Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-05 / 40. szám
1MB. X. S. A NEMZETISEGEK KOITORAlANAK FULODESE CSEHSZLOUAKIABAN. A SZOCIALIZMUS EMESÉNEK IDŐSZAKÁBAN n Dr. JOZEF MRAVlK, az SZSZK kulturális miniszterhelyettese Történelmi visszapillantás C sehszlovákiában a szocialista kulturális forradalmat kezdetétől fogva számos sajátosság jellemezte, amely nemzeteink és nemzetiségeink > történelmi hagyományaiból, az előző politikai fejlődésből, valamint a gazdasági és kulturális előfeltételekből adódott. Hazánkban a szocialista kulturális forradalmat egész sor kedvező körülmény is befolyásolta. A Csehszlovák Köztársaság a forradalmi átalakulások kezdetén az iparilag fejlett országok közé tartozott. Az anyagi és szellemi kultúra fejlettségének színvonala viszonylag magas volt. A munkásosztály volt létszámban a legnagyobb a polgári köztársaság társadalmi rétegező- désében, s abban az időben Csehszlovákia Kommunista Pártja a legerősebb politikai pártok, közé tartozott. A kulturális forradalom folyamatára Csehszlovákiában jelentős hatást gyakoroltak nemzeteink és azok kultúrájának progresszív, demokratikus hagyományai. Hazánk akkori kapitalista fejlettsége viszonylag magas fokának azonban árnyoldalai is voltak, amelyek elsősorban abban nyilvánultak meg, hogy a kispolgári és a burzsoá eszmék nálunk aránylag mély gyökeret eresztettek az emberek tudatában, főleg a középső rétegek között. A marxizmus— leninizmusnak, mint a társadalom uralkodó ideológiájának terjesztését és térhódítását nagy mértékben nehezítette az a körülmény, hogy a nemzedékek egész sora a polgári társadalomban szerezte meg műveltségét és élettapasztalatait, s ezenkívül a burzsoá köztársaság kultúráját a polgári társadalmi rendszer e felépítményi szférájának valamennyi ellentmondásossága jellemezte. Csehszlovákiában a szocialista kulturális forradalom minőségileg teljesen más történelmi helyzetben kezdődött el. Akkor, amikor létrejött a szocialista világrendszer, s a kapitalizmus, valamint a szocializmus közötti erőviszo nyokban világméretben alapvető változásokra került sor; az utóbbi társadalmi rendszer javára. A második világháború eredményei nemcsak lényegében változtatták meg a világ objektív szerkezetét, hanem mélyreható változásokat hoztak a társadalmi osztályok tudatában, s átalakultak a hatalmi és a kulturális erővonalak is. Mindezek a körülmények hazánkban is befolyásolták a szocialista forradalom jellegét, dinamizmusát, fejlődé sét, a feladatok megoldásának módját s e folyamat történelmi keretét képezték. Az a harc, amelyet kultúránk új orientációjáért vívtunk, az 1945 és 1948 között nálunk lezajlott eszmeipolitikai küzdelmek közül a legjelentősebbek köfé tartozott. Az ideológia és a kultúra szakasza átépítésének teljes és alaposan átgondolt koncepciójával a kommunisták jelentkeztek. Ebben az időben a kultúra teljes mértékben tükrözte a társadalmunkban végbemenő éles osztályharcot, s a társadalmi élet e szakasza ás színtere volt a kommunista párt által vezetett, kultúránk progresszív irányzatait képviselő erők küzdelmeinek, amelyet a politikai és a kulturális reakció ellen vívtak. A CSKP VIII. kongresszusán, 1946- ban pártunk történelme során először hagyták jóvá annak az átfogó kultúrpolitikai programnak a koncepcióját, amelynek kidolgozásában valamennyi akkori neves kommunista kulturális személyiség részt vett. A kulturális fejlődés programja világos állásfoglalást alkalmazott mindazokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel a politikai ellenfelek a kommunisták elleni harcban vissza akartak* élni. Ezek nem voltak egyszerű kérdések. Világosan meg kellett határozni, milyen legyen a helyes viszony a nemzeti és az állami