Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-07 / 36. szám

ÚJ szú VE RSIHTKEPES-E a tejipar? Sok u6 étik manapság az ésszerű táplálkozásról, ezen beiül is a tej és a tejtermékek stabilizáló, sőt regeneráló szerepéről. Az utóbbi esztendők­ben kifejtett egészségügyi felvilágosító tevékenység és a propaganda hatá­sosnak bizonyait; a lakosság körében rohamosan megnövekedőt» az érdek­lődés az alacsony zslrtartalmó termékek iránt, s bizony nem alaptalanul vetődik tel mostanában a kérdés: vajon élelmiszeriparunk képes-e a meny- nyiségí, minőségi s főként választék beli igényeink kielégítésére? SAJTOT, VAjAT, TÜRÖT A Zvoleni Közép-szlovákiai Tejipari Vállalat a legnagyobbak egyike az or­szágban. Hatásikörébe tizenegy feldol­gozó üzem és kilenc kisegítő üzemrész tartozik, melyek a tej telvásárlásán kí­vül alapvető tejtermékekkel látják el a lakosságot. Tekintettel az állattartás hagyományaira a kerületi vállalat két gyáregysége a juhsajt felvásárlása te­rén monopolhelyzetet élvez az egész országban, Így természetesen itt készül a hazai és külföldi piacon keresett túró legnagyobb része is. Amint azt Milan Boháé elvtárstól, a vállalat termelési és kereskedelmi igaz­gatóhelyettesétől megtudtuk, a híres liptói brindzán kívül 116-féle terméket készítenek még, közülük nem egy ke­resett áru vagy éppen hiánycikk hazai és külföldi piacon egyaránt. Az os- tyepkának és a parenyicának például Ausztriától az Egyesült Államokig szin­te mindenütt korlátlan értékesítési le­hetőségei vannak, s az utóbbi időben az itt készült sajtokat is egyre több ország fogyasztói kedvelik. Jelenleg az összprodukciónak — beleértve a kon- zum tej eladását is — mintegy 2,5 szá­zaléka megy külföldre, s ha ezt le­szűkítjük néhány már említett termék­re, bizony egészen nagy számokat ka­punk. A zvoleni üzemrészben például csupán az idei év első felében tízmil­lió korona értékű exporttermelésről beszélhetünk. A közép-szlovákiai tej- feldolgozó üzemekben a kemény sajto­kon kívül 16-féle ömlesztett sajtott készítenek, melyek között nemzetközi márkának számít az Istambuli és a Kaskavar. A hazai fogyasztók körében egyre népszerűbbek a mélyhűtött tejfölkré­mek és krémtorták, a krémtúrók, hogy a juhtúrőporről ne Is beszéljünk. Ilyen széles termékskála természete­sen nagyfokú gépesítést és szakosí­tást igényel. Az ömlesztett sajtok és a krémtúrók így Zvolenben, a szárí­tott tej és a jégkrémporok, valamint a vaj Rimaszombatban (Rimavská Sobo- ta) és Prievidzán készülnek. Zilina mélyhűtött krémtortákra és más tej­fölkrémekre, Krupina a fehér sajtok­ra szakosított. Brezno a parenyicának, Liptovsky Mikulás pedig mondhatni az ostyepka őshazájának számit, így ér­hető, hogy a juhtúrón kívül a tátra- alji üzemeknek ezek a domináns ter­mékei. FOKOZATOS KORSZERŰSÍTÉS A vállalat fennállásának elmúlt két évtizedében nagy fejlődésen ment ke­resztül. Fokozatosan adták át rendel­tetésének a krupinal, a tvrdoSíni, a losonci (Lucenec), a Liptovsky Miku- lág-i és a martini üzemeket, számos helyen hajtottak végre rekonstrukciót. Ma a feldolgozó üzemek többségében korszerű gépek üzemelnek, s a munka- feltételek is megváltoztak, főként a legutóbbi évtized során. Jelenleg két üzem építése van folyamatban, melyek közül a nagykürtösi (Velk^ KrtíS) 102 millió koronás