Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-28 / 39. szám
iparosítás, és ennek gyakori velejárója, a fokozottabb környezetszennyezés „leglátványosabb- ban“ az élővilágot szokta megjelölni. Gyakran tapasztalható, hogy egy nagyobb vegyikombinát közelében, rendszerint a szelek uralkodó irányában a növényzet távolról sem olyan buja, zöld, mint azt egyébként megszoktuk. Az ember ki van téve a szennyeződés káros hatásának. Arról viszont kevesebbet tudunk, hogy a szennyeződés hatósugarában működő berendezéseket ugyancsak megviselik a mostoha körülmények. Legtöbbet talán mégis az energetikában hallani erről, már csak azért is, mert a közvetítő hálózat, a transzformátor-telep, vagy az elosztó-állomás minden nagyobb ipari létesítmény mellett megtalálható. — Ezek szerint nincs probléma? — De igen, van. A szennyezés szintjének mérését rendszerint a prágai Energetikai Kutató Intézet végzi a szennyező számlájára. Tőle kapjuk meg az eredményeket, amelyeket aztán kiértékelünk. Ezek alapján készítjük el a terület szennye- zettségi térképét. Ezen tüntetjük föl a szennyezettség szintjét, és azt is, hogy melyik iparág szennyezi a környéket. — Mire jók ezek a fényképek? — Tervezőink használják ezeket. A szennyszint szerint dolgozzák ki a megfelelő szigetelési rendszereket és a térképek alapján tervezik a sodronytípust is a villanyenergiát szállító hálózatra. Mindéz, persze, fabatkát sem érne az egyéb védekezési módszerek nélkül. Tudniillik, tokban 9 mszmmf — Ha tehát ismert a jelenség, akkor gondolom, megvannak a megfelelő módszerek arra is, hogyan védjük a berendezéseket a káros hatás elől. Melyek ezek? — kérdezteni Stefan Tóthot, a bratislavai Nyugatszlovákiai Energetikai Művek dolgozóját. — A legfőbb módszernek azt tartjuk, ha a szennyező üzem tesz meg mindent a szennyezés szintjének csökkentéséért. Leghatékonyabbnak a rendszeres karbantartás bizonyult. Mi például a karbantartás gyakoriságából azt is nagyon jól meg tudjuk állapítani, hogy egy üzem menynyivel szór több szennyet a környékre. Berendezéseinkre legkárosabban a vegyipar hat. Üzembiztonságunkat az 1967-es keltezésű 35 számú törvénnyel védjük. Ez a törvény a környezet tisztaságáról és védelméről szól. Általa mi is védve vagyunk olyan értelemben, hogy a környezetet szennyezőtől megkövetelhetjük a szennyezés szintjének megmérettetését, és ha ez a szint meghaladja az engedélyezett határt, akkor a rend helyreállítását is. ha berendezéseinket hosszabb ideig szennyezi az ipar, előfordul, hogy például a porcelán szigetelőkön áramot is vezetni képes réteg képződik. Ennek aztán elegendő egy kis eső, vagy vízpárában dúsabb levegő, és máris beállhat a legrosszabb, létrejöhet egy nem kívánt rövidzárlatos kisülés, aminek következtében megszakadhat az áramellátás. Nem részletezem, hogy milyen következményekkel jár ez egy olyan üzemben, ahol állandó a termelés, és az óránként előállított érték milliókat tesz ki. Erről a veszélyről persze a szennyező is tud, így saját érdeke a környezetvédelem. — Mondana egy konkrét üzemet? — A vágsellyei Duslót említeném, ahol még 1964-ben fölfigyeltek a jelenségre. A felismerés után hamarosan kutatni kezdték, hogyan lehetne ezeket a berendezéseket minél hosszabb ideig megvédeni a kisülés veszélyétől. Megnyugtató, hogy komoly összegeket áldoztak a szeny- nyezés szintjének csökkentésére. így érték el, hogy hosszú évek alatt a termelés növelése ellenére szinte A Duslo villanytelepe áramelosztóállomásának ember nagyságú szigetelőit tisztítják (A szerző felvételei változatlan maradt a környezetszeny- nyezés szintje. Időben ráeszméltek arra is, hogy normális — tehát nem szennyezett — termelési viszonyok közt is fenyegethet a kisülés veszélye. Például, ha szél fölverte por szállja meg a szigetelőket, és ha ez a porréteg esőt kap, itt is kialakulhat egy olyan kásás és egységes, áramot is vezetni képes felület, ami rövidre zárhat. — Halljuk tehát a kutatási eredményeket — fordulok fán Copjan mérnökhöz, a Duslo villanytelepének vezetőjéhez az áramelosztó