Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-10 / 32. szám

\ Cerná Júlia a 83 tonnás présgépet kezeli szárnyat emeltek, melyet a mült hónap végén kollaudáltak. — Itt már több a hely — mondotta az üzemrészleg-vezető. — Tágasabbak, magasabbak a termek, messzebb kerül­tek egymástól a gépek és a korábbi évekhez viszonyítva alkalmasabb he­lyen tudjuk raktározni a kész alkatré­szeket is. Becsületesen dolgoznak A bevezetőben említettük, hogy mint­egy másfélszáz asszony és lány kapott munkát a Meopta bátorkeszi üzem­részlegében. Valamennyien tudatosítot­ták, hogy a kapott javakat becsületes munkával hálálhatják meg a legjobban. Ha a gyár érdeke úgy kívánja: dolgoz­nak szombaton és vasárnap is. Vállal­nak más többletet is. Például 1979 ja­nuárjában és februárjában őket sem kí­mélte az akkor kialakult energetikai helyzet. Ekkor is segítettek magukon. Előfordultak olyan esetek, hogy a ve­zetőség a munka folyamatosságának tíz éve hiánytalanul teljesítik a tervet A MEOPTA BÁTORKESZI (VOJNICE) ÜZEMRÉSZLEGÉNEK DOLGOZÖI Kertész Ferenc üzemrészleg-vezető szőrűkkel, a magasnyomású présekkel és az esztergapaddal. Tudnak menetet vágni, csiszolni. Ma már túlzás nélkül állíthatjuk, hogy rutinos dolgozók, akik olyan alkatrészeket készítenek például a Costar 3 nevű fénymásológéphez, mely megállja helyét az évről évre szi­gorúbb minőségi követelményeket tá­masztó vállalatban, ahol a végtermék készül. A tervek alapján a hetedik öt­éves tervidőszakban valószínűleg ez az igényes termék már Bátorkeszin készül majd. Az üzemrészleg vezetői addig sem ülnek ölbe tett kézzel, hanem már most igyekeznek biztosítani a szükséges munkafeltételeket. A helyi nemzeti bi­zottság egykori épületét már régen „ki­nőtték“. Ami 1976-tól épült, az is kicsi­nek bizonyult, mert az idén új épület­biztosítása érdekében kénytelen volt átcsoportosításokat végezni. Konkré­tabban arról volt szó, hogy a sokolda­lúan képzett és minden munkához értő dolgozókat olyan gépek kezelésére osz­tották be. melyeken korábban nem ter­meltek. Zokszó nélkül cserélték fel a jól ismert gépeket a kevésbé ismer­tekre. Az eredmény? Ebben az energe­tikai szempontból igényes évben is hiánytalanul teljesítették a tervet. — Ozemrészlegünkben a dolgozók százhat, százhúsz százalékra teljesítik a teljesítménynormát — mondotta Ker­tész elvtárs. — 1974-ben dolgozóink bekapcsolódtak a munkaversenybe és három munkacsoport versenyez a szo­cialista munkabrigád cím elnyeréséért. Elégedettek vagyunk a Marosa Olga, Hajabács Gizella és a Subová Anna ve­zette munkacsoportok eredményeivel. — Főleg miben látja a versenyző csoportok hasznosságát? — Abban, hogy az általuk végzett munka minősége kifogástalan. A ver­senyző csoportok alkalmazzák a ter­mékek minőségi színvonalát javító sza- ratovi munkamódszert. Azok a dolgo­zók, akik évek óta megingás nélkül, jó minőségi munkát végeznek, megkap­ták az önellenőrzés jogát. — Visszaélésre sohasem került sor? — Soha. Sőt merem állítani, hogy jobban igyekeznek, mint régebben, mert a kapott jogot megtisztelőnek tartják és vigyáznak szakmai hírnevükre. — Elégedett a fiatalokkal? — Nagyon. Becsületesek, őszinték, öröm velük dolgozni. Mi idősebbek biz­tosítjuk számukra a munkához szüksé­ges feltételeket és megadjuk nekik a tiszteletet, ök ezt jó munkával, és ugyancsak tiszteletadással viszonozzák. Gondoskodnak a dolgozókról A karbantartókon kívül főleg nők dolgoznak a Meoptában. Az üzemrész­leg vezetősége biztosította számukra a szükséges szociális berendezéseket, öt zuhanyozót, tíz mosdót szereltek fel és ügyeltek arra, hogy a mintegy 70 mé­ter hosszú, és 20 méter széles új épü­letszárnyban — az előző műhelyekhez viszonyítva — nagyobb legyen a lég­térfogat és a fény. Ahol ez lehetséges volt, minimálisra csökkentették a zajt. A présgépekben például műanyagból készült fogaskerekeket szereltek be. Ezek amellett hogy üzembiztosabbak, jóval halkabban forognak. — A magas fordulatszám következ­tében legzajosabbak a köszörülőgépeink — mondotta a vezető. — Ezen a mun­kahelyen azonban a dolgozók a zajt jól megszűrő akuvattával védik a fülüket. Az előírásoknak megfelelően évente hallásvizsgálaton vesznek részt. Jutalom a jó munkáért Az üzemrészleg-vezető irodájában több díszoklevelet látunk. 