Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-28 / 39. szám
A Magas-Tátrába általában azzal a céllal látogatunk, hogy távol a civilizált világ zajától, szennyezett levegőjétől, hegyóriásunk szépségeiben gyönyörködve, tiszta hegyi levegővel telítsük tüdőnket és feltehetően egészségesebben térhessünk vissza az élet forgatagába. Ez nagyon helyes és szép elhatározás, de nem elég csak elvárni, hogy a Magas-Tátra, küldetésének megfelelően, szolgálja az embert. Az idelátogatók zöme gyakran megfeledkezik arról, hogy a természettől, így a Magas-Tátrátó) is, csak akkor várhatunk egészségünket megújító, vagy szilárdító tiszta környezetet, ózondús levegőt, ha az ehhez szükséges feltételek megteremtéséhez magunk is hozzájárulunk, vagy legalábbis nem rontjuk el azt, amit a természet bőkezűen osztogathat. A szakemberek egyre hangosabban kimondott figyelmeztető szavai viszont azt jelzik, hogy a sokezer embernek felfrissülést, gyógyulást nyújtó Magas-Tátra is lassan „gyógyításra“ szorul. Pedig — s ezt hangsúlyozni szeretnénk — központi párt- és kormányszerveink, valamint a Stary Smokovecben székelő Tátrai Városi Nemzeti Bizottság, óriási erőfeszítéseket tesznek, jelentős anyagi támogatást adnak, hogy a Magas-Tátra valóban azt nyújthassa látogatóinak, amit elvárnak tőle. Pavol Holöík, a Stary Smo- kovec-i Vnb titkára elmondta, hogy az SZSZK kormánya a turistaforgalomban tevékenykedő intézményeknek tavaly 137,8 millió koronát, az idén 198 millió koronát utalt ki. — Ez nem azt jelenti, hogy mi csak anyagi segítségre várunk és semmi mást nem teszünk — jegyezte meg. — Körzetünk lakossága társadalmi munkával igyekszik szebbé, kellemesebbé tenni a Magas- Tátra látogatott helyeit. A környezet szépítése érdekében közel ötvenezer órát dolgoztak társadalmi munkában. Költségvetésünkből csaknem négymillió koronát fordítottunk zöldövezetek létesítésére. Az illetékes kereskedelmi és más intézmények bevonásával a jobb ellátás, színvonalasabb szolgáltatások megteremtésére is törekszünk. A nyári idényben, különösen a hétvégeken, naponta 30—60 ezer ember látogat — az időjárástól függően — a Magas-Tátrába. Tőlük csak azt kérjük, szeressék, becsüljék és védjék mindannyiunk büszkeségét ... Ezzel csak egyetérteni lehet. De ez sem elég. Cselekvésre, tettekre van szükség. Nem szabad büntetlenül eltűrni az olyan állapotokat, amilyennel például magasan a hegyek között, a „Betyár“ menedékház környékén találkoztunk. Ide naponta Átlagosan hat-hétszáz turista látogat el. Ha mindegyikük csak egyetlen kiürített konzervdobozt dob az épület mögötti „szemétdombra“, nem nehéz kiszámítani, mennyi gyűlik össze egy .nyári idényben. Sajnos, a turistaház vezetője is, ahelyett, hogy figyelmeztető táblán kérné a látogatókat, ne tegyék ezt, ugyanoda dobálja a szemeteit, mint a vendégek. Láttam már a Tátrában, a hegyi ösvényeken, hátán hatalmas hátizsákkal valamelyik menedékház felé mentelő férfit. így szállítják ide — hivatásszerűen — az élelmet, az üdítőket. A pléh-, és papírdobozokba csomagolt árut a vendégek jóízűen elfogyasztják. Az üres konzervdobozokat és egyéb csomagolóanyagot, viszont bárhol eldobják. Bármennyire szerettem volna, még sohasem találkoztam olyan lefelé mentelő férfival, aki visz- szatérőben üres dobozokat szálíltott volna. Sem hivatásszerűen, sem kötelességérzetből. Pedig lefelé a könnyebb teher kelemesebben szállítható! Bosszantó, sajnálatos dolog ez. Az ember ezzel „saját maga alatt vágja a fát“, környezetét rűtítja, szennyezi a levegőt. Igen, sokan már a hegycsúcsokat is gépkocsin szeretnék megközelíteni. Kevesen gondolnak arra is, hogy jövőre — ha újra ellátogatnak ide — talán a saját tavalyi szemetüket látván, bírálják majd a jogosan kifogásolható helyzetet. Igaz, a nyári idény után, rendszerint minden év őszén, a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) irányításával, a „Hegyeink tisztaságáért“ jelszó jegyében megrendezik a tömeges szemétgyűjtést. Aki erre a nemes cselekedetre vállalkozik, az