Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-13 / 28. szám

1980 VII. 13. Zakariás megvalósult álma A különben „morva Velencé­nek", „cseh Nürnbergnek" és „fehér Telének" is nevezett vá­roska másik igazgyöngye, amelyről a már említett ameri­kai műépítész is szólt, a kas­tély. Baltazar Maio de Vomio, a híres olasz építész építette az eredetileg gótikus vár he­lyén az 1566—1580-as években, a reneszánsz szellemében. A megrendelő a hradeci Zakariás főúr volt. A napfényes Itália városaiban vált megrögzött gondolatává, hogy az ott meg­csodált épületek hasonmásait készíttesse el jóval északabb ra. Olyan tájon, amelyet vi­szonylag zord éghajlata miatt ,Z€C& <AL<AZZ a mázhauzok. Ezek amolyan hosszú előcsarnokok, amelyek­ben a középkorban sörözgettek a polgárok. Akkoriban — ez említést érdemel — mintegy hatvan polgár rendelkezett itt a sörfőzés fogával. A mázhauz- ból feljáró vezetett a félémé leire és innét a hátsó traktus­ba, valamint a felső mázhauz- ba, illetve a földszinten folyosó a ház udvarára, ahol a cselédség lakott szegényes hajlékában. Ahogy váltották egymást a szá­zadok, a homlokzatokon úgy színesedett az építészeti stílu­sok palettája... Valóban, innét a magasból is jól felismerhető az eredeti gó­tikus elemek mellett főleg a reneszánsz, a barokk és elszór­tan a rokokó, az empire, a klasszicizmus és a szecesszió hatása. Az egészben az a leg­csodálatosabb, hogy az össz­hang nem bomlott meg. A tér ma is Telő egyik legnagyobb éke. így nem a véletlen műve, hogy szinte évről évre filme­sek keresik fel, hogy itt készít­sék alkotásaik külső felvételeit. Ezzel a lehetőséggel a hazai volt jezsuita kolostor — törj meg kísérőm a csendet. — Tor nyában vagy két és fél évszá­zaddal ezelőtt meteorológiai megfigyelő állomás volt. Ügy mondják, a legrégibb Csehor­szágban. S büszkék vagyunk arra is, bár ez már újabb kele­tű tény, hogy 1852-ben nálunk nyitotta meg kapuit Morvaor­szág első cseh nyelvű középis­kolája. A főteret járjuk és nemcsak a szebbnél szebb — bár he­lyenként már málló vakolatú —, változatosan kiképzett hom­lokzatok kötik le a figyelmet, hanem bepillantunk az árká­dok mögött egy-egy ház „gyomrába“ is. Több helyen ta­pasztalom, hogy — nyilván nem csekély fáradtsággal, hoz­záértéssel és anyagi beruhá­zással — tökéletesen sikerült a középkort összeházasítani a ma lakáskultúrájának korszerű igényeivel. — Igen, a hetvenes évek elején a cseh kormány műem­lékké nyilvánította a város tör­ténelmi magvát. De már ezt győri egyetemen, majd 1852-ig tanított a pozsonyi akadémián. Kitűnő pedagógus és filoló­gus volt és ezen túlmenően szorgos a tudományos mű­vek publikálásában is. Hadd említsem meg alkotásainak lé­giójából a magyar nyelven írt „A magyar nemzet ma- radéki az ősi lakhelyeken" cí­mű, 1826-ban megjelent munká­ját, továbbá latin nyelvű érte­kezését Anonymusról, Béla ki­rály jegyzőjéről, s a magyar nyelv általa szerkesztett kriti­kai-etimológiai lexikonját. Ér­dekességként azt is, hogy kéz­iratban megmaradt Pozsony lörténetéről szóló műve is. Múltba oltott jelen Telő ma — középkori jellegét őrizve — a szocialista fejlődés útját járja. Erről Ladislav Smach, a vnb titkára beszél: — Az április elején integrált 8 kisközséggel együtt most már 6700 lakosunk