1976-ban a CSKP Központi Bizottsága, a szövetsé­gi kormány, a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa és a SZISZ KB fejezte ki elismerését a Meopta bátorkeszi dol­gozóinak. Díszoklevelet kaptak a jó munka- és a szociális feltételek bizto­sításáért is. Kertész Ferenc elvtárs több alkalommal személyesen is részesült kitüntetésben. — Messzemenően méltányoljuk a dolgozók igyekezetét — mondotta. — A legjobb eredményeket elérő csopor­tok és egyének munkáját nemcsak az üzemrészlegünkön, hanem vállalati szinten is értékeljük. Dolgozóink a díszoklevél mellé borítékot is kapnak. — Mennyi a dolgozók átlagkeresete? — Több mint 2000 korona havonta. — Milyen a munkafegyelem? — Igazolatlan hiányzás nincs. Jólesett hallani mindezt. Benéztünk az expedíciós részlegre: az itt dolgozó három szorgalmas asszony egy pilla­natra sem hagyta abba az 5x5-ös és 7x7-es diarámák csomagolását. Ezek­nek a két műszakban készülő termé­keknek a színvonalával elégedettek a vásárlók. — Nincs közöttük selejtes? — A mi hibánkból nem fordul elő selejt. Ha elvétve mégis akad hibás ter­mék, az anyagszerkezeti fogyatékosság következtében jön létre. De erre is ügyelünk, és megpróbáljuk kiszűrni a termelésből ezeket az anyagokat. Fennállásának tíz éve folyamán nem­csak idehaza, hanem külföldön is szer­zett jó hírnevet a Meopta bátorkeszi üzemrészlege. Ezt egy levél is bizo­nyította, mely ottjártunkkor érkezett a Magyar Népköztársaságból. A Gamma Művek kisbéri gyáregységének vezető­sége küldte. Tartalma röviden: az idén is szeretnének találkozni a bátorkeszi dolgozókkal tapasztalatszerzés céljá­ból. Kertész elvtárs búcsúzáskor szeré­nyen még azt elárulta, hogy a műsza­kok kihasználásában a vállalat legjobb üzemrészlegei közé tartoznak. íme, így formálódik jelenünk arculata: egy olyan vidéken, ahol egykor nem is ál­modoztak ipari létesítményről, rangos üzemrészleg működik. És tovább bővül, korszerűsödik. A hetedik ötéves terv­időszakban dolgozóinak létszáma eléri a 250-et és az alkatrészeken kívül igé­nyes végterméket is előállít majd. KOMLOSI LAJOS 1980. VIII. 10. Hullámvasútra emlékeztet az emelkedőkben és festői völ­gyekben gazdag országút. Az erős szélben apró pléhdoboz­nak tűnik az autó, mely S a valóságban azért mégsem az, mert a kaptatók és a hirtelen süllyedések ellenére biztonságosan megérkezik ve­lünk Bátorkeszire. A község la­kosait és vezetőit dicsérik az utak mentén álló, árnyékot, Jó levegőt adó fák és az üde zöld bokrok. Gondosan ápolják ezt a főleg városi ember szemét gyönyörködtető, szép természe­ti környezetet, mely az eszté­tikai értékein kívül kincset ér. Ebben a faluban működik a Meopta Bratislava-Krasnany-i vállalatának mintegy 150 dol­gozót foglalkoztató üzemrészle­ge, melynek vezetője KERTÉSZ FERENC, aki nagy vendégsze­retettel fogadott bennünket. — írtak már valaha a tíz éve mű­ködő üzemrészlegről? — Úgy emlékszem, újságcikket még nem, de rádiőriporter már járt nálunk. Pedig megérdemelték volna az új­ság nyilvánosságát is, mert az 1970-től működő munkahely minden évben egyenletesen teljesiti a tervét. Ez az üzemrészleg — ahogy mondani szokás — főleg amatőrökkel dolgozik. Na­gyobbrészt olyan asszonyokkal és lá­nyokkal, akik korábban csak a főző­kanállal tudtak bánni, illetve hosszabb- rövldebb ideje hagyták el az iskolapa­dot. A hiányt most pótoljuk és bemu­tatjuk olvasóinknak a több mint 70 éves Meopta vállalatnak ezt a munka­helyét. A vállalat vetítő- és másológépeket gyárt és ezeknek, valamint a többi, fő­leg optikai terméknek az alaktrészei készülnek Bátorkeszin. — Tizenhármán kezdtük a helyi nemzeti bizottság egykori épületében a munkát — mondotta Kertész Ferenc. — Hat évvel később már hatvanan vol­tunk. Az igényesebb munkák elvégzé­séhez szükséges szakmai ismereteket Bratislavában sajátították el dolgozóink s amikor visszatértek a faluba, ők ta­nították be a többieket. A bátorkeszi üzemrészleggel tulaj­donképpen két legyet ütöttek egy csa­pásra, mert a szlovák fővárosban sok volt a munka és kevés munkaerő állt a vállalat rendelkezésére, itt pedig olyan asszonyok és lányok kaptak fizikai erőt alig igénylő ipari munkát, akik­nek a járási székhelyre vagy a szom­szédos érsekújvári (Nővé Zámky) já­rásba kellett volna utazniuk naponta munkavállalás esetén. A vártnál gyorsabban megtanultak bánni a fúró- és marógépekkel, a kö­Juhá&z Judit esztergályos Kertész Margit a diakeretek csomagolása közben (K. Németh István felvételei) fjjrrI ■ / íSJÖv vMsSH 1 W (Bt ap flSgjp * K & m sES H JÍ SS. v- -":í' : -'Vs "‘t.

Next

/
Thumbnails
Contents