Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-31 / 35. szám

VASÁRNAP 1980. augusztus 31. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 5.49, nyugszik: 19.18, Közép-Szlovákia: 5.57, nyugszik: 19.28, Nyugat-Szlovákia: 8.05, nyugszik: 19.34 órakor A HOLD kel — 22.39, nyugszik — 12.22 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ERIKA és NORA nevű kedves olvasóinkat 1840-ben született Giovanni VERGA olasz regény- és drá­maíró, elbeszélő (+ 1922) • 1975-ben halt meg Július BUKOVIMSK? szlovák festő, érdemes művész {szül. 1904). A béke és a szocializmus elválaszthatatlan Irta: Pék Vendel Átmeneti otthon Gazdag József riportja Versenyképese a tejipar? Hacsi Attila írása Körbejárt az ezüstérem Batta György riportja Szmirna rakpartján Ernest Hemingway elbeszélése Pakisztáni nyár, I960 Gérdos Miklós útijegyzetének II. része Távol áll szándékaim tál, hogy bírálni meré­szeljem a Csehszlovák Ál­lamvasutak (CSD I egyik, vagy másik intézkedését. Hogyan is vetemednék kritikára éppen én, aki oly gyakran utazom vo­naton? Nagyon is megér­tő vagyok az intézkedé­seket illetően. Még az sem bosszant, ha alkal­manként ilyesmit közöl a Csehszlovák Államvas­utak illetékese: „A me­netrend szerint 14 óra 40 perckor érkező Balt- Orient expressz három­száz percet késik.“ Meg­értő vagyok. Nincs ugyan tél, hófúvásról, meg Ilyes­miről szó sem lehet, de ugyebár távoli országból indul az expressz, or­szághatárokon át érke­zik, és ha sok az utas, a vámvizsgálat sok-sok per­cig tart. Szóval, megértő vagyok. Különben is szívélyes a Csehszlovák Államvas­utak és a személyem kö­zötti kapcsolat. Ponto­san fizetek, pontosan ér­kezem, mert előzetesen a menetrendben megállapí­tom a vonatok érkezésé­nek, indulásának idő­pontját. Es ugyebár a me­netrendben a nekem is szóló tájékoztatás így kezdődik: felhívjuk a Tisztelt Utazóközönség figyelmét...“ Szóval, a kapcsolat szívélyes. Ezért lepett meg a pár­kányi (StúrovoJ vasútál­lomáson, amikor a Tisz­telt Utazóközönség egyik tagjaként a háromszáz percet késő expresszre várakozva a peronon sé­tálgattam, hogy az egyik faliújságon ezt a felszólí­tást olvastam: Ségy te is véradó!“ Hangsúlyozom: megértő vagyok. Elmoso­lyodtam, és nyugodtan sétálgattam tovább. Má­sik faliújság került a sze­mem elé, s újabb felszólí­tás: „Állj közénk!“ Ekkor már nem mosolyogtam, de ugyebár megértő va­gyok, és mint aki észre se vette, hogy letegezték, mentem tovább. Sürgős dolgomra, a peron végén található illemhelyre. Ott is szólt hozzám a Cseh­szlovák Államvasutak. Kétnyelvű a felirat, te­hát nem érthettem félre a felszólítást: „Ügyelj a tisztaságra!“ Persze, nem bosszankodtam, mert ugyebár megértő vagyok. Csak meglepett a tege- zés. Ugyanis, nem emlék­szem rá, hogy mióta te- geződünk. Bizalmaskodunk is? Irodalom és háztartásvegyipar... Ha valaki korábban megkérdezte volna tőlem, e kettő között mi az ösz- szejüggés, legfeljebb va­lami olyasmit tudtam vol­na válaszolni, hogy az utóbbiban dolgozók is le­hetnek irodalomkedve­lők ... Tudom, még szám­talan más megoldás is kínálkozna, azonban hadd ne folytassam a fel­sorolást, hiszen számom­ra már úgyis tárgytalan lett a közelmúltban, mi­vel minden képzeletet fe­lülmúló ,Jcapcsolat“ bi­zonyítékára leltem, rend­szeres hétvégi bevásárlá­saim egyikén... Történt pedig mindez olyanformán, hogy én mit sem sejtve ólálkod­tam a bővített áruskálájú élelmiszerbolt pultjai kö­zött. Éppen a háztartás- vegyipar néhány alapve­tő cikkével megrakott pultok előtt gondolkod­tam réveteg tekintettel, amikor szemem egyszer­re megállt egy