ideológiához, valamint a kulturális örökséghez. A program nem feledkezett meg a kommunistáknak a múlt örökségéhez fűződő eszrfiei alapállásáról, szólt a demokratizmus és a humanizmus haladó hagyományainak ápolásáról, a vallással és az egyházzal kialakítandó viszonyról s nem kerülte meg a kommunista erkölcs alapvető vonásainak ismertetését sem. A teljesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a CSKP már akkor kifejtette alapvető álláspontját olyan állandó időszerű kérdésekről, mint a politika és a kultúra viszonya, a művészi és a tudományos alkotó munka problémaköre, s meghatározta a pártnak az alkotó értelmiséghez fűződő kapcsolatát s egyértelműen hangsúlyozta, hogy kultúránk pozitív fejlődésében nagy jelentősége van a Szovjetunióval kialakított kulturális kapcsolatok további elmélyítésének. 1948 februárja a szocialista társadalomépítés programjának és a marxista-leninista kulturális politika győzelmét jelentette. A CSKP IX. kongresszusán megszabták a társadalom felépítésének és szocialista átalakításának nagyszabású céljait, amelyeknek elválaszthatatlan része volt a szocialista kulturális forradalom programja, mint a hazánk politikai, gazdasági és kulturális életében végbemenő forradalmi átalakulások jelentős láncszeme. Nemzeteink és nemzetiségeink szocialista kultúrájának fejlesztésében nagy segítséget nyújtott a Szovjetunió, s fokozatosan a többi, szocializmust építő baráti ország tapasztalata e téren. Ez az együttműködés jelentős alkotó eleme volt — és ma is az — korunk meghatározó eszméjének — a proletár és a szocialista internacionalizmusnak. A nemzeti és az internacionalista fogalmak kapcsolata T apasztalataink meggyőzően igazolják, hogy a hazához, a nemzethez és kultúrájához fűződő kapcsolat nem választható el az internacionalizmustól. A kommunista és munkáspártok 1969 ijúniusi moszkvai nemzetközi tanácskozásán Gustáv Husák a mi meggyőződésünket is tolmácsolta akkor, amikor hangsúlyozta: „Ha valaki a szocializmust szűkkörűen egy-egy nemzet keretén belül értelmezi, a nemzeti és az internacionalista érdekeket ellentétesnek tartja, akkor az a szocializmus világméretű objektív szükségletei és az egyes országok nemzeti érdekei ellen cselekszik“. Semmi esetre sem véletlen, hogy az 1968—69-es válságos években a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők igyekeztek kétségbe vonni népünk nemzeti és internacionalista érdekeinek megbonthatatlan egységét, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat. Mesterkedéseik mélységes ellentétben voltak Csehszlovákia népeinek legszebb hagyományaival, érzéseivel és legsajátabb érdekeivel. Az internacionalizmus elvének belföldi és nemzetközi vetülete is van. A belföldi vetület a cseh és a szlovák nemzet, valamikor a magyar, az ukrán, a lengyel és a német nemzetiségek közös céljaiban nyilvánul meg. Az internacionalizmus külpolitikai vetülete a nemzetközi forradalmi mozgalommal köt össze bennünket s ennek révén leszünk megbonthatatlan részesei korunk forradalmi erőinek és a világméretű osztályharcnak. Gustáv Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy azok az "eredmények, amelyeket nemzetiségi politikánk szakaszán értünk el, a csehek, a szlovákok és a hazánk területén élő nemzetiségek közötti egység és internacionalista testvériség megszilárdításában, forradalmi munkásmozgalmunk, pártunk és népünk harcainak legnagyobb vívmányai közé tartoznak. Ennek a vívmánynak az őrzése egyik szüntelenül időszerű kötelességünk. Éppen ezért semmi olyasmit nem engedhetünk meg, amely felélesztené a nemzeteink és nemzetiségeink közötti bizalmatlanságot és a gyanúsítgatásokat, gátat kell vetnünk a nacionalizmusnak, bármely oldalról jelentkezzék is, hiszen az ilyen mesterkedések felbukkanásában reménykednek ellenségeink. Számítgatásuk azonban megfeneklett azzal, hogy hazánkban a nemzetiségi kérdést a lenini elvek alapján rendeztük.