Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-17 / 33. szám
r i NYÁRI KÉPESLAP MÜNCHENBŐL 1980. VIII. 17. m* .l SS»« (WK M »WNem egészen reménykedő tekintet — Strauss (mellette Kohl, a CDU vezetője) borűs tekintettel hallgatja egy választási gyűlés szónokait acsarog. „A demokratikus rend és sza badság, veszedelmes ellenségei!“ mond ta Günter Grassról, Heinrich Röllről és Siegfried Lenzről és még olyan kije lentéseket is tett, hogy a nevezett írók „barátai és segítői a terroristáknak, védelmezik az emberrablókat, mindenféle erőszakosság dicsőítői.“ Természetesen ezúttal is az oktalan haragos szenve dély, a nyugatnémet politikai arénában nem ritka gyűlölködés által előhívott túlzásról, torzításról van szó. Az emlí tett írók ugyanis határozott antifasisz Iák, és amikor Strauss „terroristák“ védelméről beszél, nem Ponto bankár vagy Buback ügyész gyilkosainak az A KANCELLÁRIELÖLT lenti: meg kell védeni a dél-afrikai apartheid-rendszert, mert „mindennek vége, ha a Dél-Afrika körüli utat már nem Amerika és Nyugat-Európa ellenőrzi“. Ez persze csak a mai fajüldöző kormányzat idején lehetséges, „a feketék Moszkva eszközei“, magyarázza Strauss és hozzáteszi: „a Jóreménység-fok körül, amely a világnak stratégia' szempontból egyik legjelentősebb pontja, szállítják Nyugat-Európa nyersolajimportjának 68 százalékát, az USA-ba irányuló olajkivitel 30 százalékát, a Nyugat Európába irányuló stratégiai nyersanyagok 70 és az ugyanide irányuló élelmiszerszállítmányok 25 szá zalékát.“ Ha egy afrikai országban győz a függetlenségi mozgalom, ha a szabadságharcosok megkezdik programjuk megvalósítását, Strauss „a Szovjetunió világméretű térnyeréséről“ szaval- gat, és kijelenti, hogy az afrikai nemzeti felszabadítási mozgalmak „bizonyítottan marxista forradalmi célokat követnek ...“ „Az utóbbi évtizedek leghűvösebb nyara“ — olvasom a müncheni helyi lapok egyikének első oldalán a valóban hűvös délutánon, a hirtelen eső elől a Lenbachplatz egyik kis kávézójába behúzódva. Lehet, hogy a meteoro lógia joggal emlegeti a szokatlan hűvösséget: ám bajorországi utazásom legjellegzetesebb tapasztalata: szokatlanul forró hangulatú politikai nyár ez Münchenben és környékén, a bajor kormányelnök, a CSU-főnök és a kancellárjelölt hármas tisztségét viselő Franz Josef Strauss alaposan felfűtötte a kedélyeket. Október még messze van, hosszúhosszú hetek választanak el a döntés napjától, amikor a választópolgároknak le kell adni voksaikat. De bajor földön már politikai gyűlések sora, társadalmi szervezetek összejövetelei és még a minap egy nem egészen jelentős írók kimondottan jobboldali egyesületének jubileuma (harmincadik) közgyűlése is jó alkalom volt Straussnak, hogy kifejtse a maga konokul konzervatív jobboldali nézeteit és mindenkit a Bundestag-választás „sorsfordító jelentőségére“ figyelmeztessen. Most, hogy a szovjet javaslatok, amelyek Schmidt bonni kancellár látogatása után világosan megmutatják, hogy a szocialista nagyhatalom komoly, megfontolt és részletes elképzelésekkel fordult a nyugati világhoz és az egyetlen lehetséges utat ajánlotta: kezdjenek tárgyalásokat az európai területen levő közép-hatótávolságú rakéták, más célba juttató eszközök (mindenekelőtt francia, angol területen, nyugatnémetországi támaszpontokon levő elsősorban amerikai fegyverzet) csökkentéséről és annak a NATO-tervnek a megváltoztatásáról, illetve visszavonásáról, amely 1985-ig közel nyolcszáz Pershing—2 rakétát és cirkálórakétát akar elhelyezni nyugat- európai támaszpontokon, Strauss még nagyobb dühvei támadja Schmidt kan cellárt, moszkvai tárgyalásait. Tömören „fölösleges és káros“ útnak mondja a Leonyid Brezsnyevvel folytatott párbeszédet. Azt magyarázgatja: Bonn a tárgyalással „gyengítette a nyu gáti egységet“ és mindenekfölött „azt bizonyította, hogy a szociálliberális kormányzat gyengíteni akarja az NSZK és az Egyesült Államok közötti kötélé keket. (A jobboldali ellenzéki vezért azok a tények sem zavarják, amelyek a kancellár és szabaddemokrata külügyminisztere nyilatkozataiból, állásfoglalásaiból ismertek: a bonni kormány ra gaszkodik a NATO 1979 decemberi rakétahatározatának végrehajtásához, nyomást gyakorolt a döntést legalább elhalasztani