Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-03 / 31. szám
b r TUDOMÁNY TECHNIKA A hAzistűdió felszerelése II. A MAGNETOFON ÉS A LEMEZJÁTSZÓ A magnetofon házistúdiónk leguniverzálisabb eleme, a legtöbb hasznunk származhat belőle. Többnyire a készülékek aránylag bonyolultak, ezért használatuk valamivel több figyelmet kíván. Két típus terjedt el a leginkább: a régebbi szalagos és a modernebb kazettás készülék. A műszaki haladás azonban olyan gyors, hogy a jövő magnója csakis a kazettás lehet, kivételt csak a félprofesszionális és a stúdiómagnók képeznek, de már itt is megjelent néhány kazettás készülék. Ezek, ha nem is a közismert kazettát használják, hanem annak professzionális változatait, mégiscsak a kazettás készülékek közé sorolhatók. A régi, megszokott házi szalagos magnók, ha lassan is, de biztosan kiszorulnak a közhasználatból és átadják helyüket a kazettás készülékeknek. Az, hogy a hazai piac pillanatnyilag főleg szalagos készülékeket kínál, nem változtat ezen a helyzeten. A kínált magnók közül a legjobb a B 173-as típus, amely idehaza a csúcsot képviseli mind minőségben, mind árban, s nemzetközi viszonylatban is jő középosztályú készüléknek számít. Az üzletben egyébként minden magnóhoz adnak utasítást arra, hogy a készülék milyen szalag használata mellett adja a legjobb minőségű felvételeket. Még a vásárlás előtt érdeklődjünk, hogy az adott típusú szalag beszerezhető-e nálunk, főleg külföldi készülékek esetében. Ha lehet, akkor a magnónkhoz csak egyfajta, vagy legalábbis egy cégtől származó szalagot használjunk. Ez a kazettás készülékekre is vonatkozik. A magnónak különösebben nem árt, ha minden szalagunk más és más, de annak áramkörei csak egyfajta szalag esetében dolgoznak optimálisan, és csak ezzel a szalaggal érhetjük el a legjobb hangminőséget. A kazetták minőségében sokkal nagyobbak a különbségek, mint a szalagoknál, ezért mindig csak a kipróbált, bevált típust vásároljuk. Minőségi ellenőrzés Az alábbiakban néhány útbaigazítást közlünk a vásárolni kívánt magnó minőségi ellenőrzéséhez. Figyeljük meg, hogy nem búg-e a motor a kelleténél hangosabban, mert ez idővel nagyan zavaró lehet. Jó, ha a motor forgását egyáltalán nem lehet hallani. A szalagcsévéket forgató tengelyesünk szárnyait vizsgáljuk meg, hogy azok nincsenek-e megrepedve, esetleg letörve. Helyezzük fel a szalagot, lehetőleg teljesen újat. Csavarjuk (tolópotenciométer esetében húzzuk) a feljátszásvezérlö potenciométert nullára, és vegyünk fel a szalagra néhány másod- percnyi „csendet“. Játsszuk vissza, és hasonlítsuk össze a magnóból kijövő hangot a még érintetlen szalagrész viselkedésével. Jó, ha ezt külön erősítőn végezzük, mert a beépített erősítők minősége rosszabb, mint egy csakis erre a célra szolgáló készüléké. Ha jól felcsavarjuk az erősítő hangerőszabályozóját, akkor az előbb feljátszott „csend“ enyhe súgással jelentkezik, míg az érintetlen szalagrészről még ennek a súgásnak sem szabad a hangszórókban jelentkeznie. Semmi esetben sem szabad hálózati brummogás- nak, vagy túl hangos zajnak megjelennie a hangszórókban. Ezután készítsünk tényleges zenefelvételt. Ha van rá mód, akkor lemezről válasszunk olyan zenét, amely bővelkedik magas hangokban. Először névleges szinten, azaz a kivezérlésjelző mutatója csak a leghangosabb részeknél lengjen ki a „0 bB“ jelzésig, vagy a piros sávig. Ezután növeljük a szintet úgy, hogy a mutató állandó jelleggel a „0“ körül mozogjon, míg a csúcsokban kilenghet egészen jobbra +3 dB-ig. Visszajátszásnál semmi esetre sem szabad a készüléknek torzítania az első rész folyamán, míg a második résznél is a jobb készülékek nem torzítanak, s a gyengébbeknek sem szabad, esetleg csak elvétve, az egyes zenei impulzusoknál. Hallgassuk meg, hogy elegendő magas hangot tartalmaznak-e a felvételek. Ha többsebességű a készülék, akkor ezeket a próbákat kisebb sebességnél végezzük, mert ez mérvadóbb. A következő próba a szalagtovábbítás