Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-31 / 35. szám
Ha nem is gyakran, de azért még találkozunk néha az „ez sem megy, az sem megy“ véleményt hangoztató iközéleti vezetővel, s azok rendszerint azt panaszolják, hogy valami hiba van a tekintély körül. — Mennyire fontos az, hogy a párt- alapszervezeti vezetőknek személyes tekintélyük legyen? — kérdeztem nemrég Diószegen (Sládkovicovo) Juhász János elvtárs iskolaigazgatótól, a Nemzeti Front helyi bizottságának titkárától, aki azon nyomban visszakérdezett: — Lehet jó vezető az, akinek nincs tekintélye? — Értem,, mégis mivel érdemelhet ki valaki tekintélyt? Elmondta, hogy a helyi pártbizottság tekintélyének egyik jele az a tény: valahányszor közérdekű társadalmi munkába kezdenek, elsőként a pártbizottság tagjai, a tömegszervezetekben működő kommunista tisztségviselők kezdik a munkát. Diószeg a választási program feladatainak teljesítéséért így kapta meg a II. fokozatú kitüntetést, mert hiszen a 24,5 millió korona értéket teremtő programot a lakosok a kommunisták példaadása nyomán 23 kollektív és 920 egyéni vállalás teljesítésével valósítják meg. Azután a kérdésre így válaszolt: — Elsősorban a munka adja a te kintélyt. Persze, ehhez rátermettség is kell. Elképzelés, amelyet aztán meg is tud valósítani az illető. Tekintélye csak annak lehet, aki nemcsak beszél, hanem cselekszik is. Ettől lesz hitele a szavának. Ekkor tud mozgósítani. — Valóban, sok múlik a magatartáson, de milyenek a követelmények? — Erről csak annyit, hogy követelmény például a következetesség, a határozottság, de ugyanakkor a megértés, a közvetlenség is. — Megfelelnek ennek az elvárásnak az itteni vezetők? — Többen is! Menjen csak be például a községi könyvtárba, a helyi pártbizottság jegyzőköny vezetőjéhez ... x A három könyvtárosnő közül Kovács Lászlóné kommunista, őt szólítottam meg mindjárt, amikor beléptem, pedig Buday Ivánné a könyvtár vezetője, és Ssnkárik Jánosné talán tőle korban is idősebb. Az első látásra ugyanis inkább egy gimnázium tantestületében tudtam volna elképzelni, mint az 5400 lakosú község könyvtárában. A halk szavú, derűs asszony olyan magabiztos válaszokat adott kérdéseimre. Megtudtam tőle, hogy az évi kölcsönzés 30 000 kötet, az állandó olvasók száma 816, legidősebb olvasójuk a 80 esztendős Láncz Éva néni és a 72 esztendős Nagy Szilveszter elvtárs, a veterán pártharcos, a legfiatalabb olvasójuk Bende Mónika első osztályos tanuló. A politikai irodalom olvasói közül Dumán Zoltán, Zuzana Sudová, Zlata Schrammová a legszorgalmasabb kölcsönzők. — Tekintélyes embernek tartja magát? — kérdeztem. — Tizenkét éve dolgozom itt, de még ezen nem gondolkodtam — mondta meghökkenten, és eltűnődött: —- Magáért a tekintélyért aligha tettem valamit életemben. Amikor ide kerültem, egyesek még figyelmeztettek is, mondván, árt a tekintélyemnek, ha a társadalmi munkából érkezve sáros gumicsizmában jövök, és itt húzok cipőt a könyvtárban. A gumicsizmára mondták, hogy árt a tekintélyemnek. Nem adtam rá. Felhúzom azóta is, megfogom a lapát nyelét, mint mások. Kovácsné könyvet ajánl Koczán Iván tanulónak (A szerző felvétele) Aki a példaadás erejével lelkesít — Mi szükség van erre? — Hogyhogy mi szükség van rá? Szeretnénk a községből várost építeni. Olyan művelődési házat építünk ■ társadalmi munkával, melynek közel tizenöt millió korona az értéke. Már tető alatt a honvédelmi nevelés háza. Közművesítjük a községet, a Vince- erdő mellett fürdőt létesítettünk. Nem lát semmi olyat, amiben ne volna benne a két kezünk munkája. Dolgoznak a pedagógusok, az orvosok, a munkások, a tanulók. Mindenki! Csak a könyvtárosnő, a pártbizottság tagja maradna ki? — A személyes példát fontosnak tartja? — Azt is! Meg azt, hogy az embereket a közös munkában lehet a leg jobban megismerni. Ott alakulnak ki a legjobb emberi, elvtársi kapcsolatok. Az embernek hinnie kell abban, amit csinál. És ezt a hitet át kell adni a többieknek is. Értse meg mindenki, hogyTiincs lehetetlen. — Hogyan függ ossz 3 ez a pártbizottsági tisztségével? — Nagyon természetesen, hiszen amikor