Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-07 / 36. szám
IIIMBMIUNELVAMSORNM MEGIEIELOn Látogatóban esz SZTA Állatfiziológiai Kutatóintézetében A Szlovák Tudományos Akadémia Kassai (KosiceI Allatfiziológiai Kutatóintézete hazánk legfiatalabb kutatóintézetei közé tartozik, hiszen fennállása óta még csak tizenkét esztendő telt el. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az ott folyó munka — képletesen fogalmazva — gyermekcipőben járna. A kutatóintézet professzorai, doktorai és mérnökei már számos kutatási feladatot eredményesen oldottak meg. Tudományos kutatómunkájuk elismerését igazolja az is, hogy 1967-ben Koloman Boda professzor, 1977-ben Dr. Várady József CSc., Dr. Stanislav Kucsár CSc., Havasi Iván mérnök, 1980-ban pedig Vladimir Peter docens, a tudományok doktora kapott Klement Gottwald Állami Díjat. Mi ezúttal Várady Józsefet, a kutatóintézet pártelnökét kerestük fel, arra kérvén, hogy mutassa be munkahelyüket. — Hazánkban 1945 előtt intézményesen nem foglalkoztak állatfiziológiai kutatásokkal. A felszabadulást követő években hozták létre a Prága- Vhfínévesi Fiziológiai és Genetikai Kutatóintézetet, mely a Cseh Tudományos Akadémia irányítása alá tartozik. Szlovákiában ehhez hasonló kutatóintézet egyedül Kassán van. Kutatóintézetünk jelenleg három szakosztállyal rendelkezik. Az emésztésfiziológiai szakosztályon azt vizsgáljuk, hogy az anyagcserével milyen folyamatok játszódnak le a kérődző állatok szervezetében, vagyis a mik- roflőra és a mikrofauna milyen hatással van az állatra. A biokémiai szakosztály azt kutatja, hogy a takarmánnyal bekerülő anyagok az állat gyomrában milyen folyamatok révén alakul át a test tápanyagává. Az energetikai szakosztályon az úgynevezett nem tradíclós tápanyagok (faipari melléktermékek) állatetetési célokra való felhasználásának lehetőségeit kutatja. Mindezek mellett endokrinológiai, mikroelementáris, elektrohistológiai, genetikai és elekt- rofiziológiai kutatócsoportjaink is vannak, melyek a következő ötéves tervidőszakban fognak szakosztályokká átalakulni. Kutatóintézetünknek a Bratislava melletti Ivánkán is van egy kihelyezett részlege, ahol a baromfifélék élettani kutatását végezzük. ' — A párt vezetőszerepének érvényre juttatása kutatóintézetükben hogyan történik? — Fiziológiai kutatóintézetünknek Kassán hatvan dolgozója van, melyből tizenhárom párttag, kettő pedig tagjelölt. A szakosztályok vezetői — a biokémiai kivételével — mind kom-*- munisták, s az öt további kutatócsoportunkból három élén szintén párttagok vannak. A Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom mfihelybizott- sága, a CSSZBSZ szervezete elnöki tisztségét is kommunista látja el és a SZISZ-elnök is párttagjelölt. Mindezen túl fenntartás nélkül kijelenthetem, hogy kutatóintézetünk igazgatósága és pártalapszervezetünk vezetősége között nagyon jó a kapcsolat. Megelégedéssel nyugtázhatom, hogy a párton kívüli kollégák is készségesen, tudásuk legjavából igyekeznek részt vállalni a közös feladatokból. Nálunk hagyománnyá vált, hogy minden pártgyűlésen beszámol egy szakosztályvezető a közelmúltban végzett munkájukról, a menet közben felvetődött problémák megoldásáról. Ez utóbbit külön is kihangsúlyoznám, mert nekünk nem az a célunk, hogy az elért eredményeken lelkendezzünk, hanem hogy megtaláljuk az újabb problémák megoldásának módjait. Egy-egy sokrétűbb probléma napirendre tűzésekor a felelős beosztású dolgozókat például a pártszervezetünk vezetőségi gyűlésére is meghívjuk. A CSKP XV. kongresszusán és az ezt követő plenáris üléseken is többször hangsúlyozták a tudományos kutatómunka felgyorsításának szükségszerűségét, az elért eredmények minél előbbi gyakorlati alkalmazását. — Arra kérném, mondja el, hogy önök, ennek az elvárásnak hogyan próbálnak eleget tenni? — Kutatóintézetünkben — küldetésünkből eredően — alapkutatásokkal foglalkozunk. A fő problémánk az emésztési fiziológia. Ennek a tökéletes megismerése azért fontos, hogy például a szarvasmarhák súlygyarapodásának, tejhozamának