egyenletességét hivatott vizsgálni. Vegyünk fel a szalagra tiszta zongorahangot. Visszajátszáskor figyeljük meg, hogy nem ingadozik-e a hangmagasság, illetve nem jelentkezik-e tremoló a hangban. Ha úgy találjuk, hogy a felvétel elfogadható, akkor nincs probléma a tipikus magnónyávogással. Néhány további apróság: ha sztereó a készülék, akkor a két csatornának egyformának kell lennie, ami azt jelenti, hogy mono felvétel esetén a lejátszott hangnak mindkét sávra középről kell jönnie, vagy ha lejátszásnál is mutat a műszer, akkor mindkét mutatónak egyformán kell lengnie. A magnót és a szalagokat mindig óvjuk a portól. Számítsunk arra, hogy a készüléket állandóan tisztítani kell — főleg a magnőfejeket töröljük le rendszeresen alkoholba mártott, hurkapálcikára csavart vattával. Ez az otthoni karbantartás, de ezenfelül kb. 2—3 évenként rászorul a készülék szakember segítségére is, aki belülről kitisztítja a mechanikát, utána állítja az előmágnesezést, és kicseréli a meghajtószíjakat. A lemezjátszó Ez a készülék a stúdiónk legegyszerűbb része, ennek ellenére ez szolgáltatja a legjobb hangminőséget. Ez is, akárcsak a magnó, finommechanikai termék, ezért használata különös figyelmet igényel. Mivel a lemezeket kímélni kell, ezért ne sajnáljuk a pénzt a drágább, mágneses hangszedővel és gyémánttűvel felszerelt gramofonért. A piaci kínálat elég bő, egyszerű, közép kategóriás és HiFi minőségű készülékek állandóan kaphatók. Ha értékes lemezeink vannak, 1000 koronánál olcsóbb készüléket ne vásároljunk, mert ezek az aránytalanul nagy tűnyomással erősen koptatják a lemezeket, és azok idő előtt tönkremennek. Ezek a készülékek kristály hangszedővel (pic-up) és zafír tűvel vannak ellátva, amelyek élettartama elég korlátozott, a kristályt védeni kell bármilyen nedvességtől, a tűt pedig 150 lemez lejátszása után cserélni kell. A legnagyobb hátrány az, hogy a tűnek legalább 50 mN (milli-Newton) nyomással kell a lemezre nehezednie, ami a modern mikrobarázdás lemezeken túl sok. A közepes gramofonok egy része már keramikus, a többi pedig mágneses hangszedővel van ellátva. Ezek a hangszedők az előbbieknél pontosabb karkonstrukciót követelnek meg, ezért e készülékek, ha hangminőségben nem is a legjobbak, de a lemezeket mindenképpen jobban kímélik. A mágneses hangszedők gyémánttűvel vannak felszerelve, amelyek cseréje csak 1000 hanglemez lejátszása után esedékes. A tű ára azonban a komplett hangszedő árának a fele, kéthar mada. A készülékek többségét automatikus karemelővel, illetve süllyesztővel látták el, amely lágyan a lemezre helyezi a tűt. Ezekkel a készülékekkel szerencsés esetben a legjobb hangminőség is elérhető, ami attól függ, hogy milyen meghajtómechanikát sikerült a vásárláskor kifognunk. Némelyek ugyanis egyenlőtlenül forognak, illetve a tányér átviszi a motor dübörgését a lemezre, ami a hangszórókban kellemetlen zavarként jelentkezik. Ezért vannak a drága HiFi készülékek különleges motorokkal, nehéz tányérokkal és speciális erőátvitellel felszerelve. Ezek a készülékek már nagyon pontosan szerkesztett és megmunkált karokkal rendelkeznek, amelyek tömege is nagyon kicsi. Ezek a karok akár az 5 mN-os tűnyomás beállítását is lehetővé teszik, ám az sem jó, ha túl kicsi a nyomás, mert a tű ugrálhat a barázdában, ami idővel gyenge ropogással jelentkezik a hangszóróban. Mindig nézzük meg, hogy melyik hangszedőre milyen nyomást ír elő a gyártó. Magát a lemezjátszót nagyon lágy gumilábakra helyezik, hogy azok kizárják a környezet rezgéseit, sőt azt is meggátolják, hogy túl nagy hangerőnél az egész akusztikus lánc begerjedjen, mint egy mikrofon. Egyes jobb készülékek úgy vannak szerkesztve, hogy maga a lemezjátszó- sasszi van így beépítve a készülék fadobozába, ami jó védelmet nyújt a rezgésekkel szemben. Jő, ha a plexi fedőlap lejátszás közben is ráborítható a készülékre, ezenkívül részesítsük előnyben azokat a gramofonokat, amelyek letakart állapotukban is