Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-12 / 41. szám
A televízió néhány évtizedes fennállása alatt szinte elképesztő karriert futott be: naponta százmilliók töltik szabad idejük tetemes részét a képernyő előtt. Statisztikai kimutatások szerint a világ országainak döntő többsége, száznegyvenhét ország (az ENSZ-nek 153 tagállama van) sugároz rendszeresen tévéadást, az állandó nézők száma Földünk lakosságának fele, eléri a kétmilliárd főt. Ez a dinamikus fejlődés korántsem fejeződött be, hiszen a legnépesebb ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban mégcsak gyerekei makör, ill. ennek segítségével lehet a szövegben „lapozni“. Ha elolvasta az előfizető a szöveget, a folytatást a kényernyöre gombnyomással lehívhatja. A néhány ezer előfizetővel indult szolgáltatás hamarosan nagynépszerűségre tett szert, olyannyira, hogy újsághíreket, cikkek kivonatait is kezdte közölni. Napjainkban a rendszernek már több százezres előfizető tábora van, naponta húszezer oldalnyi friss híranyaggal szolgálja közönségét. Az üres csatornán közvetített írott szöveg népszerűségének híre csakhamar eljutott a kontinensre is, ahol a jhetvenes évek elején az NSZK-ban kezdték bevezetni. Európában a német nyelvterületen teletext néven vált ismertté. A teletext a kezdeti véleményekkel ellentétben nem teszi feleslegessé az újságokat és egyáltalán a nyomtatott szöveget, mivel csupán bizonyos funkcióit tudja teljesíteni. A gyors és tömör öírtovábbítást, valamint az újságok általános informatív részét — így főzési tanácsadóként, színházi kalauzként szolgál, időjárásjelentést közöl stb. A képernyőn közölt szöveg olvasása meglehetősen fárasztó, emiatt hoszabb eszmefuttatás közlésére teljesen alkalmatlan. Általános elterjedése esetén bizonyos, hogy AZ ÍROTT szó diadala pőben jár a televíziózás. Még a kö zelmúltban is úgy tűnt föl, hogy az audovizuális eszközök térhódítása megállíthatatlan, a Ikép- és hanginformáció teljesen kiszorítja az írott szót. Sokan már a „Guttenberg galaxis“ megszűntéről kezdtek értekezni, amikor a hatvans évek közepén megjelent Angliában az új szolgáltatás, a viewdata rendszer. A találmány kiötlői a televízió és az újság szerencsés egyesítését remélték ettől az ötlettől. Mint annyi mást, ezt a találmányt is megálmodták a tudományos-fantasztikus művek szerzői. A nyomdák költségességét, az újságkészítés hosz- szadálmasságát, a terjesztés problé máit figyelembe véve arra a következtetésre jutottak — akárcsak a rendszer feltalálói — hogy a nézők minden bizonnyal örömm3l fogadnának egy, a képernyőn olvasható tájé koztatót. A nyomtatott szöveg a televíziós készülékhez csatolt adapter útján jelenik meg a képernyőn. Az előfizető telefon segítségével tárcsázza fei a központot, amelynek információszolgálata a képernyőre vetíti az aznapi szövegajánlatot. Ez a tőzsdei árfolyamoktól a színházak műsoráig bármi lehet. A telefonhoz kapcsolt billentyűs szerkezet segítségével választható ki a megfelelő té„munkamegosztás“ alakul ki a teletext szolgálat és az újságok között: a rövidebb, gyorsan változó híreket az előbbi, a hosszabb eszmefuttatásokat, cikkeket, kommentárokat az utóbbi közli. A képernyőre írott szöveg másik válfaja Videotext néven vált ismertté. Mint az elnevezés is sejtetni engedi, a képpel párhuzamosan közvetített írott szöveg képernyőre vetítését jelenti. Eredetileg nagyothallók számára kezdték sugározni ezt a képinformáció sötétszintimpulzusába kódolt szöveget. Ezáltal a