ponton, majd kiguvadt, szám ki­nyílt, akár a Bécsikapu, mert egy kerekded kis dobozon halhatatlan köl­tőnk családnevét véltem fölfedezni. Tűnődésemből akkor tértem magamhoz, ami­kor -a mögöttem türel- metlenkedők egyike ne­hezményezni kezdte, hogy az üzletben „szob- rozok“, s ennek hango­san kifejezését nyilvání­totta. Ettől persze csak fölocsúdtam, de még nem tértem teljesen magam­hoz, hiszen nem tud­hattam, hogy Adynak an­nak idején nem volt-e ki­fejezett óhaja éppen mo­sószerreklámmá válnia földi pályája végeztével. De ezt föltételezni is tel­jes képtelenség és na­gyon csúnya vélemény kezdett bennem kiala­kulni bizonyos jól fize­tett hazai reklámszakem­berek lelki világáról, akik ugyan nincsenek hí­jával némi fantáziának, de a jóízléssel ugyancsak hadilábon állnak. (Igaz, hogy nem is azért fizetik őket, hogy elmélyítsék a lakosság jártasságát az etikettben.) Mindenesetre az „ADY“ mosószer egy „példá­nyát“ betettem a szaty­romba, hogy odahaza folytassam durván meg­szakított vívódásomat. Azóta edzésben vagyok. Napjában többször is megnézem, s hosszú ideig rajta tartom a sze­mem, hogy megszokjam a reklám eme félresikerült ötletét. Boldogabb ugyan nem lettem az idő múl­tával, azonban már bizto­san nem fogok megle­pődni, ha a jövőben meg­pillantok egy ,Jla$ek“ ka- tonabakancstisztítót, „Hviezdoslav“ vértelení- tő-szert, ,fleltai“ mosoly­fakaszt 6-spray, vagy Sazinczi“ lélekfinomí- tót ... . Sőt, attól sem lennék meglepve, ha ez az iro­dalmi hullám“ egyéb ház­tartási cikkekre is áttes- tálódna. Forgalomba hozhatnának Shakespea­re“ húslkopf fotót, Cer­vantes“ ventilátort, eset­leg ,Zrínyi' hashajtót... Az utóbbit legfeljebb beadnám a reklámszak­embereknek, még mielőtt fantáziájuk túlzottan el­ragadtatná őket! IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az ötéves és az évi tervek magas színvo­nalát és progresszív jellegét elsősorban a műszaki tudományos fejlesztés, az állóesz­köz-felújítás és a külgazdasági kapcsolatok hatékonyabb tervezésével kell elérni. Döntő jelenősége van annak, hogy a tu­dományos-műszaki haladás a tervezés szer­ves részévé váljon, s a terv egyes részeinek fő tartalmát képezze, hogy a tudományos­műszaki haladás eredményeinek gyors al­kalmazása lényeges mértékben növelje a népgazdaság hatékonyságát és a minőségi mutatókat. Sokkal magasabb színvonalon kell kidolgozni és teljesíteni a műszaki fej­lesztés, a minőségi színvonal emelésének, az új gyártmányok, a korszerű technológiai el­járások és az új gyártási programok beve­zetésének, valamint az anyagigényesség csökkentésének a tervezését. Az irányítás minden szintjén szüntelen fi­gyelmet kell szentelni az állóeszközök ha­tékonyabb újratermelésének, a tudományos- műszaki fejlesztés eredményeinek hatéko­nyabb kihasználása alapján. Az intézkedé­seket arra kell irányítani, hogy azok meg­változtassák a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok eddigi viszonyulását az álló­eszközök ésszerűbb kihasználásához, a gyorsabb megtérüléshez, a beruházások ki­fejezettebb társadalmi célszerűségéhez, a termelési alap progresszív korszerűsítéséhez és felújításához, a munkaerő-forrásokkal arányos fejlesztéséhez. A népgazdaság további dinamikns és ki­egyensúlyozott fejlesztésének nélkülözhetet­len feltétele Csehszlovákia részvételének ki- szélesítése és hatékonyabbá tétele a nem­zetközi munkamegosztásban, főleg a szo­cialista gazdasági integrációban. Gondos­kodni kell a beruházási kompleznmok és az egyes fontos részegységek kivitelének min­denre kiterjedő tervezéséről és az egyetlen főszállító funkciójának