Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-24 / 34. szám
F ülektől (Fifakovo) nem messzire Kurtány ’(Kurtaft) település közelében az akácfaerdőben egy kis elkerített gyümölcsöskert található. A délkelet felé néző napfényes domboldalon számos bádoglemezzel letakart méhkaptár van. Egy kőhajításnyira innen régi házikó található. Ebben valaha nagybirtokon dolgozó szolgálók lakhattak. A régi épület falait, nyikorgó ajtóit és ablakait át itatta a méz illata. Kelemen Ferenc — a negyvenes méhészmester és három fia, a legidősebb Frantiäek, a 14 éves Stefan és a nála két évvel fiatalabb Viliam mézzel teli edényeket hordanak ide a kap- tárakból. A méhek által tökéletesen, szinte vízhatlanul berakaptárból a méhpempőt is kiszedi. Ezért pedig a gyógyszer- ipar bőségesen fizet: egy kilogrammért 15 000 koronát. Persze nem könnyű feladat össze gyűjteni egy kilogramm pem- pőt. A méhészek az anyasejtből kanállal és különleges csipeszekkel szedik ki. Ha egy nap alatt három személy összegyűjt így 8—10 deka pempőt, az már kiváló teljesítménynek számít Ez a piszmogó és sok türelmet kívánó munka Kelemen mesternek sem tetszett. Addig gondolkodott, töprengett, amíg vé gül is ötletes újítási javaslattal állt elő: a pempőt porszívóval kell kiszedni. — Bizony így — mosolyog a mester — az állami gazdaság már három porszívót vett ne mesztőknek vannak kifogásaik: Igen, a vándorlással tízezret nyernénk, de ötször annyit vesztenénk a repce-, a napraforgó magvakon. ]án Paulus mérnök, az állami gazdaság igazgatója helytállónak tartja ezt a nézetet: — Igaz, hogy a méhészet túl sokat nem jövedelmez, de még így is rentábilis. Az idén mintegy 3000 kiló mézet adunk el és talán öt kiló méhpempőt. Még nagyobb hasznot jelent azonban a növények beporzása. Ha a méhek a heretáblán vándorolnak, jelentősen növelik a hoza mot. Ugyanez vonatkozik a repcére és a napraforgóra. A méhek tehát a növény- és a gyümölcstermesztők segítőtársai. Füleken erről már többször meggyőződhettek. Tizenöt éve még csak 104 családjuk volt, ma már 223. A kurtányi méhészmester az idei nyáron már 16 rajt fogott fel, ezek is stabilizálódnak. A szomszédos területekről ide vándorló mé- heknek is örülnek. A méh csak mintegy 4—5 kilométerre hagyja el a kaptárát. Ez a repcehozamban is megmutatkozik, a hosszú tábla másik végén kevesebb a szem, s nem is annyira gasztott nehéz kereteken leteszik, beindítják a kis motort és megkezdődik a pergetés. Egy szer gyorsabban, egyszer lassabban. Néhány perc elteltével a méz kifolyik a tartályba, innen pedig a méhész és fiai íémkannákba öntik. Egy-két hét alatt a méz felveszi arany- sárgás színét és a Jednota Fogyasztási Szövetkezet közvetítő sével eljut az üzletekbe, a kórházakba, a bölcsődékbe. A pergetést nemrég még kézzel végezték. Nem volt könnyű munka, órák hosszat „kurblizni“. Főleg akkor nem, amikor a méhésznek évente több mint kétezer kilogramm mézet is kellett pergetnie. A méhek azonban nemcsak mézet termelnek, az ügyes méhész a kém. Segítségével háromszor annyi pempőt lehet összegyűjteni, mint a primitív, milligrammonként történő begyűjtéssel, így gazdaságunk szerződést kötött a Slovakofarmával, miszerint az idén négy kiló pempőt adunk el. E mennyiség nagyobb részét már felvásárolták. A méz, a viasz és a propolisz (az utóbbi ekcéma és más bőrbetegségek gyógyítására jó) és a méhpempő a Füleki Állami Gazdaság számára évi 150 000 korona bevételt jelent. Ez to vábbi 10—15 ezer koronával lehetne több, ha a méheket mesz- szebbre is elvinnék. A virágzó akácfaerdőn túl északra a Po- lana hegyvidékre. A gazdaság ökonómusai ezt nem is ellenzik, de rendszerint a növényterfejlettek, mint a méhészet közelében. — Előfordul, hogy a méhek ingerlékenyek, idegesek? A mester rábólint: — Természetesen. Ha a kaptárban kevés az élelem, akkor támadnak. Akkor is ingerültek, ha gyűjtés alatt zavarjuk őket. És kimondottan támadóak akkor, ha ellenség kerül a