Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-10 / 32. szám
pályaválasztók ma már nem kis érdeklődéssel fordulnak a mezőgazda- sági szakmák felé. Nagy létszámú fiatal "tanul mezőgazdasági szakközép- iskolában, illetve a mezőgazdasági főiskolán. Nyár van. Ez az időszak mezőgazdasági főiskolások számára nem a gondtalanság, az édes semmittevés időszaka, hiszen az elméleti ismeretanyag mellé gyakorlati tudnivalókat gyűjtögetnek a földművesszövetkezetekben, állami gazdaságokban. A közelmúltban az Érsekújvári (Nővé Zámky) Egygséges Földművesszövetkezetben két hivatására készülő fiatal lánnyal ismerkedtem meg. A könyvelői teendőket tanulmányozták. Beáta Nováková, a közeli Lipová községből való. Eleonóra Komáromyová pedig helybéli. Mindketten a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola hallgatói. Most fejezték be a második évfolyamot. hogy a jogi pálya iránt nem éreztem valódi vonzódást. — Én is így voltam a pedagógiával — szól Eleonóra. Egyszerűen tovább akartak tanulni, tehát választottak valamit. Mindketten gimnáziumban érettségiztek. Jó tanulók voltak. Az iskolában is, otthon is arra ösztönözték őket, ne hagyják abba a tanulást. Elvégre a gimnázium nem nyújt semmiféle szakképesítést. Legfeljebb adminisztrációs munkát végezhettek volna. Ez pedig nem volt az ínyükre. Arról pedig még nem volt pontos elképzelésük, mik is szeretnének lenni. Azután ha kissé sértette is a hiúságukat, hogy nem vették fel őket a jogra, illetve a pedagógiára, különösebben nem bánkódtak. Egy évig dolgoztak, azután próbálkoztak a mezőgazdasági főiskolán. Vonzónak és szépnek látják már a mezőgazdasági szakmát. Ez részben azzal magyarázható, hogy semmilyen hiteles, személyes élményük nincs a régi parasztvilágról. Akkor születtek, amikor a falvak változása, a földművelés átalakulása már folyamatban volt. Mire értelmük nyiladozott, a réBeáta Nováková Eleonóra Komfiromyová (A szerző felvételei) Vajon miért választották ezt a pályát? — Én eredetileg jogot akartam tanulni — mondja Beáta, Eleonóra pedig a pedagógiai fakultásra jelentkezett. Eredeti elképzelésük azonban nem valósulhatott meg, mert egyiküket sem vették fel. Érvényes lenne még ma is, hogy csak azok mennek mezőgazdasági főiskolára, akiket máshová nem vesznek fel? — ötlött fel bennem a kérdés. Mert valljuk be, volt olyan időszak. De akkor a mezőgazdaság nem volt vonzó és nem is lehetett az egy fiatal számára. Mégpedig alacsony fejlettségi színvonala, a kedvezőtlen munkakörülmények, az alacsony kereseti lehetőségek, a szociális juttatások hiánya és az igényeknek nem megfelelő kommunális környezete miatt. — Tudjuk, hallottuk, hogy ez így volt egy időben, de azt is látjuk, hogy mindez már a múlté — mondják. — Bevallom — mondotta Beáta, gi parasztvilág már csendesen el is múlt. A letűnt kornak már csak a dalai, táncai, tárgyi emlékei ismertek előttük. Elmondották, hogy szívesen eljárnak a Zobor népművészeti együttes előadásaira, hiszen ez a tánc- együttes jobbára a mezőgazdasági főiskolásokból verbuválódott. A parasztok magatartásformáit, szokásait, életszemléletét pedig szüleik elbeszéléseiből ismerik, bár ők sem voltak földművelő emberek. Beáta szülei értelmiségiek, Eleonóráéi pedig vasuta sok. De mindkettőjüket