Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-10 / 32. szám

typ fiatal,

KOMMUNISTA

(látoApáJt

A hatezer lakosú Tardoskedd ITvrdosovce) Szlovákia egyik legnagyobb községe. A földművesszö- vetkezet 7800 hektárnyi megművelhető földterületen gazdálkodik. Hadd tegyem hozzá mindjárt: eredményesen. E nagy szövetkezetben dolgozik Mojzes László és felesége, Erzsébet is. Mind a ketten párttagok. Van egy ötéves kislányuk és egy hároméves kisfiúk. Arcukról elégedettség sugárzik. Háromszobás, összkomfortos szövetkezeti lakásban laknak. Tavaly kezdték el a saját, egyemeletes lakásuk építését. Az építkezésre kölcsönt vettek fel, személygépkocsijukat is eladták, az árát az építkezésbe fektették. Hogy élnek, mi a foglalkozásuk, jól érzik-e magukat? Ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk.

Erzsiké a harmincon még innen van. A haja sötétszöke, a szeme halványkék. Fiatalságához illően derűs mosoly csillog a szemében. Amikor megmondtam jövetelem célját, némi zavarral így szólt:

— Komolyan írni akar rólunk? És mit?

— Megírok mindent, amit elmondanak magukról.

Nevet.

— Akkor kezdhetem? — néz rám kérdően, s hátradől a fotelban.

— Laci és én is Tardoskedden születtünk.

Elhallgat, gondolatait rendezgeti.

— Szüleim szegény napszámosok voltak. Amikor én születtem, már a szövetkezetben dolgoztak. A négy testvér közül én vagyok a legfiatalabb. A szegénység fogalmát én már nem ismerem, gond nélkül nevelkedtem fel. Taníttattak is. A Komáromi Mezőgazda- sági Szakközépiskolában érettségiztem. A szövetkezetben dolgozom én is. A szárítóközpontban vagyok könyvelő. Három éve vagyok párttag.

— Miért lépett a pártba? Határozottan feleli:

— Ahol a férjem, ott az én helyem is. így jobb, közösen megbeszélhetünk mindent. A pártélet dolgaiban sincs titok közöttünk.

Tenyerével végigsimítja a homlokát. Feláll és a konyhába megy.

A férje negyvenéves. Alakja olyan, mint egy távfutóé. Mélyen a szemembe tekint, aztán megfontoltan ejt ki minden szót:

— Traktorosként kezdtem a szövetkezetben. A katonai szolgálatom idején léptem a pártba. Amikor leszereltem, sokat foglalkoztatott a továbbtanulás gondolata. Végül rászántam magam.

— Mi késztette a továbbtanulásra?

— Mindig szerettem tanulni, de az édesapám korán meghalt, így az alapiskola elvégzése után dolgoznom kellett. Nem azért tanultam, hogy köny- nyebb állásba jussak. Az érettségi után még két évig traktoros maradtam. Né- hányan nagyon furcsán néztek rám akkor. Szemembe is megmondták: minek tanultam, ha továbbra is csak traktoros vagyok. Engem ez nem bántott. Sőt, elhatároztam, hogy ha már elkezdtem.

nem állok meg. Levelező hallgatóként elvégeztem Nyitrán a Mezőgazdasági Főiskolát. Tavaly fejeztem be Prágában egy kétéves posztgraduális tanulmányt az állattenyésztés gépesítéséről.

Belép a felesége, ezüstözött tálcán feketekávét tesz elénk. Én tovább kérdezek:

— Fontosnak tartja, hogy az ember állandóan tanuljon?

— Én azt vallom, nem elég csak jól

A Mojzes házaspár

és tisztességesen elvégezni a munkát. Ez minden ember alapvető kötelessége. Ettől ma már több kell: tanulni és művelődni is. Látja, nekünk szép könyvtárunk is van — mutat a tömött könyv- szekrény felé.

Egyébként a szobában sok tárgy, köztük a falon függő festmények is a kultúra szeretetéről árulkodnak. Jó ízlésre vall a csinos szobaberendezés is. S miközben a kávét szürcsölgetjük.

(Kovács Elvira felvételei

megkérdezem tőlük: értelmiségieknek tartják-e magukat.

Csodálkozva összenéznek. Aztán a férj válaszol:

— Őszintén szólva, ez a gondolat még fel sem merült bennünk.

Eltűnődik.

— Azért, hogy tanultam és agrármérnök vagyok, én magatartásomban továbbra is az maradtam, aki voltam. A baráti köröm is a régi maradt, sőt köztük érzem igazán jól magamat. Erzsikének például a legjobb barátnője az egyik kiváló fejőnő.

— Mi a barátainkat nem aszerint választjuk meg, hogy milyen az iskolai végzettsége — mondja mosolyogva Erzsiké. — Szerintem a barát megválasztásában a legfontosabb meghatározó az, hogy az illető személy becsületes ember legyen s ne csak önmagáért, hanem a közösségért is éljen. Vagyis, hogy az életszemlélete sok mindenben azonos legyen a miénkkel, vagy legalábbis megközelítse azt.

Bólintok, és nem csupán udvariasságból. Magam is ezt vallom.

— Milyen munkakörben dolgozik most? — fordulok a férjéhez.

— Gépesítő vagyok az állattenyésztésben.

— Annyira gépesített már az állat- tenyésztés, hogy egy agrármérnök Irányítása szükséges hozzá?

— Még csak részben az, de néhány év múlva befejezzük az állattenyésztés teljes gépesítését. Ennek a szervezése, irányítása az én feladatom.

Némi hallgatás után:

— Az olcsóbb és a hatékonyabb hústermelés legcélravezetőbb módja a gépesítés. A korszerű állattenyésztés csak korszerűen felszerelt istállókban lehetséges.