érdekében célszerű beavatkozásokat tudjunk végezni. — Ez azt jelenti, hogy eddig nem ismertük eléggé a kérődző állatok anyagcseréjét? — így van. Csak a közelmúltban tisztázódott, hogy a kérődzőknél az elógyomorban szintetikus és degra- dációs folyamatok mennek végbe. A felvett takarmányt mikroorganizmusok bontják le. A fehérjék így poli- peptidekké, peptidekké, aminosavak- ká, aminosavak pedig amóniumra bomlanak. A bendőn levő baktériumok, penészek és különböző egysejtűek ezt használják fel testűk építésére. A bendóben levő baktériumok összességét mikroftórának, a proto- zoanák összességét mikrofaunának nevezzük. — Ezek a baktériumok minden kérődző állatnál megtalálhatók? — Az újszülött kérődző állatoknál — míg csupán tejjel táplálkoznak — ezek a baktériumok nem találhatók meg, csak később, mikor már az elő- gyomrok is kifejlődnek és vastag takarmánnyal (zöld- vagy szárított takarmánnyal) kezdik etetni az állatot. — Ennek a felismerése milyen szempontból volt fontos? — A mikroflóra és a mikrofauna telejsítményétől függ tulajdonképpen az illető állat hasznossága. A mikroflóra és a mikrofauna a bendőben afféle biomasszát képez. A kérődző állat teste táplálékának 60—80 százalékát ebből a biomasszából nyeri. Ennek a biomasszának igen magas a biológiai értéke. — A biológiai értéket mondhatjuk tápértéknek is? — Igen. Itt az a lényeg, hogy 1 g tápanyagból mennyi válik a test, a szervezet építésére. Például, ha 1 g tejet beadunk a vékonybélbe, abból 0,8 g felszívódik. 1 g biomasszából ugyanennyi! A többi takarmányokból csak 0,5 g és még kevesebb. A mikroflóra és a mikrofauna megismerése olyan szempontból is fontos, volt, hogy rájöttünk, a drága és kevés takarmányfehérjét olcsó, szintetikus nitrogén anyagokkal is lehet helyettesíteni. Rájöttünk továbbá arra is, hogy a kérődzők testük cukorigényének biztosítására olyan anyagot is fel tudnak használni, mint a cellulóz. A kérődző állatok bendőjében levő mikroorganizmusok a cellulózt egyszerű cukrokra tudják bontani. — Lignincellulóz pedig, mint melléktermék, faiparunkban bőven előfordul. Ennek felhasználása minden bizonnyal olcsóbb lenne, mint a cukorrépa vagy a takarmányrépa termesztése. — Mi is így gondoltuk, ezért már évekkel ezelőtt meg kezdtük az együttműködést a vranovi Bukózával, ott ugyanis sok lignincellulóz kerül ki, mint melléktermék. Persze itt azt is meg kell jegyeznem, hogy a lignint a cellulóztól el kell választani, mert ezeket együtt a kérődző állatok sem tudják kellően hasznosítani. A cellulózt mi sőritéssel választottuk el, s az így nyert xylocel elnevezésű melaszt már közel öt éve etetik az állatokkal. A xylocelről valamiképp a finnek is tudomást szereztek. Eljöttek utánunk és felajánlották, hogy ők felépítenek Vranovon nekünk egy sűrítőberendezést, ha öt éven át az így nyert xylocelt ők hasznosíthatják. Kereskedelmi szerveink ebbe nem egyeztek bele. Sajnos, sűrftőt azóta mi nem építettünk. Jelenleg a lignincellulóz alig több, mint 10 százalékát hasznosítjuk. Pedig amikor többet felfogtunk belőle, még az Ondava vize is kitisztult. Számunkra pedig ez sem közömbösl — Gondoltak már más faipari hulladék hasznosítására is? — Jó az együttműködésünk a Banská Bystrica-i Smreőinával és a zvoleni Buőinával. Itt azt kutatjuk, hogy a hulladékfából kémiai- vagy termikus-fizikai úton hogyan lehet könnyen és olcsón famelaszt készíteni. A kassai Állatfiziológiai kutatóintézetet e beszélgetés keretében teljes egészében szinte lehetetlen lenne bemutatni. Befejezésképpen viszont annyit még el kell mondani róluk, hogy a KGST-tagállamok komplex programjában lefektetett feladatokból három probléma megoldásában vesznek részt. Az egyik az aminosavak problémája, a másik a vitaminok szerepe az állatok fejlődésében, a harmadik pedig a szintetikus anyagok felhasználása a kérődzőeknél. Mindezen túl aktív részesei az űrbéli állatfiziológiai kutatásoknak az Interkoz- mosz Programban, továbbá kétoldali együttműködést folytatnak két szovjet. egy lengyel és egy bulgáriai állatfiziológiai