Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-03 / 31. szám
1980. III. 3. Készülnek a cipőfelsőrészek a szalag két oldalán módja, viszont mindenki munkájára szükség van... Ez az oka, hogy sok esetben be sem tarthatták az előírásos betanítási időt, az új dolgozók már a termelési folyamatban voltak kénytelenek betanulni szakmájukba. Vannak a gyárban lengyel lányok is; Rzeszów környékéről, sőt 35 mongol lány is itt tanulja a szakmát — no, meg a közép-európai életmódot. MINŐSÉG ÉS MILLIÓK Nem kell ahhoz élenjáró közgazdásznak lennie senkinek, hogy rövid úton meggyőződhessék afelől: csakis jó minőségű árut érdemes gyártani. A minőségen áll vagy bukik egy üzem, vagy vállalat gaz dasági mérlege, és nem különben hírneve is. Mindjárt meg kell jegyeznünk azt is, a minőségi követelmények teljesítése még nem jelenti egyértelműen azt, hogy a minőség körül minden rendben van. Eny- nyit általánosságban, most pedig nézzük, hogy „néz ki“ mindez a JAS háza táján, ahol a minőségi követelményeknek szintén eleget tettek. A jövőre nézve mindenképpen biztatónak tűnik, hogy a vállalatban a minőséget nemcsak az elkészült termékek minőségével akarják mérni, hanem a minőséget komplex kategóriaként kezelik. Azaz már a minták minőségét — fazonját, küllemét, színhatását stb. — is a minőség egyik összetevőjeként kezelik. Kétségtelenül hasznára válik az üzemnek — és a minőségnek is —, hogy például a felsőrészszabászat dolgozói anyagilag érdekeltek az ugyanannyi anyagból a lehető legtöbb és hibátlan felsőrész ké20 ÉV ALATT Mindig irigyeltem a statisztikusokat, ha bizonyítani akarnak valamit, vagy valaminek az ellenkezőjét, csupán előveszik a rendelkezésükre álló számadatokat. A most következőkben korántsem áll az szándékomban bizonyítási műveletet elvégezni, de tény, hogy jó néhány statisztikai adat található a barde jovi cipőgyárai bemutató írásban. Valamennyi közül a legfontosabb, hogy amíg a bardejovi járás területén a második világháború kitörése előtt mindössze ötszáz személy dolgozott az iparban, addig ma a szóban forgó gyárban — amely közben vállalattá lépett elő — már ennek a számnak több mint tizenegyszerese (cipő)ipari munkás. KRÓNIKA 1957-ben nagyjából száz emberrel kezdte meg a termelést a gyár, s mintegy 130 ezer pár cipőt gyártottak akkor. A kezdeti időszak legnagyobb problémája az volt, hogy hiányzott az emberek gyakorlati tapasztalata. Két évvel később új üzem épült, amelynek már mintegy ezerkétszáz dolgozója kétmillió pár cipőt gyártott 1959-ben. További két év kellett, hogy elérjék az évi 3 millió pár cipőt, majd újabb hat év telt el, amikor ötmilliónál tartottak. 1972-ben pedig túllépték a 8 millió pár lábbelit, s ezzel lezárult a gyár függősége a partizánskei cipőipari vállalattól, önálló vállalat lett /AS Bardejov néven. Kezdetben nem volt rózsás az önállóság, hiszen 3—4 évig rendkívül sok probléma adódott. Csak egy számottevő adat: abban az időben nagyon magas volt a cipők minőségét kifogásoló reklamációk arányszáma: 2—2,5 százalék körül mozgott. 1979-re ez az arány 0,39 százalékra csökkent, bizonyítva egy szersmind a helyzet javulását — de korántsem a problémák teljes megszűnését. Pontosabban: bizonyos nehézségek megszűntek, de helyükbe újak jöttek, jelezve mintegy a cipőgyár egészének helyzetét, amelyet találóan a minap így jellemzett az egyik cipőipari szakember: „A tervteljesítés nálunk nem más, mint kardtánc borotvaélen...“ S ezen a helyzeten — legyen bármily tehetséges is a vállalat fiatal (!) vezetőgárdája — önerőből nem nagyon tudnak változtatni. EGYENLŐTLENSÉGEK Állításunk illusztrálására jó példa az elmúlt évi termelési mérleg. A bruttó termelés éves tervét túlteljesítették, s az egy évvel korábbihoz képest csaknem félmillió pár cipővel termeltek többet. A gyár megrendelőinek igényeit azonban csak váltakozó sikerrel sikerült teljesíteniük. A nem szocialista országokba tervezett áruexportjuk azonban 7,5 millió koronával volt kevesebb a tervezettnél! Ennek okait a vállalatban vizsgálat alá vették. Az egyik fő ok, hogy nem tudják — persze, nemcsak ők — mind ez idáig biztosítani a terv rendszeres és egyenletes teljesítésének feltételeit. Nem mindegy, mikor milyen cipőt gyártanak, hiszen a téli cipők gyártása sokkal munkaigényesebb a nyáriakénál, s az anyagbiztosítás zökkenői mellett a tervezés — legyen bármily precíz és tudományos igénnyel végzett — nem járhat eredménnyel. Ide tartozik, hogy cipőiparunk (de textilipari termelésünk is) a nagy szériák bűvöletében él, a termelés legalsó szintjétől a „piramis“ csúcsig. Abban tökéletesen igazuk van azoknak, akik a nagy szériák gyártását szorgalmazzák, hogy az gazdaságos. Ez viszont