Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-13 / 28. szám

A csehszlovák—osztrák határon, a Ceské Budéjovicétől mintegy 60 kilométernyire levő Horni Dvoris- tét a äumavai hegyek és erdők festői tája övezi. Alig néhány száz lépésnyire vagyunk Ausztriától. Csupán az előttünk elterülő vad- virágos réten kellene átvágnunk. — Egyesek, akik túlságosan ró­zsásan látják a világot, ezt meg is kísérlik. Az ellenséges propagan­da hatására ugyanis elhiszik a problémamentes életről és a kor­látlan szabadságról szóló mende­mondákat, és illegálisan, engedély nélkül igyekeznek elhagyni hazá­jukat — utal Josef Slezák a ha­tárőr-egység parancsnoka tapasz­talataira. Elmondja, hogy a disz- szidensek többnyire az igazság­szolgáltatás elől szeretnének ki­térni. Odaát azonban — feltéve, hogy tervük sikerül — politikai menekülteknek adják ki magukat és különböző rágalmakkal feketí­tik be rendszerünket. Az Ausztriából illegálisan hoz­zánk látogatók is ártani akarnak. Vannak köztük ember- és áru­csempészek, ellenséges irodalmat, vagy pornográfiát terjesztők, de kémek is, akik jő pénzért minden aljasságra hajlandók. Csakhogy többnyire csalódnak. Elfelejtik, hogy a párt politikája iránt elkö­telezett, gondosan kiválogatott és kiképzett határőreinkkel kerülnek szembe, akik feladataikat hiány­talanul, pontosan teljesítik. — Ebben a felelősségteljes mun­kájukban katonáink nincsenek magukra hagyva — hivatkozik a parancsnok alakulatának a párt- szervekkel, a néphadsereggel és a közbiztonság szerveivel folytatott szoros együttműködésre. A kör­nyék üzemeivel, a nemzeti bizott­ságokkal és a szomszédos falvak­kal is jó kapcsolataik vannak. Kö­telezettségvállalásaik és a szocia­lista verseny keretében a határ­őrök a társadalmi munkától, pl. a fa- és szénszállítástól, vagy a hó­eltakarítástól sem zárkóznak el. Szinte hihetetlen, mi mindenre telik idejükből, ami természetesen a körültekintő munkaszervezésnek is köszönhető. De nem is marad el jutalmuk. Erről a parancsnok irodájának falát díszítő számos kitüntetés és elismerő oklevél ta­núskodik. A helyi lakosság — különösen az ifjúsági szervezet tagsága — megbízható segítőtársa a katonák nak. De ez sem a véletlen műve. A határőrök a bizalomért bizalom­mal fizetnek. Nemcsak az üzemek támaszai gazdasági feladataik tel­jesítésében. Űk is fiatalok, akár a helybeliek, összeforrtak velük. Gyakran rendeznek kulturális és sportműsorokat. Szoros kapcsola­tukat tükrözi az is, hogy a határ­őrség pionírtáboraiban az idén nyáron ötszáznál is több gyermek tölti szünidejének egy. részét. A korszerűen berendezett lak­tanya ellenére sem könnyű a ha­tárainkon hóban, fagyban, esőben, kánikulában éjjel-nappal szolgála­tot teljesítő katonák élete. Mégis vidámak, szolgálatkészek. Az éber­ségen, megbízhatóságon és tettre- készségen kívül a modern hadá­szati technika szakszerű kezelésé­hez is érteniük kell, ami — tekin­tettel az állandóan korszerűsített fegyverekre — valóságos tudo­mány. És hogy határaink jó ke­zekben vannak, nyugodtan alud­hatunk, arra a legjobb bizonyíték helytállásuk. —- Jóban, rosszban összetartunk, úgy élünk, akár egy nagy család — mondják. Parancsnokuk elis­meréssel nyilatkozik róluk, hiszen a váratlan, nehéz helyzetekben is feltalálják magukat. Figyelmüket nem kerüli el semmi. A legrava­szabb betolakodók eszén is túl­járnak. Ennek volt köszönhető például, hogy egy külföldi gépkocsiveze­tőt, — aki kétségbevonva a határ­őrök éberségét, szilveszter éjsza­káján a csomagtartó elkerített rej­tekhelyén egy fiatal nőt igyeke­zett kicsempészni az országból — megakadályoztak szándékában. Februárban két büntetett előéletű, körözött egyént tartóztattak le, akik további büntetésük elől Ame­rikába készültek menekülni. Ugyanabban a hónapban egy javí­tóintézetből megszökött négy fegyveres banditával hozta össze őket a sors. Néhány héttel ez­előtt pedig — ismét a lakosság segítségével — két 16—17 éves fiatalt tartóztattak fel. — Nincs itt mindig ilyen nyu­galom minf ma — folytatja a pa­rancsnok. Az őrszemek a terepet járják, a többiek gyakorlatoznak. Még a szakácsok is kiképzésben részesülnek, hogy ha kell, vala­mennyien készenlétben legyenek. Nehéz lesz a búcsú Peruntól Külön fejezetet érdemelnek a határőrök gondosan ápolt, kitűnő­en idomított farkaskutyái. Az ég kegyelmezzen annak, akire rá­uszítják egyiket-másikat! Erről a Cadca melletti Svróinovecből való Milan JuriSta őrvezető, — a Bucina gyár asztalosa — Perun kutyájá­val végzett gyakorlatozása alkal­mával győződhettem meg. — Mi­lan a kutyavezetők országos ver­senyén az első díjat kapta — tá­jékoztatnak társai. Ö maga pedig elmondja, hogy szereti az állato­kat, otthon is van kutyája, mégis