, mi dolgoztunk. Tudtunk hegeszteni és működtettük a legfonto­sabb iberendezéseket. Ez egy példa volt a sokból. Van ennek egy nyílt titka: a problémák láttán nem szabad pánik­ba esni, hanem megoldást kell keresni. — Mit tesznek, ha késnek a fontos szállítmányok? Mondjuk, nem érkezik meg határidőre egy generátor? — Jogos a kérdés, mert ilyesmi gyakran előfordul. Vállalatunk 800 gyárral kooperál és adódnak — ahogy mi mondjuk — vészhelyzetek. Ha az alvállalkozók idejében értesítenek ben­nünket a késésről, átcsoportosítjuk munkaerőinket más munkaterületre. Előbbre hozunk néhány olyan művele­tet, melyet a technológiai előírások szerint később kellene elvégeznünk. A régi mesterek talán hajmeresztőnek találnák néhány (eljárásunkat, de mi ismerjük az erőinket, hajóépítőink hoz­záértését, ezért komoly kockázatválla­lással — természetesen az ésszerűség határain belül — hozzákezdünk a gép­ház szereléséhez akkor is, ha nem ér­kezett meg idejében a generátor. A csöveket, kábeleket lefektetjük, illetve bekötünk mindent, mintha semmi se hiányozna. Amikor megkapjuk a szál­lítmányt, sajnos át kell „rámolni“ egyet-mást, de megéri, mert amit el­végeztünk, azzal már .nincs gondunk. Ilyen rugalmasan szándékozunk dol­gozni a jövőben is és természetesen más területeken is. Örömmel fogadott intézkedés Amikor a vállalat vezetői áttanulmá­nyozták a kormány jelentését a gazda­ságirányítás tökéletesítéséről, annak a résznek örültek legjobban, mely a vég­termékeket előállító vállalatok és az alvállalkozók közötti jogi kérdések egyértelmű tisztázására vonatkozik. Arról van sző, hogy addig nem szabad aláírni kereskedelmi-gazdasági szerző­dést, míg az alvállalkozók száz száza­lékosan nem biztosítják a részálkatré- szek, motorok, berendezések, műsze­rek, bútorok leszállítását. A végtermékeket előállító vállalatok­nak ez nyújt biztosítékot ahhoz, hogy a tervet határidőre teljesíthessék, és a termékeket jó minőségben állíthassák elő. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy az alkatrészhiány feszültsé­get okoz az emberi kapcsolatokban és az ebből származó idegesség, kapkodás is a minőség rovására megy. Ha vi­szont minden kéznél van, a dolgozók munkakedve is jobb. — Ezzel az intézkedéssel végre meg­szűnik egy tarthatatlan állapot — mondotta az igazgatóhelyettes. — Ed­dig ugyanis feleslegesen sokat utaz­tunk, könyörögtünk, majdnem azt mon­dom: alázatoskodtunk azért, hogy az alvállalkozók legalább egy részét szál­lítsák le a megrendeléseinknek. Ha úgy vesszük, groteszk helyzet állt elő, mert mi fizettünk és ráadásul nekünk kellett rimánkodnunk. Megtörtént az is, hogy valamelyik bútorgyár a szűk séges berendezések leszállítása helyett — ahogy mondani szokás — kiszúrta a szemünket a pönálé kifizetésével. Nyilván arra gondoltak: mit fogunk pe­pecselni egy olyan megrendeléssel, mely az évi termelésünk 1—2 százalé­kát teszi ki. És gyártották azokat a szobaberendezéseket, amelyeket a ke­reskedelem nagy mennyiségben átveti tőlük. Igen ám, de az egész évi hasz­nuk nem érte el egyetlen hajónk árát! Mi nem tudtuk átadni az úszóművet, több tízmillós kárunk keletkezett, eset­leg nem teljesítettük a tervet, mely a különfél juttatásokat vonta el dolgo­zóinktól. Röviden: a bútorgyár csak a saját érdekét nézte, sajnos a népgaz­dasági érdekek rovására. A gazdaság- irányítás tökéletesítését célzó intézke­dések rendet teremtenek ennek az enyhe túlzással dzsungelnek nevezhető állapotokban. A megkötött szerződést be kell tartaniuk a feleknek és így; nem kacsingathatnak a saját szerény por­tájukra, hanem azt kell gyártaniuk és szállítaniuk, amire a népgazdaságnak van szüksége. azt azonban már kevesebben kérdezik meg, miért hagyja abba a termelést fél órával vagy 40 perccel a műszak be­fejezése előtt! A komáromi hajógyár­ban — és nyilván több más vállalat­ban is — ennek egyszerű a magyará­zata: mert el akarja érni a nem kellő körültekintéssel összeállított menet­rend szerint közlekedő autóbuszt. — Szeretem a konkrét dolgokat, vizsgáljuk meg ezt a jelentős vesztesé­gi időket kiváltó .negatív jelenséget is a maga .meztelen valóságában — mon­dotta Csík János. — Az . első műszak délután .negyed négykor ér véget. A dolgozóinkat vidékre szállító autóbu­szok fél négykor indulnak a gyár por­tájától távolabb levő megállóhelyről. A hajógyár az alapterületét tekintve is a nagyobb vállalatok közé tartozik, s ha a munkás a hajóleeresztő-berende- zés környékén, vagy a szerelőcsarnok távolabbi részén dolgozik, negyed óra alatt hogyan szedi össze a szerszámait, hogyan jut el az öltözőbe? Mikor mo­sakodik meg és öltözik át? Persze, még a munkaruháját is el kell raknia, és az sem mindegy, hova teszi a fú­rót, kalapácsot, mert könnyen lába kelhet. És ekkor még mindig az öltö­zőben tartózkodik! Hogyan jut el az em­lített tizenöt perc alatt a portához, ahol bélyegeznie keli és azután az autóbusz-megállóhoz? Dolgozóink nem olimpiai bajnokok, ezért nehéz elkép­zelni, hogyan futnák le e ne.m kis tá­volságokat negyedóra alatt! Mi tud­juk, hogy a menetrend összeállításá­nál sok fontos szempontból vesznek figyelembe. Vonatok, autóbuszok csat­lakozásának a 'biztosítását és még mást. Viszont nem szabad elfeledkez­niük arról, hogy mi a munkaidő min­den percének termelésre történő ki­használására törekedünk, újítunk, ész-, szerűsítünk a veszteségi idők csökken­tése érdekében, ezért az Illetékesek gondoljanak ránk is. Garantáljuk, ha a tömegközlekedési eszközök jobban igazodnak a gyár műszakjaihoz, senki sem bírálhat bennünket veszteségi idő­ügyben, mert a munkások döntő több­sége szeret és tud dolgozni, lelkiisme­retes és szívén viseli a gyár érdekelt. Tennivaló van bőven A kormányrendelet hiánytalan .meg­valósítása az elmondottakon kívül szá­mos más, a gazdaságos és minőségileg kifogástalan termelés biztosításával kap­csolatos intézkedés foganatosítását te­szi szükségessé. Fontos, hogy a gaz­dasági vezetők ismerik a rájuk váró feladatokat és kellő szakértelemmé; rendelkeznek. Most minden erejükkel az idei és így a hatodik ötéves terv­időszak feladatainak a teljesítésére tö­rekednek, mert ez biztosítja számukra a következő tervidőszakra való zavar­talan átmenetet. A jövő évben már se­gítik munkájukat azok az intézkedések is, melyek a gazdaságirányítás tökéle­tesítésével kapcsolatosak. KOMLÖSI LAJOS Könnyű szidni a munkást...

Next

/
Thumbnails
Contents