Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-12 / 41. szám

VASÁRNAP 1980. október 12 A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 5.50, nyugszik 16.50 Közép-Szlovákia: 5.58, nyugszik 16.58 Nyugat-Szlovákia: 6.06, nyugszik 17.06 órakor. A HOLD kel — 8.56, nyugszik 18.57 órakor. Névnapjukon szeretettel köszön tjük REZSŐ, MIKSA és MAXIMILIAN nevű kedves olvasóinkat 1855-ben siöletett NIKISCH Artur neves magyar szár­mazású karmester |t 1922) • 1965-ben balt meg |an CUMPELtK cseh lestfimfi vész (szül. 1S95). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Az internacionalista egység eszmei-erkölcsi kötelékei Irta: A. Dasdamirov professzor Hozzáértéssel és jobb szemezéssel Komlósi Lajos cikke Szegény — királyi gazdagon Gály Iván riportja Megérik az ezredfordulót? Karóba Ervin írása A szigor határai Szuszanna Rubinstein cikke Egy fiatal színésznő levele Batta György novellája Vasárnap csirkeapró­lékból főzök levest, mondta a feleségem, ami­kor hét végére megvette a húst: két fagyasztott csibét. Mivel ez a család kedvenc leveseinek egyi­ke, egyhangúan helyesel­ve véltük tudomásul a bejelentést. Apróléklevest mégsem evett egyikünk sem. Hogy miért? Egysze­rűen azért, mert nem volt aprólék a csirkék belsejében. Pedig az át­tetsző igellt zacskón pi­ros, illetve kék betűk hir­detik, hogy ami benne van, bontott csirke apró­lékkal. Az is leolvasható a csomagolásról, hogy az áru első osztályú, állat- orvosilag ellenőrzött, s a Nyugat-szlovákiai Barom­fifeldolgozó Üzemek el­féri üzemének a terméke. Az üzletben természe­tesen a vásárló nem tud meggyőződni arról, hogy a fagyasztott baromfi belsejében csakugyan van-e aprólék, hiszen a csomagot nem bonthatja fel. Az már máskor is előfordult, hogy a csirke belsejében egy zúza he­lyett mondjuk két szívet, vagy májat találtunk. Azt is tudom, hogy ennek mi az oka. Az aprólékot kü lön edényből adagolják a dolgozók, s tévedésből az egyikből, vagy a másik ból kétszer vesznek, míg mondjuk a harmadikból egyszer sem. Ez a főzés­nél nem is jelent jófor­mán semmilyen gondot, bár szerintem az első osztályú áru esetében ennek sem illene előfor­dulni. Teljesen más azonban az, ha egyáltalán nincs aprólék a csomagban. Ráadásul a zacskó szöve­ge szerint lennie kellene. S ha két csomagot vesz valaki, és az egyikben sínes, az már nemcsak érthetetlen, de bosszantó is. A elféri üzem minő­ségi ellenőreinek talán nem ez a véleménye? HOVA LETT AZ APRÓLÉK? A lakótelepi élelmiszer- boltban délelőtt nincs nagy tolongás. A nyug­díjas bácsi gyakorlott kézzel rakja ki a pult­ra a bevásárlókosár tar­talmát. A pénztárnál ülő csinos kislány blok­kol, a vásárló fizet, a pénztárosnő rádobja a számlát az áruhalmazra és távozik. egy középkorú, fehér kö­penyes férfi. Illendően megszólítja, jöjjön csak egy pillanatra. A sétáló férfiú kelletlenül végig­méri. A BALEK A férfi tapasztalt vá­sárló lévén — s mert nem is kellett sebtiben összekapkodnia az árut, észreveszi, hogy a két li­ter tejet nem számították be. Vállalja a balek sze­repét, vár. Senki nem kérdezi, miért nem szedi már a kifizetett porté­kát, s miért nem áll már tovább. Végre arra sétál — Mit reklamál tulaj­donképpen? Magyarázza: valami nem stimmel, egy tétellel kevesebbet blokkoltak, úgy látja a tejért nem fi­zetett. Az érdemes keres­kedelmi dolgozó értetlenül