érvényesítéséről. A külgazdasági kapcsolatok hatékonyságának növelésére a további eszközök mellett az árképzést is hatékonyabban kell kihasznál­ni. Ezzel összefüggésben a CSKP KB Elnök­sége és a szövetségi kormány felhívja a fi­gyelmet a nagykereskedelmi árak fokozatos ésszerűsítésében megkövetelt felelősség je­lentőségére, amelyben következetesebben érvényre kell juttatni a hatékonyság növe­lésének és a minőség javításának a felada­tait, valamint a világpiaci feltételeket. (Részlet a CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának határo­zatából] ÉklMM Bodnár Béla a Csemadok KB népművelési osztályának vezetője. Harminc éve dol­gozik a népművelés vona­lán. Ma is éppoly lázas szen­vedéllyel beszél a népművelő munkájáról, mint az ötve­nes évek elején, amikor megismertem őt. Sokan, sokféleképpen megfogalmaz­ták már a népművelő munka lényegét. Ű e kérdésről így vall: — Ezt a munkát csak el­kötelezetten s hittel lehet végezni és állandó önkép­zéssel. Én a kommunistát és a népművelőt sohasem tud­tam elválasztani magamban. Azt tartottam mindig és tar­tom ma is: legyünk hűek önmagunkhoz. — Harminc éve vagy nép művelő. Ha visszatekintesz megtett utadra, elmondha- tod-e egyértelműen, hogy megérte, érdemes volt? — Ha nem igy lenne, azt hiszem, e beszélgetésre sem kerül sor. — Hogyan emlékszel visz- sza a kezdeti évekre? gedett embernek tartod ma­gad? — Aki komolyan gondolja azt, amit csinál, sohasem lehet elégedett. Az évek bi­zony gyorsan elrepültek fe­lettem, s mennyi még a ten­nivaló, a megvalósításra vá­ró feladat. — Korábban már megkap­tad a Kultúra érdemes dol­gozója kitüntetést, az idén HŰEN ÖNMAGÁHOZ — Bennünket akikoriban olyan hit, lelkesedés és tu­datos elhivatottság fűtött, amely a legnehezebb bukta­tókon is átsegített. A szövet­kezetek szervezésétől kezd­ve mindent csináltunk. Gya­log és kerékpáron jártuk a falvakat, több Időt töltöt­tünk a nép között, mint a családdal. Számunkra ez szinte természetes volt. Ha valahol nem sikerült egysze­ri beszélgetés után célt ér­ni, oda elmentünk másod­szor, harmadszor, sőt, ötöd­ször is, ha kellett, és elér­tük, amit akartunk. — Ötvenöt éves vagy, elé­pedig a Kiváló munkáért ki­tüntetést. — Igen. S tudom, hogy ez kötelez is.- A Csemadok nemcsak a népi kultúra ápolásában, továbbfejlesztésében szer­zett elévülhetetlen érdeme­ket, hanem a közéleti gon­dolkodás alakításában, for­málásában, szellemi értéke­ink gyarapításában is. Hol tart ma például az amatör népművelési mozgalom? — A tevékeny ember a sa­ját és mások jókedvéért, öröméért, szórakozásáért őrömmel áldoz ma is óráikat a szabad idejéből. Persze, csak akkor, ha abban iga­zán kedve telik, értelmét látja, mert önmaga is gaz­dagabb lesz, és ha e tevé­kenységért jő szót és nyil­vános elismerést is kap. Mi ezt meg is adjuk. — A jövő? — Továbbra is azon az úton kell haladnunk, amin eddig, de még fokozottabb művészi igénnyel végezve munkánkat. Öröm számunk­ra, hogy a népművelő mun­kánk ma már valóban sok­színű. Az élményt nyújtó író—olvasó találkozók, is­meretterjesztő előadások, vetélkedők, irodalmi színpa­dok és egyéb rendezvények egyre több érdeklődőt von­zanak. Egyre jobban előtér­be kerül a kultúra szemé­lyiségformáló, esztétikai ér­tékeket létrehozó ereje az amatőr tevékenységen belúl is. A tudatos munka ered­ményeként nőtt az olvasás iránti kedv a falvakon. A jö­vőben is mindent megte- szünk azért, hogy sikeresen oldjuk meg a közművelődés­ben ránk háruló igényes feladatokat.. TÖRÖK ELEMÉR 1988. VIII. 31 ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents