Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-17 / 33. szám
► ► ft □ Vitalitás Zalakiavifiius szovjet-litván filmrendező, a Senki sem akart meghalni, Az édes szó: szabadság és a Kentaurok alkotója Csehov- fílmet rendez: az Egy ismeretlen elbeszélése című, 1893-ban megjelent kisregényből forgatja az Egy ismeretlen története című filmet. ZalakiaviCius a Szov- jetszkaja Kultúra munkatársának kérdésére elmondta: Változatlanul roglaikoztatják az említett fílmtrilógiáéhoz hasonló, politikus témák is. Csehowal azonban a film másfajta lehetőségeit is ki szeretné próbálni. Az újabb kifejezési formák kedvéért még kedvenc színészeiről is lemond ezúttal; Csehov- filmjében Gecrgij Taratorkin, Alekszandr Kajdanovszkíj, Jevgenyija Szimonova, Pavel Kadocsnyikov, Ljudmila Zaj- ceva játssza a főszerepeket. □ Anna Bergman, akinek világhírű édesapja nem más, mint Ingmar Bergman, tucatnyi kiseb-nagyobb film- szerepet játszott már választott lakhelyén, Angliában: a televízió is többször foglalkoztatta. Anna Bergman mindeddig egyet nem ért el: azt, hogy édesapja szerepeltesse valamelyik filmjében. Most megtört a jég: Ingmar Bergman 1981 áprilisában kezdi a Fanny és Alexander című filmjének forgatását, és a film egyik szerepét leányának szánta. O Szergej Geraszimov filmet forgat az Első Péter el- mű Alekszej Tolsztoj-regény- ből. A film címe: Péter ifjúsága. A kétrészes alkotás az NDK-val közös produkcióban készül. A film egyes jeleneteit a moszkvai Kremlben forgatták. □ Sofia Lore,! filmet forgat Élni és szeretni című önéletrajzi regényéből, és természetesen ő játssza — Sofia Lorent, a fiatal kezdőt is, az érett mait is. Ezenkívül ő alakítja — saját édesanyját is, Romiida Vaiilanit, aki- fiatal korában megnyert egy Greta Garbo hasonlósági versenyt, ám nem utazhatott Hollywoodba, mert a szülei ellenezték. □ Helmut Berger nemrég fejezte be a Heroin című olasz film forgatását. A Massimo Pirri rendezte film a fiatalok kábítószer-fogyasztásának elrettentő következményeiről szól. „A kábítószer-fogyasztás rendkívül súlyos probléma nemcsak Olaszországban, de világszerte — mondotta Helmut Berger. — Remélem, ez a film sok fiatalnak kinyitja a szemét, és elborzasztja őket.“ A Heroin című filmet forgalmazó vállalat a bevételek ötven százalékát felajánlotta a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem, a fiatal betegek gyógyításának céljaira. KRIMI - A VÁROSI MSE Edgár Allun Poe 1841 -ben A Morgue ut cai kettős gyilkosság címmel regényt írt és ezzel új máj aj megalapítójaként vonult he az irodalomtörténetbe. Innen számítják a krimi születését. Igaz, a következő jel évszázadban még nem nagyon vették ész re, hogy életképes csecsemő jött a világra. 1890 ben például, egy irodalomkritikus azt írta: „Tekintve, hogy ténylegesen milyen nehéz jriss ötleteket kiagyalni... bizonyosra vehető, hogy ennek az egész szén zációs dolognak hamarosan vége sza kad..." Nem jó dolog jósolni: alig múlt el né hány esztendő és Sir Arthur Conan Doyle mesterdetektívétől, Sherlock Holmes nevétől lett hangos a világ. A krimi úgy terjedt el, mint a jutótüz és éppen a mi szá zadunkban érte el aranykorát. Természetesen azonnal meghódította a filmet is. Mostanában ugyan a tudományos fant asz tikus regény versenyre kelt a hagyomá nyos krimivel, de ebben a műfajban is a leggyakoribb változat, amikor — krimi jellegű szerkezetben — valójában nyomo zás folyik valamilyen ismeretlen tárgy, jelenség vagy személy után. A közelmúltban Keszthelyi Tibor írt könyvet A detektívtörténet anatómiája címmel. Gondolatmenetének leglényegesebb mozzanata, hogy a krimi: városi mese. Nemcsak szerkezetében, hanem hőseiben és fordulataiban is rendkívül hasonlatos a falusi folklórból ismert varázsmese típusú népmeséhez. A detektívtörténet fő- alakja u nyomozó, kivételes képességű ember, nagyvárosi folklórhős, hasonlatos a varázsmese hőséhez. Mind a kettő soha nem látott, soha nem hallott, egyedülálló tetteket hajt végre, s ezek során, olykor halálos veszedelembe sodródik. Talányok kai, rejtélyekkel, sejtelmes titkokkal gyűr- közik. Boszorkányokkal, varázslókkal — félelmetesen zseniális gonosztevőkkel küzd, ahogy Keszthelyi Tibor írja. A de tektivet is, mint a varázsmese hősét, a kül detés érzete hajtja, az igazságkeresés szenvedélye fűti. Mindkettő feladatának megoldásához olykor elmés gondolkodás, olykor fizikai bravúr szükséges. A detektívtörténet nem mutat be kimun kált jellemeket, a szereplők épp olyan változatlanok, mint a varázsmese időtlen vi tógában. Jottányit sem alakulnak, fejlődnek. Megáll fölöttük az idő. Agatha Chris tie nyomozója, Hercule Poirot például 1904-ben vonult nyugdíjba, s ha feltété lezzük, hogy ekkor 60 éves volt, akkor utolsó kalandjai során 1974-ben már 130 évesnek kellett volna lennie. A feloldódás forrása, hogy a gonosznak bűnhődnie kell a varázsmesében éppúgy, mint a detektív történetben kötelező: elmaradhatatlan a happy and. Keszthelyi Tibor gondoláimé nete, mintegy védelmező vitairata, ilyenformán felmentést ad a krimi számára s betessékeli az irodalom előszobájába. A vitairatnak alighanem igaza van, valamennyien jó kis szórakozásban veszünk részt ebben az előszobában. Legfeljebb azt a figyelmeztetést kell jobban megszívlel nünk, hogy ez csak a legjobbak esetében van így. Sajnos, sok a selejt. Könyvben és filmben egyaránt. B. L. A SOKOLDALÚ BATALOV Bár a filmhez mosl sem lett hűtlen, hiszen Moszkva nem hisz a könnyeknek című új filmjét nemsokára mi is láthatjuk, a Szállnak a darvak feled hetetlen Borisza ezúttal mint író áll a figyelem középpontjában. Nemrég jelent meg ugyanis Moszkvában Dialógusok — szünetben című kötete, s a színész-rendező Batalov egyszerre merőben új oldaláról mutatkozott be a szakmának, a nagyközönségnek. „Egy idő után úgy éreztem, el érkeztem a színészi mesterség határaihoz. Olyan nagy mennyiségű életanyagot halmoztam fel — nyilatkozta a Szovjet Film munkatársának —, hogy ezt már csak valami más tevékenységgel tudtam kifejezni. Ezért kezdtem el írni. Aztán tanítani akartam, s a színházművészeti főiskolán alakítottam ki magamnak műhelyt. Olykor a rádióban és a színház bún bábáskodtam egy egy pro dukció megszületésénél. Mindig újabb és újabb foglalatosságok ban próbálom ki erőmet, nem azért, mintha a régebbieket un fiám, hanem, mert belső szükségét érzem az új keresésének ...“ Batalov beszámol élete alakulásáról, pályájáról; többek között megállapítja könyvében, hogy „a színész finom és érzékeny hangszer, illetve előadó egy személyben. S ha igazi profi, virtuóz, akkor tökéletesen ismernie kell az interpretáció titkát is.“ „A hangszer-színész — vallja a szíuész-író —, ki emeli a lényeget a hős életéből, akit a művész legalább annyira ismer, mint sajátmagát, s nem csak ismeri, hanem megérzi, a bőrébe bújik, s mindezt hiány talanul tudja a közönségnek közvetíteni.“ (ngy) N oha sűrűn hangoztatott igazság a filmvilágban, hogy az igazi színpadi sikerek sohasem válnak egyben igazi filmsikerré is, a neves amerikai rendező Robert Mulligan most mégis a lehetetlennel próbálkozott, amikor filmre vitte Bemard Slade komédiáját. A Jövőre, veled, ugyanitt a Broadway-n is három évig ment megszakítás nélkül, de hasonló népszerűség övezte Angliában, Franciaországban is. A film cselekménye 1951-ben kezdődik, amikor Doris 24 éves. George pedig 26, s véletlenül találkoznak egy északSIKER SZÍNHÁZBAN - SIKER FILMEN kaliforniai kis motelben. Mivel mindketten házasok, ráadásul boldogok is házasságukban, nehezen szánják rá magukat bázasságtörésre... A közösen töltött éjszakát azonban nem követi szakítás. Megegyeznek, találkozni fognak, öt év telik el, és íme újból felbukkannak ugyanabban a motelben, s ugyanabban a szobában. Mindketten megváltoztak, csak érzelmeik nem módosultak. És évről évre egy-egy csodálatos víkendet élnek át, egy rendhagyó szerelmi történetet, fittyet hányva a szálló időnek, az öregedésnek. A szaksajtó szerint ritkán sikerül egy komédia filmes átültetése ilyen lendülettel, ilyen poézissei, anélkül, hogy az eredeti anyag megsérülne. Mulligan rendezése elsősorban azért tökéletes, mert hagyja érvényesülni a színészeket. Ellen Burstynt és Alan Aidát. Amit elmondanak, az néhány sokszor hangoztatott igazság az életről, az emberekről. De a film sikere azt bizonyítja, úgy