Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-19 / 42. szám
VASÁRNAP 1980. október 19. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.00, nyugszik 16.37 Közép-Szlovákia: 6.08, nyugszik 16.45 Nyugat-Szlovákia: 6.16, nfugszik 16.53 órakor A HOLD kel - 14.50, Névnapjukon szeretettel köszöntjük NÁNDOR és KRISTIAN nevű kedves olvasóinkat 1745-ban halt meg fonatban SWIFT ír származású kiváló angol Irt, a világirodalom egyik legnagyobb s*a- tirlkasa (szól. 1667) • 1925-ben balt meg Frantl- iek KVAP1L szlovák kgltő (szfil. 1855). 'i ■ AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI * SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL . Apáit es a nép egysege Ladislav Hrzal írása A szocialista versenymozgalom Hacsi Attila cikke takarítanak be Balta József riportja Koránkelők között Lalo Károly írása szégyenkezniük Német János riportja Itt a földön is Bohus Chnoupek elbeszélése Szombaton brigádra megyünk, jelenti be a gyerek otthon, mire egyik másik szülő jelhördül. No nem azért, mert csemetéje megint helytelen szót használt, mert e tevékenység helyes kifejezése a társadalmi munka. Maga a tény miatt háborog a szülő. Qjságolvaső lévén tudja ugyan, hogy az ellenszolgáltatás nélkül végzett, áldozatos társadalmi munka eredményei igen figyelemre méltóak. Talán ha azt mondaná a gyerek: társadalmi munkát fogunk végezni, a szülő mosolyogna. A gyerek azonban komolyan gondolja, amit mond. Dolgozni fog egy fél napot, néhány órát az iparban, vagy a mezőgazdaságban. A szülő az, aki elrontja az örömét ilyen megjegyzésekkel: Méghogy dolgozni! Nektek az a dolgotok, hogy tanuljatok! Nem azért jársz iskolába, hogy máGyakori eset, hogy ideges anyukák az utca közepén „nevelik“ csemetéjüket. A mellettük elhaladók helyeslőén bólintanak: Bizony így kell eljárni a kicsikkel szemben, másképp nem tanulják meg a rendet. Hát igen. A kétéves gyerek igazán állhatna mozdulatlanul mamája mellett, amíg az megcsodálja a kirakatot, választ magának egy gyönyörű ruhát, s már ott lebeg a szeme előtt, ahogy barátnői irigykedve nézik ... A gyerek meg ne topor- zékoljon, hisz kapott már szalámis zsemlét, mogyorós csokit és cukorkát is. Mit akar még? A gyereket viszont egyáltalán nem érdeklik a kirakatban lógó gúnyák. Valahogy semmi sem érdekli. Csak bőg, nyafog. Az anyát idegesíti a síró gyerek, fól el- fenekeli, a csöppség fülsok helyett dolgozz! stb. Az egészen az a legfurcsább, hogy a szülő egykor talán szívesen járt „brigádozni", és meglehet, ma is áldoz a szabad idejéből néhány órát, hogy egy járda elkészülDolgozik a gyerek jön, egy óvoda hamarabb felépüljön. De a gyerekét nem engedi dolgozni! Bennünket annak idején — sokszor tanítás helyett (és ennek örültünk a legjobban!) — gyakran kivittek paradicsomot, paprikát szedni, kukoricát, dohányt törni. Nem tudom, mennyi kárt okoztunk és mennyi hasznot hajtottunk, arra azonban még ma is jól emlékszem, hogy nélkülözhetetleneknek tartót tűk magunkat, hittük, hogy a segítségünk nél kül a t.