“ Az eddigi fejlődés egyértelműen igazolja a nemzetek^ és nemzetiségek testvéri együttélésének létjogosultságát, lehetőségeit és reményteljes távlatait a szocialista föderációnak, mint a nemzetiségi kérdés lenini megoldása legtermészetesebb formájának keretén belül. Éppen ezért törvényszerűen a politikai és a társadalmi élet perifériájára kerültek a jobboldali opportunistáknak az 1968—1969-es válságos években hangoztatott elképzelései, amelyek a csehek és a szlovákok, valamint a köztársaságban élő nemzetiségek együttélésének a történelem által már meghaladott, idejét múlt modelljeit igyekeztek felmelengetni. Ezek az elképzelések a marxizmus—leniniz- mustól idegen, nacionalista hatásokat tükrözték. A CSKP nemzetiségi politikája a marxizmus—leninizmus alapvető elvein alapul és a fejlett szocialista társadalom legfontosabb feladatainak van alárendelve. Ezek az elvek a politikai rendszerünk keretében valósult meg, s ennek során teljes mértékben tekintetbe veszik a nemzetiségek sajátos igényeit és szükségleteit. így szilárdul meg a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek együttműködése és testvéri egysége. Azok az eredmények, amelyeket nemzetiségi politikánkban az elmúlt éveikben értünk el, egyértelműen igazolják, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a csehek és a szlovákok, valamint az itt élő magyar, lengyel, ukrán és német nemzetiség közös szocialista hazája. A Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek belföldi internacionalizmusa természetszerűen a csehszlovák állam egységének és erejének egyik alapvető feltétele és a szocialista közösséghez s főleg a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatunk egyik szilárd pillére. A kommunista párt a dolgozók internacionalista egységének megszilárdításában a legnagyobb figyelmet közös osztályérdekeiknek szentelte, tehát annak, ami a munkásságot nemzetközi forradalmi harcunkban összeköti. Lenin hangsúlyozta: „Aki internacionalista akar lenni, az ne csak a saját nemzetére gondoljon. Nemzetének érdekei fölé kell helyeznie mindannyiunk érdekét, mindany- nyiunk szabadságát és egyenjogúságát“. A nemzetek további fejlődése és erősödése valamennyi többnemzetiségű szocialista országok erejének, létezésének és életképességének egyik szükségszerű feltétele. Ha a szociális viszonyok területén a szocialista állam erejének az alapja a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség egysége, akkor a nemzetiségi viszonyokban ugyanilyen fontos a nemzetek és nemzetiségek barátsága. Az internacionalista nevelésnek kétfajta funkciója van: a) megszüntetni az emberek tudatában és erkölcsi értékrendszerében a nacionalista előítéletek legapróbb csiráit is, megerősíteni bennük a kölcsönös tiszteletet; b) más nemzetek iránti baráti viszonyra megbecsülésre nevelni őket. Az internacionalista más nemzetek képviselőiben elvtársakat tisztelt a közös célokért vívott harcban, érdemei szerint értékeli őket, függetlenül attól, milyen nemzethez tartoznak. Az internacionalista nevelés nem akarja elnyomni a nemzeti büszkeség érzését mindaddig, amíg az nem túloz s nem állítja szembe az egyik nemzetet a másikkal. A nemzeti és a nemzetiségi kérdés, valamint a nemzetek és a nemzetiségek közötti kapcsolat lényegének marxista—leninista értelmezése abból indul ki, hogy a nemzet az emberi társadalom egyik történelmi formája, amely egy adott közösség azonos gazdasága, közös nyelve, területe, kultúrája, életmódja alapján jött létre, amelyek az azonos nemzeti pszichikumban és a