látszik, mégsem hallottuk KÖZELKÉP DAJKA MARGITRÓL Kilencéves lehettem, amikor először ho zott igazán lázba egy színészi alakítás A film címére nem emlékszem, rendezőjét sem jegyeztem meg, de Dajka Margit neve azóta is ott villog az emlékezetemben. Pedig akkor bizonyáru annak örültem volna, ha gyorsan elfelejtem. Bevallom őszintén, véletlenül sem akartam még egyszer látni, mert attól tartottam, hogy ugyanaz az ijesztően idős, zilált idegzetű asszony je lenik meg majd előttem, akitől akkor olyan pokolian féltem. Múltak az évek, s ahelyett, hogy eltörölték volna az öregasszony arcvonásait, még jobban kiemelték zavaros tekintetét. Sokáig idegenkedtem tőle. Ám erről nem csak én tehettem. Elfogadtatta velem egy magának való ember rideg magatartását, kétségbeejtő zárkózottságát. De amint átléptem a gyermekkor küszöbét, rájöttem, csodálatos színészi alakítás volt Dajka Margité. Mindegy volt hát, miben játszott, drámában vagy vérbő komédiában, boldog voltam, ha láthattam. Ezek után nem kell különösebben hangsúlyoznom: nagyon kedvelem őt. Majmun káját is szerettem, aki egy személyben volt anya és szerető, „ködlovag“ Szindbádja mindenkor számíthatott rá. Legutóbb (Markovics Ferenc felvétele) Kézdi-Kovács Zsolt Kedves szomszédjában láttam. S mint évek óta annyiszor, most is ámulatba ejtett korát meghazudtoló gondolkodásmódjával, fiatalos mozgásával. És hiába is mondanák, nem hinném el, hogy a magánéletben nem olyan önzetlen, segítőkész, mint Ida volt, aki annak ellenére, hogy csak az emlékeiből élt, bárkinek kezét nyújtotta, ha kellett. Ezt a képet néhány héttel ezelőtt kaptam. Csodálatos felvétel. Huszárik Zoltán Csontváríjának forgatási szünetében készült, amikor Dajka Margit néhány percre „kilépett“ a színész édesanyja szerepéből. Nem kellett sokáig törnöm a fejem, miért mosolyog ilyen felszabadultan. Tudom, tisztelet és boldogság járta át a játékát, hiszen újra alkotó társa lehetett annak a rendezőnek, akitől évekkel ezelőtt már kapott egy érdekes figurát: Krúdy Majmun- káját. Ezért hát az ismerős mosoly. Ezért a sugárzó tekintet. Izgatottan várom, hogy újra találkozzunk. Tudom, ismét gyerekként ülök majd be a moziba s őszinte kíváncsisággal lesem ajándékát, melyet játéka jelent. Jóllehet találkozásunk után napokig nem találom majd a helyemet, mégis arra várok, lássam már. Mindenkivel így vagyunk, akit szeretünk. G. SZABÓ LÁSZLÓ A lengyel filmélet jelentős eseménye Janusz Kijowski Kung-fu című alkotásának bemutatója. A szuggesztív dráma hősei a harmincasok nemzedékének képviselői, akik — noha egzisztenciát teremtettek, a magán- és a közéletben egyaránt „sínre“ kerültek — hirtelen falakat találnak maguk körül. Az oknyomozó mű cselekménye több rétegű. Rendkívül érdekes az alaphelyzet. A hetvenes évek elején Zygmuntot (a szerepet Daniel Olbrychski játssza) az egyetemről való kizárás veszélye fenyegeti. Barátai azt tanácsolják neki, hogy adja be a derekát, s kérjen bocsánatot a docenstől. Zygmunt nem hajlandó kompromisszumra. Néhány év múlva az újságíró Marek — ő is az egykori egyetemi közös séghez tartozott — vidékre utazik. Cikket akar írni egy diák öngyilkosságának hátteréről. (Marek megszemélyesítője: Andrzej Seweryn, a lengyel film új csillaga, aki nemrégen Nyugat-Berlinben kapott díjat A karmester című Wajda-műben nyújtott alakításáért.) Az osztályfőnöknő a harmadik barát, Witek felesége. Witekkel is baj van: konstruktőrként dolgozik egy gyárban, állandóan lázadozik, s emiatt félreállítják. Janusz Kijowski nem „old meg“ semmit a történetben, inkább arra törekszik, hogy a politikai és erkölcsi morál változatait ábrázolja. A címbeli japán kifejezést a rendező a következőképpen magyarázza: „Szó szerint any- nyit jelent, hogy önvédelem. Mélyebb értelemben viszont bizonyos életfilozófiát fejez ki, de nem harcos életfilozófiát mint a dzsúdó vagy a karate. Ez a kitartás vagy a túlélés filozófiája. A meggyőző erőn alapszik, ami a saját igazunkban való mély hitből ered. A Kung-Fu úgy értelmezhető, mint a nézetek hirdetésének szükségessége, nem pedig a nézetek saját használatra való megtartása.“ (K) ÖNVÉDELEM 1980. VIII. 17. ozsrn