szereplők beszédét a képernyő alján egy dekódoló berendezés jelentette meg. A dekódolóval nem rendelkező nézők ezt a szöveget nem látják. Később nemzeti kisebbségek számára kezdtek ily módon műsort sugározni, akik számára anyanyelvükön jelent meg a többség nyelvén elhangzó szöveg írásbeli fordítása. A video- texthez hasonlóan a teletext is rendkívül népszerű, előfizetőinek tábora rohamosan emelkedik, a szolgáltatás díja ennek megfelelően folyamatosan csökken. E két rendszer diadala is bizonyítja, hogy az írott szó korszaka korántsem ért véget, csupán a kor követelményeinek megfelelően elfoglalja helyét a képernyőn is. O. E. KV MŰFAIBAN - KÖZÖS CÉLOKÉRT Magyarországi kollégákat fogadtak a sajtónap alkalmából a Csehszlovák Televízió Tv-híradójának bra- tislavai főszerkesztőségében. E találkozás meghívás alapján jött létre, a két testvéri ország híradósai közti együttműködést elősegítendő. A kül- és belpolitikai szerkesztőkön kívül a látogatók közt volt rendező, levél tári dolgozó, gyártásvezető és mások. Kihasználva az alkalmat, a búcsúzás előtt elbeszélgettünk a csoport két tagjával, Varga Józseffel és Farkas Józseffel. # Farkas József a Tv-híradó kül politikai szerkesztőségének vezető szerkesztője. Gondolom, nálunk is ezt a területet tanulmányozta? — Igen. Tudniillik odahaza kamatoztatni szeretnénk az itt gyűjtött tapasztalatokat. Most látom, mennyire eltérő a két híradó külpolitikai részének szerkesztése. Míg az itteni híradónak csaknem harminc állandó külföldi tudósítója van, a miénknek csupán néhány. Nálunk az a gyakorlat, hogy a különlegesen fontos eseményekre kiküldjük munkatársainkat, vagy megrendelés alapján dolgoztatunk más szerkesztőségek külpoliti kari szerkesztőivel. # A módszer ugyan lehet eltérő, de a lényeg nyilván az itt is, Magyarországon is, hogy minél előbb jusson el a hír a nézőkhöz. Ennek hogyan tesz leget a külpolitikai szerkesztőség? — Külön figyelembe kell vennünk, és ez gondolom itt, önöknél is hasonlóan van: országainkkal más társadalmi berendezésű országok is szomszédosak, ebből eredően ugyanazt a hírt nem okvetlenül kommentálják ugyanúgy, mint mi. Különbözik a tartalom, különbözik a forma, és nekünk föl kell arra készülnünk hogy más hatások is érhetik a nézőt. Természetesen arra törekszünk, hogy a mi véleményünk, a mi álláspontunk legyen a hatásosabb, hogy az igazságunk győzzön. # Ehhez viszont az is kell, hogy a képernyőre vitt anyagok — hely színi riport, stúdióból előadott kommentár stb — minőség szempontjából is a lehető legmagasabb fokon legyenek. Ennek elérésére, illetve megtartására milyenek a lehetőségek? — A szerkesztőség belső szervező sét épp a minőségnek rendeltük alá. Belső munkatársaink végzik a hétköznapi munka oroszlánrészét, emellett műsorvezetésre gyakran fölkérünk ismert külső munkatársakat is, akik lapoknál dolgoznak, vagy pedig a rádióban, esetleg a televízió más szerkesztőségeiben. Tehát rendszeresen bedolgozó külső munkatársi gárdát építettünk ki, akik bejárnak hozzánk, tapasztalatukat, tudásukat megosztják velünk, és megosztják nézőinkkel is, akik ezalatt gazdagodnak, az információink pedig tartalmasabbak, átfogóbbak, agitációink hatásosabbak lesznek. # Milyen arányban oszlik meg a Tv-híradóban a kül- és a belpolitikai híradás? — Kicsi ország vagyunk, tehát nagyobb ablakot kell tárnunk a világba. Ennek az elvnek vetjük alá a híradó kül- és belpolitikai részre való felosztását. Nálunk nagyjából fele-fele az arány. # Varga József