Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-13 / 28. szám
A csehszlovák—osztrák határon, a Ceské Budéjovicétől mintegy 60 kilométernyire levő Horni Dvoris- tét a äumavai hegyek és erdők festői tája övezi. Alig néhány száz lépésnyire vagyunk Ausztriától. Csupán az előttünk elterülő vad- virágos réten kellene átvágnunk. — Egyesek, akik túlságosan rózsásan látják a világot, ezt meg is kísérlik. Az ellenséges propaganda hatására ugyanis elhiszik a problémamentes életről és a korlátlan szabadságról szóló mendemondákat, és illegálisan, engedély nélkül igyekeznek elhagyni hazájukat — utal Josef Slezák a határőr-egység parancsnoka tapasztalataira. Elmondja, hogy a disz- szidensek többnyire az igazságszolgáltatás elől szeretnének kitérni. Odaát azonban — feltéve, hogy tervük sikerül — politikai menekülteknek adják ki magukat és különböző rágalmakkal feketítik be rendszerünket. Az Ausztriából illegálisan hozzánk látogatók is ártani akarnak. Vannak köztük ember- és árucsempészek, ellenséges irodalmat, vagy pornográfiát terjesztők, de kémek is, akik jő pénzért minden aljasságra hajlandók. Csakhogy többnyire csalódnak. Elfelejtik, hogy a párt politikája iránt elkötelezett, gondosan kiválogatott és kiképzett határőreinkkel kerülnek szembe, akik feladataikat hiánytalanul, pontosan teljesítik. — Ebben a felelősségteljes munkájukban katonáink nincsenek magukra hagyva — hivatkozik a parancsnok alakulatának a párt- szervekkel, a néphadsereggel és a közbiztonság szerveivel folytatott szoros együttműködésre. A környék üzemeivel, a nemzeti bizottságokkal és a szomszédos falvakkal is jó kapcsolataik vannak. Kötelezettségvállalásaik és a szocialista verseny keretében a határőrök a társadalmi munkától, pl. a fa- és szénszállítástól, vagy a hóeltakarítástól sem zárkóznak el. Szinte hihetetlen, mi mindenre telik idejükből, ami természetesen a körültekintő munkaszervezésnek is köszönhető. De nem is marad el jutalmuk. Erről a parancsnok irodájának falát díszítő számos kitüntetés és elismerő oklevél tanúskodik. A helyi lakosság — különösen az ifjúsági szervezet tagsága — megbízható segítőtársa a katonák nak. De ez sem a véletlen műve. A határőrök a bizalomért bizalommal fizetnek. Nemcsak az üzemek támaszai gazdasági feladataik teljesítésében. Űk is fiatalok, akár a helybeliek, összeforrtak velük. Gyakran rendeznek kulturális és sportműsorokat. Szoros kapcsolatukat tükrözi az is, hogy a határőrség pionírtáboraiban az idén nyáron ötszáznál is több gyermek tölti szünidejének egy. részét. A korszerűen berendezett laktanya ellenére sem könnyű a határainkon hóban, fagyban, esőben, kánikulában éjjel-nappal szolgálatot teljesítő katonák élete. Mégis vidámak, szolgálatkészek. Az éberségen, megbízhatóságon és tettre- készségen kívül a modern hadászati technika szakszerű kezeléséhez is érteniük kell, ami — tekintettel az állandóan korszerűsített fegyverekre — valóságos tudomány. És hogy határaink jó kezekben vannak, nyugodtan aludhatunk, arra a legjobb bizonyíték helytállásuk. —- Jóban, rosszban összetartunk, úgy élünk, akár egy nagy család — mondják. Parancsnokuk elismeréssel nyilatkozik róluk, hiszen a váratlan, nehéz helyzetekben is feltalálják magukat. Figyelmüket nem kerüli el semmi. A legravaszabb betolakodók eszén is túljárnak. Ennek volt köszönhető például, hogy egy külföldi gépkocsivezetőt, — aki kétségbevonva a határőrök éberségét, szilveszter éjszakáján a csomagtartó elkerített rejtekhelyén egy fiatal nőt igyekezett kicsempészni az országból — megakadályoztak szándékában. Februárban két büntetett előéletű, körözött egyént tartóztattak le, akik további büntetésük elől Amerikába készültek menekülni. Ugyanabban a hónapban egy javítóintézetből megszökött négy fegyveres banditával hozta össze őket a sors. Néhány héttel ezelőtt pedig — ismét a lakosság segítségével — két 16—17 éves fiatalt tartóztattak fel. — Nincs itt mindig ilyen nyugalom minf ma — folytatja a parancsnok. Az őrszemek a terepet járják, a többiek gyakorlatoznak. Még a szakácsok is kiképzésben részesülnek, hogy ha kell, valamennyien készenlétben legyenek. Nehéz lesz a búcsú Peruntól Külön fejezetet érdemelnek a határőrök gondosan ápolt, kitűnően idomított farkaskutyái. Az ég kegyelmezzen annak, akire ráuszítják egyiket-másikat! Erről a Cadca melletti Svróinovecből való Milan JuriSta őrvezető, — a Bucina gyár asztalosa — Perun kutyájával végzett gyakorlatozása alkalmával győződhettem meg. — Milan a kutyavezetők országos versenyén az első díjat kapta — tájékoztatnak társai. Ö maga pedig elmondja, hogy szereti az állatokat, otthon is van kutyája, mégis