a jegyzőkönyvet írom, amikor a jelentéseket szövegezem, nem irodai, vagy hivatalnoki munkáról van szó, hanem olyan ügyvezetésről, mely nyilvántartja a kommunisták kezdeményezését, részvételét a feladatok és a határozatok végrehajtásában. Ha leírok valamit az irányelvek és határozatok betartásából, azok ellenőrzéséről, az nemcsak adat, hanem az alkotó és építő munka híre. Az olyan munkáé, melynek én is részese vagyok. És ekkor lépett be a könyvtárba egy fiúcska, a 8 esztendős Koczán Iván, aki az ő részlegéneik olvasója, hozta a kikölcsönzött, már elolvasott könyveket, s újabbakat kért. Elnézést kérve mondta: — Tudja, ők, a legfiatalabbak, a legfontosabbak számunkra. Ugye megérti, hogy most is fontosabbnak tartom kiszolgálásukat, mint a beszélgetést? x Munkatársai mondták el róla, hogy a férje, az állami gazdaság dolgozója is párttag. Idősebb fia, Zoltán, már 17 esztendős, hűtőberendezés-szerelő, a SZISZ tisztségviselője, kisebbik fia, Igor, hatodik osztályos tanuló, pionír, őrsvezető. — Olyan asszony ő — magyarázták — aki nem vitatkozik sem otthon a családban, sem itt, a munkahelyén ok nélkül, de ha mond valamit, szívesen hallgatunk rá. A könyvtár vezetője, Buday Ivánné ezt mondta: — Nem kisebbíti az én beosztásom jelentőségét, de úgy igaz, ahogy mondom, ha elkezd valamit legyen az társadalmi munka, vagy itt a könyvtárban valamilyen rendezvény, olyan tűzzel-hévvel teszi, hogy észre sem vesszük, csak megyünk utána. Más szavakkal fogalmazva: Kovácsné személyes tekintélye a kommunista példaadással magyarázható. HAJDÚ ANDRÄS A CÉL: az üi szocialista ember formálása A társadalom forradalmi átalakításának egyik legjelentősebb feladata az új, a múlt terheitől mentes szocialista ember formálása. Az emberek tudatának, nézeteinek, szokásainak, erkölcsi vonásainak átalakulása nélkül az új, igazságosabb szociális rendszer, a kommunizmus nem juthat győzelemre. Az új szocialista ember nevelése hosszú folyamat, küzdeni kell a kispolgári ideológia és gyakorlat megnyilvánulásai ellen. A kispolgári irányzatok, hangulatok, állásfoglalások legyőzése hosszú, bonyolult és igényes feladat. A becsületes polgárok érdekében szükséges következetesen fellépni minden társadalomellenes elemmel és megnyilvánulással szemben. A felületesség, a türelmetlenség, a formalizmus csak hátráltatja ezen igényes feladat megvalósítását. Ezért döntő fontosságú az emberek céltudatos és rendszeres nevelése. Erre hívja fel figyelmünket a CSKP KB 15. ülése is, hogy milyen veszélyes lebecsülni a kispolgárság visz- szahúzó erejét, a régi társadalom csö- kevényeinek regenerálódási képességét, türelmetlenkedni, nem tartani tiszteletben a szocialista építés objektív törvényeit és úgy vélekedni, hogy egyetlen nemzedék mindent megold. A szocializmus és a kommunizmus ügyéhez való elvhű hozzáállás alapját a kommunista erkölcs és a marxista- leninista világnézet alkotja. A burzsoá ideológusok és revizionista szekértolóik a feje tetejére állítva a tényeket azt hangoztatják, hogy a kommunista erkölcs úgymond alá van rendelve az ideológiának és ez az oka az összem- beri értékek elutasításának. Ugyanakkor elfelejtik, hogy a burzsoá erkölcs a burzsoá ideológia alapelveiből indul ki. A marxizmus—leninizmus hirdetői nem tagadják, hogy a marxista-leninista világszemlélet a kommunista erkölcs elméleti alapja. A marxista—leninista világnézet kiindulópont és egyben alapja a szocialista ember szellemi és erkölcsi arculata formálásának. A marxista—leninista világnézet következetesen tudományos szemlélet. Tudományosan indokolja meg a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet törvényszerűségét és ugyanakkor elismeri a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit is. Feltételezi a marxizmus— leninizmus alapos ismeretét, annak mély átérzését, a mély meggyőződést a kommunizmus eszméinek helyességéről. Ez a meggyőződés az ember cselekedeteiben, erkölcsi vonásaiban, valamint a szocializmus ügye iránti odaadásában nyilvánul meg. A kommunista eszmeiség az ember politikai fejlettségének és érettségének fokmérője, ami az ember cselekedeteiben jut kifejezésre. A szocialista ember jellemvonásának további ismertetőjele a becsületesség, amely szorosan fűződik az eszmeiséghez. Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy a becsületes ember kötelességét belső meggyőződésből és nem kényszerből végzi, munkájában abból indul ki, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa a társadalomnak, a közösségnek. A szocialista ember tehát nem lehet az egyik oldalon elvhű, s a másik oldalon jellemtelen. A kommunista eszmeiség legjelentősebb és legkézzelfoghatóbb vonása a társadalmi aktivitás és a munkakezdeményezés. Ez a társadalomban végbemenő eseményekhez, cselekedetekhez való aktív viszonyt jelenti, aktív részvételt a társadalom érdekében végzett munkában, az irányításban. Ezen ke resztül a kommunisták és pártonkívüliek százezrei kapcsolódnak be a szocialista átalakítás történelmi folyamatába.- A munka a szocializmusban fokozatosan a nevelés iskolájává, a szocialista erkölcs új iskolájává lett. A szocialista társadalom érdekében végzett becsületes munka, a szocialista tulajdonról való gondoskodás a szocialista ember egyik alapvető tulajdonságai közé tartozik. Társadalmunkban a dolgozók nagy többsége megértette a munka társadalmi jelentőségét. Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy a munka ma már nem csupán a társadalom által megkívánt kötelesség, nem csupán a pénz, a bér kérdése, de az erkölcs dolga is. A munka életszükségletté vált. Tisztában vagyunk azzal, hogy társadalmi életünk nem mentes a fogyatékosságoktól. Polgártársaink egy része még ma sem vetkőzte le a múlt csöke- vényeit. Ez elsősorban is abban nyilvánul meg, hogy kerülik a munkát, semmit nem nyújtanak a társadalomnak, viszont annál többet követelnek tőle. A munkához való szocialista viszony nem ösztönszerűen alakul ki. A munkára nevelés főleg az ifjú nemzedéknél igényes, de egyben fontos feladat is, mivel a munka a szocialista társadalomban fokozatosan az ember szükségleti kérdésévé válik. A fejlett szocialista társadalom építésének folyamatában formálódik az új ember jelleme, ezért e kérdésnek nagy figyelmet kell szentelni. A szocialista munkabrigádok, a munkakollektívák, a munkahelyek döntő formában veszik ki részüket a személyiség, a szocialista jellem formálásából. A társadalmi fejlődés jelenlegi fokán az ember tudásának, képességeinek fokozása kerül előtérbe. Ezért mindennapi szükséglet, hogy dolgozóink egyre gyorsabban elsajátítsák az új tudományos ismereteket. Mint már említettük, a múlt társadalmi rendszer csökevényei még mindig fellelhetők. Az élősködés és a korrupció, a kispolgári mentalitás nem egyszer érezteti hatását nálunk is. A szocialista ember formálásával összhangban az eszmei-politikai nevelő munka elsődleges feladata a szocialista hazafiságra, a proletár és szocialista nemzetköziségre való rendszeres nevelés. A nevelés eredménye a haza iránti szeretetben, az igazi hazafiságban, az áldozatkész munkában jut kifejezésre. Az ilyen ember tiszteli a dolgozó nép forradalmi hagyományait, a szocializmus és a béke védelmében végzett munka örömet szerez neki. Szocialista építésünk több mint három évtizedes múltja igazolja, hogy nem lehet igazi hazafi öntudatos internacionalizmus nélkül. Az internacionalisták a legkövetkezetesebb és legáldozatkészebb hazafiak. Ezen élveken fejlődtek és fejlődnek nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatai. A proletár és a szocialista internacionalizmus külpolitikánk egyik alappillére. Ez alkotja a Szovjetunió és a többi szocialista ország nemzeteihez fűződő kapcsolataink alapját. Ebből az alapelvből indul ki Csehszlovákia dolgozóinak osztályszolidaritása a világ forradalmi erőivel. Az ember nevelésében nem feledkezhetünk meg arról, ami a CSKP KB 15. ülésén hangzott el, hogy: „Ha megtanítjuk a fiatalokat megbecsülni elődeik nagy művét, a haladó hagyományokat, anyagi és szellemi kultúránkat... egybekapcsolni a szocialista hazafiságot a proletár internacionalizmussal, akkor biztonságérzettel tekinthetünk ifjúságunk jövője elé.“ PÉK VENDEL 1980. VIII.