belpolitikai kommentátor. Ügy vélem, hogy e területen is a minőség és a gyorsaság a főszereplő. — Előrebocsátom, hogy a hazai hírnek sokkal rövidebb utat kell megtennie, mint egy külföldi hírnek. Azt is hozzá kell tenni, hogy a néző nemcsak nálunk, de a világon mindenhol érzékenyebb arra, hogy egy hazai esemény milyen „tálalásban“ kerül a képernyőre. Nálunk a híradóban a kiszolgáló apparátuson kívül a belpolitikai szerkesztőség munkatársai szerzik 'be az információ nagy részét. Itt Csehszlovákiában azt tapasztaltam, hogy nagyon szigorúan veszik a szerkesztők szakosítását. A főszerkesztőségen belül — nem beszélve a külpolitikairól, sportról — gazdasági, szőkébb értelemben vett belpolitikai és kulturális rovat működik. Ugyanilyen felosztásban épül a műsor is, amelynek az egyes rovatoknak meghatározott ideje van. Én ezt figyelemre méltónak tartom. Magyarországon a szakosítás kicsit másképp szervezett. Nálunk a belpo- litíkai szerkesztőségben dolgozó szerkesztők közt osztottuk szét a szakterületeket, de nem rovatokra bontva. A cél viszont ugyanaz: az aktuális és tartalmas tudósítás. # Milyen egyéb forrásokból merítik az inforációt? — A hírszerzésben nagy segítségünkre van a Magyar Távirati Iroda. Az általa kibocsátott úgynevezett eseményelőzetesből is szoktunk váló gatni. Az érdekesnek ígérkező eseményekre forgató csoportokat küldünk ki, amelyek aztán riportban tudósítanak. Természetesen nálunk mindig készen állnak ügyeletes szerkesztők és riporterek, akik a nem várt vagy előre nem tervezett események színhelyére azonmyomban kimennek és földolgozzák al témát. Itt már elhangzott, hogy kicsi ország vagyunk. Számunkra ebből egy előny származik: Budapestről hazánk bármelyik pontja gépkocsival is rövid időn belül elérhető. Megtörtént már, hogy egy esemény még le sem zárult, és mi már riportban tudósítottunk róla. K. B. H armatgyenge szórakoztató műsor képsorai peregnek a képernyőn. A tévé népszerű műsorvezetője a húszéves jubileumát ünneplő 'táncdalszerzővel viccelődik. A jelek szerint jól szórakoznak. Egyszercsak hirtelen fordulat áll be. A szunyókáló, vagy éppen unatkozó, újságot lapozgató néző felkapja a fejét: a műsor következő szereplője: Hofi Géza. Kiderül, annak apropóján szerepel az adásban, hogy valaha lemezre énekelte az ünnepelt egyik szerzeményét. A műsor koncepciójának megfelelően most ennek ismétlése várható. Az alig kétperces bejátszás igazolja a várakozást: a néző színészi, 'technikai, rendezői bravúrt lát. Pedig látszólag nem történik más, mint hogy el énekli Payer — S. Nagy: Vasárnap délben című .táncdalát. Először mint törpe látható Hofi a képernyőn, majd két, három törpeként, végül mint Hófehérke és a hét törpe énekli a dalocskát. A különféle látványosságokhoz, háttérkeverésekhez és trükkmutatványokhoz edzett néző ezen már meg sem lepődik, .pedig a nyúlfarknyi felvétel nemcsak technikailag rendkívül igényes, de bizonyos tanulsággal ás szolgál. A' inéző évek óta egyre jobban beletörődve tűri, hogy a legkülönbözőbb műfajú tévéműsorok rendezői elektronikus trükkhatások kísérleti nyúlja- ként használják. Eközben egyre inkább beigazolódik, hogy a technika mai színvonala mellett ezek a megoldások remekül beválnak a szórakoztató műsorokban, annál bizanabbul hatnak és visszatetszőbbek azonban, ha drámai hatáseszközként próbálják alkalmazni őket. Ennek a felismerésnek az eredményeképpen született a zseniálisan ötletes Ki akarja vízbe ölni Mráőek doktort című cseh filmvigjáték, amely