Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-31 / 35. szám
ne emlékezne gyermekkora legnevezetesebb eseményeinek egyikére, a disznóölésre, az azt megelőző izgatott számolgatásra; vajon hányat alszunk még odáig?! Igaz, a „halálra szánt“ hízó éktelen ordítása néha talán könnyeket .csalt ki a kíváncsi szempárból, de aligha akadt — akad — gyerek, aki a szalma lángján pirosra perzselődő disznó láttán ne állította volna: biz ő is segített volna lefogni . . . Persze, ami évek múltán romantikusnak tűnik, sőt faluhelyen évente egy- szer-ké,tszer még ma is az, nagyüzemi szinten hapi több százas tételben korántsem 'ennyire különleges, nevezetes alkalom. Állításom igazát aligha vitatják a Rimaszombati (Rimavská Sobnta/ Húskombinát dolgozói, akiknek nincs idejük arra, hogy egy-egy vágóállat fölött hosszasan meditáljanak. Ugyanis naponta nagyjából négyszázszor tehetnék ezt meg. MUNKAERŐHIÁNY Pavel Slovak, a húsüzem igazgatója sem engedheti meg magának, hogy gyakran kutasson emlékezetében gyermekkori emlékek után. Sokkal inkább a tervteljesítés gondjai kötik le figyelmét, hiszen jelentős szakmunkáshiány- nyal küzdenek. így aztán a vágási, majd az ezt követő további műveletek — a csontozás, porciózás — nem kevés feladatot rónak a dolgozókra, akiknek nagy része betanított munkás. A fiatal hetővé. Ezért a járásban jelenleg felnevelt vágóállatok mintegy 30 százaléka kénytelen „utazni“ a kerületben, mielőtt vágóhídra kerülne. Oticél: Ruzom- berok, Prievidza, Zilina ... Persze, nemcsak ez okoz problémát az üzem vezetőinek. Mivel a mezőgazdasági jellegű járásban évente mintegy 14—15 ezer vágási engedélyt adnak ki, sok olyan húsipari termék iránt nincs érdeklődés, melyek egy nagyvárosban a legkelendőbbék közé tartoznának. Ilyen például a disznósajt, a hurkafélék. A lábakat, fejeket így kénytelenek a hulladékba tenni. A heti 150 kilós disznósajttermelés szinte szóra sem érdemds. Ráadásul ezek a termékek jelentős hűtőkapacitást igényelnek, ez pedig a járásban nincs. Ha viszont biztosítva lenne ezek állandó piaca — akár a járáson kívül —, akkor tudnának szállítani, hiszen hűtőkocsijuk volna elég! j TERMELÉS ÉS MUNKAIDŐ Éppen az állandó piac hiánya az oka, hogy a tervteljesítés körül gyakran adódnak nehézségek. Az évi mintegy 8 ezer tonna sertéshús és 5 ezer tonna marhahús „alapanyaga“ sem érkezik egyformán, egyenletesen. Az állattenyésztő közös gazdaságok számára a tervteljesítés elsősorban az értékelen- dő-kimutatandó időszakok végén válik egyszerre fontossá. Olyankor mindent küldenek, máskor meg többet is tudna Sorakozó1 NAPI NÉGYSZÁZ NÉGYLÁBÚ „VESZTŐHELYÉN" pén egy kis valódi szibériai klímába. Az exportra feldolgozott és csomagolt húsárut először mínusz 40 Celzius-fokra lehűtik. Az egyik hűtőtermet éppen leolvasztják, hogy fertőtlenítsék, tisztítsák. Ajtaja nyitva, alján vastag jégpáncél. A folyosó másik feléről újabb, nagyobb hűtőtermek ajtajai nyílnak. Itt tartósítják — mínusz 25 fokon — az azonnal nem piacra kerülő hústartalékot. Itt is katonás rendben sorakoznak a fél sertések és szarvasmarhák, mint egy emeletnyi magasságig. Hosszabb nézelődéshez azonban télikabát kellene... Innen Varga Veronika, a gyár higiénikusa az öltöző felé vezet bennünket, amely egyedülálló Szlovákiában. A reggel munkába érkező dolgozó a ruháit felakasztja a fogasra, belép a mosdóba, ha akar, zuhanyozik, majd átöltö zik a mosdó másik végében lógó munkaruhájába, s patyolat tisztán mehet munkahelyére. A műszak végén a sorrend fordított, és a piszkos felsőruha egy — a padlóban levő — nyíláson távozik a földszinti mosodába. — Ahol olyan szépen mosnak, mint sehol máshol — mondja a higiénikus, és dicsérő szavait hallja a mosoda ve zetője HrivMkné Csendes Katalin is. Csak természetes, hogy nem mulasztjuk el megkérdezni: — Hogyan lehet nagyon szépen mosni, amikor sok