Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-03 / 31. szám
I Andrássy Tibor: ERDEI ÖSVÉNY (Linómetszet) •d a nevelés 7 az erős ol- nényen Hja agy, idejében >gmagyarázni s és mi nem. a férfifodráen egyszerű ittem volna \ez — mond- irodással. — ii az, hogy , kértem, köti kell, hanem gyarázni, — ics —, hogy ott, Amerikában az ilyen hajviselet a tiltakozás egy sajátságos formája lehet azok ellen, akik egy rothadó életforma közepette csupán külsőleg mutatósak, kifésül- ködöttek. Nálunk pedig? Nálunk a nagy sörény a fejen — értelmetlen, és esztétikai szempontból is ronda! — Elmagyaráztam — feleltem röviden. — No és? Válasz helyett ltja Fjodorovics hirtelen összehúzta magát és elko- molyodot. Közben ijedten pislogott valahová a hátam mögé. Követtem a tekintetét és az ajtóban megpillantottam Hja Fjodorovics bakfis lányát. Ami a hajviseletét illeti, a feje búbján olyasvalami „diszel- get“, amit „hülyegyerek-frizurá- nak“ szokás nevezni. Ám nem a frizura volt a lényeg. A kislány olyasféle mini szoknyát viselt, hogy az bátran felvette volna a versenyt az ősember parányi ágyékkötőjével. Megértettem, hogy nekem itt tovább nincs mit keresnem. Felálltam, búcsút intettem a házigazdának, kínos mosollyal az ajkamon biccentettem a lánya felé és távoztam. Csak most gondoltam el először igazán, hogy a neveléstudomány — szörnyen nehéz dolog ... SÁGI TÖTH TIBOR lorditása &gy vajdasági édovák fffltő JURA) TUSIAK vajdasági (jugoszláviai) szlovák költő. Bácspetrőcön (Petrovac — Petrovec) született 1935. január 28-án. Alapiskolába és gimnáziumba szülővárosában járt. 1953 nyarán az Újvidéki Rádióban, majd egy éven át a bácspetrőci szlovák hírlap, a Hlas ludu szerkesztőségében dolgozott. 1954—56-ban az Újvidéki Felsőbb Pedagógiai Iskola hallgatója, ennek elvégzése után több vidéki iskolában is működött. 1983—78-ben ismét a Hlas ludut szerkesztette Bácspetrőcön, majd Újvidéken. 1970—72-ben a Vzlet cfmű iljúsági folyóirat, 1972 óta a Novy jiivot — a vajdasági szlovák irodalmi lap — szerkesztője, 1963-tól a Naii pionieri, ill. Pionieri című folyóiratot is irányítja. Verskötetei: Maliny v januári (1982), Modrá bégen (1977). Gyermekvers-kötetei: Za priehrif radosti (1959), Jednoduché sióvá (1989). Novellák: Krőma (1973). Gyermekpróza: 0 bielom jelenovi (1961), Maximilián v meste (1971), Muika Svetuika a hraCky (1972), Postavím gi kaitief veSiökov^ (1973), Stvrtácka jár (1975). Eredeti művein kívül számos könyvet fordított szerbhorvátból, oroszból, szlovénből szlovákra. Vincent Sikula egy regényét szerbhorvátra tolmácsolta. Hét monológ — Szimfonietta apáinkról című versciklusáért irodalmi díjat kapott. Első monológ Tenyeremen hever a rónaság, szememben nyílik a tisztesfű, hajamban fonják fészküket a csízek. A mama a mezsgyén hozott engem világra, ahol pipacs virágzik; attól olyan piros a vérem. Facsikón lovagoltam. Nem legénykedtem sokáig, mert a mama gyorsan megöregedett, a ház pedig nem lehet meg asszony keze nélkül. A szerelem csak azután jött. Örök vagyok, mint a rónaság nagy szelei. Ha majd a vén temető sövényéhez temetnek, fiatal hárs képében a sír fölé növök s dalolni fogok, dalolni, mint a madár ... Második monológ Mondom: itt állok fél lábszárig a temető földjébe ásva, borzas fejemmel a fellegek között esőért könyörgök. Szárazság van, de talp forma tenyeremmel a fű s az árpa majdani szálkáinak selymét simogatom. Sörényem villámok verik; verjék csak, ha tengeri és cirok csirázik majd belőle. Zsíros sörényemet megrázom — felhő szakad, vállat rántok megvetőn — a szőlőt jég veri el. Úgyis ördög viszi az egészet, a pénzre pedig fütyülök: összezsugorodom, vissza a lábamba, ölnyire a föld alá. Harmadik monológ Ma temettük el apát. Rám maradt még anyám, a hetvenéves, töpörödött asszony gondja. Tartsd meg őt, Uram, egészségben! Az asszony már készíti a hozományt, ősszel férjhez mennek a lányaink. Egyszerre mind a kettő. Így olcsóbb lesz. Aztán a fiam is házasuló korba jut. Nem szolga lesz, mint én: remélem, gazdagabb lányt vesz majd. Vegyen is! Akkor aztán kifújom magam egy kicsit. Remélem, a gyerekeink eltartanak majd minket, engem s az asszonyt. Meg anyámat is (ha élni fog még). Majd csak elleszünk valahogy. Negyedik monológ Majd ha a sógoréknál falat verünk, fejem körül megforgatom a döngölőt, mint egy buzogányt, mert gonosz vagyok én, ha szemem a fáradtságtól elsötétül — a sok méregtől vagy a fáradtságtól. A márciusi vásáron új hámot veszek, hadd ünnepeljenek a lovak is. Fölkeresem a szelencsi trombitások sátrát, cigánypecsenyét rendelek, meg azt, hogy: ló földbe vetettem én azt a búzát... Sokáig vártam erre a márciusi vásárra. Szekérbe fogom a lovaimat, hej, közíbük vágok én, közibük, hadd ragadjanak Klenócig vagy akár a Bodonyi-hídig. Maguktól is majd megállnak valahol Állnak a lovak zihálva, mert az az új hám dörzsöli az oldalukat, s körülöttünk csend, nagy csend van. Ötödik monológ Legjobbak a hosszú nyelű kapák, de az én derekam már a rövidektől se sajog. Csak ha az idő változik. Legjobb, ha fél kettőkor kelek; úgyis elszoktam már az álomtól, az aratás meg nem tart soká. Én mondom: én meg az asszony jól fogunk keresni. A kislány rakja majd a kévekötő gúzst, Andrisnak meg kikaszált fürjecskéket viszek. Legjobb, ha a búza sűrű, meg ha sok a szalmája. De ha lehet, olyan táblákat választok, ahonnan közel a kút. Meg jó, ha a fordulóban van egy cseresznyefa, vagy valami egyéb árnyék. Hanem aztán! Vasárnap azután derékig mosdok, s a sógorral elmegyünk a Nagykocsmába. Előbb én hozatok egy félliter bort. Azután ő. Asszony, a nemjóját, kész az ebéd! Hatodik monológ Pénteken fölmegyek a Városba, s ügyvédet fogadok. Hadd mondja meg, lehet-e szerződni így, fizetni meg amúgy. Hadd mondja meg, lehet-e kendert kilencedbe vágni, de minden kilencedik kéve: rövid és vastag szálú, hogy az asszony majd széttöri vele a tilolótl Hadd mondja meg, hogy a szerződés nekem is kedvez-é, vagy csak a gazdának. Nem mondom, megadom én az ügyvédnek, ami dukál, s lehet, hogy a pert is megnyerjük. Aztán meghívom őt Jucika kocsmájába. De mondja meg! Legalább mondja meg! Hetedik, nem utolsó monológ Azt mondtam: nehéz már az én fejem, mint az a dinnye, mint az a görögdinnye: széthasadt és elrohad. Énértem is eljött már Bertalan: ideosont a napraforgóból, a raktár mögül, s itt vacakol a dinnyésemben. Görbetiotom a kunyhónak támasztom, karikásom a kunyhón átvetem, s behúzódom a kunyhóba. Jönnek a legények dinnyelopni; de az én görögdinnyém, az én dinnyém csupa kóc meg háncs. Fejemből a magok szétperegtek. Kunyhóm előtt a karón a lyukas kalap senkit sem ijeszt már. KONCSOL LÁSZLÓ fordítáiai