támogatták e hivatás választásában. — Tisztában voltunk azzal is, hogy nem elég maga az érdeklődés — mondják. — Hiszen erre a főiskolára is nehéz bejutni. A mi jelentkezésünk évében is többszörös volt a túljelentkezés. A jő bizonyítvány és a sikeres szereplés a felvételin meghozta számukra a szerencsét: felvették őket. Beátát a mezőgazdasági termelés üzem- gazdasági, Eleonórát az automatizált irányítási rendszerek karra. E két fakultáson legalább annyi lány tanul, mint fiú. A növénytermesztési, az állatenyésztési és a gé- pesítői karon túlsúlyban vannak a fiúk, e szakmában a lányok kevésbé érvényesülnek. Elmondják, hogy voltak már olyan helyen gyakorlati kiképzésen, ahol nő is dolgozott agro- nómusi, zootechnikusi beosztásban. Az, hogy nőknek nem terem babér közvetlen a termelésben nem szellemi képességük hiányának az oka, a nők inkább fizikailag nem bírják a határjárást. — így viszont nem marad más választásuk a női hallgatóknak, minthogy az iskola befejezése után mégis irodákba húzódjanak — vitatkozunk. — Igaz, de mi az irodában nem hivatalnoki, hanem alkotó munkát végzünk, amihez viszont elengedhetetlenül szükséges a főiskolai végzettség — válaszolják. — A főiskola befejezése után tanítani szeretnék — mondja Beáta. — Lehetőleg mezőgazdasági szakközép- iskolában. így is elsősorban mezőgazdasági szakember leszek, és nem a klasszikus értelemben vett pedagógus. A mezőgazdaság szeretetét belénk sulykolják az iskolában. — Én pedig bizonyára számítóközpontba kerülök — vélekedik Eleonóra. Még két év tanulás vár rájuk. — Két kemény év — mondják. Hiszen az öt év tanulási idő négy évre szűkült és rengeteg a tanulnivaló. Emiatt egyáltalán nem örülünk, hogy egy évvel korábban leszünk kenyér- keresők. Valóban sok a tananyag és a nyarukkal sem rendelkezhetnek szabadon. Most gyakorlaton vannak, utána fizikai munkára mennek Közép-Szlo- vákiába: burgonyát, zöldséget szedni. Még egy-egy vizsgát is le kell tenniük az iskola év kezdete előtt. Amilyen szép, olyan nehéz a diákélet. A tüz- próbát már kiállták. Azt mondják, ha valaki az első két évet kibírja, az már biztosan elvégzi a főiskolát. Bizonyára az ő esetükben is így lesz. KOVÁCS ELVIRA V „Meg kell változtatnunk a termékszerkezetet" Amikor régebben Gömörhurkán (Gemerská Hör- ka), a Cellulóz és Papírgyárban jártam, keserű érzéssel távoztam az üzemből. Az üzem féltése, bizonytalansága jellemezte a gyár vezetőit és dolgozóit egyaránt. A napokban azonban megelégedéssel, derűlátással, új tervekkel, munkakedvvel találkoztam az öreg üzemben. Balázs István igazgató megmagyarázta a derű látás okát. A felsőbb szervek úgy döntöttek, hogy a hosszú idő óta leállított beruházás kivitelezését folytatják, újjá varázsolják az üzemet. Ez természetesen nem mehet egyik napról a másikra. Nagy körültekintésre, pontos tervezésre, a helyi viszo nyok, s a népgazdaság céljainak figyelembevételére van szükség. Az eddigieknél még nagyobb feladatok várnak az üzem vezetőire és dolgozóira. Az eddigi eredmények nagyon biztatóak. A hatodik ötéves tervet az üzem globálisan ez év novemberére teljesíti. A fehércellulóz gyártásából már 1979. novemberében telejsítették a jelenlegi ötéves tervidőszakra előirányzott feladatokat. A 6. ötéves terv túlteljesítése