kezelhetők, tehát ha nem is mind, de pl. a karemelő, vagy a mozgatószerkezet nyomógombjai kívül maradnak. A lemezjátszót a lehető legrövidebb kábellel kössük az erősítőhöz, amin különböztessük meg, hogy melyik konnektor milyen típusú hangszédőhöz való. Nem lehet például kristály hangszedő erősítésére szolgáló konnektorba mágneses hangszedő jelét bevezetni, és fordítva. TAKÁCS JENŐ Következik: III. A hangszórók és az antenna A prágai Állami Alapanyagkutató Intézet már negyed évszázada nyújt hasznos műszaki segítséget a gépipari vállalatoknak, szak- tanácsadással és különböző vizsgálatok elvégzésével támogatja az újítók és a komplex racionalizációs brigádok munkáját. Ebben az ötéves tervidőszakban az intézet munkájába fektetett minden egyes korona huszonkétszeres hasznot hozott. A felvételen Ja- roslav Jirík technikus szakítópróbával méri egy két darabból ösz- szehegesztett acélrúd húzószilárdságát. A CSTK felvétele Argentína első fényhullámvezetéke A fény a rádióhullámokhoz hasonlóan, meghatározott hullámhossz-tartományon belüli elektromágneses sugárzás. Újabban mind nagyobb jelentősége van a száloptikának a távközlés-technikai berendezések építésénél. Az argentin állami távközlési vállalat már üzembe helyezte az első optikai átvételi szakaszt. A digitális átvételi rendszert amely fényhullámvezető kábellel van felszerelve, a Siemens cég szállította. A kábel- szakasz hossza 3,7 km, az Adrgué és Burzaco alállomáso- kat köti össze Buenos Airesben. A tapasztalatoknak megfelelően Argentína további optikai távközlési rendszerek kiépítését is tervezi. A fényhullámvezető kábel 7 mm átmérőjű, így a már rendelkezésre álló összekötő csatornákba behúzható. Két 0,13 mm átmérőjű szál helyezkedik el egy 1 mm vastag csövecskében, amely szabad mozgásukat teszi lehetővé. Ezeket az ereket acéldróttal és húzáscsillapító elemekkel védik a mechanikai igénybevételtől, majd az egész köteget poliuretán köpennyel veszik körül. Ezzel a felépítéssel már 2000 érkilométer hosz- szúságú kábelt is vizsgáltak, és megállapították, hogy a teljes szakasz okozta csillapítás kisebb mint 20 db. A kábelen 30 beszélgetést lehet továbbítani időmultiplex eljárással, a PMC 30 rendszert felhasználva. A villamos jelek optikai jellé történő átalakítását és viszont a Siemens által sorozatban gyártott A5/D10 átalakító berendezés végzi. Az alkalmazott kábel kialakítása lehetővé teszi a rendszer bővítését. (Technika) Holograrrtmemórva a számítógépeknek Újfajta műanyagot fejlesztettek ki Leningrádban a ho- logramlemezek» bevonására. A reoxán — ez a neve az újfajta bevonatnak — sok változást hozhat a holográfiában és más területeken is, például a számítógépek gyártásában. Ezeknek a gépeknek nagy memóriakapacitásra van szükségük. A szakértők úgy vélik, hogy a hologrammemória sokkal alkalmasabb erre a célra, mert a tárolt adatokhoz ezredmásodpercek alatt hozzáférhetnek, és az újfajta memória előállítása aránylag olcsó. A reoxánmemória kapacitása több százszor vagy ezerszer nagyobb lehet, mint a jelenlegi elektronikus memóriáké. (delta) A Kutatóintézetek Fejlesztési és Kivitelezési Központjának dolgozói a Prága melletti Béhovicében sikeresen alkalmazzák a kutatás eredményeit a csehszlovák nehézgépiparban és kohászatban, főleg a különböző rendeltetésű műszerek és készülékek kivitelezésében. Elkészítettek többek között egy sor diagnosztikai berendezést a Diesel-motorok paramétereinek ellenőrzésére. A központ alapítása óta eltelt 11 év alatt körülbelül 1500 egyedi műszert és berendezést készítettek, mintegy 60 millió korona értékben. A béchovicei műszereket jól ismerik a Szovjetunióban, Bulgáriában, az NDK-ban, Lengyelországban s Európa más orszá; gaiban. A központ szakemberei a KGST keretében szorosan együttműködnek a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával is. A felvételen Jaromír Svorc az egyik diagnosztikai egység működését ellenőrzi. 1980. VIII. 3. (A CSTK felvétele) 6 ÚJ SZÓ
