Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-07 / 36. szám
Kassa (KoSice), Srobár utca, Szinte minden kapualj testvér kopottságában, sajátos nappali félhomályában és régiségszagában. A szűk bejáraton túl is nagy a rokonsága a gangos bérháznak, a keskeny udvaroknak. Kívülről az épületek — színüktől, homlokfalaik mintáitól és ablakaik nagyságától eltekintve — alig térnek el egymástól. Bent azonban már kevesebb az azonosság, hiszen azon kívül, hogy a házak egy részét családok lakják és üzletek foglalják el, van ott fotószalon, munkásszálló, raktár, kiállítási terem, több irodahelyiség, valamint további jó néhány különböző küldetésű létesítmény. A 26-os számú kapu mellett nincs tábla, amely elárulna valamit a benti világról. Így az ember mindaddig, amíg be nem megy az udvarba, lakóháznak nézi az épületet. Amikor azonban a talpalatnyi udvart hosszában kettéválasztó ósdi kerítés mellett lépkedve az egyik emeleti nyitott ablakból gyermekzsivajt hall, a lakásokon kívül mást is sejt ezen a helyen. Nem téved. A zárt üvegajtón belül élesen kanyarodó lépcső és pihenő gyermekkocsik, mellette a szobacsengő gombja és egy feltűnőnek nem mondható táblácska: A városi nemzeti bizottság gyermekgondozó intézete. Az egy évvel ezelőtt átadott és ez év tavaszától üzemelő létesítmény a maga nemében Kelet-Szlovákiában egyedülálló. Nem bölcsőde, nem óvoda, nem elhagyott, árva, sem testi vagy szellemi fogyatékos gyermekek nevelőotthona. Küldetését Boíena Murová, a szociális szolgáltatások városi intézetének alkalmazottja és Végső Piroska, a városi nemzeti bizottság szociális ügyekkel foglalkozó osztályának dolgozója körvonalazta. Ízlik a tízórai — Nagyvárosról lévén szó, szükségesnek tartottuk egy olyan intézet létrehozását, amelyben az arra rászoruló szülők rövid időre elhelyezhetik gyermekeiket. Előfordul ugyanis, hogy az apa, vagy az anya kórházba kerül, szanatóriumi gyógykezelésre megy, vagy hirtelen más olyan helyzet adódik, amikor gyermekét, eset- Teg gyermekeit nem tudja a nagyszülőkhöz, illetve más közeli, vagy távoli rokonokhoz adni, ha esetleg mégis, akkor csak nagy üggyel-baj- jal. Ugyanakkor segíteni kell a felbomlott családi közösségek gyermekein is. Ez tehát ennek a 15 férőhelyes gyermekgondozónak — amely 3—15 éves gyermekek rövid idejű „megőrzését“ biztosítja — a küldetése. A felvétel úgy történik, hogy a szülő bejelenti igényéi a városi nemzeti bizottságon, majd igazolást hoz a munkaadójától, továbbá arról, hogy gyermeke és ő maga is egészséges. Az intézeti gondoskodás a gyermeknővérek és hivatásos nevelők feladata. Nem díjtalan, de nem is drága. A szülők keresetétől függően napi 2—20 korona, az éjszakai pótdíj pedig mindenkinek egységesen két korona. A kis gyermekotthon kívülről magán hordozza a múló idő minden nyomát, ám bévül meglátszik a tatarozásra és a berendezésre fordított 150 ezer koronás beruházás. Mindenütt tisztaság, rend és szép, színes bútorok. Azt, hogy valamikor Itt a bérház egyik lakása volt, csupán a helyiségek elrendezése tükrözi. — Nem rossz ez így sem, olyan otthonias — nyilvánít véleményt a szolgálatot teljesítő Emília ÁCayová egészségügyi nővér. A falon képek, faliújság, továbbá egy kimutatás, amely elárulja, hogy a kis lakóknak mennyi volt a súlyuk az elmúlt hónapokban és mennyi ma. G. René például nem érezheti magát itt rosszul, hiszen májusban, amikor először mérték, 10,5 kilogrammot, július közepén pedig már 12-tőt mutatott a mérleg. Persze a többi sem panaszkodhat. Egy további táblán nevek és jelek. Ferkóé a kakas, Radkóé a repülő, Marék neve mellett virág van. Az „irodába“, amely egyben a gondozás során megbetegedő gyermek elkülönítő szobája is, a „konyhán“ keresztül megyünk. — Itt csak a tízórait és az uzsonnát készítjük, a reggelit, ebédet és a vacsorát a nyugdíjasok otthonának konyhájáról kapjuk — autóval hozzák. Az asztalon füzetek és borítólapok: Munkaterv, Szolgálati jelentések, Látogatási jegyek, Személyi adatok, stb. Mind gondosan vezetik. — Négyen vagyunk nevelők, s most nyáron az egészségügyi középiskola két növendéke gyakorol itt. Váltjuk egymást. Ezekre — mutat az irattartókra — szükségünk van. Az otthon életével kapcsolatos tudnivalókat, terveket, kimutatásokat tartalmazzák. Beléjük lapozva megtudom, mit csináltak a gyermekek tegnap és azt is, ml a mai műsoruk. Van játék, ének, mesehallgatás, séta a városban, tv-nézés, torna, délutáni alvás ... — Mindenünk megvan, csak a kinti játéktér, a homokozó, a hinta hiányzik — panaszolja az ügyeletes óvónéni. Kicsi az udvarunk, szerencsére a szomszéd ház kertjében néha beengednek, mert különben csak jóval távolabbi játszótereken köthetnénk ki. A játszószobában hét kisgyermeknek mesél a nyári szünidejének egy részét itt töltő Brigita ViSüová. Miért kérültek ide a gyerekek? Radkó anyja például lányanya. Szanatóriumi gyógykezelésre ment és nem talált más megoldást. Mónika szülei elváltak. Anyja dolgozik és mivel az óvodában szünet van, így ez a megoldás segített rajtuk. Van, akinek az apukája néhányhetes szolgálati úton van, az anyukájának pedig otthon akad bőven dolga az apróbbakkal, ezért reggel hozza, délután viszi kicsinyét. Marek a bölcsődében rendszerint beteg volt, de májustól, amióta itt van, csak egyszer volt kisebb hőemelkedése. Augusztus elsejétől egy olyan kislány jön, aki allergiás a búzalisztből készült ételekre, s ezért nem járhat az óvodába. Itt diétás ételeket fog kapni. A gyermekbirodalom vizsgálgatása közben a kis lakók nyugodtan, zavartalanul szórakoztak. A mese után autó, baba, kocka és sok-sok más játék következett. Néhány perccel később a konyha asztalainál is elégedettség uralkodott, mindenkinek ízlett a tízóraiként feltálalt, frissen sült pirítós kenyér és citromos tea. A gazdag múltú és jelenő város tehát ismét gyarapodott egy olyan létesítménnyel, amely a rászorulóknak felbecsülhetetlen értékű szolgálatot nyújt. GAZDAG JÓZSEF A régi falak mögött gondtalan napokat töltenek a gyerekek (A szerző felvételei) Bognár Ilona hivatásszeretetét, eredményes munkáját vállalata a helyi gazdálkodás megalakulásának 25. évfordulója alkalmából „A helyi gazdálkodás példás dolgozója“, a 30. évfordulón pedig „A szocialista munka úttörője“ kitüntetéssel jutalmazta V irágköltemény — más szóval, még ha kicsit fellengzősnek hat is a kifejezés — nem igen tudnám Illetni azt a csokrot, amely a bratislavai Orchidea virágüzletben percek alatt készült el a szemem láttára. Egy ismeretlen Ilonának szánták, s az üzlet állandó vásárlói — sokan vannak — körében jól ismert másik Ilona készítette: Bognár Ilona: Ügyességével nemcsak az „ide szokott“ vásárlókat bűvöli el, hanem elismerést és nevet szerzett a hazai és a külföldi virágkötészek között is. Hogyan? — A virágot és a velük való bíbelődés szeretetét édesapám oltotta belém. Kevés ember szereti anyagira a virágokat, mint ő szerette. Kertes házban laktunk Ligetfalun, s itt a lehetőség megvolt a kertészkedéshez. Édesapám javaslatára választottam a virágkertész szakmát is, így lettem a Bratislavai Kertészeti Vállalat, a ZARES szakmunkástanulója. Ezzel pedig együtt jár, hogy a virágkötészet és a virágokkal való díszítés, esztétikus elrendezésük mikéntjének alap jait is elsajátítottam. (A virágdíszítés első mestereinek az ókori egyiptomiakat és szíriaiakat tartják. A természet kínálta művészetnek a görög és a római kultúrában is gazdag hagyományai voltak. Európába a reneszánsz idején Japánból jut el a virágkötészet művészete. Évek óta már hazánkban is rendszeresen megrendezik a virágkötészek országos vagy szlovákiai versenyét.) — 1965-ben vettem részt először virágkötözési versenyen. Azt is hozzáteszem, nem jószántamból. Soha nem szerettem a versenyeket, pedig 1972-ig, akkor hagytam abba, csaknem minden hazai versenyen ott voltam. Talán ezért is nem izgultam soha és nem is készültem lázasan a bemutatókra. A virágokat ugyan előre kiválasztottam, de a pillanatnyi elképzelésemet „kötöttem csokorba“. A versenyeken — elsősorban a virágkertész-tanu- lók vetélkedőin — ma az értékelő bizottság tagjaként kamatoztatja tudását, tapasztalatait. S ilyenkor, bár ezt nem említette, bizonyára ott bujkál benne az izgalom, hiszen saját neveltjei is számot adnak ügyességükről.