kaptárba vagy közelébe. — Észrevette, hogy érdekel bennünket, amit mond, és hozzátette: — Ki nem állhatják az erdei hangyákat és az egereket. A múltkor láttam, amint rárajzottak egy, a kaptár közelében elsurranó egérre és egy perc alatt halálra csípték. Az egérke a fájdalomtól fél méter magasra ugrott, de visszaesett és többé nem kelt A gazdaság zootechnikusa dr. Kurinci József (balról) Kelemen Ferenccel, a méhészmesterrel az idei hordás eredményeit vitatják (A szerző felvétele) fel. Talán el sem hiszik, de a méheknek a sündisznó is ellensége. A méhészmester elmesélte, hogy nemrég valaki panaszkodott amiatt, hogy a méhei gyengélkednek, egyre kevesebben vannak a kaptárban. Arra a kérdésére, nem látott-e a' méhes közelében sündisznót, a méhész azt válaszolta; Igen, talán ötven is van a bokrok között. Baj, ha a méhész nem veszi észre idejében a sündisznót. Erre Hejtmánek elvtárs, a Liptov- skjl Hrádok-i méhészeti szakközépiskola tanára is felhívta a figyelmet. Frantiäek Kelemen is ennek az iskolának a végzőse. Kelemen elment a panaszkodó méhészhez, fogott egy sündisznót, s amikor felboncolta, 100 méhet talált a gyomrában. A kurtányi mester már ’több mint 24 éve méhészkedik. És nemcsak itt, Bulhary községbe is gyakran eljár, ahol a gazdaságnak 106 méhcsaládja van. Ott a méhekről Juraj Kemeník gondoskodik. Gyakran tanácsot ad neki, megmondja, mit kell tenni, hogy a méhek jól átteleljenek és természetesen a méhpempő begyűjtésével kapcsolatos újítási javaslatát sem tartotta meg kizárólag önmagának. Dr. Kurinci József, az állami gazdaság állattenyésztője mindkettőjüket dicséri és hozzáteszi: — Méhészmesterünk kiváló szakember, és jó ember. Úgy gondoskodik a méhekről, mintha az övéi lennének. Jó tanácsokkal látja el az egész környék méhészeit. A méhészmester is elégedett. Ezt vallja: — Szeretem a méheket. És örülök annak, hogy a gazdaság vezetősége megbízik bennem. — Nos, ilyen ember a kurtányi méhészmester. BATORI JÄNOS A CKD vállalat smíchovi Wilhelm Pieck üzeme a prágai mozdonygyár Cmelák néven ismert mozdonyainak legfőbb részét, a Szovjetunióban is jól bevált Diesel-motorokat gyártja. A fokozott igények kielégítésére törekvő üzem, a távlati tervezés keretében, termékeinek rendszeres fejlesztését tartja egyik fontos feladatának. Ez nagyjából a megalapításának 80. évfordulóját idén ünneplő Diesel-motorgyár munkaprogramja, amely épületeinek folyamatban lévő korszerűsítése mellett a népgazdaság tervszerű irányításának tökéletesítésével kapcsolatos — 1981-től hatályba lépő — intézkedések foganatosítására is felkészült. MEGTEREMTETTÉK A FELTÉTELEKET A gazdasági vezetők, a pártalapszer- vezetek, a szakszervezet és a SZISZ elnökeinek részvételével mindenekelőtt az irányításért felelős 22 tagú bizottsá got alakították meg, hogy az országos intézkedéseket a saját feltételeikre alkalmazzák. Az első tájékoztató értekezleteket követően a szakemberek szű kebb csoportja javaslatot dolgozott ki véleményezés, illetve kiegészítés céljából. A szeptemberi aktíván a dolgozókat is megismertetik az alapelvekkel, mert mindenkinek tisztában kell lennie a módosításokkal, amelyeknek megvalósítása lényegesen befolyásolja az üzem munkáját. A dolgozók tájékozottságát nagyon fontosnak» tartják. Enélkül elképzelhetetlen a kívánt munkafeltételek megteremtése és az emberek felkészítése az új évre, Illetve a 7. ötéves tervidőszak igényes feladatainak a teljesítésére. — Követelményeink egyike a munkaigényesség csökkentését lehetővé tevő gépek és berendezések kifejlesztése — mondja Josef Jungmann mérnök, fő- technológus. — Ennek a figyelembe vételével készülnek tervrajzaink, amelyeknek az elkövetkezendő tíz esztendő igényeit is ki kell elégíteniük. Erre kö teleznek á Szovjetunióval kötött megállapodásaink, amelyek megkívánják a hosszú lejáratú, távlati tervezést. Az üzem további programja keretében a következő ötéves tervidőszakban a motorburkolatot