szándékozó holland és belga kormányra és ha vannak is bizonyos különbségek Carter és a nyu gatnémet kormány álláspontjában, a lényeg az: Bonn szilárd NATO-szövet séges. Legfeljebb nem akarja megkáro sítani az NSZK gazdasági érdekeit amerikai kívánságra — a szocialista országokkal folytatott jelentős kereskedelmi kapcsolatok többszázezer munkahely biztonságát jelentik a Ruhr- vidéken, a Rajna mentén . .. Figyeltem Strauss durva hangú támadását (a már említett íróegyesületi ünnepségen) néhány olyan haladó gondolkodású nyugatnémet író ellen, akikre a bajor pártfőnök oly vak dühvei írók által soha nem történt védelméről beszél. Hanem arról, hogy Grass is, Lenz is, Böll is írásban, szóban több szőr is igazságosnak, tisztességes ügynek ábrázolták azoknak a nyugat né met polgároknak a fellépését, akik — mi vei hivatalos felelősségrevonás nem volt — maguk büntettek meg egy-egy fasisztái, háborús vagy népellenes bűnöst, vagy az ilyenfajta szellemet terjesztő mai figurát... Hadd szögezzem le előbb: nyári müncheni beszélgetéseimből olyan kép alakul ki, hogy Strauss vesztésre áll; a CDU—CSU aligha szerzi meg a szava zatok <15—46 százalékát is, tehát a szó ciáldemokraták kancellárja, Schmidt, október után is a helyén marad. Más kérdés, hogy a kisebb koalíciós partner, a szabaddemokrata párt hely zete nagyon nehéz: több tartományi vá lasztáson szenvedett olyan vereséget, amely, mivel az ötszázalékos határ alatt maradtak szavazatai, a helyi parlamentekből kizárta őket. Az országos választásokról szóló prognózisok nagyon az ötszázalékos határ körüli ered ményt látnak számukra: tulajdonkép pen*a koalíció jövője tőlük függ. A szociáldemokraták óvnak minden túlzott derűlátástól. Azt mondják: minden szavazatra szükség van, egyáltalán nem „adhatnak kölcsön“ más pártnak, a koalíciós partnernek sem választót... Ám mindez nem menti fel a nyári bajorországi hangulatot figyelő újságírót attól, hogy komolyan vizsgálja Strauss politikai nézeteit. Strauss sze rint a világ három csoportra osztható, a jók, a rosszak és a közömbösek táborára. A jók közé elsősorban az amerikaiak tartoznak, aztán az angol konzervatí vök, a chilei katonai vezetés, a délafrikai fajüldözők — s a többi hasonló politikai nézetű csoport tagjai. A rosz- szak: a kommunisták és mindenki, aki „megalkuszik velük“. A választási kampányban a legjellegzetesebb most Strauss külpolitikai és úgynevezett biztonságpolitikai állásfoglalásainak túlsúlya. A szociáldemokraták és szabaddemokraták elleni személyeskedő támadások helyett mind több a szovjetellenes állásfoglalás. Strauss így vél szavazatokat nyerni. A Strauss-féle zavaros külpolitikai elképzelésben ott van az a követelés, hogy „Moszkva elleni védekezés céljából“ a NATO, az amerikaiak kötelessége „jelen lenni a világpolitika viharos sarkaiban“, „történelmi felelősséget kell vállalni a harmadik világban végbemenő eseményekért és folyamatokért“ . Ez a hétköznap nyelvére lefordítva (Strauss maga végzi el ezt a "fordítást a választási kampány során elmondott beszédeiben) például azt jeMég van idő októberig, hogy az NSZK-ban, ezen belül Bajorországban is, eldöntse a választópolgár, megajándékozza-e szavazatával Franz Josef Sirausst, az ellenzéki ikerpár kancellárjelöltjét. Egy dolog mindenesetre figyelemreméltó. Egy, csak néhány éve nyugatnémet állampolgárrá let* kopasz, sovány férfiú több nagy, fontos CSU gyűlésen is felszólal áll ki Strauss mellett, „Európa legjobb hagyó mányai folytatójának“ nevezve a bajor miniszterelnököt. Nagy. tisztelettel, ka- laplevéve szokták üdvözölni ezt a férfiút, hallottam, amint egy gyűlésen a manapság már oly ritka „császári fenség“ elnevezéssel illették. Megmondták egyébbként, hogy a strassbourgi Európa- parlament képviselője — s így mutatták be: dr. Habsburg Ottó. A rosszemlékű Habsburg-ház utolsó uralkodójának fia a fő támogatók egyike — ez szinte mindent elmond Straussról... GÁRDOS MIKLÓS Nem kevesen küzdenek ellene már most — íme néhány, a sok száz Strauss-ellenes plakátból és jelvényhűl Münchenből Kairóba — Strauss választási célokból még Szadat egyiptomi elnököt is felkereste a nyár elején, remélve, hogy az utazást, mint „külpolitikai sikert“ látják a választók 4 4 A f-
