Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-24 / 34. szám
1980 első félévében A szovjet statisztikai szolgálat közleményt adott ki a Szovjetunió népgazdaságának 1980 első hat hónapja (január—június) alatt elért fejlődéséről. Az ebben az okmányban levő szá mák, tények és adatok arról tanúsító 'nak, hogy a szovjet gazdaság, aká~( ;ak azelőtt, most is stabil, állandó ütemben fejlődik. Az ipari termelés a múlt év megfe- le'ő időszakához képest 4,2 százalékkal rövekodett. Ez egészen jó mutató egy olyan fejle.t ország szamára, amelyre a világ ipari termelésének 20 százaléka jut. Leggyorsabb ütemben azok az ágazatok fejlődnek, amelyek meghatározzák a tudományos-technikai haladéit: az elektronika, a gépgyártás, a vegyipar stb. A szintetikus gyanta- és műanyaggyártás például 7 százalék kai, a műszer- és automatizálási eszköz-gyártás 11, a számítógép-gyártás pedig 16 százalékkal nőve .edett. Folyamatosan gyarapszik az ország n-rtrge ikai potenciálja. A Szovjetunióban 6 hónap alatt 297 millió ton na olajat (a gázkondenzátumot is beleértve), 214 milliárd köbméter föld gázt (1000 köbméter földgáz körülbelül 1 tonna olajjal egyenértékű), 362 millió tonna szenet termeltek. Az e ektromosenergia-termelés ugyan ezen idő alatt 62 milliárd kilowattóra volt. Ejtsünk néhány szót a mezőgazdaságról. A legutóbbi tél nehéz volt az állattenyésztők számára: a múlt évben a szárazság miatt kevesebb takarmányt gyűjtöttek be, mint tervezték. A Szovjetunió ezért takarmánygabona vásárlására vonatkozó szerződéseket kötött az Egyesült Államokkal. Carter elnök azonban a gabonaszállításokat embargóval sújtotta. Az embargó bumerángnak bizonyult: a szovjet ál latienyésztők megtartották, sőt kissé növelték is a szarvasmarha- és baromfiállományt, bár a sertés- és juhállomány valamelyest csökkent. Az Egyesült Államok pedig, a nyugati sajtó számításai szerint, 8 milliárd dollár veszteséget szenvedett. A Kelet és a Nyugat közti kereske- de'em a gazdasági együttműködés alapja — az enyhülés anyagivá válásának legfőbb tényezője. A nemzetkö zi helyzet kiéleződése ellenére, amelyet a jelenlegi amerikai kormányzat akciói idéztek elő, a nyugati üzleti körök továbbfejlesztik a kereskedel met a Szovjetunióval. 1980 első hat hónapja alatt a Szov jetunió egész külkereskedelmi forgalma 45,3 milliárd rubel volt, és 1979 megfelelő időszakához képest 20 százalékkal növekedett. Ez rendkívül kellemes hír: arról tanúskodik, hogy az enyhülés mély gyökereket vert, hogy nemcsak a világpolitika vezető irányzatának kell maradnia, hanem az is maradhat. Növekszik a jólét A szovjet gazdaság fejlődése elsősorban az ember szükségleteinek kielégítését szolgálja. Ezért a Szovjetunióban sohasem fordult elő, hogy az emberek reáljövedelme csökkent volna. A Statisztikai Hivatal közleménye is kimutatja többek között, hogy a munkások és az alkalmazottak munkabére 1979 első feléhez képest 3,6 százalékkal növekedett, a kolhozpa- rasz ok járandósága pedig 4 százalékkal. A Szovjetunióban a pénz,övedelem gyarapodása gyakorlatilag teljes egészebén realizálható: 1980-ban a szovjet üzletekben a nem élelmiszerárunak több mint 90 és az élelmiszereknek több mint 95 százalékát ugyan azon az áron adják el, mint 1970-ben. A villamos energia, a meleg víz, a központi fűtés tarifája, valamennyi városi tömegközlekedési eszköz viteldíja (a taxi kivételével), a telefon díjszabása a Szovjetunióban 1948 ó.a A lettországi Ignalinszkban atomerőmű épül, amelyet a 11. ötéves tervben helyeznek üzembe. Reaktorainak teljesítménye 1,5 millió kilowatt. A CSTK felvételén az ignalinszki atomerőmű építőit láthatjuk. változatlan, és világviszonylatban a legalacsonyabb. A szovjet családok többsége ingyen kap lakást — az új o thonok az állami költségvetésből épülnek. A lakbér több mint 50 év óta változatlan, és jelenleg az átlagos család költségvetésének 1—2 százalékát teszi ki. Az állam óriási és egyre nagyobb anyagi eszközöket