beruházást igényel. Átadása után a gyáregység az úgyne­vezett sajtprogram megvalósításában játszik fontos szerepet, míg a szintén most épülő breznől üzem elsősorban a parenyica termelés fokozását, az ex­portfejlesztést szolgálja. A meglévő üzemek korszerűsítéséről, újak építéséről sem feledkeznek meg, ám a fokozatosság elvének betartását az építőipari kapacitás korlátozottsá­gán kívül a pillanatnyi anyagi lehető­ségek is megkívánják. A FELVÁSÁRLÁS GONDJAI Mindmáig a tejfelvásárlás erősen idényjellege okozza a legtöbb gondot a közép-szlovákiai vállalatnak. Míg a téli időszakban naponta nagyjából 600 ezer liter tejet vásárolnak fel a me­zőgazdasági üzemekből, nyáron ennek a mennyiségnek több mint kétszeresét kénytelenek feldolgozni. Ebből adódik, hogy a téli hónapokban nem tudják megfelelően kihasználni a termelési kapacitásokat, nyáron pedig feszült­ség, túlterheltség jelentkezik. Ugyan­csak gondot okoz a jó minőség meg­tartása, márpedig e nélkül aligha le­het igényes, versenyképes terméket gyártani. E téren a legnagyobb fogya­tékosságok a Dolny Kubín-1 járásban vannak, s bizony a 2ilinai és a losonci járásban is többet tehetnének az ille­tékesek a minőség javításáért. A vál­lalat szakemberei elsősorban az eteté­si módszerekben, az állattartási higié­niában és az állategészségügyi fel­ügyeletben látják az egyes területek közötti aránytalanul nagy különbsége­ket. Az idén egyébként rekordmeny nyiségű, 354 millió 500 ezer liter tej feldolgozását tervezik, s augusztus 10-ig már 223 és fél milliő litert vá sároltak fel, ami az ütemterv 101,9 százalékos teljesítésének felel meg. A minőségi mutatókat illetően a legjobb eredményeket a rimaszombati, a lo­sonci, a Povaíská Bystrica-i és a mar­tini járásban érik el, némi lemaradás tapasztalható viszont a Liptovsk? Mi­kulás-!, a Cadcai és a Ziar nad Hro- nom-i járásban. A vállalat az évről évre fokozódó mennyiségi követelmények mellett sem feledkezik meg a termékszerkezet felújításáról, a választék bővítéséről. A közeljövőben Tonat néven új krém­túró kerül forgalomba, s már meg is jelent az üzletekben a keménysajtok családjához tartozó Morva nevű. Még az év végéig fogyasztókhoz jut a Lak- tofloura vaj, valamint a paradicsom- koncentrátummal ízesített tejfölpor. Szó van a külföldön olyan keresett Istambuli hazai forgalmazásáról, eh hez azonban hozzá kell járulniuk a szabványminősítési és egészségügyi szerveknek is. Az ízletes sajtkülönle­gesség ugyanis nem pasztőrözött tej­ből készül, s a jelenleg érvényben lévő előírások szerint a belkereske­delemben így nem forgalmazható. A döntésre tehát a sajtkülönlegességek kedvelőinek néhány hónapot még vár­niuk kell. AHOL AZ ÖMLESZTETT SAJTOK KÉSZÜLNÉK A zvoleni vállalati Igazgatóság tó­szomszédságában működő ömlesztett­sajtkészítő részleget Ondrej Chudy mérnökkel, a gyár fiatal ökonómusá- val járjuk végig. A több mint 290 ál­landó dolgozót foglalkoztató üzemrész­ben készül a már említett Kaskaval is, melyet különösen Libanonban fo­gyasztanak előszeretettel. A tortafor- mákhoz hasonló edényekben folyó ér­lelés nagyanyáink kenyérsütésére, a tésztakelesztésre emlékeztet. Az Íny­csiklandó illatot árasztó hófehér és krémszínű anyag tárolása és ömlesz- tése egy teljes emeletet elfoglal, in nen csőrendszerben érkezik a 