mered rá. Ilyen csodabo­garat! Bosszankodva elő­keríti a pénztáros kis­lányt, halkan dohog. — Siess, egy ipse feltűnési viszketegségben szenved, de nem csinálunk neki diadalkaput. Átszámolják a tétele­ket. Valóban, négy koro­na a differencia, két li­ter tej ára. Az idős bácsi fizet, végigmérik, ott­hagyják. Ilyen balek nem köszönetét, csak lesajná- lást érdemel. Próbáljuk meg elkép­zelni, mi történik, ha a bácsi négy korona ára csokit próbál elcsenni az unokájának. Helyesel­nénk a megszégyenítést. De most?! IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az élet nap nap ntán bizonyítja, hogy az imperializmus lényege változatlan és nem­zetközi viszonylatban folytatódik az ádáz osztályharc. Ez a harc az utóbbi időben még intenzívebb lett az imperializmus két­ségbeesett kísérleteivel összefüggésben, hogy megváltoztassa a világ erőviszonyait, katonai fölényt vívjon ki a szocialista kö­zösséggel szemben és „erőpolitikájéval“ zsarolja nemcsak a szocialista országokat, hanem Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fia­tal független államait is. Világszerte nagy nyugtalanságot vált ki elsősorban az Egyesült Államok kalandor­politikája. Az amerikai kormányzat hazárd­játékhoz fogott, csakhogy az imperializ­musnak visszaszerezze elveszített történel­mi kezdeményezését. Támadja az enyhülést, fokozza a fegyverkezést, rontotta kapcso­latait a Szovjetunióval. Az észak-atlanti tömb államait arra kényszerítette, hogy növeljék fegyverkezési kiadásaikat és egyezzenek bele áj amerikai nukleáris ra­kéták Nyngat-Eurnpába való telepítésébe. Az amerikai kormányzat ezt a veszélyes politikáját demagóg frázisokkal leplezi. Az amerikai politikában ez nem jelent Semmi újat. Összefügg ez az amerikai im­perializmus története legreakciósabb, leg­rútabb vonásaival. Elég emlékeztetnünk né­hány tényre. Az Egyesült Államok elszabo­tálta EHrópa háború otáni rendezését. Meg­gátolja a fasizmussal való erélyes leszámo­lást. Megnyitotta a „hidegháborút“. Kihir­dette a „háború szakadéka szélén való egyensúlyozás“ doktrínáját. A szocialista országok ellen irányuló különféle támadó jellegű tömböket hozott és hoz létre. Há­borút robbantott ki Koreában, Vietnamban és Izrael segítségével a Közel-Keleten. Társ­felelős a chilei, nicaraguai, salvadori, bolí­viai. tömegmészárlásért. Amíg csak tehette, védte a fasiszta rendszert Spanyolországban és Portugáliában. Megdöntötte az iráni de­mokratikus kormányt és hatalomra segítette a sahot. Támogatta a kambodzsai népirtó rendszert. Segiti az afganisztáni ellenforra­dalmat. Életben tartja a dél-afrikai fajül­döző rendszert. Minden módon támogatja az ellenforradalmi erőket a világ bármely részében. A világot önkényesen felosztja érdekövezeteire. Hosszá a láncolata a népek, a szabadság, a haladás és a béke ellen iránjmló ellen­séges akcióinak. Ugyanakkor farizeus mó­don az emberi jogok, a népek szabadsága védelmezőjének, világviszonylatban a de­mokrácia védőpajzsának tünteti fel magát. (Vasil Bílak elvtársnak a Rudé právo megjelenésének 60. évforduló­ja alkalmából mondott beszédéből J ilkiMM Bögellö (Bohefov) talán a legkisebb falu a Csallóköz­ben. Lélekszáma alig ha­ladja meg a 400-at. De (al­sótagozatos) alapiskolája mégis van. És Csicsay Lajos igazgatótanító nagy áldozat- készségének köszönhetően jól is működik. Sok más