a TANAP dolgozóitól műanyagzsákokat kap és elindulhat a mások által eldobált konzervdobozok, papír és egyéb hulladék gyűjtésére... Csak dicsérni lehet ezt a kezdeményezést, én mégis inkább azt szorgalmaznám, hogy minden egyes turista visszatérőben hozza le magával saját üres dobozait és az egyéb hulladékot. Említettük már, hogy társadalmunk a Magas-Tátrával szemben nem szűkmarkú. Igen jelentős anyagi eszközöket fordít „gyógyítására“. Ezt a célt szolgálja például az a program, amely szerint 2000-ig közel nyolcezer hektárral bővítik az ózondús levegőt szolgáltató erdősített területet. Ezzel a Magas-Tátra fásított területe megközelíti majd az ötvenkétezer hektárt. Egyéb intézkedéseket is tesznek. A TANAP jelenleg közel tízezer hektár védetté nyilvánított területet gondóz. Kétezerben pedig — a tervek szerint — már negyvenhatezer hektárra fog ügyelni. A TANAP három évtized alatt tizenkétezer hektáron végzett fásítást. Húsz faiskolában évente 1,5 millió erdei, lúc- és vörösfenyőt, tátrai cirbolyafenyőt termel. A 6. ötéves tervidőszakban kétszáztizenhét hektár területet kellett befásí- tani a Magas-Tátrában. Ezt a feladatot három év alatt teljesítették. Folyamatban van az ún. erdei parkok létesítése, bővítése. Például Tátralomnic körül 230, a Csorba-tónál 140 és Ö-Tátra- füreden 280 hektáros erdei park létesül. Több kisebb erdei parkkal számolnak másutt is. Mindez igen sok pénzbe, erőfeszítésbe kerül. De megért, hiszen becsülnünk, óvnunk kell a Tátrát és környékét, mint a saját házunk táját. KULIK GELLERT A királyhelmeci kórház belgyógyászati osztályán tizenkét orvos dolgozik. Egy kivételével mindnyájan a környék szülöttei. Az osztályvezető főorvoson és helyettesén kívül valamennyien harminc-harmincöt évesek. Közülük mutatunk be most egyet olvasóinknak, mégpedig a nagytárkányi születésű Vaszily Mária doktornőt. A választásunk tulajdonképpen azért esett rá, mert ő azon túl, hogy a munkahelyén becsületesen helytáll, Bodrogköz szellemi életébe is igyekszik aktívan bekapcsolódni. Tagja a CSEMADOK járási bizottsága választmányának, s a királyhelmeci helyi szervezet vezetőségének. Különböző egészség- ügyi témákból rendszeresen előadásokat tart. — Doktornő, had kérdezzük meg mindjárt az elején, van-e annak története, hogy ön orvos lett? — Emlékszem, már alapiskolás kpromban igen szerettem a biológiát. Nagy érdeklődéssel tanulmányoztam mikroszkópon keresztül a különböző preparátumokat, de még nagyobb kíváncsisággal vettem részt például egy gyakorlati órán a béka boncolásában. Gyermeki elszántsággal minden áron „tetten“ akartam érni, hogy mi az élet, hogyan használódik el a test. Azt hiszem, már ott, akkor alakulgatott bennem az elhatározás, hogy orvos leszek. Mikor elérkezett a pályaválasztás időszaka, és közöltem a szüleimmel szándékomat, nem nagyon lelkesedtek. Ök jobban szerették volna, ha a pedagógiai pályát választom. Jól énekeltem, zongoráztam és szavaltam is. Akkoriban több színdarabot is játszottunk. A János vitéz például igen nagy siker volt. A Juliskát játszottam — örökszép emlék marad. Az orvosi pálya első nekifutásra azután mégsem sikerült. Nem vettek fel Kassára, így mégis csak a pedagógiának vágtam neki Kémia-biológiaszakos hallgató lettem a természettudományi egyetemen. Egy év után aztán újfent megpróbálkoztam az orvosival, akkor már Budapesten — és sikerült! — Voltak-e nehézségei a budapesti orvosi egyetemen? — Minden fenntartás nélkül leszögezhetem, hogy a királyhelmeci gimnáziumban jó felkészülést kaptunk. Nehézségeim kezdetben mégis voltak, de ennek az volt az oka, hogy a magyarországi gimnáziumokban fizikából és kémiából olyasmi is szerepel a tantervben, ami a mi tankönyveinkből hiányzik. Nem volt más kiút, meg kellett vennem a -gimnáziumi tankönyveket és pótolni a hiányzó Ismereteket. De, mondom, ez nem okozott nagy problémát. — Az egyetemi tanulmányok elvégzése után a helmeci kórházba akart jönni dolgozni, vagy voltak más elképzelései is? — Vissza akartam jönni