nehéz lesz megválnia Peruntól, annyira egymáshoz szoktak. El is határozta, hogy ha az idén ősszel leszerel, a kutyaidomításban szerzett tapasztalatait a Honvédelmi Szövetségben gyümölcsözteti majd. A jókai (Jelka) Rohár András, a Dusló esztergályosa, Miroslav Cangár, a komáromi hajógyár asztalosa és a többiek is lelkiismeretesen teljesítik feladataikat. — Gyakorlatozunk, szabad időnkben sportolunk, esténként pedig sakkozunk, vagy a tévét nézzük, de jól berendezett könyvtárunk az olvasásra is bőséges lehetőséget nyújt — mondják, majd Rohár András hozzáfűzi: — Bármilyen hihetetlennek is hangzik, jól érezzük magunkat. A kollektívában nem egy igazi barátra teszünk szert. * * * A Horni Dvoriátén szolgáló határőrök a haza védelmét megtisztelő kötelességüknek tartják, de a társadalmi munkára, művelődésre, sportolásra és szórakozásra is telik idejükből. Mert bár nem gyerekjáték a tényleges katonai szolgálat országhatárainkon, nincs köztük talán egy sem, aki évek múltán ne gondolna vissza jóleső érzéssel a hadseregben eltöltött időre. KARDOS MARTA Amikor Tömöl Dezső, a négygyerme kés szalóci (Slanec) bányász legkisebb fia leérettségizett, az államvasutaknál kapott munkát. Néhány hónap múlva azonban behívták tényleges katonai szolgálatra és csak 1945 derekán tért vissza a szülői házba. Volt egy-két hold földjük, s mivel másutt nem kapott megfelelő munkát, annak megművelésével foglalatoskodott. Közben különbözeti vizsgát tett a pregovi tanítóképzőben. —• Várhosszúréten kezdtem el tanítói pályafutásomat — eleveníti fel életútját. — A háromtanerős szlovák iskola igazgatója lettem. Amikor később a magyar tanítási nyelvű iskola megnyílt, annak élére állítottak. Ha jól emlékszem 1955-ben lett nyolcéves alapiskola Várhosszúréten. Tanítói pályájának kezdetén, pontosan 1947 októberében felvették a pártba. Aktívan bekapcsolódott a nemzeti bizottsá gok munkájába. Amikor Hárskúton tanított, tanácstag lett. Kivette részét a mezőgazdaság szocializálásából is. Egy ideig a szövetkezet könyvelőjének munkakörét is betöltötte. A hatvanas évek elején úgy határozott, hogy családi házat épít Szalócon, ahol 1971-ben megválasztották a hnb elnökének, majd a következő alkalommal annak titkárának, és ezt a tisztséget a mai napig is betölti. — Nem a lakóhelyemen tanítok, de megbízatásomnak igyekeztem mindig eleget tenni. Szalóc nem nagy község, nem is csináltunk nagy dolgokat — folytatja. — Felépült egy új utca, amelyet korszerű családi házak öveznek. Átépítettük a közvilágítási hálózatot, portala- nítottuk az utakat. A következő megbízatási időszakban egy üzlet építésével számolunk. Szalócnak 450, a közigazgatásilag ide tartozó Viktelkének 140 lakosa van. Nem központi község. Sokan elköltöznek, de mindig akadnak olyanok, akik építkezni akarnak. A lakosok ügyes-bajos dolgaikkal gyakran felkeresik Tömöl Dezsőt — aki 1973 óta a jnb-nek is képviselője. Sokszor napokig kilincsel a járási nemzeti bizottságon, hogy választóinak, ha csak lehet, segítsen. — Több mint három éve, hogy a jnb egészségügyi és szociális szakbizottságának élére kerültem — mondja. — Megszaporodtak a feladataim, nagyobb lett az elfoglaltságom, jóllehet a berzétei alapiskola igazgatóhelyetteseként is sok a teendőm. Ennek ellenére egy-egy ülés előtt találok időt arra, hogy felkeressem az ismerős szakembereket, kikérjem véleményüket. Csakis így tudom feladatkörömet ellátni. Egy ideig hallgat, majd így folytatja: — Járásunkban nincs kellően megoldva az üzemorvosi ellátás. Több üzemnek, így például a járási építőipari vállalatnak, ahol több száz ember dolgozik, nincs saját üzemorvosi rendelője. Egyébként a meglevő üzemorvosi rendelők sem jelelnek meg mindenütt a követelményeknek. E téren igen sok a teendőnk. Előbbre lépni csakis akkor tudunk, ha az üzemek vezetői megértik, hogy az emberekről való gondoskodás kamatostól megtérül. Sok gondot okoz a járási kórház építése is. Hogy kellő áttekintésünk legyen az egész járásról, a szakbizottság évente 2—3 ülését vidéken tartja meg. Ezt a módszert a jövőben is folytatjuk. Odahaza, ahol a helyi pártszervezet alelnöke is, szabad idejében a kertben, a ház körül tevékenykedik. Gyakran vesz részt társadalmi munkában és szívesen látogatja unokáit. Tömöl Dezső az év végén eléri a nyugdíjkorhatárt, de amint mondja, a jövő tanévet még végigtanítja. Mint képviselő a jövőben is arra fog törekedni, hogy feladatait a lehető legjobban ellássa, s hogy a számadáskor emelt fővel állhasson választói elé. NÉMETH JÁNOS I98D. VII. 1 Milan Juriita Peronnal gyakorlatozik A k utyák kiképzése sok türelmet igényel HŰ MARADT A SZiHörDlDHÖZ