kutatóintézettel. SZ. GT. A zzal az előre megfontolt szándékkal léptem át a Frydek-Místek-i Lemezgyár egyik tágas irodájának a küszöbét, hogy Pavel Bólék újító életútjának fontos állomásait papírra vessem. Nyilván, nem nagyon örülhetett a váratlan ajánlatomnak, mert a kölcsönös bemutatkozás után nyomban kilépett az ajtón. — Ilyen az alaptermészete, de azért ki lehet vele jönni, bár nem szereti, ha munkája helyett személyét akarják előtérbe helyezni — figyelmeztetett a vele szemben ülő munkatársa. Amint azonban visszajött, a témához kapcsolódó általános problémák felől érdeklődtem, ami érezhetően feloldotta köztünk a kezdeti feszélyezett- séget. — így van ez rendjén — nyugtázta elismerően, és láthatóan enyhe mosoly futott végig az arcán. — A jó munkavégzés, a gondolkodás, a tökéletesebb akarás szándéka, alapvető kötelessége minden embernek... Amint beszélt, az asztalán heverő pici csavarokra vetődött a tekintetem. — Nem, ez nem újítás. Egyik kiselejtezett gépünk elromlott nyomásmérőjébe próbálok csak életet lehelni —sietett válaszával elébe a kérdésnek. A kollégája azonban rácáfolt: — Pavle, ugyan miért tagadod, hogy vesszőparipád a „bütykölés“? — Hát már az is baj, ha barkácsolok — válaszolta, és- ettől kezdve ő vette át a beszélgetést. Mondandójából egy kíteljesült, alkotó munkás gazdag pályafutása rajzolódott elém. Húsz év telt el azóta, hogy a vállalat hideghengerművéhez szegődött, számtalan újításával, találmányával ott kezdte szakmai hozzáértésének érvényesítését — Emlékszik-e még az első felterjesztett javaslataira? — Két évtized nagy idő. Minden újítását képtelen nyilvántartani az ember. Azt azonban most sem felejtettem el, hogy a találmányok megkönnyítették a munkavégzést, jelentős társadalmi hasznot eredményeztek a vállalatnak. Pavel Bólék a hideghengermű műszaki osztályának vezető tisztségébe küzdötte fel magát, de előzőleg megjárta a vállalat minden termelési részlegét, és levelező tagozaton mérnöki oklevelet Mill szerzett, sorozatos újításaiért, találmányaiért a Kiváló Munkáért állami kitüntetést is feltűzték a mellére. — Magas beosztása lefoglalja. Abbahagyta az újításokat is? — Nézze, az az ember, aki a szakmáját szereti és kitüntetést is kapott, egykönnyen nem mondhat le az alkotó gondolkodásról. Annak ezután is kötelessége többet adni a társadalomnak. Ezt az utat követtem én is, amikor országos felhívást tettem közzé, mely szerint a hatodik ötéves tervidőszakban kimunkált újításaimmal, találmányaimmal 1,6 millió korona értékkel gyarapítóm népgazdaságunkat. A kommunista újító példamutatóan és egy évvel a határidő előtt teljesítette szocialista felajánlását, kezdeményezésének hatására a feltaláló mozgalom az egész vállalatban eddig nem tapasztalt méretekben fejlődött. — Ha szabad így feltenni a kérdést: melyik javaslatát tartja az elfogadott kilencven közül a legésszerűbbnek? — Nem tudom ki hogy van vele, de én a legész- szerűbb újítások közé azokat a találmányokat sorolom, amelyek egyszerűek, s a gyakorlati bevezetésük, elkészítésük nem igényel tetemes befektetést és mindemellett jelentős haszonnal járnak. Egyik ilyen újításom, találmányom a felszívódás- mentes szilon ragasztóemulzió kimunkálása volt, amely ugyan csak néhány száz koronába került, de egy éven belül félmillió korona megtakarítást eredményezett vállalatunknak. Később, amint munkánk elvégzése után kötetlenül beszélünk az időszerű kérdésekről, vendéglátóm, töredelmesen bevallotta, hogy az eszmecserét a vállalat újítómozgalmának tisztségviselői pozíciójából folytatta velem. Ezek szerint — mondom neki búcsúzóul — jó helyen kopogtattam. Gyakran éri kritika .önöknél a javaslatok elbírálásának lassúságát? Ezen a téren nem vezettek be valamilyen újítást? — Szerencsére nálunk erre nincs szükség. A döntés előkészítésétől a jóváhagyásig itt a gyors ügyintézés a jellemző. A többi már az újítókon múlik, akiknek a mozgalomban való aktív tevékenységét a pártalapszervezetek és a bíráló bizottságok tagjai egyaránt jó ajánlólevélnek tekintik. SZOMBATI! AMBRUS