-i szövetkezet a csőd szélére jut. Es ez volt a fontos. Az egyik dél-szlovákiai siketítő ordításban tör ki. Egy másik anyuka másképpen jár el kislányaKinek kellene ? val. Magyaráz neki, lelkére beszél, szavakkal akarja őt meggyőzni. A kicsi sír, visít: De én piros fagyit akarokl A mama tudja, hogy a leányka eperfagylaltra gondol, de a közelben levő árusnak csak vaníliás fagyija volt. A kislány ezt dühösen a földre dobta: Mondtam, hogy pirosai akarok! Az emberek fejcsóválva nézik a kis porontyot, kifogásolják követelőzését. Anyukája viszont nem esik kétségbe. Megígéri síró gyermekének, hogy a másik utcában levő cukrászdában biztosan város magyar tanítási nyelvű alapiskolája „nagy“ tanulói néhány hete egy szombati napon gyárban dolgoztak. Nem valószínű, hogy a szóban forgó gyár a tizenéves gyerekek alig félnapi munkájának köszönhetően teljesíti vagy túlteljesíti a tervét. De gondolom, ez mellékes: az a fontos, hogy a gyerekek — az esetleges szülői rosszallás ellenére is — szívesen dolgoztak, élvezték a munkát, és meggyőződésük, hogy a segítségük nélkül a gyár tervteljesítése komolyan veszélyben forgott volna. Sokat beszélünk a munkára való nevelésről. Úgy vélem, ennél jobb módszert aligha találni. A családban, az iskolában egyaránt a munkára kell nevelni. De nemcsak nevelni kell a munkára, ha nem nevelni kell a munka, különösen a fizikai munka megbecsülésére is — függetlenül attól, milyen pályát választ majd a gyerek. S ez legalább annyira fontos! vesz neki „piros“ fagyit. S a kislány, ha nem is rögtön, de a cukrászdánál abbahagyja a sírást, mert bizonyossá válik előtte, hogy megkapja kedvenc fagylaltját. Mondanom sem kell, az utóbbi szülő helyesen járt el. Az előttem lépkedő 16—17 éves lánynak más a véleménye: Na, adnék én a szentem csőrére, nem kérne többé piros fagyit! Néhány lépéssel arrébb két nehéz táskát cipelő idősebb asszony próbál magának utat törni a tömegben, s akarva, nem akarva az említett leányba ütközik. —- Tehén! —- kiált rá a leányzó a cipekedö asszonyra. Kinek is kellene adni a csőrére? hőik dfw* IDŐSZERŰ GONDOLATOK A XVI. kongresszus előkészítése nemcsak a kommunisták, hanem a dolgozók millióinak Ugye is lesz, akik pártunk politikájával összekapcsolják életüket és munkájukat, reményeiket és távlataikat. Ezért az előkészítést úgy szervezzük meg, hogy ebbe a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, társadalmunk valamennyi rétege aktívan, alkotóan bekapcsolódhasson. El akarjuk érni, hogy az előkészületek során tovább szilárduljon a párt és a nép kapcsolata, a dolgozók mélyebben megértsék az előttünk álló új feladatokat és követelményeket. A kongresszus előkészítésének fontos része lesz az eredményeknek és azoknak a tapasztalatoknak felelősségteljes értékelése, amelyeket pártszervezeteink, a kerületek és járások, az üzemek és községek munkakollektívái gyűjtöttek a XV. párt- kongresszus határozatainak megvalósítása során. Pártunk és egész társadalmunk munkájának eredményeit mérlegelve elmondhatjuk, hogy a XV. kongresszus által kitűzött célokat egészében sikeresen valósítjuk meg. Az elmúlt évek során kitartó küzdelmet folytattunk, minden kommunista és népünk áldozatos munkát fejtett ki társadalmunk további felvirágoztatásáért. Számos jó eredményt értünk el, nem egy akadályt és nehézséget küzdöttünk le. Szembe kellett és szembe kell néznünk munkánk fogyatékosságaival is. A szocialista építés történetében a hetvenes évek a gyümölcsöző építőmunka, a stabil, békés fejlődés, népünk boldog békés életének évtizede. A társadalom politikai, gazdasági és szellemi életének valamennyi területén további haladást értünk el. Ezért pártunk az elért eredmények feletti jogos büszkeséggel készül a XVI. kongresszusra, s ugyanakkor tudatosítja az előttünk