Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-14 / 37. szám

Kedvtelésből vagy háziasszonyi kötelességből gyakran vásárolok, a vásárló szerepét azonban most „játszom" életemben először. Az utasításokat a Rimaszombati (Rimavská Sobo- ta) járási Népi Ellenőrzési osztályának két elenőrétől, Magdaléna Hartwigovától és ján Balang mérnöktől kapom. Veink indultam ugyanis ellenőrző körútra néhány üzletbe és yendéglátóipari létesítménybe.

Haszon a hasonlóságból

— Először itt, Rimaszombatban nézünk be a _ lőtéren levő két húsboltba — mondja Ján Balang. — Több vásárló Js felhívta a figyelmünket, hogy a paprikás mozaikroládot, melynek 50 korona kilója, 60 koronás paprikás sonkáért árusítják. A két hentesáru annyira hasonló, hogy a vevő a pult mögül nem is veszi észre a cserét.

Az első üzletben „nem sikerült" a próbavásárlás, mert a keresett árut éppen akkor vették át az áruszállítóktól, a helyette vásárolt marhacomb és turistaszalámi ára viszont megfelelt a súlyának. (Pár nappal korábban azonban magát az ellenőrt csapták be itt az említet módon 2,70 koronával.)

A csomagolt húst és hentesárut árusító másik boltban már másként alakult a helyzet. Annak ellenére, hogy az áruszállítók, akik utolértek bennünket, megpróbálták figyelmeztetni az üzletvezetőt. Ekkorra azonban a kért sonka, a paprikássonka és a turistaszalámi már a kosaramban volt, s miután kifizettem, újból a mérlegre került. A mérleg ezúttal árulkodott: nemcsak a mérés és az ár volt pontatlan (természetesen az én káromra), s a paprikás sonka helyén mozaikrolád „lapult", hanem még a pénztárosnő is egy koronával többet számlázott.

Az üzletvezető „természetesen" nem tudott az árucseréről s az így adódó árdrágításról.

— Most fejeztem be a szakmunkásképzőt, még nincs elég gyakorlatom a mérésben és a számításban — védekezett a fiatal elárusítónő. A pénztárosnő pedig az eladó olvashatatlan írásával próbálta magyarázni tévedését.

A jegyzőkönyv azonban előkerült, s mindhármuknak vállalniuk kellett a 100—100 korona azonnali bírságot.

Vendéglátásból elégtelen és kitűnő

A fő turistaidényben a népi ellenőrző bizottság dolgozói az idegenforgalmi létesítményekben is gyakori „vendégek". Ezeken a helyeken főleg az áruellátást, az étlapokat, a higiénét veszik szemügyre.

Ezúttal a lénártfalvai (Lenártovce) határátkelő- helyen a rimaszombati Jednota által üzemeltetett presszóba tértünk be. Ha valóban éhesek lettünk volna — a presszóban ugyanis hideg és meleg éte; lek is szerepelnek a kötelező árulistán — először is kétes tisztaságú abrosszal leterített asztalnál kellett

volna elfogyasztanunk az ennivalót, ha lett volna mit. Délután negyed háromkor ugyanis sem hideg, sem meleg ételből nemhogy választék, de egyáltalán semmilyen árujuk nem volt. A számonkérésre csak a kiszolgálónő próbált kifogást keresni (az abroszt nem cserélheti ki, mert a mosodából nem kapták meg a tisztákat, az árut éppen várják, stb.) ugyanis az üzletvezető és a helyettese is házon kívül volt. Pedig az előírások szerint egyikük köteles lett volna a munkahelyén tartózkodni. Az üzletvezető a felelősségrevonást így sem kerülhette el, két nappal később a járási népi ellenőrző bizottságon kellett számot adnia a hiányosságok okairól.

Ezek után a tornaijai (Safárikovo) strandon kellemes meglepetés ért bennünket. Az árjegyzéken feltüntetett ötféle üdítőital mindegyike kapható s az étlapon feltüntetett választék — gulyásleves, hétféle

készétel, sült kolbász, grill csirke — is a valóságnak megfelelő volt, pedig már jól bent jártunk a délutánban.

— Nálunk eddig csak a kissé hosszú sorbanállásra panaszkodtak a fürdővendégek — mondja a Rima- szombati Vendéglátóipari Vállalathoz tartozó üzemegység vezetője. — Ezen viszont addig nem tudunk változtatni, amíg a konyhát nem bővítik.

— Két féldeci konyakot és egy féldeci borókapálinkát kérek — mondja a kísérőnkül szegődött gépkocsivezetőnk, amíg ján Balang kint várakozik a rimaszécsi (Rimavská Seé) állomási italbolt előtt. Öt ugyanis itt is jól ismeri a csapos, azaz az italbolt vezetője. Nem ez az első eset, hogy 100 korona bírságról kap számlát az ellenőröktől, mivelhogy a három rövidital mindegyike ezúttal is „rövidre" sikerült.

A kedélyesnek nem mondható helyiségben ácsorgó vendégek megjegyzéseiből viszont kiderül, hogy őket nem zavarják a hiányzó milliliterek.

— A méricskélés helyett inkább azt intéznék el, hogy sör legyen (az ellenőrzött megrendelőlap sze* rint a vezető valóban megrendelte a sört, de a szállítmány ikésett), vagy azt, hogy a Jednota hozassa végre rendbe a vécét, mert lassan összedől — mondja szomszédjának az egyikük, de úgy, hogy mi is halljuk. (A két megjegyzés helytálló: ugyanis Rimaszécs nincs messzire a rimaszombati sörgyártól, a felújítás pedig nemcsak a szociális helyiségre — ha az italbolt mögötti jóformán ajtó nélküli fatákolmány nevezhető így —, hanem magára az italboltra is ráférne).

— Sok vidéki italboltban még egy érdekességgel

találkozhat — mondja Ján Balang, amikor megkérdezem, mit keresett a fiókokban. — A csapos hitelben is árusít az állandó vendégeknek, pedig ez szigorúan szabályellenes. Valamelyik fiók mélyén mindig ott lapul a hitelfüzet, hát azt kerestem, mert itt is találtunk már Ilyet. _

Használ-e a birsé;?

— Mi a készpénzbírság kiszabását tartjuk talán a leghatásosabbnak — mondja Magdaléna Hartwigová. Ez viszont esetünkben, sajnos, legtöbb száz korona lehet. A kihágás, szabálysértés nagyságának megfelelően javasolhatjuk azonban, hogy a szabálysértői a vállalata megrovásban és nagyobb pénzbüntetésben részesítse. Hálátlan a munkánknak ez a része, de a fogyasztók érdeke megköveteli, hogy következetesen végezzük az ellenőrzéseket.

Az ellenőrzéseken észlelt hiányosságok általában „csak“ dekáikat, millilitereket, filléreket tesznek ki, mégsem szabad elsiklani felettük. Mert ott, ahol rendszeresen, szándékosan rövidítik meg a fogyasztókat, a sok kicsi bizony sokra megy. S az ellenőrzések tulajdonképpen nemcsak a vásárlók érdekeit védik, hanem a becsületes elárusítókét, vendéglátókét is. FLÖRIÄN MARTA

NAGY ÉRTÉK A KÖLCSÖNÖS BIZALOM

Az elnök irodájának ajtaján érthetően kiszivárogtak a hangfoszlányok: „... csak azt tudom ajánlani, ezt a bonyolult családi ügyet a törve nyes utat betartva, ha kell, ügyvéd segítségével rendezzék ...“

A tanácsadás után egy nő és egy férfi távozott, aránylag elégedett arccal, Rácz Andor elvtársnak a Szo- motori (Somotor) Helyi Nemzeti Bizottság elnökének munkaszobájából. Nyílt az ajtó, üdvözöltük egymást. Nem ez volt az első találkozásunk, nagyon régen ismerjük egymást s elég gyakran szót váltottunk már Rácz elvtárssal, amikor a politikai és társadalmi élet más posztján dolgozott. Azt is tudjuk róla, bármilyen tisztséggel bízták meg — mint isko laigazgató, a járási púrtapparátus dolgozója stb. — szívvel-lélekkel igyekezett szolgálni a szocialista kö zösség érdekeit.

Ismervén őt, azon sem csodálkoztam — mint egyesek tették —, hogy a „Példás tanító“ megtisztelő címet viselő pedagógus elvállalta a hnb- elnöki tisztet. Bevallom, az viszont érdekelt, milyen érzésekkel, elhatározással vette át Szomotor község közügyeinek irányítását.

— Nem vagyok én tulajdonképpen „idegen“ ezen a szakaszon sem, hiszen már tizenhat esztendeje képviselője vagyok ennek a nemzeti bizottságnak. Egyéb elfoglaltságaim mellett, öt éven át „másodállásban“ a hnb titkári tisztségét is elláttam.

Ezt ugyan nem tudtuk, azt viszont igen, hogy Rácz elvtárs előtt soha sem volt közömbös Szomotor fejlődése. Gyakran találkoztunk vele ott, ahol a község ügyeinek rendezése napirendre került.