gyártó integrált termelési részleg kibővítésére is sor kerül. — Ha nem ezt az utat választanánk — folytatja a mérnök —, akkor a termelés gyors ütemű növekedése miatt rövidesen szűknek bizonyulnának a gyár csarnokai. Az új technológia bevezetése tehát elengedhetetlen követelmény, amely az egyre fokozódó igények kielégítésén kívül mintegy 28 szakmunkás megtakarítását is eredményezi. MEGTAKARITÄSOK Az ésszerűsítésnek nem ez az egyetlen módja az üzemben. A dolgozók ötleteinek, javaslatainak a megvalósításával ugyancsak nagy összegek takaríthatok meg. És ami ugyanilyen fontos: a termékek minősége is javítható. Ezekre a követelményekre tehát már a gépek szerkesztésénél is tekintettel kell lenniük a dolgozóknak. így pl. egyetlen motorburkolat előállításánál az olajozóhorony ötletes elhelyezésével egy szerszámgépet és 5 normaórát sikerült megtakarítaniuk. A motorburkolatok megmunkálásánál alkalmazott fúrógép átalakításával pedig 10 normaórát takarítottak meg. Az idén további két gépi berendezést szerelnek. Egyikük a hajtókarok nyílásának, a másik a bütykös tengelyek csapágyai nyílásainak a fúrását teszi egyszerűbbé. Igaz ugyan, hogy a szakemberek fáradozása nem mindig eredményes. Pl. az elektronsugár alkalmazása nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A bütykös tengelyek minőségével ugyanis nem lehettek elégedettek. A hasonló — itt-ott előforduló — kudarcok azonban nem szegik a dolgozók kedvét. Valamennyien tisztában vannak azzal, hogy a termelés ésszerűsítésére irányuló útkeresés bonyolult, nagy türelmet igénylő munka, amely további kísérletekre ösztönzi őket. Tudják, hogy amivel ma sikertelenül próbálkoznak, azt holnap megvalósítják. Erre mutatnak a villanyárammal való körültekintő gazdálkodás terén szerzett tapasztalataik is. Az üzem az elsők közt kezdett kísérletezni a CKD félvezetőket gyártó üzemének termékeivel, tirisztorhajtású hegesztő aggregátorokkal. S hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló, azt a tavaly korszerűsített hegesztőgépekkel elért eredményeik is bizonyítják: egy év leforgása alatt több mint 10 MW óra áramot takarítottak meg. Az idén már a harmadik tirisztor- hajtású portálmarógépet szerelik, hogy évenként további 23 MW óra áram megtakarításával növeljék eredményeiket. EREDMÉNYEK ÉS GONDOK EGY SZOCIALISTA MUNKABRIGÄD GONDJAI Ha már a takarékoskodásról beszélünk, mondjuk meg azt is, hogy ez nemcsak a tervezőket, a technikusokat és szerelőket foglalkoztatja. Erre törekszenek a szocialista munkabrigádok is. Pl. a bádoglemezek vágása és égetése Miloslav Pravda 10 tagú brigádjának a feladata, amely a napokban vette át a címet. — A hulladékanyag feldolgozásával — a nehézségek ellenére — 46 430 korona értékben több mint 16 400 kg bá dogot, két újítási javaslatunk megvalósításával pedig mintegy 15 000 koronára becsült, 5500 kg-t kitevő bádoglemezt takarítottunk meg — mondja a ma már jóformán selejt nélkül dolgozó brigád vezetője. Azelőtt sok gondot okoztak a túlórák is. Számuk azonban ma már elenyésző, de még kevesebb is lehetne, ha megszűnnének az oxigén- és acetilénellátással kapcsolatos problémáik. Az anyagra való várakozással eltöltött idő- veszteséget ugyanis a kollektívának szombatonként, illetve esténként túlórázással kell pótolnia. Ehhez járul a tény, hogy az oxigén minősége sem a legjobb s ez — a sűrűn keletkező pörk miatt, — amelynek eltávolítása munkatöbblettel jár —, a metszetek minőségét is kedvezőtlenül befolyásolja. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a Wilhelm Pieck üzem dolgozóinak — eredményeik ellenére — problémáik is vannak. De mert lelkiismeretesek s az üzem gondjait a sajátjuknak tekintik, nincs okunk kételkedni abban, hogy fáradozásukat rövidesen siker koronázza. Ez a feltétele a komplex szocialista racionalizációval kapcsolatos követelmények teljesítésének, illetve a velük szemben támasztott társadalmi Igények kielégítésének. K. M. ÚJ SZÓ
