Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-07 / 36. szám
ÚJ szú VE RSIHTKEPES-E a tejipar? Sok u6 étik manapság az ésszerű táplálkozásról, ezen beiül is a tej és a tejtermékek stabilizáló, sőt regeneráló szerepéről. Az utóbbi esztendőkben kifejtett egészségügyi felvilágosító tevékenység és a propaganda hatásosnak bizonyait; a lakosság körében rohamosan megnövekedőt» az érdeklődés az alacsony zslrtartalmó termékek iránt, s bizony nem alaptalanul vetődik tel mostanában a kérdés: vajon élelmiszeriparunk képes-e a meny- nyiségí, minőségi s főként választék beli igényeink kielégítésére? SAJTOT, VAjAT, TÜRÖT A Zvoleni Közép-szlovákiai Tejipari Vállalat a legnagyobbak egyike az országban. Hatásikörébe tizenegy feldolgozó üzem és kilenc kisegítő üzemrész tartozik, melyek a tej telvásárlásán kívül alapvető tejtermékekkel látják el a lakosságot. Tekintettel az állattartás hagyományaira a kerületi vállalat két gyáregysége a juhsajt felvásárlása terén monopolhelyzetet élvez az egész országban, Így természetesen itt készül a hazai és külföldi piacon keresett túró legnagyobb része is. Amint azt Milan Boháé elvtárstól, a vállalat termelési és kereskedelmi igazgatóhelyettesétől megtudtuk, a híres liptói brindzán kívül 116-féle terméket készítenek még, közülük nem egy keresett áru vagy éppen hiánycikk hazai és külföldi piacon egyaránt. Az os- tyepkának és a parenyicának például Ausztriától az Egyesült Államokig szinte mindenütt korlátlan értékesítési lehetőségei vannak, s az utóbbi időben az itt készült sajtokat is egyre több ország fogyasztói kedvelik. Jelenleg az összprodukciónak — beleértve a kon- zum tej eladását is — mintegy 2,5 százaléka megy külföldre, s ha ezt leszűkítjük néhány már említett termékre, bizony egészen nagy számokat kapunk. A zvoleni üzemrészben például csupán az idei év első felében tízmillió korona értékű exporttermelésről beszélhetünk. A közép-szlovákiai tej- feldolgozó üzemekben a kemény sajtokon kívül 16-féle ömlesztett sajtott készítenek, melyek között nemzetközi márkának számít az Istambuli és a Kaskavar. A hazai fogyasztók körében egyre népszerűbbek a mélyhűtött tejfölkrémek és krémtorták, a krémtúrók, hogy a juhtúrőporről ne Is beszéljünk. Ilyen széles termékskála természetesen nagyfokú gépesítést és szakosítást igényel. Az ömlesztett sajtok és a krémtúrók így Zvolenben, a szárított tej és a jégkrémporok, valamint a vaj Rimaszombatban (Rimavská Sobo- ta) és Prievidzán készülnek. Zilina mélyhűtött krémtortákra és más tejfölkrémekre, Krupina a fehér sajtokra szakosított. Brezno a parenyicának, Liptovsky Mikulás pedig mondhatni az ostyepka őshazájának számit, így érhető, hogy a juhtúrón kívül a tátra- alji üzemeknek ezek a domináns termékei. FOKOZATOS KORSZERŰSÍTÉS A vállalat fennállásának elmúlt két évtizedében nagy fejlődésen ment keresztül. Fokozatosan adták át rendeltetésének a krupinal, a tvrdoSíni, a losonci (Lucenec), a Liptovsky Miku- lág-i és a martini üzemeket, számos helyen hajtottak végre rekonstrukciót. Ma a feldolgozó üzemek többségében korszerű gépek üzemelnek, s a munka- feltételek is megváltoztak, főként a legutóbbi évtized során. Jelenleg két üzem építése van folyamatban, melyek közül a nagykürtösi (Velk^ KrtíS) 102 millió koronás beruházást igényel. Átadása után a gyáregység az úgynevezett sajtprogram megvalósításában játszik fontos szerepet, míg a szintén most épülő breznől üzem elsősorban a parenyica termelés fokozását, az exportfejlesztést szolgálja. A meglévő üzemek korszerűsítéséről, újak építéséről sem feledkeznek meg, ám a fokozatosság elvének betartását az építőipari kapacitás korlátozottságán kívül a pillanatnyi anyagi lehetőségek is megkívánják. A FELVÁSÁRLÁS GONDJAI Mindmáig a tejfelvásárlás erősen idényjellege okozza a legtöbb gondot a közép-szlovákiai vállalatnak. Míg a téli időszakban naponta nagyjából 600 ezer liter tejet vásárolnak fel a mezőgazdasági üzemekből, nyáron ennek a mennyiségnek több mint kétszeresét kénytelenek feldolgozni. Ebből adódik, hogy a téli hónapokban nem tudják megfelelően kihasználni a termelési kapacitásokat, nyáron pedig feszültség, túlterheltség jelentkezik. Ugyancsak gondot okoz a jó minőség megtartása, márpedig e nélkül aligha lehet igényes, versenyképes terméket gyártani. E téren a legnagyobb fogyatékosságok a Dolny Kubín-1 