filmes technológiával készült ugyan, de az elektronikus trükk-keverő által létrehozható megoldásokat tartalmazza. Azonban a televíziós technikával készült szórakoztató műsoroknak is megvannak a már szánté klasszikusnak számító alkotásai, elég csak a hazai tévénézők által minden bizonnyal ismert (a tévé által többször sugárzott) Iskolai kirándulás című, Ivan Mládek „banjo bandájával készített kedvesbumfordi könnyűzenei műsorra gondolni, amely tavaly megnyerte a Prix Danube gyermek és ifjúsági tévéfilmfesztivál nagydíját a saját kategóriájában. Közelebbi példát is említhetnénk: a veszprémi tévéfesztiválon nagy sikert aratott és díjazott lett a Fonográf együttes ötletes trükk ha tá sokkal készült rövid koncertje, amely az Egy millió fontos hangjegy egyik előadásaként szerepelt először a képernyőn. Megoldásában és nehézségi fokában azonban e felvétel valamennyit felülmúlta. Ahhoz, hogy valakit két példányban megjeleníthessenek a képernyőn, legalább .két kamera kell. Ha a szereplő két különböző helyzetben szerepel, ehhez két különböző Időpontban felvett felvétel szükségeltetik, amit trükk-ke verő segítségével másolnak egyetlen mágnesszalagra. Tehát a „nagyjelenetben“ amikor Hofi „nyolc példányban“ volt látható, nyolc felvételt kellett a kilencedik képmagnó szalagjára másolni. Ez ma a felvételtechnika magasiskoláját jelenti, mivel kilenc képmagnó együttes vezérlését feltételezi. Egy kisebbfajta számítógép a rendszer „agya“, amely a vágó és a rendező pontos utasításait követve keresi ki a megfelelő képrészeket, irányítja a vezér- (Master) és a nyolc kiszolgáló (slave) képmagnót. A rendkívül bonyolult és méregdrága berendezés- komplexum a leírtakon kívül természetesen még számtalan trükkre képes, amellyel minden bizonnyal még találkozunk a képernyőn. A rövid bejátszás legfőbb tanulsága, hogy a trükk-keverő alkalmazása nem zárja ki, épp ellenkezőleg igenis megköveteli a képzelőerőt, a nagyfokú dramaturgiai ismeretet és az elsőKEI PERC BRAVOR rendű színészi játékot. Tudomásul kell venni, hogy az alkotók felkészületlenségét, ötletszegénységét, hézagos szakmai tudását nem lehet (vagy ha igen, csak ideig-őráig) a trükk-keverő zsonglőrmutatványaival elleplezni. Hiába brillírozott volna a rendező a trükkdceverővel, ha nem talál méltó partnerre az előadóban, aki a tőle megszokott remek alakítást nyújtotta, tehát, nemcsak a rendező, vágó és operatőr, de az előadó fogyatékosságait sem tudja az elektronikus trükkös (lélegzetelállító halmozása pótolni. Különben is a trükkök csak akkor érik el céljukat, ha a nézőt sikerül bevonni a játékba. A szemfényvesztéstől túl sok eredményt ivárni balgaság, mert könnyen lelepleződik a csalás, ezzel a hatás a visszájára fordul: a néző dühösen Vált más csatornára, vagy kikapcsolja készülékét, ha látja, hogy a ’borotvahabban vagy akvárium vizében fuldokló szereplők életéért kellene izgulnia. De a groteszk, játékos, ötletes, humoros megoldásokat szívesen fogadja, örömmel száll be a játékba, ha észreveszi, hogy a rendező kikacsint a keverőpult mögül: nem kell ezt komolyan venni, hiszen csak játékról van szó. A néző önfeledten osztozik az alkotók örömében: játék- vasúton és -léggömbön utaztatják a szereplőket, szakadékok és felhők felett lebegtetik vagy éppenséggel megsokszorozzák őiket. Ahogy Csenterics Ágnes rendező tette Ho fi hér két és hét törpét varázsolva a képernyőre. Nagy kár, hogy egy Hlyen gyenge műsort rendezett hozzá. OZOGÁNV ERNŐ 19BI. X. 12. < 14 ÚJ SZÚ A