van. Sokrétű igényeknek kell eleget ten­nünk. S ebben segítségünkre vannak nemcsak az állami szervek, hanem maga a lakos­ság is. Elég megjegyeznem, hogy ebben az ötéves tervidő­szakban csak a választási program és a Z-akció kereté­ben mintegy 30 millió korona értékű létesítményt építettünk, illetve építünk. Legnagyobb, tízmillió koronás beruházásunk az óvoda és a bölcsőde, amely 1980—1981-ben készül el. — Vannak azért gondjaink is — teszi hozzá Antonín Némec, a vnb elnöke. — A legnagyobb talán az, hogy turisztikai köz­pont vagyunk, de szállodai ka­A felvétel egy éve készült. Most mér a befejezéséhez közeledik a bölcsőde és az óvoda építése Felvételek: szerző (2) és J. Simáőek A reneszánsz stílusú kastély főbejárata előtt filmesek mellett éltek a ma­gyarok is, akik részben itt for­gatták a Fekete város című té­véfilmet. De három ízben jár­tak itt nyugatnémetek és len­gyelek is, hogy celluloid sza­lagra vegyék történelmi filmal­kotásaik hátterét. Ottjártamkor Ludvík Ráta cseh rendező ké­szített itt felvételeket Valami van a leveqőben című filmjé­hez. f — Tőszomszédságunkban a megelőzően sok minden tör tént, hogy Teilet megőrizzük az utókornak. Az ötvenes évek elején tatarozták a főtér há zait. Később a megemelkedett talajvíz-szint veszélyeztette a házak alapjait. A kladnói bá nyászok siettek városunk se gítségére és megoldották a problémát. Az illetékes szervek azóta is nagy összegeket for dítottak a műemlékek tatarozá­sára. ma is „morva Szibériának" ne­veznek. Volt miből álmaiba éle­tet lehelni. Felesége, Waldstein Katalin birtokain gazdag ezüst­bányák ontották a fedezetet. S így elkészültek a szemet gyö­nyörködtető reneszánsz palo­ták, az egész kastélykomple­xum, amelynek méreteire jel­lemző adat, hogy télről-télre ezer köbméter bükkfát fűtöttek el kandallóiban. Csodák csodá­jára átvészelte a századokat a berendezésnek, a rengeteg mű­kincsnek javarésze is. Még a kastély volt urának, feleségé­nek és fiának hamvait is őrzi a díszes kápolna pompás sír­helye. Sok-sok év telt el azóta, s nemrég valahol külföldön el­hunyt a kastély felszabadulá­sunk előtti utolsó ura, a Lieh tenstein grófok egyike is. Magyar vonatkozások morva földön A városnak van némi közve tett magyar vonatkozása is. Nem az, hogy egyes filológusok szerint elnevezése a Telek tu lajdonnévből származik. Ez ugyanis feltevés, melynek hite­lét gyengíti, hogy a múltban a települések nevét igen gyak­ran egy-egy folyó neve adta. Márpedig az itt kanyargó fo­lyót bizonyítottan réges-régtől Telőnek nevezik . . . Viszont 1784-ben itt született Rehor Dankovsky, egyike az első szláv összehasonlító nyel vészeknek és történészeknek, aki a bécsi egyetem elvégzése után görögszakos tanár lett a pacitásunk szinte a nullával egyenlő. S még egy dolgot sze­retnénk elérni. Azt, hogy bele­egyező választ kapjunk a Jih- lavai járási Nemzeti Bizottság kulturális szakosztályától, amelytől kértük egy műemlék­tatarozó csoport létesítésének engedélyezését. Ez nem is any- nyira pénz, mint inkább építő­ipari kapacitás kérdése, de egyes műemlékké nyilvánított házak állapota feltétlenül sür­geti ezt a lépést. • * * * Távozóban bennem zsong mindaz, amit ebben a városban láttam és hallottam. Ám hirte­len megzavar a szembe szökő látvány. A