fordít az oktatás fejlesztésére, amelynek valamennyi fajtája ingyenes, a mindenki számára díjtalan orvosi segítség javítására, a társadalombiztosítási rendszer tökéletesítésére és a szovjet emberek más szükségleteinek kielégítésére. Az ezekre a célokra fordított kiadások 1990 első hat hónapja alatt meghalad ták a 56 milliárd rubelt, és 1979 megfelelő időszakához képest 5,8 százalékkal növekedtek. A szovjet család költségvetésében a nem árubeszerzésre fordított kiadá sok — lakbér, adók, közlekedés, oktatás, gyógykezelés stb. — mindössze 20 százalékot tesz ki. A család pénzbevételeinek 80 százalékát árukra és szolgáltatásokra költheti. 1980: a 10. szovjet ötéves terv (1976—1980) befejező éve. A népgazdaság egyes ágaiban nem sikerült mindent elérni, amit tervbe vettek. Ami azonban az ötéves terv szociális programját illeti, ezt teljes egészében teljesítik. A Szovjetunióban jelenleg befejezés előtt áll a soron következő, immár 11. ötéves terv (1981—1985) javaslatának kidolgozása. Az országnak a 11. ötéves terv során történő gazdasági és szociális fejlesztése legfőbb irányainak megvitatása központi helyet foglal majd el az S7.KP XXVI. kongresszusának munkájában — ez 1981. február 23-án nyílik meg Moszkvában. A 11. ötéves tervben jó néhány bonyolult és nehéz problémát kell majd megoldani. Elsősorban javítani kell a termelés hatékonyságát és a munka minőségét a népgazdaság valameny- nyi láncszemében, ki kell küszöbölni a hiányosságokat, a hibákat, fel kell számolni a szűk keresztmetszeteket, egyszóval, nagy munka vár ránk. A Szovjetunió népgazdasága a 11. ötéves tervben, akárcsak azelőtt, stabilan, válságok nélkül, állandó ütemben fejlődik majd. És — akárcsak azelőtt — ez a fejlődés teljes egészében az ember javára, szükségleteinek kielégítésére, a személyiség sokoldalú és harmonikus kiteljesedéséhez, elengedhetetlen feltételek megteremtésére irányul majd. GENNAGYIJ PISZAREVSZKI) I9HU I. 24. * g ehéz túlbecsülni annak a jelentőségét, ami május 14—15-én a lengyel fővárosban történt, íi A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülése mély nyomot hagy a háború utáni Európa és az egész világ évkönyveiben. Valamennyi kontinens népeinek az egyetemes békéhez fűzött reménye új érvekkel és új, tartós alappal gazdagodott. A varsói tanácskozás munkája nyugodt, tárgyszerű légkörben folyt, amelyet a realizmus szelleme és a részvevőiknek az európai és az általános biztonság sorsáért érzett, legnagyobb kollektív felelőssége jellemez. Mint az ülésen elfogadott okmányokból kitűnik, egyikük sem volt hajlandó kisebbíteni vagy lebecsülni azokat a valóságos veszélyeket, amelyeket a katonai kalandok imperialista politikája és a féktelen fegyverkezési verseny idéz elő. Éppen ellenkezőleg, a varsói fórumon nemegyszer hangsúlyozták, hogy a feszültség enyhülésével szemben nincs és nem lehet ésszerű alternatíva, hogy ennek katonai enyhüléssel való kiegészítése híján a világ az atomkatasztrófa szakadékéba zuhanhat. A szocialista országok népei és kormányai azonban sohasem tartották és nem tartják az események ilyen alakulását végzetesen elkerülhetetlennek. A há ború megelőzése lehetséges és szükséges. Közismert tény ugyan, hogy a jelenlegi világban a nemzetközi biztonság megszilárdítása, az enyhülési folyamat fejlesztése terén minden előrelépés csak abban a ha tározott harcban lehetséges, amelyet a népek, a ha ladó és a demokratikus erők vívnak az erő és ß dik tátum, a konfrontáció és a konfliktusok kirobbantása, a fegyverkezési verseny, az államok belügyei be történő külső beavatkozás ellen. A szocialista közösség országai, amelyek a Varsói Szerződés védelmi szervezetének zászlaja alatt egye sültek, ebben a harcban az élcsapat szerepét töltőt ték és töltik be. S erre joggal lehetnek büszkék. Ka tonaí-politikai szövetségüknek a legutóbbi negyed század alatt kifejtett tevékenysége során sok tapasz talatot gyűjtöttek. „Túlzás nélkül mondhatjuk — állapította meg Varsóban L. I. Brezsnyev —, hogy a Varsói Szerződés Szervezete állandóan a legna gyobb békekezdeményezések forrása volt. Megva lósításuik lehetővé tette, hogy lerakják a békés élet tartós alapját a jelenlegi Európában, konkrét utakat jelöljünk ki kontinensünk népei biztonságának továb bi megerősítésére“. Az európai szocialista országok aktívájához tartóz nak a béke terén elért, nagy hatású eredmények. IRÁRlyVOltiALA A fasizmus szétzúzása óta eltelt évtizedek legna gyobb sikere az, hogy sikerült megszakítani azt a tragikus ciklust, amikor a béke csupán lélegzetvé telnyi szünet volt két világháború között. Az emberi ség történelme során most először él immár 35 év óta úgy, hogy nincs kitéve az egész világra kitér jedő tűzvész elhamvasztó, pusztító hatásának. Fontos stabilizáló tényező volt a háború utáni Európában kialakult határok megingathatatlanságának megerősítése. A helyzet egészségesebbé tételét elősegítette az európai szocialista és tőkésállamok közti kapcsolatok normalizálása, amely a kétoldalú szerződések egész rendszerében öltött testet. A reá lizmus és a jóakarat politikájának nagy sikere volt a szocialista országok kezdeményezésére Helsinki ben rendezett európai biztonsági és együttműködési konferencia. Az ezen elfogadott Záróokmány az eu rópai béke igazi chartájává, a különböző társadalmi rendszerű államok közti sokoldalú együttműködés hosszú távú programjává vált. Elsősorban a szocialista közösség országainak erő feszítései következtében sikerült a fegyverkezési ver seny korlátozásának egyes irányaiban is előreha ladní. Azoknak a konstruktív javaslatoknak az új komplexuma, amelyek a nemrég véget ért varsói tanácskozás nyilatkozatában tükröződtek vissza, még tá gabb lehetőséget nyit az Európát és az egész emberiséget izgató, sok nemzetközi probléma megoldása ra, mégpedig tárgyalások útján, kölcsönösen elfogadható és egyenjogú alapon történő békés megoldására, Ezen az úton a Varsói Szerződés tagállamai haj landóak a legszorosabban együttműködni minden olyan országgal és társadalmi erővel, amely érdé kelt a békének és a népek biztonságának megszilárdításában. A szocialista országok stratégiájuk megvalósítása terén, mint ismeretes, kifejezetten védelmi doktrínát követnek. Távol, áll tőlük a katonai főlényre való törekvés, bárkivel szemben. Katonai-politikai szövetségük csupán azért alakult meg és létezik, hogy megvédje a szocializmust és a kommunizmust építő népek békés alkotómunkáját. Az új társadalmat építő népeknek azonban sok ellenségük van, akik nagy erőkkel és a legmodernebb tömegpusztító eszközökkel rendelkeznek. Ezek az imperialista hatalmak, amelyeknek kezében az erő az állandó háborús fenyegetés eszköze volt és marad. Éppen ezért, mint a varsói tanácskozás nyilatkozata hangsúlyozza, „amíg a NATO katonai tömb je létezik, és a katonai fölény megszerzésére tőre kedve folytatja katonai erejének növelését, a Varsói Szerződés tagállamai minden szükséges intézkedési megtesznek azért, hogy a kellő szinten tartsák védelmi képességüket“. Az erő a szocializmus kezében: a tartós béke és a nemzetközi biztonság szavatolásának hatékony eszköze. A testvérországok dolgozói jól tudják, hogy minden szükséges eszközük megvan forradalmi vívmányaik megbízható védelmére. Ennek záloga a szabad szocialista nemzeteik közösségének évről évre erősödő egysége és összeforrottsága. „Politikánk ereje országaink, pártjaink, népeink testvéri egysége, a marxizmus—leninizmus nagy eszméihez, a szocialista internacionalizmus elveihez való hűségünk — jelentette ki Varsóban L. I. Brezsnyev. — Politikánk ereje az, hogy összhangban van a szerte a világon élő sóik százmillió embernek, mindazoknak az érdekeivel, akiknek béke, nem pedig háború kell, akiknek az alkotás, nem pedig a rombolás drága, akik a népek közti együttműködést és kölcsönös megértést akarják, nem pedig elidegenedést és ellenségeskedést“. A. SERSZTYUK 4 Mcvkt tjudafág