járásban vannak, s bizony a 2ilinai és a losonci járásban is többet tehetnének az illetékesek a minőség javításáért. A vállalat szakemberei elsősorban az etetési módszerekben, az állattartási higiéniában és az állategészségügyi felügyeletben látják az egyes területek közötti aránytalanul nagy különbségeket. Az idén egyébként rekordmeny nyiségű, 354 millió 500 ezer liter tej feldolgozását tervezik, s augusztus 10-ig már 223 és fél milliő litert vá sároltak fel, ami az ütemterv 101,9 százalékos teljesítésének felel meg. A minőségi mutatókat illetően a legjobb eredményeket a rimaszombati, a losonci, a Povaíská Bystrica-i és a martini járásban érik el, némi lemaradás tapasztalható viszont a Liptovsk? Mikulás-!, a Cadcai és a Ziar nad Hro- nom-i járásban. A vállalat az évről évre fokozódó mennyiségi követelmények mellett sem feledkezik meg a termékszerkezet felújításáról, a választék bővítéséről. A közeljövőben Tonat néven új krémtúró kerül forgalomba, s már meg is jelent az üzletekben a keménysajtok családjához tartozó Morva nevű. Még az év végéig fogyasztókhoz jut a Lak- tofloura vaj, valamint a paradicsom- koncentrátummal ízesített tejfölpor. Szó van a külföldön olyan keresett Istambuli hazai forgalmazásáról, eh hez azonban hozzá kell járulniuk a szabványminősítési és egészségügyi szerveknek is. Az ízletes sajtkülönlegesség ugyanis nem pasztőrözött tejből készül, s a jelenleg érvényben lévő előírások szerint a belkereskedelemben így nem forgalmazható. A döntésre tehát a sajtkülönlegességek kedvelőinek néhány hónapot még várniuk kell. AHOL AZ ÖMLESZTETT SAJTOK KÉSZÜLNÉK A zvoleni vállalati Igazgatóság tószomszédságában működő ömlesztettsajtkészítő részleget Ondrej Chudy mérnökkel, a gyár fiatal ökonómusá- val járjuk végig. A több mint 290 állandó dolgozót foglalkoztató üzemrészben készül a már említett Kaskaval is, melyet különösen Libanonban fogyasztanak előszeretettel. A tortafor- mákhoz hasonló edényekben folyó érlelés nagyanyáink kenyérsütésére, a tésztakelesztésre emlékeztet. Az Ínycsiklandó illatot árasztó hófehér és krémszínű anyag tárolása és ömlesz- tése egy teljes emeletet elfoglal, in nen csőrendszerben érkezik a 90 fokra felhevftett massza az alagsorban lévő töltő- és csomagológépekhez. A gépsorok mögött meglepően sok a fiatal. — Nyáron csak oly módon tudjuk biztosítani állandó dolgozóink szabadságolását, ha idénymunkásokat, diái kokat is foglalkoztatunk — magyarázza kísérőm. A gépek kezelését, felügyeletét állandó dolgozóinkra bízzuk, kiszolgálásuk nem követel meg különösebb szakmai tudást. Tőkés importból származó gépeink többsége már 10—12 éves, s egyre gyakrabban hibásodnak meg. Ez nemcsak a termelést, a tervteljesftést érinti érzékenyen, hanem valutakeretünket is megterheli, mert bizony a svájci vagy a nyugatnémet szerelők-javítók foglalkoztatása nem olcsó mulatság. Éppen ezért az a célunk, hogy a kisebb-nagyobb javításokat tapasztalt szakembereinkkel, karbantartóinkkal végeztessük el. Örömmel mondhatom, hogy műszaki dolgozóink a gyárvezetése törekvését, elképzelését magukévá tették, ami az idei feladatok időszakos teljesítésében, az exportfeladatok túlteljesítésében is megnyilvánul. Az ökonőmus szavait bizonyítandó az anyagelőkészltő-üzemrészben Stefan Kapustik műszakvezetó érdekes újítással dicsekszik el. Lényeges, hogy a gépkocsikerekekre emlékeztető, s olykor bizony egy mázsa súlyú sajt- óriások mozgatását egy szabadon forgatható vaskonstrukcióra épült markolóval végzik. Vladimír Vacúlik újítása több ember nehéz fizikai munkáját helyettesíti. Ogy hallottuk, a szabadalmaztatással nemcsak a leleményes szakmunkás járt jól, hanem egy teljes munkabrigád is ... * * * Mit Is mondhatnánk el összegezésképpen a látottakról, hallottakról, mint hogy jó úton jár a tejipar. A jobb, a korszerűbb irányba való törekvés mind a vállalatvezetés, mind a helyi üzem dolgozói részéről nyilvánvaló. De ahogyan azt ők is megfogalmazták, a feladatok végrehajtásához partnerek is kellenek, mind a termelő, mind a forgalmazó részéről. Az együttműködés olykor-olykor még döcög, de ha a most még bizony néha különböző érdekeket sikerül összehangolni, akkor a tejipar pozitív választ ad a bevezetőnkben felvetett kérdésre. HACSI ATTILA 1980. IX. 7. SZAKMAVÁLTÁS KREMNICAN Kremníca nevét hallva önkéntelenül a nemesfémbányászat, a