feltételezi a folyamatos és nagy mennyiségű anyagellátást. Egyébként — a jelenlegi helyzetben — ott tartunk, hogy a nagy szériák csak az év végi összegezéskor válnak azzá, év közben annyiszor kellett a termelésben átállniuk az egyes üzemekben, mintha közepes vagy kis szériákat gyártanának. Növekedett a gyárban (de az egész iparban!) a túlórák száma. A helyzet olyan, hogy általában minden Vállalat, éves tervének lebontásakor 15—20 szabad szombatra maximális teljesítményt tervez. Körülbelül négy százalékos az így eleve tervezett túlórameny- nyiség. így nem a valós helyzetet tükrözi a gyár dolgozóinak 2385 koronás (bruttó) átlagbére, hiszen ezt az átlagbérszintet az elmúlt évi 5,5 százalékos túlóramennyiséggel érték el. A nagy túlóraigény az oka nagyon sok könnyűipari üzemben a nagyarányú munkerő-vándorlásnak. Ez nem jellemző a bardejovi gyárra, hiszen 1975 óta felére csökkent a fluktuáció aránya, és az elmúlt évben 7,6 százalékot tett ki. Ez, persze, részben azzal is magyarázható, hogy nem túl sok egyéb munkalehetőség van a környéken. Az igazolatlan kimaradások száma is jelentős. A büntetésnek nincs hatékony Mongol lányok is dolgoznak a gyárban (A szerző felvételei) szítésében. Azaz a minőség Javítása elválaszthatatlan az anyagi érdekeltség kérdésétől, s erre gondoltak az új prémium-rendszer létrehozásakor, amely a termelés valamennyi fokán a felelősség nagyságát is figyelembe véve jutalmazza — vagy nem az arra érdemeseket. BAREX-BÄNAT jAmikor néhány évvel ezelőtt a bőr helyettesítésére :szánt ún. Barex-et elkezdték gyártani, úgy vélték a szakemberek, hogy a Barex útja kész diadalút lesz. Ráadásul varrás helyett forrasztani szándékozták, de kiderült, hogy nem forrasztható. Varrni kell, sőt minősége nem éri el a hasonló külföldi anyagok minőségét. Ez az egyik bánat, de akad több is. A bardejovi cipőgyár gépparkja 40 százalékának értéke elérte a nullát! Azaz a gépeket ki kellene cserélni, de termelnek, sőt még egy ideig termelni is fognak; újak kellenének, azonban vagy gép nincs, vagy deviza. Ez, persze, nem egyedi jelenség, viszont igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy a gyár tulajdonában van olyan gép Is, amilyen nincs több a szocialista országok egyikében sem. Nincs suszter, aki jobban össze tudná dolgozni a bőrt a műanyag sarokkal, mint ez a gép, amely Olaszországból „származik“. Ehhez, s a hozzá hasonló gépek kezeléséhez lassan középiskolai végzettség kell majd. A vállalatot dicséri, hogy a géppel együtt érkezett külföldi — tőkés — import alapanyagokra épült tech nológiát pályázat útján hazaival tudták helyettesi teni! Van a gyárban egy szalag, amelynek két oldalán éppúgy ülnek sorban egymás mögött az asszonyok- lányok varrógépük mellett, mint bármely már gyártószalag mellett, csak ezen 12 százalékkal többet termelnek! Igaz, ez a magyar gyártmányú szalag kissé más, mint „testvérei“. Nem „hajtja“ a szalagmunkát végzőket, hiszen mindenki, aki befejezte egyik adagját, megnyom egy gombot, s kapja a másikat, végezzen bármilyen műveletet Is. Senki sem függ a másiktól, nem kell egymásra várni. A szalag kezelője mindenkinek odaküldi, amire szüksége van. Egy automata kar pedig leveszi a szalagról... KÉT TŰZ KÖZÖTT Nem irigylésre méltó a cipőipar helyzete — lévén szó ún. másodtermelőkről. Ha véletlenül úgy adódik, hogy hibáztak, nagyon „jófiú“-nak kell lenniük, hogy kiengeszteljék a másik felet. Ha pedig mások vétettek velük szemben, nem lehet túlságosan nagy mellényük, mert esetleg a vétkes fél még meg talál sértődni, amiből megint csak a gyártó vállalatoknak származhatik baja. Igazságtalan a vájlalattal szemben az is, hogy a kereskedelemmel megkötött gazdasági szerződéseket havonta ellenőrzik, az esetleges késést azonnal köt- bérezik, míg az anyagot szállító vállalatok a szerződéseket negyedévenként (!) igazolják vissza. Előfordul, hogy kötbér már van, de a termelés még el sem kezdődött — el sem kezdődhetett! így aztán nem csoda, hogy a vállalatban a termelésirányító dolgozók munkaideje nyolc óra helyett néha tíz-tizennégy óra is lehet. Például a termelési igazgatóhelyettes ennek az Időnek mintegy 80 százalékát á legtöbbször diszpécseri feladatokkal tölti, mert nincs — mondjuk — fűzőlyuknitt... A JAS idei terve — hogy ne térjünk ki a terv valamennyi lényeges mutatójára — több mint kilencmillió pár cipő elkészítése. Más dolog a számokkal dobálózni, és megint más dolog a számoknak valós értéket adni. Mindkettőt emberek végzik, az utóbbi azonban sokkal nehezebb. ... S ha a cipő talpa rövid viselés után leválik, nem biztos, hogy mindig feltétlenül a cipőgyárakat kell érte okolni. MÉSZÁROS JÁNOS mi az Átlag és mi nem? j»*-