állomás embernyi nagyságú szigetelői alatt. — Konkrét, hazai körülményeinkre szabott kutatás volt ez. Nedvet taszító védőbevonat alkalmazásával próbálkoztunk. Kikísérleteztük, hogy feltételeink közt leghatékonyabb a szilikónpaszta-bevonat. Nevezetesen a Lukosan N—14-est alkalmaztuk, általa értünk; el hosszabb időre szavatolt üzembiztonságot. — Máig is használják? — Igen, évente újítjuk a réteget a rendszeres karbantartáskó'r, így aztán évközben nyugodtan alhatunk. Tegyem hozzá, nem olcsó módszer ez. Pénzre és munkaerőre egyformán igényes, ezért sem fogadható el végső megoldásként. A műszaki világban már ismertek olyan módszerek is, amelyek végérvényesen megoldják ezt a problémát. Ilyen például az ún. tokba helyezett elosztó állomás is, amelynek berendezései már érintkezésbe sem jönnek a külső környezettel. Ilyen elosztó építését tervezik a Duslóban is a következő ötéves tervidőszakban. Hadd hangsúlyozzam ki, hogy a jövőre nézve ez sem fogadható el egy végső megoldásnak, mert ez a környezetvédelem nagyon szűkre szabott válfaja lenne. Célunk nem csupán az energetika berendezéseit védeni, de az egész természetet, mindennel, ami bele tartozik. Mert ugye, költséges és nehéz lenne védőtokot gyártani teszem azt egy jókora erdőre vagy mezőre. KESZELI BÉLA A LAKÁSÉPÍTÉS MINŐSÉGE A KGST ORSZÁGOKBAN A második világháború után a Vörös Hadsereg által felszabadított országokban óriási mértékben megkezdődött a gyárak, utak, hidak, hőerőművek, vízi erőművek, és természetesen a lakások építése. A háború utáni években a lakásépítés az óriási lakáshiányt kellett, hogy kielégítse. Természetesen a minőségi követelmények abban az időben eltérőek voltak a mai követelményektől. Ebben az időszakban a lakásépítésben a mennyiségi mutatók domináltak és elhanyagolták az átadott lakások minőségét. A minőség elhanyagolását más tényezők is befolyásolták, mint például az elégtelen gépellátás, az építőanyagok kis választéka stb ... Napjainkban a KGST-orszá- gokban a lakásépítés óriási méreteket öltött, a minőségi követelmények magasabbak. Ez nem azt jelenti, hogy a lakók igényesebbek, hanem a lakások minősége inem érte el a jelenlegi követelmények színvonalát. A Szovjetunióban hasonlóan mint nálunk, a minőségellenőrzés- és szabályozás szerkezete hasonló. Különbségek mutatkoznak a kivitelező—beruházó kapcsolatokban, az éghajlati viszonyok terén, a technológiák különbözősége területén, stb ... Tudjuk, hogy a Szovjetunióban a legelterjedtebb lakás- építési mód a paneles technológia. Ezen a téren hasonló problémákkal küzdenek, mint nálunk. A paneleket a házgyárakban gyártják, az építkezésre szállítják, ott raktározzák, majd dterelik. Az egész ciklus alatt nagy százalékban hibásodnak az említett elemek, ami pedig a minőség romlását eredményezi. A megrongálódott elemeket a beszerelés után javítják. A szakipari munkák szintén hasonló ellenőrzés alá esnek. Itt nagy mértékben Idönt a Imás ágazatok által leszállított termék minősége. Nem felejthetjük el, hogy a Szovjetunióban olyan állami szabványok vannak érvényben, amelyek a minőségi követelményekre vonatkoznak, tehát a minőségi követelmények szabványokkal adottak. Természetesen a minősítést állami minőségvizsgáló intézetek végzik, s ezek döntése a mérvadó. Az előírt és az elért minőség közti különbség visszatükröződik a termelő vállalat gazdasági mutatóiban és hatással van a dolgozók jutalmazására. A Szovjetunióban az utóbbi években nagy igényeket támasztanak a minőség betartására a lakásépítésben. Megemlítenénk itt a XXII. Nyári Olimpiai Játékok résztvevőinek szállodáit, amelyekről elismeréssel nyilatkoztak nemcsak a szocialista országok képviselői, hanem a kapitalista országokból érkezett szakemberek is. Itt meg kell említeni a beruházó- kivitelező közti kitűnő együttműködést. A Bolgár Népköztársaságban a minőséget hasonlóképpen értékelik mint hazánkban. Az építőanyagok és szerkezetek műszaki követelményeire és ezek minősítési módjára állami szabványok vannak érvényben. Ezek a szabványok műszaki