pénzverde jut az ember eszébe. Itt már az 1300-as évek közepén Is javában folyt az aranybányászat, az ezüstgarast és az itt vert aranypénzt világszerte ismerték. Fokozatosan azonban kimerültek a lelőhelyek, így 1970 végén leállították az érctermelést. Sokan kérdezték akkor Kremnicán: vajon lesz-e Itt megélhetés a bányászok számára? A hatvanas években országszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg az akkumulációs vlllanykályhák iránt. A központi szervek az igények kielégítésére Belgiumból vásároltak llcencet, és úgy döntöttek, hogy a korszerű fűtőtestek gyártására Kremnicán építenek fel üzemet. Nem volt könnyű feladat az átállás. Elsősorban Is a csehszlovák szabványoknak megfelelően át kellett dolgozni a műszaki dokumentációt, és biztosítani kellett a szükséges gépeket, szerszámokat, készítményeket. A műszaki gárda átképzése sem volt könnyű feladat, hiszen a bányaipar meglehetősen távol áll a gépipartól. Szinte még meg sem száradt a festék a prievidzal Priemstav által épített új gyárépületen, már meg is kezdték a próbasorozat gyártását. 1973 volt a prőbaév, ekkor gyártották le az első 500 darab kályhát. Az egyes típusok — az AD 20 D, az AD 30 D, az AD 40 D, az AD 50 D, az AD 60 D és az AD 80 D — jó hatásfokú készülékeknek bizonyultak. Az akkumulációs magban éjszaka, mérsékelt áramfogyasztás idején halmozódik fel a hő, majd nappal állandóan megfelelő hőmérsékletet biztosit a kályha. A tulajdonos tetszés szerint szabályozhatja a kiáramló hő mennyiségét, mert a készüléket megfelelő ventillátorokkal látták el. Az akkumulációs kályha többi paramétere — súlya, méretei, élettartama stb. — is világszínvonalú. Nyilvánvaló, hogy az eleinte elért színvonallal nem elégedtek meg a gyártmányfejlesztők, szüntelenül szemmel tartották a piaci igényeket, így a krem- nicai termékek kezdettől fogva az első minőségi osztályba tartoznak. A termelés így futott fel: 1974-ben 6310, 1979-ben 15 448, 1980-ban pedig már 20 000 darab kályhát gyártottak, illetve (az idei terv értelmében) gyártanak- A selejtarány mindössze 0,026 százalék, és a gyár által előállított termékek nem egészen 1 százalékára érkezett csak reklamáció. Ezekben az esetekben is többnyire csak jelentéktelen hibáról volt szó. így lett az egykori bányászokból szerelő, technikus, tervező a gépiparban. Oj utakat kerestek, és — megtalálták számításukat, jő gazdának bizonyultak mindannyian, kiváló eredményeket érnek el egyebek között a devizagazdálkodásban is. Számos, régebben külföldről beszerzett alkatrészt hazai termékekkel pótolnak. Gabriel VolSík mérnök, a fejlesztési osztály dolgozója erről a következőket mondotta: — A termosztatokat az NSZK-ból importáltuk, kemény valutáért. Kiderült azonban, hogy e termék előállítására magyarországi partnerünk is képes, így természetes, hogy a baráti országban elégítjük ki igényeinket. A szigetelő anyagot is Nyu- gat-Európáből szereztük be régebben, újabban azonban már ezt is hazai forrásból, Banská Stiavnicáról szállítják. Az Angliából származó importot is hazai anyaggal helyettesítettük, és több tekintetben Is tökéletesítettük a termékeinket.' Szorosan együttműködünk a Szlovák Műszaki Üveggyárak Nová Bafía-1 részlegével, így a jövőben további tőkés importot is hazai termékekkel helyettesíthetünk. Milan Smolár mérnök is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — A hőtároló magvát is kapitalista piacról szereztük be eddig, és ez eléggé megdrágította' a gyártást, hiszen egy darab közel 150 deviza- koronába kerül e termékből. Régebben 1150 devizakoronát fordítottunk, most pedig már csak 350 devizakoronát,fordítunk egy villanykályhá előállítására. Ez azonban még nem az utolsó szavunk, hiszen kiváló szakembereink vannak, és más üzemek, fejlesztési központok is szívesen együttműködnek velünk szándékaink megvalósítása érdekében. Kremnicán évszázadokon keresztül nagy becsülete volt a műszaki érzéknek. Az egykori bányászok ma a gépiparban hasznosítják ismereteiket; korszerű és keresett termékek kerülnek ki a műhelyekből. A vásárlók rendkívül elégedettek az akkumulációs villanykályhákkal, a termelők pedig egyre magasabbra emelik a mércét, egyre igényesebbé válnak önmagukkal szemben. JÚLIUS TADIAN Minőségellenőrzés, mielőtt az AD 30 D mintájú hőtároló villanykályha elhagyná a gyár területét (A szerző felvétele) /
