Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-12 / 41. szám
w VILÁG PROLETÁRJAI EGYES ÍJ I JFTFKi SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. X. 12. BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM Ara 1 KORONA ideje már, az utóbbi években pedig egyre gyakrabban hangoztatja a sajtó, a rádió, a televízió, beszélnek róla pártgyűléseken, tömegszervezeti, főleg szakszervezeti gyűléseken, termelési értekezleteken s más fórumokon, hogy mindenütt törekedni kell a jó munkahelyi légkör megteremtésére. Viszont már régebben tudjuk, tapasztaljuk, hogy a szocialista együttélés írott és Íratlan törvényeinek általános érvényesülése meg a kollektív megmozdulások számtalan szép példája ellenére még mindig elég sok munkahelyen burjánzik a munka- és életkedvünket hervasztó kicsinyes ármánykodás, áskálódás, hát mögötti rágalmazás, pletykálkodás — jde még „fúrás“ is. Sőt, ez utóbbi a legáttételesebb, legrafináltabb módon és formákban megy végbe. Már ha az illetékes munkahelyi vezetők eltűrik, vagy, — uram bo- csá’ —, maguk is hozzájárulnak. Hogyan is vagyunk ezzel a problémagörccsel? Mindenki másképp reagál rá, másképp birkózik meg vele, vagy ereszti át ideg- rendszerén. A kommunisták számára általában világosak és egyértelműek az ilyen természetű kérdések. Elsősorban azért, mert magatartásukat sarkalatosán a párt- alapszabályzat határozza meg, s a párt belső, szervezeti életében vagy jóhire ilyeténképp sem állna helyre, a sérelmezettnek mindig joga van munkavezetőihez fordulni — a fokozatokat nem kikerülve — egészen az üzem, a vállalat vagy az intézmény igazgatójáig, súlyosabb esetekben az illetékes pártbizottságig s annak elnökéig. Az említett fórumok persze azért nem lehetnek személyeskedő civa- kodások, afféle „tyúkperek“ színterei, hanem az emlegetett konfliktusok igazságos és emberséges tisztázásának lehetőségkeretei. Azt már talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy kinek-kinek magának is iparkodnia kell jó munkatársi kapcsolatok — de nem klikkek! — kialakítására, emberséges magatartásra. Azonkívül egészséges kollektíváknak meg tisztességes munkatársaknak akkor is lehetőségük nyílik becsületes szókimondással segíteni az ilyen ügyekben, ha külön nem is tűzik napirendre. Különösen a következő hónapokban, években növekszik a derűsebb munkahelyi légkör, a jobb társadalmi közérzet kialakításának jelentősége. Társadalmunk, s minden egyes dolgozója előtt nem kisebb feladatok állnak, mint sikeresen teljesíteni a 6. ötéves terv feladatait, megalapozni a 7. ötéves tervidőszak megkezdését, s azzal olyan állandó nevelő hatások érik, amelyek képessé teszik őket a pártdemokrácia s az ebből következő példaadó elvtársi és munkatársi viszony, az emberség mindennapi gyakorlására, s bármilyen ezekkel szemben felbukkanó jelenség nyílt, következetes, tárgyilagos és közhasznú bírálatára is. Az már köztudott és természetes dolog, hogy a kommunisták a pártszerű bírálatot és önbírálatot, sőt a személyes példamutatást is, nemcsak a pártéletben, hanem a párton kívüli munkatársaik körében is érvényesítik, progresszív módon hozzájárulva ezzel á munkahelyi, tágabb értelmezésben és összhatásukban pedig a társadalmi légkör állandó javításához. Mert az nem filantrópián, a jámborul jótékonykodó emberszerete- ten, hanem a szocialista humanizmus tevékeny megnyilvánulásain alapszik. Amellyel különben jól megférnek az emberrel szemben, de nem az ember ellen, hanem érte, minden ember boldogulása érdekében támasztott társadalmi, gazdasági és politikai követelmények is. De kihez vagy mihez folyamodjanak a pártonkívüliek, akik gyakran úgy érzik vagy érezhetik, hogy az őket ért rágalmakkal, intrikákkal, sérelmekkel egyedül állnak, nincs lehetőségük azok elhárítására, egyáltalán — nincs támaszuk. Van. Elsősorban, ha követik a kommunisták példamutató magatartását, s igénylik segítségüket. S vannak fórumaik is. Mindenekelőtt a szakszervezeti gyűlések, a termelési értekezletek, a szocialista munkabrigádok értekezletei, a nem termelő szférában a különféle munkaértekezletek, hogy csak a főbbeket említsük. Nincs — nem lehet! — hivatása magaslatán álló szervezett kollektíva, amely nem tenne igazságot, nem védelmezné és nem rehabilitálná az igaztala- nul megbántottat. S ha becsülete egyidejűleg fokozatosan bevezetni a népgazdaság irányítása és tervezése tökéletesített rendszerének megvalósítására kidolgozott komplex intézkedéseket. Egy halmazaiban az eddigieknél nagyobb terv- és munkafegyelmet, vezetők és beosztottak szorosabb együttműködését, nemcsak jelszavakban kifejezésre jutó, hanem Igazi, tényekben kimutatható közösségi magatartást követeli meg a tervezésben, a tervfeladatok, a kollektív szerződések, a bérezés és a jutalmazás ellenőrzésében — hogy sok más ténykedést ne is említsünk. Tudjuk, nem kitaposott utakon járunk majd, mert például egy üzemmérnök sem szakmailag, sem a hatáskör és a felelősség tekintetében nem lehet partnere, mondjuk, egy szocialista munkabrigád vezetője, még kevésbé — szintén csak a példa kedvéért említve — egy esztergályos — legyenek bár az utóbbiak a saját munkaterületükön a legkiválóbb szakemberek. A mérnök viszont nem nélkülözheti beosztott munkatársai gyakorlati tudását, sajátszerű tapasztalatait. Nekik, együttes erővel kell a tekintélyelven alapuló aláás fölérendeltség konzervatív felfogása és minden megnyilvánulása ellen fellépniük. Kölcsönösen meg kell becsülniük egymást, egymás munkáját, már csak azért is, hogy ne kelljen továbbra is hány forgatni sok vezető közönyét beosztottjai iránt, a közvetlen irányítás hiányát, bürokratikus vagy direk- tív vezetési módszereit. A fentiek helyes értelmezésével, állandó szem előtt tartásával, főleg pedig gyakorlati megvalósításával lehet még Sikeresebb fejlett szocialista társadalmunk építése. MIKUS SÁNDOR