helyen csúnyán is „tudnak“? — Az titok, még maguknak sem árulom el — mondja, és nem palástolt büszkeséggel tekint végig a szép sorba rakott, kimosott, kivasalt, fehér és kék munkaruhákon. — Ugy-e, szép?! — kérdi a higiénikus, majd folytatja: — A múltkor jártak itt húsipari szakemberek az NSZK- ból. Mikor megszemlélték a mosodát meg a ruhatárat, azt kérdezték, hogy fizetnek-e ezért az ellátásért a munkások?! Először nem értettem a kérdést, utána meg nem győztem csodálkozni. Mi sem. MÉSZÁROS JÁNOS hentesekből huszonketten — akik azért választották a szakmát, hogy a rima- szombati üzemben dolgozzanak — jelenleg katonai szolgálatot teljesítenek. Az ő helyettesítésük nehézségekbe ütközik, sokkal könnyebb női munkaerőt találni, mint olyan férfiakat, akik betanított munkásként hajlandók lennének itt dolgozni. A szakképzett női munkaerő pótlására is éppen a jelenlegi időszakban kell gondolni, hiszen akik a szakmát kitanulták, fokozatosan szülési szabadságra mennek. A gondokat nem könnyíti, hogy — az átlagkereseteket tekintve — a legala csonyabbak éppen az élelmiszeriparban dolgozók bérei! HOGY A SERTÉS NE UTAZZÉK . .. A rimaszombati járás a közép-szlovákiai kerület legnagyobb hústermelő járása. Mivel a hús nem olyan termék, amelyet gond nélkül meghatározatlan ideig lehet tárolni, szállítani, különösen nem az élő vágóállatokat, felépült a járás székhelyén Szlovákia legmodernebb húskombinátja. Eredetileg az egész járás évi — jelenleg mintegy 18 ezer 800 tonnányi — hústermelését itt tervezték feldolgozni, azonban a már említett szakemberhiány, no meg az üzem jelenlegi kapacitása ezt még nem teszi leprodukálni a húsüzem, ha lenne élő nyersanyag. A már említett — egyébként népgaz- daságilag hasznos — magándisznóölések télen válnak esedékessé, s olyankor jelentősen megcsappan a vevők vá sárlási kedve, ez pedig a kellően nem biztosított piac miatt újabb problémákat szül. — Van azonban más is — de ezt már Pavel Istók mérnök, az üzem gyártásvezetője mondja —, mégpedig az Autóközlekedési Vállalat nehézkessége miatt. Mivel dolgozóink nagy része ingázó, kénytelenek tíz perccel két óra előtt befejezni a munkát, ha el akarják érni az autóbuszt, s ez ellen a vezetőségnek sem lehet szava. Az autóbuszok menetrendjének módosítása érdekében pedig mind ez idáig hiába szóltunk ... Sajátságos hozzállás a szolgáltatást nyújtó — jelen esetben az Autóközlekedési Vállalat — részéről. Alkalmazkodjék az, aki a szolgáltatásra rá van szorulva! KÉT FÉL DISZNÓ NEM EGY EGÉSZ A gyártásvezető kíséretében a gyárszemle nem a „vesztőhelyen“ kezdődik, lővén kora délután és csütörtök, amikor már mérséklődik az ütem, mert aligha van olyan iparág, amely annyira Virslikóstoló — Pavel Iitok mérnök (Gyökeres György felvételei) követné a háziasszonyok vásárlási igényeit, mint éppen a húsipar. A terembe, ahová beléptünk, szép sorjában érkeznek kampóra akasztva a fél sertések, belsőrészeiket már eltávolították, és éppen vágják, tisztítják, mielőtt a hűtőbe kerülnének. Ugyanez vár persze a fél disznókra is, naponta általában 350 sertés kerül ily módon a hűtőkbe —, s 50 körül van a levágott szarvasmarha száma. A hűtőtermek túlsó végén „jönnek“ ki a lehűtött darabok. Virsli, kolbász, szalámi sorakozik füstölésre várva, majd az ínycsiklandozó, „lebarnult“ szalámit, virslit vízhűtéses teremben pihentetik. MÍNUSZ 40 FOK „ÁRNYÉKBAN“ Miközben az udvaron haladunk az üzem másik része felé, a gyártásvezető megjegyzi, hogy nemsokára elkészül egy új részleg, amelyben a magyar téliszalámival rokon terméket, — a „RIMAVAN“ szalámit — is gyártani fogják. A különbség — egyebek közt — az lesz, hogy ennek a bőrén nem lesz fehér penész. Ottjártunkkor finiseitek az építők. Az üzem másik végében, a hűtőházban Csomós László mérnök, részlegve zető magyaráz, s invitál a nyár közeNagyiizem 1980. VIII. ÚJ SZÓ