90 fok­ra felhevftett massza az alagsorban lévő töltő- és csomagológépekhez. A gépsorok mögött meglepően sok a fia­tal. — Nyáron csak oly módon tudjuk biztosítani állandó dolgozóink szabad­ságolását, ha idénymunkásokat, diái kokat is foglalkoztatunk — magyaráz­za kísérőm. A gépek kezelését, fel­ügyeletét állandó dolgozóinkra bízzuk, kiszolgálásuk nem követel meg külö­nösebb szakmai tudást. Tőkés import­ból származó gépeink többsége már 10—12 éves, s egyre gyakrabban hibá­sodnak meg. Ez nemcsak a termelést, a tervteljesftést érinti érzékenyen, ha­nem valutakeretünket is megterheli, mert bizony a svájci vagy a nyugat­német szerelők-javítók foglalkoztatása nem olcsó mulatság. Éppen ezért az a célunk, hogy a kisebb-nagyobb javítá­sokat tapasztalt szakembereinkkel, karbantartóinkkal végeztessük el. Örömmel mondhatom, hogy műszaki dolgozóink a gyárvezetése törekvését, elképzelését magukévá tették, ami az idei feladatok időszakos teljesítésében, az exportfeladatok túlteljesítésében is megnyilvánul. Az ökonőmus szavait bizonyítandó az anyagelőkészltő-üzemrészben Ste­fan Kapustik műszakvezetó érdekes újítással dicsekszik el. Lényeges, hogy a gépkocsikerekekre emlékeztető, s olykor bizony egy mázsa súlyú sajt- óriások mozgatását egy szabadon for­gatható vaskonstrukcióra épült marko­lóval végzik. Vladimír Vacúlik újítása több ember nehéz fizikai munkáját he­lyettesíti. Ogy hallottuk, a szabadal­maztatással nemcsak a leleményes szakmunkás járt jól, hanem egy teljes munkabrigád is ... * * * Mit Is mondhatnánk el összegezés­képpen a látottakról, hallottakról, mint hogy jó úton jár a tejipar. A jobb, a korszerűbb irányba való törekvés mind a vállalatvezetés, mind a helyi üzem dolgozói részéről nyilvánvaló. De ahogyan azt ők is megfogalmazták, a feladatok végrehajtásához partnerek is kellenek, mind a termelő, mind a forgalmazó részéről. Az együttműkö­dés olykor-olykor még döcög, de ha a most még bizony néha különböző ér­dekeket sikerül összehangolni, akkor a tejipar pozitív választ ad a beveze­tőnkben felvetett kérdésre. HACSI ATTILA 1980. IX. 7. SZAKMAVÁLTÁS KREMNICAN Kremníca nevét hallva ön­kéntelenül a nemesfémbányá­szat, a pénzverde jut az em­ber eszébe. Itt már az 1300-as évek közepén Is javában folyt az aranybányászat, az ezüst­garast és az itt vert arany­pénzt világszerte ismerték. Fokozatosan azonban kime­rültek a lelőhelyek, így 1970 végén leállították az ércter­melést. Sokan kérdezték ak­kor Kremnicán: vajon lesz-e Itt megélhetés a bányászok számára? A hatvanas években or­szágszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg az akkumulá­ciós vlllanykályhák iránt. A központi szervek az igények kielégítésére Belgiumból vá­sároltak llcencet, és úgy dön­töttek, hogy a korszerű fűtő­testek gyártására Kremnicán építenek fel üzemet. Nem volt könnyű feladat az átállás. Elsősorban Is a csehszlovák szabványoknak megfelelően át kellett dol­gozni a műszaki dokumentá­ciót, és biztosítani kellett a szükséges gépeket, szerszá­mokat, készítményeket. A mű­szaki gárda átképzése sem volt könnyű feladat, hiszen a bányaipar meglehetősen távol áll a gépipartól. Szinte még meg sem szá­radt a festék a prievidzal Priemstav által épített új gyárépületen, már meg is kezdték a próbasorozat gyár­tását. 