— Nem készültem én tanítónak

sem, nem is lettem csak azzá és úgy érzem, mégis mindig pedagógus vagyok — vallja a Szomotori Hnb elnöki tisztségébe ez év február 1-én beiktatott Rácz Andor elvtárs. A „Példás tanító" címet már új hiva talába lépése után _ vette át. Mennyi re igaza van, amikor a korábbi gondolatait ezekkel a szavakkal fejezi be:

— Jelenlegi tisztségemben csak ja vamra szolgálhat, hogy eddig tanítóként tevékenykedtem. A pedagógiai, lélektani és szociológiai ismereteimet ezen a poszton is gyümölcsöztethe tem. Szerintem, a társadalom szolgálatában tevékenykedő embernek, különösképpen egy község élén álló tisztségviselőnek, mindennapos mun-, kájában szüksége van a társadalompedagógia alkalmazására. Persze, ha nem akar csak adminisztrátor maradni. Én semmi esetre sem akarok. A nép bizalmát csak bizalmat keltő, a társadalmi érdekekért, közügyekért bátran kiálló, a lakossággal őszinte kapcsolatot tartó tevékenységgel le hét kiérdemelni.

Beszélgetésünk alatt valóban megértettem: Rácz Andor igazgató tanító nem fordított hátat évtizedeken ál folytatott hivatásának.

— Hogyan lettem hnb-elnök? Aján latot kaptam az illetékes szervek tői, a helyi pártszervezet, a NF szervei javaslatot tettek, a hnb plénuma egyhangúlag bizalmat szavazott. Tudom, olyan bizalom ez, amit nem szabad visszautasítani. Környezetem, melyben születtem, felnőttem, ahol kölcsönös tiszteletben és megértésben ma is élek, dolgozom, egy életre elkötelezett. Szerény, paraszti bölcsességével arra nevelt, tanított: az ember előbb váljék igazán emberré

Svälopluk Písecky felvétele

és az idők folyamán akármivé is legyen — tisztségére gondolok —, mindig maradjon meg embernek. Ez az én hitvallásom is. Meggyőződtem arról, hogy a környezetemben élő emberek, a politikai és társadalmi szervek véleménye szerint, jelenleg ezen a poszton szükség van rám. Ezért vállaltam ...

— Mindenki helyesnek találta ezt a döntést?

Úgy tudom, általában igen. Viszont akadtak olyan „jóakaróim“, akik csodálkozva, érthetetlenkedve kérdez gették: „Falu bolondja akarsz lenni? Csak nem ment el az eszed? Egy iskola igazgatói funkciót feladni olyanért, amit akárki elvégezhet? Senki sem lehet próféta saját falujában!“ Mindazoknak, aki a hnb elnöki tisztségről, vagy más társadalmi be osztásról ilyen és hasonló, szerin tem helytelen véleményt alkotnak, a következő gondolatot ajánlom figyel műkbe: Szegény ember az, és „jaj“ a hivatásának is, ha csak öneléyü lését keresi benne.

Szomotor valamikor a nagybirtokosok és az őket kiszolgáló zsellérek, egynéhány kisgazda és pár kisiparos települése volt. Ha ma bárki szétnéz ebben a közel kétezer lakosú faluban, észreveheti az utóbbi évtizedek alatt elért fejlődést. Az új elnök így összegezte az eredményeket:

— A fejlődésnek és a haladásnak élő képe, szemmel látható mérlege, községünk portalanított utcáiról, kiépített járdáiról, lakóházairól, középületeiről meghamisítatlanul leolvas ható. Közel ötszáz lakóházából és középületeiből mintegy háromszáz teljesen újonnan épült, további százötvenet felújítottak, korszerűsítettek. Községünk lakosságának hangyaszorgalmát dicséri a NF választási programjában szereplő feladatok sikeres teljesítése, sőt — nyugodt lelkiismerettel mondhatom — túlszárnyalása. Lakosságunk az utóbbi esztendők folyamán több mint hét millió korona értékű társadalmi mun kát végzett. Ez minden felsorolásnál többet mond. Községünk fejlesztését a jövőben is a helyi szükségleteknek és lehetőségeknek megfelelően, a lakosság hathatós segítségével folytatjuk.

Az emberek bíznak az új elnök tenniakarásában, mert tudják róla, hogy eddig is becsülettel helytállt minden poszton a társadalom szolgálatában. Nagy érték az ilyen kölcsönös bizalom.

KULIK GELLERT