nehéz lesz megválnia Peruntól, annyira egymáshoz szoktak. El is határozta, hogy ha az idén ősszel leszerel, a kutyaidomításban szer­zett tapasztalatait a Honvédelmi Szövetségben gyümölcsözteti majd. A jókai (Jelka) Rohár András, a Dusló esztergályosa, Miroslav Cangár, a komáromi hajógyár asz­talosa és a többiek is lelkiismere­tesen teljesítik feladataikat. — Gyakorlatozunk, szabad időnkben sportolunk, esténként pedig sak­kozunk, vagy a tévét nézzük, de jól berendezett könyvtárunk az ol­vasásra is bőséges lehetőséget nyújt — mondják, majd Rohár András hozzáfűzi: — Bármilyen hihetetlennek is hangzik, jól érez­zük magunkat. A kollektívában nem egy igazi barátra teszünk szert. * * * A Horni Dvoriátén szolgáló ha­tárőrök a haza védelmét megtisz­telő kötelességüknek tartják, de a társadalmi munkára, művelődésre, sportolásra és szórakozásra is te­lik idejükből. Mert bár nem gye­rekjáték a tényleges katonai szol­gálat országhatárainkon, nincs köztük talán egy sem, aki évek múltán ne gondolna vissza jóleső érzéssel a hadseregben eltöltött időre. KARDOS MARTA Amikor Tömöl Dezső, a négygyerme kés szalóci (Slanec) bányász legkisebb fia leérettségizett, az államvasutaknál kapott munkát. Néhány hónap múlva azonban behívták tényleges katonai szolgálatra és csak 1945 derekán tért vissza a szülői házba. Volt egy-két hold földjük, s mivel másutt nem kapott meg­felelő munkát, annak megművelésével foglalatoskodott. Közben különbözeti vizsgát tett a pregovi tanítóképzőben. —• Várhosszúréten kezdtem el tanítói pályafutásomat — eleveníti fel életút­ját. — A háromtanerős szlovák iskola igazgatója lettem. Amikor később a ma­gyar tanítási nyelvű iskola megnyílt, annak élére állítottak. Ha jól emlék­szem 1955-ben lett nyolcéves alapiskola Várhosszúréten. Tanítói pályájának kezdetén, pontosan 1947 októberében felvették a pártba. Ak­tívan bekapcsolódott a nemzeti bizottsá gok munkájába. Amikor Hárskúton taní­tott, tanácstag lett. Kivette részét a me­zőgazdaság szocializálásából is. Egy ideig a szövetkezet könyvelőjének mun­kakörét is betöltötte. A hatvanas évek elején úgy határozott, hogy családi há­zat épít Szalócon, ahol 1971-ben meg­választották a hnb elnökének, majd a következő alkalommal annak titkárának, és ezt a tisztséget a mai napig is betölti. — Nem a lakóhelyemen tanítok, de megbízatásomnak igyekeztem mindig eleget tenni. Szalóc nem nagy község, nem is csináltunk nagy dolgokat — foly­tatja. — Felépült egy új utca, amelyet korszerű családi házak öveznek. Átépí­tettük a közvilágítási hálózatot, portala- nítottuk az utakat. A következő megbí­zatási időszakban egy üzlet építésével számolunk. Szalócnak 450, a közigazgatásilag ide tartozó Viktelkének 140 lakosa van. Nem központi község. Sokan elköltöznek, de mindig akadnak olyanok, akik építkez­ni akarnak. A lakosok ügyes-bajos dol­gaikkal gyakran felkeresik Tömöl De­zsőt — aki 1973 óta a jnb-nek is képvi­selője. Sokszor napokig kilincsel a já­rási nemzeti bizottságon, hogy válasz­tóinak, ha csak lehet, segítsen. — Több mint három éve, hogy a jnb egészségügyi és szociális szakbizottságá­nak élére kerültem — mondja. — Meg­szaporodtak a feladataim, nagyobb lett az elfoglaltságom, jóllehet a berzétei alapiskola igazgatóhelyetteseként is sok a teendőm. Ennek ellenére egy-egy ülés előtt találok időt arra, hogy felkeres­sem az ismerős szakembereket, kikérjem véleményüket. Csakis így tudom feladat­körömet ellátni. Egy ideig hallgat, majd így folytatja: — Járásunkban nincs kellően megold­va az üzemorvosi ellátás. Több üzem­nek, így például a járási építőipari vál­lalatnak, ahol több száz ember dolgozik, nincs saját üzemorvosi rendelője. Egyéb­ként a meglevő üzemorvosi rendelők sem jelelnek meg mindenütt a követelmé­nyeknek. E téren igen sok a teendőnk. Előbbre lépni csakis akkor tudunk, ha az üzemek vezetői megértik, hogy az emberekről való gondoskodás kamatostól megtérül. Sok gondot okoz a járási kór­ház építése is. Hogy kellő áttekintésünk legyen az egész járásról, a szakbizottság évente 2—3 ülését vidéken tartja meg. Ezt a módszert a jövőben is folytatjuk. Odahaza, ahol a helyi pártszervezet alelnöke is, szabad idejében a kertben, a ház körül tevékenykedik. Gyakran vesz részt társadalmi munkában és szívesen látogatja unokáit. Tömöl Dezső az év végén eléri a nyugdíjkorhatárt, de amint mondja, a jövő tanévet még végigtanít­ja. Mint képviselő a jövőben is arra fog törekedni, hogy feladatait a lehető leg­jobban ellássa, s hogy a számadáskor emelt fővel állhasson választói elé. NÉMETH JÁNOS I98D. VII. 1 Milan Juriita Peronnal gyakorlatozik A k utyák kiképzése sok türelmet igényel HŰ MARADT A SZiHörDlDHÖZ

Next

/
Thumbnails
Contents