követelményeket írnak elő. Az építőanyagok és szerkezetek minőségét állami minőségvizsgáló intézetek végzik. A lakások minőségét bizottság állapítja meg, amely a beruházó, kivitelező és tervező intézet képviselőiből tevődik össza Nálunk ezt úgy mondják, hogy a lakások kolaudációja. Az említett példákon kívül megemlítenénk a Lengyel Nép- köztársaságban tapasztalt minőségvizsgálatot, illetve minőségvédelmet, amely állami szabványokon alapszik. Ezek előírják a minőségi követelményeket. A minőségvizsgálat a Zjednoczenia Budownistwa Intézet és a kutató és tervező intézet együttes munkájával az első fázisban a gyártási előkészítés minőségét vizsgálja, mégpedig a tervek tökéletességét, az anygellátás biztosítását és a munka szervezését. A központi laboratóriumok elvégzik a szükséges vizsgálatokat az új építőanyagok és technológiák esetében, végezetül pedig a minőségi intézet a vizsgálati eredmény alapján kiad- egy igazolványt a megfelelő használatra. A további ellenőrzések már az építés ideje alatt történnek. Az utolsó vizsgálat az épület átadásakor történik. Az építőipari és építőanyagipari miniszter rendelete a szervezésen kívül feleletet ad a minőség értékelésének módjára is. Az értékelés az építőipari munkák, objektumok szerint tagolódik. A lakóépületeknél 20 jelet különböztetnek meg és értékelik az építés fontos szakaszait. Az említett módszer hasonló, mint a bratislavai Építőipari Minőség- vizsgáló Intézet által kidolgozott módszer. A Román Szocialista Köztársaságban az építőipar két minisztériumra van osztva, mégpedig az Építésügyi Minisztériumra és az Erdőgazdasági és Építőanyagipari minisztériumra. Az építésügyi minisztérium központilag irányítja a lakások minőségének ellenőrzését állami szabványok alapján. Ezek az állami szabványok előírják az alapvető műszaki követelményeket és a minőségi mutatókat. Ezen kívül a lakások minőségét bizottság értékeli. A tervmutatókba évente rendszeresen bekerül a lakások minősége is, és ez főleg az utolsó földrengés óta, amely Bukarestet sújtotta. A Magyar Népköztársaságban a lakások minőségének vizsgálata és irányítása kissé eltér a hazánkban használt módszertől. Ezt a különbséget a beruházási irányításrendszer eltérősége váltja ki. Például egy építőipari vállalat az MNK-ban nem számlázhat a beruházónak az építés folyamán, ha az épület értéke nem nagyobb mint 8 millió forint. Az épületet saját anyagi fedezetéből kell felépítenie, az átadás után számlázhatja ki az egész objektumot. Ez azt jelenti, hogy ha a lakások nincsenek elkészítve a kívánt minőségi színvonalon, akkor a beruházó addig nem veszi át, míg ki nem javítják a hibákat. Ez a valóság kényszeríti a kivitelezőt arra, hogy minőségi munkát végezzen. Azon épület esetében, amelynek beruházási értéke nagyobb mint 8 millió forint, a vállalat csak félévenként számlázhat. Az építés folyamán a beruházó ellenőrzi a munkálatokat és a minőséget, és ennek alapján engedélyezi a számlázást, Illetve a számla nagyságát. így természetesen a minőséggel szorosan összefügg a vállalat és a dolgozók anyagi érdekeltsége. Az említett módszereken kívül a magyar építőipari ágazatban a minősítést még az Építőipari Minőségvizsgáló Intézet (ÉMI) végzi hasonlóan, mint nálunk az Építipari Minőségvizsgáló Intézet. A KGST-országokban a közelmúltban a lakások minősége lényegesen javult és minden erővel azon fáradoznak, hogy tovább javuljon, amelyre a feltételek adottak. A KGST-tag- országokban a minősítés eltérő ugyan, de a fő vonások azonosak. A eltérést az éghajlati, viszonyok különbsége váltja ki, Illetve a földrengésben aktív területeken történő építési szabályok szigorú betartása, amelyet néhány országban figyelmen kívül lehet hagyni. Meg kell azonban jegyezni, hogy az összes szocialista országban a minőséget a legjobban az emberi tényező határozza meg. Sok országban a bér egyenesen arányos az elvégzett munka és a munka minőségének arányával. A bért nemcsak a munka mennyiségével kell megszolgálni, hanem még valami mással is: jó munkával. MOZGAY BÉLA