a becslések szerint mintegy 35—36 millió korona terven felüli értéket jelent népgazdaságunk számára. A Gömörhorkai Cellulóz és Papírgyár a 7. ötéves tervidőszak elején ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Egy évszázad egy kis üzem életében is óriási jelentőséggel bír. Még ma is szolgálja a gyár termelését egy-egy épületrész, mely éppen túlélte a száz évet. Egy ilyen jelentős jubileumra jó előre fölkészül az üzem vezetősége és minden dolgozója. Már most megalakult a jubileumi előkészítő bizottság, melynek tagja Volcsko Gyula, a pénzügyi osztály vezetője is. Volcsko Gyula, munkás ként kezdett el dolgozni az üzemben. Akkor még fizikai erővel mozgatták a két-két és fél méteres fadorongokat. Több éven keresztül állt a tervezési osztály élén, s több mint egy évtizedig volt gazdasági igazgatóhelyettes. A jubileum előkészítésére alakított bizottság munkája — mondja Volcsko Gyula — nem lehet formális. Elsődleges feladatunk, hogy már most kialakítsuk gyárunkon belül azt a légkört, mely megteremti a feltételeket a századik évforduló méltó megünnepléséhez. Gömörhorka forradalmi múltjáról fölösleges beszélnem, hiszen ezt már történelemként tanulják gyermekeink és unokáink az iskolában. De ez a forradalmi múlt a gyár mai dolgozóit kötelezi. Jobban, mint eddig, Ezért dolgoztunk ki egy hosszú távra szóló kötelezettségvállalást, mely a jubileum méltó köszöntését szolgálja. Nálunk pedig a felajánlás, lehet az egyéni, vagy kollektív, nem tréfadolog. Ki mit vállalt, azt teljesíti Is! A rendszeres ellenőrzést nem bizalmatlansággal fogadják az érintettek, sőt, várják az eredményt, mondván: tudjuk, hogy há nyadán állunk! Ez a módszer évtizedes hagyományokra tekinthet vissza, s talán ez jelentette az egyik erőforrást ahhoz, hogy az üzem beruházás nélkül évről évre fokozni tudta termelését. — A tervek? — Ha teljes kapacitással kezd dolgozni a ru- zomberoki és íilinai testvérüzem, nekünk természetesen meg kell változtatnunk a termékszerkezetet. A fokozatos áttérést már megkezdtük. Nagy mennyiségben gyártjuk e kereskedelem számára a kartondobozokat. Az alapanyagot egyelőre a párkányi papírgyárból kapjuk. A termelés foko zására jellemző, hogy az idén 80 tonna, 1981-ben 700, a következő évben már 1200 tonna papíripari árut termelünk. Ez gyors növekedésnek tűnik, de ne felejtsük el, hogy mi a tervet mindig teljesítettük, s most még új technológiát is alkalmazunk. Műszaki-fejlesztési osztályunk eddig is jó munkát végzett. Több olyan újításunk volt, melyet szabadalmaztattunk. A legfontosabb probléma a vízszennyeződés. Saját ötleteink alapján olyan víztisztító berendezés tervezetét dolgoztuk ki, valósítottunk meg saját beruházási keretünkből, mely segítségével 1982-re 50 százalékkal csökkentjük a_ Sajó szennyezettségét. Nagyon fontos az is, hogy a szennyező anyagok szétválasztva újrahasznosíthatok. Csak egy példa: a szennyezett vízből már most olyan anyagot vonunk ki, mely a betonhoz keverve lassítja a beton szilárdulását, így az eddiginél nagyobb távolságra is szállítható. Feladat, terv van bőven, de van lelkesedés, szaktudás és munkabecsület. Gömörhorka, az előjelek szerint, a 6. ötéves terv teljesítéséből kitűnőre vizsgázik. F. P. 1980. vili. : 6 ÚJ szú II IÜH'IIHSW