1973 volt a prőbaév, ekkor gyártották le az első 500 darab kályhát. Az egyes típusok — az AD 20 D, az AD 30 D, az AD 40 D, az AD 50 D, az AD 60 D és az AD 80 D — jó hatásfokú készülékeknek bizonyultak. Az akkumulációs magban éj­szaka, mérsékelt áramfo­gyasztás idején halmozódik fel a hő, majd nappal állan­dóan megfelelő hőmérsékletet biztosit a kályha. A tulajdo­nos tetszés szerint szabályoz­hatja a kiáramló hő mennyi­ségét, mert a készüléket meg­felelő ventillátorokkal látták el. Az akkumulációs kályha többi paramétere — súlya, méretei, élettartama stb. — is világszínvonalú. Nyilvánvaló, hogy az eleinte elért színvo­nallal nem elégedtek meg a gyártmányfejlesztők, szünte­lenül szemmel tartották a piaci igényeket, így a krem- nicai termékek kezdettől fogva az első minőségi osz­tályba tartoznak. A termelés így futott fel: 1974-ben 6310, 1979-ben 15 448, 1980-ban pe­dig már 20 000 darab kályhát gyártottak, illetve (az idei terv értelmében) gyártanak- A selejtarány mindössze 0,026 százalék, és a gyár által elő­állított termékek nem egészen 1 százalékára érkezett csak reklamáció. Ezekben az ese­tekben is többnyire csak je­lentéktelen hibáról volt szó. így lett az egykori bányá­szokból szerelő, technikus, tervező a gépiparban. Oj uta­kat kerestek, és — megtalál­ták számításukat, jő gazdá­nak bizonyultak mindannyian, kiváló eredményeket érnek el egyebek között a devizagaz­dálkodásban is. Számos, ré­gebben külföldről beszerzett alkatrészt hazai termékekkel pótolnak. Gabriel VolSík mér­nök, a fejlesztési osztály dol­gozója erről a következőket mondotta: — A termosztatokat az NSZK-ból importáltuk, ke­mény valutáért. Kiderült azonban, hogy e termék elő­állítására magyarországi part­nerünk is képes, így termé­szetes, hogy a baráti ország­ban elégítjük ki igényeinket. A szigetelő anyagot is Nyu- gat-Európáből szereztük be régebben, újabban azonban már ezt is hazai forrásból, Banská Stiavnicáról szállít­ják. Az Angliából származó importot is hazai anyaggal helyettesítettük, és több te­kintetben Is tökéletesítettük a termékeinket.' Szorosan együttműködünk a Szlovák Műszaki Üveggyárak Nová Bafía-1 részlegével, így a jö­vőben további tőkés importot is hazai termékekkel helyet­tesíthetünk. Milan Smolár mérnök is bekapcsolódik a beszélgetés­be. — A hőtároló magvát is kapitalista piacról szereztük be eddig, és ez eléggé meg­drágította' a gyártást, hiszen egy darab közel 150 deviza- koronába kerül e termékből. Régebben 1150 devizakoronát fordítottunk, most pedig már csak 350 devizakoronát,fordí­tunk egy villanykályhá elő­állítására. Ez azonban még nem az utolsó szavunk, hiszen kiváló szakembereink van­nak, és más üzemek, fejlesz­tési központok is szívesen együttműködnek velünk szán­dékaink megvalósítása érde­kében. Kremnicán évszázadokon keresztül nagy becsülete volt a műszaki érzéknek. Az egy­kori bányászok ma a gépipar­ban hasznosítják ismeretei­ket; korszerű és keresett ter­mékek kerülnek ki a műhelyek­ből. A vásárlók rendkívül elé­gedettek az akkumulációs vil­lanykályhákkal, a termelők pedig egyre magasabbra eme­lik a mércét, egyre igénye­sebbé válnak önmagukkal szemben. JÚLIUS TADIAN Minőségellenőrzés, mielőtt az AD 30 D mintájú hőtároló villany­kályha elhagyná a gyár területét (A szerző felvétele) /

Next

/
Thumbnails
Contents