Királyhelmecre. Szeretem ezt a környéket és a helyi embereket; Itt születtem és a szüleim is itt élnek. Meg tudom, hogy a betegeknek Is jobb, ha az orvosnak az anyanyelvükön mondhatják el a panaszaikat. —- Milyen beosztásban dolgozik a kórházban? — Osztályorvos vagyok a belgyógyászaton, ami azt jelenti, hogy kórtermeim betegeivel törődöm. Munkám abból áll, hogy felveszem a belgyógyászati ambulanciáról berendelt betegeket, megvizsgálom őket s a kórlapba beírom a gyógymódot. Ezt másnap megbeszélem a főorvossal és utána részt veszek a víziteken. Ha nincs ott a főorvos, vagy a helyettese, akkor egyedül kell vizitelnem az osztályon. Egyébként minden betegről napijelentést kell írnunk. A napijelentés a beteg szubjektív panaszainak és az objektív leleteknek leírásából, a gyógymód változásainak feltüntetéséből és a további kivizsgálások tervezéséből áll. Mindez tulajdonképpen ki is tölti az egésznapi teendőt. Igaz, még az elbo- csájtókat is mi írjuk, noha ez inkább titkárnői feladat lenne... — Melyek az e vidéken gyakori megbetegedések? — A Bodrogközben is az úgynevezett modern kor betegségei vannak túlsúlyban, így az érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás, a szívinfarktusok. Sajnos az infarktus most már a 23—25 éveseknél sem ritkaság. Elég sok még a cukorbetegünk és említenem kell a májmegbetegedéseket is. Szőlőtermő vidék a miénk, és a szeszes italt mértékkel fogyasztani nem mindenki tudja. Elég sok az alkoholista. Ezeket a betegeket rendszerint elküldjük pszichiátriai kezelésre. Az utóbbi időben a pajzs- mirigy megbetegedések száma is növekedett. Éppen ezért egy felmérést tervezünk, ugyanis az a gyanúnk, ezt az ívóvíz idézi elő. — Ön három éve gyakorló orvos, volt-e már emlékezetes rendkívüli esete? — Igen volt. Egy huszonnyolc éves asszony feküdt nálunk. Megrázó volt számomra, hogy egyik napról a maiiiuu uagyun íciuum/u az. anupuia x^o auog ia halt. Agyvérzést kapott, öt gyerek maradt utána. Nem szégyellem bevallani, hiába szorítottam össze a fogam, kicsordult a könnyem, amikor az egyik aranyos kislánya rámszegezte a tekintetét és azt kérdezte: „Ugye, holnap hazaengeded az anyukámat?“ — Az orvos jogalma mit jelent önnek? — Az orvosnak teljes odaadással a beteg érdekeit kell szolgálnia. Nem könnyű szakma ez. Az otthoni, a családi problémákat nem szabad bevinni a kórházba. Ott frissnek, üdének kell lenni. Ha előfordul is, hogy az egyik beteg egy kicsit felidegesít, ezt a hangulatot a másik beteggel nem szabad érzékeltetni. — Ogy tűnik, elégedett... — Valóban jól érzem magam itt, s ez talán annak is köszönhető, hogy nagyon jó kollektívába csöppentem. Zömében fiatalok vagyunk és mindnyájan tanulni akarunk. Igaz, jelenleg a szakmai továbbfejlődéshez elég mostohák a lehetőségeink. Kevésnek tartom például a szakmai előadást. Amik vannak, azokat is Terebesen tartják. — Beszéljünk a kórházon kívüli tevékenységéről is. Ogy hallottuk, hogy gyakran előadásokat tart különböző egészségügyi témákra? — Amit tudok, azt szívesen elmondom, hogy mások is okuljanak belőle. A CSEMADOK járási bizottsága megkért, hogy tartsak egészségügyi előadásokat. Vállaltam. Eddig a stresszelméletről, a cukor- betegségről, a magas vérnyomásról, az infarktusról, a keringészavari megbetegedésekről tartottam előadásokat. Voltam több úgynevezett „Kérdezz—felelek“ esten. Ezek is igen jól sikerültek. Az emberek különböző problémáikkal hozakodtak elő, tanácsra volt szükségük. — Kollégái is végeznek hasonló munkát? — CSEMADOK viszonylatban Gyimesi György, Fazekas Ferenc és Ferkó Péter doktorokon kívül, sajnos, egyikük sem. Pedig tudom és érzem, hogy Király- helmec jelenlegi szellemi életével nem lehetünk elégedettek. Talán hasonló művelődési klubra lenne szükség, mint amilyen Vágsellyén, Komáromban, Szepsiben, Kassán és Nagykaposon működik. Egy ilyen klubban egymásra találhatnánk, s ami a legfontosabb, egymást nevelve gazdagodnánk ... SZÁSZAK GYÖRGY (lozef Onofrey felvétele) Négyszemközt egy pályakezdő orvosnővel
