Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-31 / 35. szám

A filmek, műsorok rendező­jének a neve a feliratok­ban főhelyen szerepel, teljes joggal, hiszen a film­vagy mágnesszalagra kerülő alkotás megszületésében övé a főszerep. Kevesen tudják azon­ban, hogy a képernyőre kerü­lő kész műsorok összemontíro- zása, egymás mellé rendelése szintén rendezői feladat. A tele­vízióban ezt a munkakört a nap rendezője — egyes országok­ban műsorvezetőnek hívják — látja el, aiki a filmes forgató- csoporthoz hasonlóan, az adó­műsoroik lebonyolításának rész­leteit. Kikéri a műszaki veze­tő tanácsát az egyes műsorok bejátszási módját illetően — háttérkeveréssel, úsztatással, trükkel, vagy hogy milyen más módon lehet a váltást megol­dani —, majd az általa kivá­lasztott verziót közli a vágóval. Természetesen nemcsak a vágás (keverés) módját, hanem idő­tartamát és időpontját is a nap rendezője határozza meg. Több stúdió együttműködése esetén a másik helyszínen dol­gozó kollégájával megbeszéli a kapcsolódás módját — pl. hogy diaképet ajánl fel, arra kapcso­lódhat a társstúdió — ,a műsor időtartamát és befejezését (be­mondónő, feliratok stb.) Külföldi televíziók vagy stú­diók ipüsorbejátszása (vagy mű­sorátadás) esetén nincs szükség előzetes megegyezésre, mivel pontosan lefektetett részletes előírások szabályozzák az együttműködést. Intervíziós adás esetén egy perccel a mű­sor kezdete előtt már az órát kell a képernyőn mutatni. Öt másodperccel a megadott idő­pont előtt már sötét képernyő­vel kell várni a kapcsolást. Ez ő hatáskörébe tartozik. Régeb­ben ez ugyan bizonyos prob­lémát jelentett, mert a felira­tokat rajzlapon néhány nappal korábban elkészítették, ezt ve­títették a képernyőre, ma azon­ban az elektronikus feliratké­szítő berendezés írógépszerű klaviatúráján pillanatok alatt kipötyögtethető a szöveg, így az átfogalmazás, vagy bármi más korrekció könnyen és gyorsan megvalósítható. A nap rendezője számára a napi műsorterv partitúra szi­gorúsági akárcsak a karmes­ternek, minden kis részletében pontosan kell azt követnie. Szavainak az adóstáb tagjai feltétel nélkül kötelesek enge­delmeskedni. Sötét színre keve­rés most! Bemondónő most! Le­keverni, film start! — sorjáznak utasításai, miközben a vágó és a műszakiak tevékenysége nyo­mán a néző azt látja, hogy el­sötétül a képernyő, a bemon­dónő konferálja a műsort, majd megjelennek a film kezdő kép­sorai. Érdemes néhány szót ejteni a jövőről, amely néhány ja­pán és amerikai tévétársaság­nál már a „ma zenéje“. Talán már az évtized folyamán Euró­pában is bevezetik a számító- gépes műsortervezést és -lebo­nyolítást, amely gyökeresen megváltoztatja a nap rendező­jének feladatkörét is. A jövő­ben is szorosan együttműködik majd a lebonyolítóközpont mű­szakjaival, de a vágó szerepét stábot vezetve bonyolítja le az egész napi műsort. Vérbeli szürke eminenciás ő, és bár ne­ve sosem szerepel a képernyőn, mégis minden, amit a néző lát, az ő utasításai szerint tör­ténik, az általa elkövetett leg­kisebb hibát is a nézők mil­liói, néha tízmilliói látják. Akárcsak a filmek vagy tévé­játékok rendezői, ő is forgató- könyv alapján dolgozik. Számá­ra a gyártási forgatókönyv a napi műsorterv, amelynek egyes rögzített időpontjait szigorúan be kell tartania. Meglepő mó­don épp e megkötöttség rejti az improvizáció legnagyobb le­hetőségeit, tekintve, hogy nem minden műsor kötött adás­idejű. A legegyszerűbb a helyzet a kész, ún. konzervműsorok esetében. Ezek műsoridejét elő­re lemérik, úgyhogy könnyű az adásba illeszteni őket. Élő adás esetén merőben más a helyzet. Egy tenisz-, röplabda-, vagy asztalitenisz mérkőzés