nemzeti, tudatban is tükröződnek. A nemzetiségi viszonyok területén a mi programunk a nemzetek és nemzetiségek teljes egységének megteremtése. Mit értünk mi a nemzetek és nemzetiségek teljes egységén? Természetesen, hogy nem a nemzeti sajátosságok vagy a kultúrában, a művészetben, az irodalomban megnyilvánuló nemzeti vonások megszüntetését vagy elhalványítását. Mi abból indulunk ki, hogy a nemzeti különbségek az osztálykülönbségek megszüntetésének valamennyi szakaszát követően is sokáig fognak létezni. A nemzetekről szóló marxista—leninista tanítás tudományosan feltételezi a különbségek fokozatos csökkenését és megszűnését, amely fokozatosan a szocializmus során a nemzetek fejlődésén és egymáshoz való közeledésén keresztül megy végbe s teljes egészében a kommunizmus világméretű győzelme után fejeződik be. A fejlett kommunista társadalomban az emberi közösségek másfajta történelmi formája alakul ki, amely szélesebb keretek között fog létezni, mint a mai nemzetek, hiszen az egész emberiséget egyesíti majd. Az ilyen alakulat azonban csak a társadalom hosszan tartő fejlődésének következményeként valósul meg, méghozzá jóval a szociális homogenitás létrejötte után. Csehszlovákia nemzeteinek szellemi életében is e kétféle és dialektikus fejlődés tanúi lehetünk: egyrészt erőteljesen továbbfejlődnek a nemzeti kultúrák, másrészt viszont megvalósul a két kultúra fokozatos közeledése s fokozatosan megszilárdul internacionalista egységük. A történelmileg új emberi közösségben formálódott a közös, internacionalista csehszlovák szocialista kultúra. Szerves egység alakult ki, amely a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeteinek és nemzetiségeinek kultúrájából tevődik össze. N emzeti és nemzetiségi kultúránk szocialista tartalma teremti meg az egységes csehszlovák kultúrát, amely népeink közös céljait és osztályérdekeit fejezi ki az internacionalista elvek és azonos eszmék alapján. A kultúra szocialista tartalmának internacionalista lényege a nemzeti vonások sokszínűségében mutatkozik meg. Ám a kultúra nemzeti formája nem csupán a nemzeti sajátosságokból tevődik össze, hanem a közös internacionalista jegyekből is, amelyek a kölcsönhatások, valamint a fokozatos közeledés révén kerülnek be a nemzeti kultúrákba. Például a nemzeti irodalmak különböző műfajaiban a sajátos nemzeti kifejező eszközökön kívül a más nemzetek esztétikai gyakorlataiban használt kifejező eszközök is meghonosodnak. A nemzeti nem csupán a formában nyilvánul meg, hanem a tartalomban is. Ugyanígy az inter- nacionális nem csupán a nemzeti kultúra szocialista tartalmában jelentkezik, hanem a formát is befolyásolja. Ebben nyilvánulnak meg a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti és nemzetiségi kultúrájában végbemenő kölcsönhatások és kölcsönös kapcsolatok törvényszerűségei. Az SZKP Programja ezt a törvényszerűséget a következőképpen jellemzi: „A nemzeti formák nem sorvadnak el, de változnak, tökéletesednek, kölcsönösen közelednek egymáshoz, megszabadulnak mindattól, ami elavult s ami ellentétben van az új életkörülményekkel.“ A szocializmus során alapvetően megváltozott hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek politikai és szociális helyzete. A szocialista társadalom széles körű lehetőséget nyújtott a nemzeti és nemzetiségi kultúrák fejlődéséhez, egymáshoz való közeledéséhez és egymás gazdagításához. Mint már említettük, létrejött a csehszlovák, szocialista, lényegét tekintve interna- oionalista kultúra. Ez a kultúra a munkásság, a parasztság és az értelmiség közös tulajdonaként olyan tartós értékek tárháza, amelyek jelentősen befolyásolják szocialista jelenünket. (A befejező részt lapunk következő vasárnapi számában közöljük)