iskolánkon is elkelnének az olyan pedagógusok, akik­nek nincs hétvégi házuk, sem hizódisznójuk, nem fó­liáznak, nem autóznak, ha­nem egyszerűen csak taní­tanak, nevelnek. Vagyis ön­zetlenül, nagy türelemmel és odaadással végzik a fa­lusi tanító sok kitartást kö­vetelő mindennapi aprómun­káját, ami meg Is termi a maga gyümölcsét. A peda­gógusi hivatásnak élni tel­jes szívvel és értelemmel mostanában már sok helyütt — hogy úgy mondjam — nem is sikk. A hivatástudat­nak — eléggé elterjedten — fölébe kerekedett az anya­giasság, a befeléíordulás és a közöny ördöge. Ezt az ör­dögöt ki kell űzni a tanítói agyakból, mert sokan talán nincsenek is tudatában, hogy mennyi veszedelmet hordoz magában. Éppen a hivatástudat az, amiért meg kell becsülni az olyan szo­lid, a nehézségekkel csen az átszervezés folytán az ötödik osztályt átvitték Alis- tálba. De talán a populációs hullámvölgy is teszi. Nehéz és gyötrelmes mun­ka lehet egyetlen tanterem­ben egyszerre négy évfo­lyamot tanítani. Úgy meg­szervezni, beosztani a mun kát és megválasztani a mód­szert, hogy mind a négy év­folyam kellő szintű okta­tásban és nevelésben része­MÉLY HIVATÁSTUDATTAL des bátorsággal szembe né­ző pedagógusokat, mint amilyen Csicsay Lajos is, aki immár több mint 28 éve működik a pályán. Szép parkhoz is hasonlít­ható környezetben áll a bö- gellői 1—4 osztályos iskola. Viszonylag új, hiszen csak kilenc éve épült. 1973-ban még 54 gyerek második ott­hona volt, vagyis két osz­tállyal működött az iskola, három éve azonban már csupán huszonegy tanuló jár az egyetlen összevont osz­tályba. — Ön szerint miért csap­pant alig felére a gyerekek száma? — Nemigen lehet erre egyértelmű választ adni. El­sősorban talán azért, mert süljön. Nem egy tanító rég megfutamodott volna már. Ám Csicsay vállalta, napon­ként végzi ezt a rendkívül igényes munkát. — Hogyan birkózik még egyedül a négy évfolyam­mal? — Hogyan? Ügy, hogy a szabad időm nagy részében is az iskolai feladatokkal gyűrkőzöm. A napközi ott­hon támogatását sem élvez­hetem, mert nincs. Sokai segít viszont a feleségem, aki jelenleg a húsz óvodást tanitja. Az új oktatási rendszert Csicsay Lajos már bevezette a maga iskolájában. — Jó elgondolásnak tartom a ta­nulóközpontú iskolát — vallja. — De az új program sok esetben túlságosan igénybe veszi a tanító tel­jesítőképességét, idegrend­szerét. Nekem például nagy probléma kellőképpen felké­szülni a következő napra, különösen ami a segédesz­közöket illeti. Az új első­osztályos tankönyvről nem is szólva. Az illetékesek va­lahogy „elfelejtették" mel­lékelni hozzá a szükséges szemléltető eszközöket. E tankönyv „bevetése“ elha­markodott lépés volt. Véle­ményem szerint egy évig várni kellett volna vele. — Milyen a kapcsolata a hnb-vel? — Mondhatom, nagyon jó. A hnb sok mindenben támogat. Csicsay Lajos egyebek kö­zött húsz éve hnb-tanács- tag. 1963 óta lektora a főld- művesszövetkezet pártszer­vezetének, tizenöt éve ő ve­zeti a falu népkönyvtárát, és a CSEMADOK helyi szer­vezetének is elnöke. Sok éves aktív munkájáért több elismerő oklevelet és kitün­tetést kapott. Pedagógiai te­vékenységéért az idén az Érdemes pedagógus kitünte­tést is átvehette az okta­tási miniszter kezéből. Te­gyük hozzá, megérdemelten. KÖVESDI JÁNOS 19M. X. 12. 232348532323485348534823232323895348

Next

/
Thumbnails
Contents