álló feladatok igényességét. Eltökélt szándéka, hogy a jövőben is eleget tegyen szocialista hazánk további sikeres fejlődéséért vállalt felelősségének. (Részlet Gustáv Husók elvtársnak, a CSKP KB 18. ülésén mondott megnyitó beszédéből) Az oroszkai (Pohronsky Ruskovj körzeti gyermekorvos, dr. Mészáros Sándor élete tevékeny, mozgalmas élet. Sokfelé jár, sok helyen 'megfordul. Számomra a leg emlékezetesebb, amikor a cukorgyár büféjében találkoztam vele. Üzemorvosi teendője végeztével cukor nélküli feketét kért, jöttek mentek körülöttünk, mindenkivel szót váltott, mindenki köszöntötte, s ő így szólt az egyik idősebb munkáshoz: „Pista bácsi, vigyázzon a májára!" Azután tréfálkozva mondta a pult mögött álló kiszolgálólánynak: „Kikap tőlem, ha rumot ad az öregnek, mert még diétáznia kell.“ Nevettek, valaki felénk emelte a poharát és köszöntötte: „Egészségére, doktor!“ Derűs mosollyal fogadta a köszöntést, majd folytattuk beszélgetésünket, melynek témája a család volt. Két lánya főiskolás, az egyik orvos, a másik fizikus lesz, a fia gimnazista. — Ok az én kis családom — mondta róluk szólva —, a nagy családom pedig a körzet, meg a gyár. Tevékeny, mozgalmas életének problémáiról, gondjairól egy másik alkalommal gedjenek az emberek ...“, azután így folytatta prózában: — Nekünk, akik emberi sorsokkal foglalkozunk, és kommunisták, pártoktatási előadók vagyunk, kötelességünk szítani ezt a tüzet, hogy holnap még világosabb legyen az agyakban és melegebb az emberi szívekben ... Az orvos politikai tennivalóiról szólt, miként kell a ORVOS - KOMMUNISTA beszélgettünk, amikor riport- utamat megszakítva, estefelé váratlanul toppantam be hozzá. Közel háromezer kötetet tartalmazó, hangulatosan berendezett könyvtár- szobájában a pártoktatás középfokú tanfolyamának másnapi szemináriumára készült. Szorgalmasan jegyzetelt azokból a könyvekből, melyeket ajánlani fog hallgatóinak. Amikor felpillantott és meglátott, József Attila egyik verséből idézve fogadott: „Valami nagy tüzet kéne rakni, hogy melepárt 15. plénumának határozatait a községben, a gyárban megvalósítani, személy szerint mit fog tenni annak érdekében. Elmondta, hogy a fiatalok irodalmi színpada számára milyen mondaniva- lójú összeállítást szerkesztett legutóbb. A tavalyi műsor miért volt sikeres, mit tapasztalt, mát fognak változtatni, miként lehet a fiatalok tevékenységét tapintatosan ügy irányítani, hogy saját kezdeményezésük folytatása legyen mindegyik, politikailag elkötelezett jellegű, ifjúsági akció, rendezvény. — És a kutyusok? — kérdeztem. Nem véletlenül persze, hiszen néhány évtizede, amikor a községbe került, még előkelősködő kedvtelésnek számított a fajkutyák tenyésztése, meg a vadászat, de ő sokat tett azért, hogy megváltozzon ez a felfogás. Példát mutatva, megszervezte a munkások körében. Nem is érte váratlanul a kérdés. — Flóra megint remekelt — válaszolta. Megint, hangsúlyozta, hiszen nyolc aranyérmes vizslája közül Flóra az Innsbruckban rendezett versenyen világbajnoki címet nyert tavaly. Ötvenedik születésnapján a Vadászok Szövetsége Központi Bizottságától megkapta. A vadászat fejlesztésében elért kiváló eredményekért emlékérmet. Mégpedig az aranyérmet. Tevékeny, mozgalmas életének mindennapi eseményeit az orvos hivatástudata, munkaszeretete formálja. Cselekvésének, tetteinek meghatározója pedig az a tény, hogy kommunista. HAJDÚ ANDRÁS