Cseh-Morva Fennsík festői dimbes-dombos táján ka­nyargó országút mentén elszór­tan, gazzal benőtt szürke vas­beton erődítmények rútítják a békésen zöldellő vetést. Jó négy évtizede, a polgári köz­társaság alkonyán, az lett vol­na a küldetésük, hogy gátat emeljenek a barna áradat útjá­ba. Nem így történt. München­ben más döntés született és Hitler szinte puskalövés nélkül kebelezhette be a Szudéta-vidé- ket, majd Európa szívét. A kö­vetkezmények, a világháború hat esztendeje még élénken él a korosabb nemzedékek emlé­kezetében ... Lám — sejlik fel bennem a gondolat — a sok vonatkozás­ban valóban sötét középkornál, amelynek mégiscsak van féltve óvott értékes hagyatéka szá­munkra, mennyivel sötétebb volt a fasizmus terjeszkedésé­nek kora . .. GÄLY IVAN Az árkádos főtér egy része Hajdanában kereskedelmi utak húzódtak itt délről Csehország felé. Dúsgazdag hübéruraknak és a feltörek­vő városi polgárságnak csengő aranyakért, csillogó ezüstért szállították errefe­lé pénzsóvár kalmárok csi­korgó kerekű kordéi az áhí­tott portékát. A harmincéves háború dúló zsoldosai, ke­gyetlen korok ilyen és amo­lyan hadai kőkeményre döngölték ezt a talajt. A táj­ba belesimuló kisvárosok időket átvészelt csodálatos épületei ma már a közép­kornak csak a verőfényes oldalára, az akkori gondol­kodó, cselekvő, alkotó em­ber kezenyomára emlékez­tetnek. A rombolás, az em­berölés, a népsanyargatás sok-sok tényéről a szólni képtelen palota, patrícius­ház, templom és bástyafal vajmi keveset árul el. Csak a levéltárak és a múzeumok adnak megközelítően bű ké pet a ködbevesző régi idők­ről. De azért becsüljük és óvjuk a múlt koroknak eze­ket a ránk maradt tanúit. Városépítészeti csoda Előttem utam célja: Tele. Kisváros az osztrák határ kö­zelében, Morvaország délnyu­gati csücskében, amely ha­zánkban a leghívebben és a legösszefogottabban megőrizte a középkor építészetének pati­nás jellegét. Évente hozzávető­leg 150 ezer érdeklődő, turista keresi fel. Nemcsak hazaiak, hanem távoli országokból érke­zők is. Egy neves amerikai műépítész, Richard Neutoc azt írta róla, hogy a világ legna­gyobb városépítészeti csodája. Szerinte Telőben megtestesül a városfejlesztő cseh népi zse­nialitás, egybeötvöződve a kas­télykomplexum világszínvonalú műépítészeti remekével. A város vízi erődítmény volt. Vastag kőfalak, két oldalról halastavak, vizesárkok vették, illetve veszik körül. Hradec feudális urai fektették le alap­jait a 14. század második felé­ben. De már annak előtte a 13. század elején épült, csaknem ötven méter magasba törő, ere­detileg későromán stílusú, majd gótikussá átalakított templom- torony felkiáltójelként figyel­meztetett a hradeci urak birto­kára. Egy másik domináns pontról, a Szent Jakab plébániatemplom tornyából pásztázza végig te­kintetem a szinte tenyeremen nyugvó városképet, fosé) Re meS, a helybeli mezőgazdasági középiskola tanára, Telő múlt­jának legavatottabb ismerője, a lábunk alatti mélyben trapéz­alakban nyújtózkodó főtérre mutat: — Alaprajzát mindmáig meg­őrizte. Fejlődésének fénykora azonban a 16. század, a rene­szánsz kora. Megmaradtak a régi szűk, esetenként 35 méter mélységű, 7—8 méter szélessé­gű parcellák. A teret övező gyönyörű árkádok alól nyíltak \ 9

Next

/
Thumbnails
Contents