— Ha jól tudom, van egy másik, nagyon fontos tisztsége is?

— Igen, én vagyok a tardoskeddi pártalapszervezet elnöke.

— Mi Tardoskedden a pártmunka lényege, tömören kifejezve.

Eloltja a cigarettáját és gondolkodik:

— Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy az emberek a jó politikai munka hatására ismerjék fel mind világosabban és tegyék is magukévá: csak közösen, az eddigieknél még jobban ösz- szefogva, a munkaidő minden percét becsületes munkával kitöltve léphetünk előbbre.

— Elégedettek-e azzal, amit eddig elértek?

— Amit célként állítottam magam elé a tanulásban, elértem. Most már a gyakorlatban szeretném a tudásomat kamatoztatni. Remélem, ez is sikerűi majd, hiszen ehhez a vezetőimtől minden támogatást megkapok — mondja elégedetten Mojzes László.

— Ebben a törekvésben én is támogatom őt. Azzal is, hogy a gyerekek nevelésének nagyobbik részét magamra vállalom — néz csillogó szemekkel a férjére az asszonyka. S tekintetében az is benne van: ezután is mindenben számíthatsz rám.

TOROK ELEMEK

A szocialista munkurbigádok szerepe a termelési feladatok teljesítésében és az emberek nevelésében nagy jelentőségű. Éppen ezért a pártszer vezetek és a szakszervezetek állandó figyelmet fordítanak a szocialista munkabrigád-mozgalom fejlesztésére.- Nálunk négy szocialista munka- brigád létesült — mondja KrecMák Ferenc, a Fezinoki (lép és Traktorál lomás széna /Senec/ részlege szakszervezeti müheiybizoUságánnk elnöke, a párlalapszervezet tagja.

Mind a négy brigád zömmel munkásokból áll. az adminisztratív erőket arányosan szétosztották az egyes kollektívákban. A négy brigád vezetője: Vargii Ferenc, fozef Kováé, Michal Valent és Franli'sek Halóéi. Az utóbbi brigádve/.ető kollektívája részt vesz az aratásban: mozgóműhelyben végez javításokat.

A l’ezinoki Gép- és Traktorállomás szenei részlege az Ni)K-ban gyártott ZT—300 és ZT—303-as traktorok motoron kívüli részeinek egyedüli speciális javítója a Szlovák Szocialista Köztársaságban. A motorok javítását Roziitokban végzik.

— Feladataink egyre igényesebbek, de a felszerelésünk és a műhelyek a régink — szól közbe Stefan Zongor mester, az 1. szocialista munkabrigád tagja, aki már 28 éve a traktorállomáson dolgozik. — Ezért jó volna, ha minél hamarabb felépülne az új műhelyünk. Ezt minden dolgozónk mér nagyon-nagyon várja.

Megjegyzi, hogy a feladatok teljesítését csak az emberek hallatlan igyekezetének és leleményességének köszönhetik. Az üzemben nagyon sok hasznos újítás születik. A műhelyt járva, megmutatja például azt a hatalmas prést, melyet nemrég készített el Krechfták elvtárs, s melynek igen nagy hasznát veszik.

Az újítók közül Rudolf Mait) mérnök, a részleg vezetője tavaly a termelési-gazdasági egység keretében a harmadik, Stefan Ingeit mester pedig a negyedik helyen végzett az újítók versenyében. Ez év első negyedében a szenei részleg a legtöbb pontot szerezte a termelési-gazdasági egység újítóinak versenyében.

— Számos alkatrészt magunknak kell elkészítenünk, vagy megjavítanunk — mondja Rudolf Mai? mérnök. — Alkatrészeket csak egyszer kapunk évente az Agrotechnikától. Az általunk megjavított vagy elkészített alkatrészek értéke évente eléri az

egymillió 300 ezer koronát. Szocialista munkabrigádjainkra mindig számíthatunk.

A részlegvezető maga is brigádtag. az 1. szocialista munkabrigádba tartozik, melynek élén a 42 éves Varga Ferenc áll, aki már 20 esztendeje párttag. A 13 tagú szocialista munkabrigádnak a vezetővel együtt összesen öt kommunista tagja van. A munkabrigád vezetője kezdettől, vagyis 1969- től Varga Ferenc. A javítások zömét ez a kollektíva végzi. Amikor a brigád munkaidőn kívüli élete iránt érdeklődöm, Varga elvtárs ezt mondja:

— Két évvel ezelőtt két brigádunk tagjai a hozzátartozóikkal együtt kiránduláson voltunk az árvái duzzasztógátnál, a másik két brigád tagjai pedig Romániában, illetve a Magas- Tátrában jártak. Néhányan szakszervezeti csereüdülésen vannak az NDK- ban. Tagjaink rendszeresen járnak a városba nyári szabadtéri filmelőadásokra és más kulturális rendezvényekre. A jegyeket, ha a brigád fizeti, a brigádvezetők osztják el a dolgozóknak. A brigádok pénze a szocialista munkaversenyben való eredményes szereplésből, ócskavas-gyűjtésből származik, jelenleg már csak 3000 korona van a betétkönyvünkön— Évente legalább egyszer a vállalat keretében részt veszünk a brigádok ismerkedési estjén is — egészíti ki Varga Ferenc szavait Emil Omasta, a II. szocialista munkabrigád tagja. Azt is elmondja, hogy a vállalat brigádjainak tagjai közül tizenhármán a közelmúltban szövetkezeti lakást kaptak.

Mindez arról tanúskodik, hogy a Fezinoki Gép- és Traktorállomás nagyra becsüli szocialista munkabrigádjait. Az elmondottak alapján nem indokolatlanul. EOLOP IMRE

A brigádokra mindig számíthatunk

Helytállás — nehéz körülmények közt