közvetí­tése során könnyen megtörtén­het, hogy az a tervezettnél jó­val rövidebb vagy hosszabb ideig tart. Egyszerűbb a hely­zet, ha a műsor korábban ér véget. Ilyenkor csupán egy szünetfilmet kell találni, amely vagy illeszkedik az előző adás­hoz — pl. sportközvetítés ese­tén valamilyen „sportos“ té­mát —, vagy bármilyen sem­leges rövidfilmet kell a nap rendezőjének előkerítenie, ter­mészetrajzi filmet, rövid zenei betétet stb. Amennyiben jelen­tősen elhúzódik egy-egy élő közvetítés, ritkább esetben minden azt követő műsort a csúszásnak megfelelően később kezdenek sugározni. Sokkal gyakoribb azonban, hogy egy- egy főműsornak — tévéhíradó, esti film stb. — a megadott időben kell mennie, ez eset­ben a nap rendezőjének fela­data az általa kevésbé fontos­nak tartott műsorszámot az adásból kiiktatni, amelyet egy későbbi időpontban tűznek mű­sorra. Miben is áll a nap ren­dezőjének mindennapi tevé­kenysége? Reggel, az adásidő kezdete előtt egy-két órával el­lenőrzi, hogy az aznapi műsor­ban szereplő összes film, mág­nestekercs a helyszínen van-e, valamint ezek sugárzási időtar­tama megegyezik-e a napi mű­sortervben feltüntetett adatok­kal. Ha valami nem egyezik, az ő intézkedéseitől függ a na­pi adás sikere. Ezután az adó­stáb tagjaival megbeszéli a alatt csatlakozik a külföldi stúdió az adásba. Ezután az in­tervíziós diakép következik a jól ismert zenével, csak ezt kö­veti a tulajdonképpeni adás. A nap rendezőjének a legfőbb feladata itt is az időpontok pontos megtartása, a legkisebb csúszásért is nagy összegű bün­tetést kénytelen fizetni a tévé- társaság a nemzetközi szervezet kasszájába (Intervízió, Euroví- zió). A bemondónővel való együtt­működés .a rendező munkájá­nak egyik legérdekesebb és legfontosabb része. A műsor­hoz mellékelt bevezető- vagy búcsúszövegen tetszés szerint igazíthat, teljesen átfogalmaz­hatja, ha feleslegesnek tartja, egyszerűen közli a bemondó­nővel, hogy nem tartja szüksé­gesnek a műsort külön kommen­tálni. A hosszabb műsorismer­tetéseket (a tévéhíradó előtti vagy a műsor végén elhangzót, a másnapi adásra vonatkozót) a bemondónő írja. Az elhangzó szövegért természetesen a nap rendezője felelős mind tartal­mi, mind nyelvi-stilisztikai szempontból, ezért teljes jog­gal eszközölhet ezeken a szöve­geken is változtatást. A kép­ernyőre kerülő alkalmi felira­tok (pl. műsorismertetés) elbí­rálása, ill. átfogalmazása is az átveszi a számítógép. Az ame­rikai és japán kollégák a szá­mítógéppel írásban érintkeznek — billentyűkkel ütik be a gép­be az utasításokat —, a jövő­ben azonban ezen a téren is változás várható. Már működ­nek az első „személyi számi tógépek“, amelyek szóbeli uta­sításra is működnek, tehát „be­szélni“ lehet velük. A jövőben minden bizonnyal a televíziós lebonyolítóközpontban is meg­jelenik ez a számítógép. A mű­sor előtt a nap rendezője csak közli a géppel utasításait, a többi megy, mint a karikacsa­pás: a gép adásba keveri az egyes műsorokat, őrködik azok felett, jelzi a filmszakadást, mű­szaki hibát, közvetítés előtt el­lenőrzi az egyes filmeket, kép­magnófelvételeket, vagyis át­veszi a műszaki stáb és a ren­dező munkájának nagy részét. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy munkájukat felesle­gessé teszi, mert a jövőben is, ha egy műsorszám nem az elő­re megadott időtartamú, ha rögtönözni kell, az egész ke­verőpult irányításét újra az ember veszi át, kézi vezérlésre kapcsolnak, a nap rendezője újfent bizonyíthatja rátermett­ségét, reakcióképességét és szakértelmét. OZOGÄNY ERNŐ ,$zezetenv guksmt" Sipos Géza felvétele Nehéz lenne eldönteni, melyikünk volt fáradtabb. Ö, aki csaknem három órán át Csehovot játszott, vagy én, aki ugyanennyit vártam rá. Emlékszem, fél tizenegyet mutatott az óra, s láttam az arcát, menne is, maradna is. Beszélgetésünk szálát sem volt könnyű megtalálni. Egészen addig, amíg szóba nem jött Suksin, Gábor Mik­lós, Gyarmathy Lívia ... — Ma már elmondha­tom ... a Karnyónéval kez­dődött. Pontosabban Samu- kával, akinek a világ is be­leférne a szívébe. Svájcisap­kában, bőszárú férfinadrág­ban, lötyögő bakancsban ját­szottam, s olyan lelkesen, hogy azt hittem, az egész színpad forog velem. Aztán jött egy újabb nadrágszerep: Rosalinda az Ahogy tetszik- ben. Csodáltam ezt a lányt. Hetyke és magabiztos te­remtés, de Orlandóért min­dent vállal. Attól sem riad vissza, hogy fiúruhát öltsön és elbujdosson vele. Samuka és Rosalinda bőrében Pap Vera és Gáspár Sándor já­tékát élveztem, A nem várt vendég című tévéfilmben Gábor Miklós partnere vol­tam. Nem volt főszerep az enyém, de Suksin ereje és költői szépsége minden sza­vamat átjárta. Olgát játszot­tam, aki elzavarta otthonról börtönből szabadult apját, mert nem bírta elviselni hogy megalázkodjon élőt tűk. Elküldte őt, de utána- ment, mert tudta, ez a vé­letlen találkozás immár egész életét meghatározta. Szeretem Suksint, de a nagy orosz klasszikusok, főleg Csehov és Turgenyev szintén közel állnak egyéni­ségemhez. Néhány hónappal ezelőtt az Egy hónap falun című tévéfilmben játszot­tam. Nem is emlékszem, mi­kor voltara olyan rossz passzban, mint a forgatást megelőző hetekben. Aztán megkaptam a szerepet, s az új hangszínek, új mozdula­tok egészen más „lelki me­derbe“ tereltek. A Kinek a törvényét lát­ta? Akkor Zsókát is ismeri, igaz? Nekem leginkább az tetszett benne, hogy sosem vezérelte őt az a gondolat, hogy neki mindene megvan. Nem volt hős, de gyáva sem, objektív tudott lenni akkor is, ha apjáról, a szö­vetkezet elnökéről folyt a vita. A rendezők közül Gar- mathy Lívia volt rám nagy hatással. Minden szer­dán című filmjében egy rá­menős kamaszlányt ját­szottam, aki nem szereti a kötöttséget, a korlátokat; szabadon akar élni, senkihez sem akar érzelmileg kötőd­ni. Érdekes figura volt ez a lány, s bár a nézeteivel nem értettem egyet, a kalandjain jót szórakoztam. Most, ami­kor újra végignéztem a fil­met, eszembe jutott a kelle­mes légkör, amelyben az al­kotás megszületett. Gyarmat­hy Lívia ugyanis olyan inst­rukciókkal látott el bennün­ket, hogy egyik percről a másikra ráéreztünk szere peink súlyára. Igen, ez a forgatókönyv újabb szerepet jelent. Most meg tudok sokat mondani. Annyi biztos, hogy Ádám Ot­tóval együtt dolgozni min­denkinek élményt jelent. Barta Lajos Szerelem című színművének tévéfilmválto zatában a legkisebb Szalay lányt keltem életre, aki hiá­ba reménykedik, hogy a jó­képű hadnagy felesége lesz, a katona elhagyja a vidéki kisvárost. Ejfél felé járt az idő, ami­kor elbúcsúztunk. Samukát és Rosalindát, Olgát és Zsó­kát továbbra is magam előtt l '*tam. Leviczki Klári, aki arcát, tekintetét és egész lényét „kölcsönözte“ nekik, gyorsan eltűnt az éjszaká­ban. (g. szabó j Mary Crosby, az 1977-ben elhunyt neves énekes-színész, Bing Crosby leánya rövid idő alatt meghódította az angol tévénézőket. A Dallas című tévésorozat kisebb szerepe is elég volt ahhoz, hogy feltűnjön a nézőknek, rendezőknek. A Dick Turpin című filmben, amelyet szintén az angol tévé számára forgatnak, már főszerepet kapott. A film egyébként a múlt század hírhedt banditájának, Dick Turpinnek kalandjairól szól. —■ Képűnkön: Mary Crosby; a kép sarkában pedig egy régi felvétel, amelyen apjával énekel egy Bing C rosby-showba n. 1980. VIII. ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents