Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-03 / 5. szám
r _________________________________________M= AZ ELLENFÉL MÓDSZERE • A BURZSOÁ NACIONALIZMUS ÉS A SOVINIZMUS MEGJELENÉSI FORMÁI Korunkat u szocializmus erejének növekedése és az antikommunizmus erőinek fokozódó harca jellemzi E fejlődés korszakában egyre inkább előtérbe kerül a két kibékíthetetlen ideológia nemzetközi méretekben való konfrontációja. Ez elsősorban is a kapitalizmus és szocializmus közötti erőviszonyok a szocializmus javára történő változásával, a szocializmus és a haladás nemzetközi méretekben való előretörésével, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzeti felszabadító harc sikereivel ma gyarázható. A szocializmus' és haladás ellen folytatott harc egyik legveszedelmesebb és legádázabb fegyvere a burzsoá nacionalizmus és a nemzeti sovinizmus. Ennek célkitűzéseit, rafinált és burkolt módszereit még a szocialista társadalom fejlett polgárai sem minden esetben veszik észre. A burzsoá nacionalisták gyakran marxistáknak álcázzák magukat, hogy a marxista- leninista tanítás mögé rejtőzve intézzenek támadásokat a szocializmus, a proletár nemzetköziség, a kommunista és munkásmozgalom nemzetközi össze fogása ellen. E jelenség nem újkeletű. V. I. Lenin már a századforduló elején figyelmeztetett a történelem dialektikájára: „a marxizmus elméleti győzelme arra kényszeríti ellenségeit, hogy marxistákká öltözzenek át“. HAMIS JELSZAVAK A burzsoá nacionalizmus az antikommunizmus fegyvere, ma sem riad vissza a legocsmányabb ha zugságoktól sem, máskor viszont kifinomult nacionalizmus köntösébe bújva, ahogy Lenin írja „a legtetszetősebb hangzású ürügyekkel például a nemzeti kultúra uédelmezése ürügyével stb. a proletariátus szétjorgácsolását és megosztását hirdeti.“ Éppen ezért, mivel a szocializmus egyre nagyobb győzelmeket arat, a burzsoá ideológusok minden oldalról támadják a szocializmust, a szocialista világrendszert, a Szovjetuniót, valamint a szocializmus egyik tartópillérét, a proletár és szocialista internacionalizmust. A burzsoá nacionalizmus a kapitalista társadalom terméke és a proletár internacionalizmus kibékíthe tetlen ellensége. Mint ideológia a nemzetiségi kérdésben a nemzet idealista értelmezéséből indul ki, és ma is, mint bármikor a múltban a kizsákmányoló osztályok érdekeit védelmezi. A nacionalizmus a jelenben az antikommunizmus ideológiai diverziójának alapvető eszköze, a marxizmus—lenínizmus, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság meghamisítására törekszik. Áltudományos elméleteket hoz létre annak bizonyítására, hogy a marxizmus—leninizmus nem veszi figyelembe az egyes nemzetek érdekeit, szükségleteit. Az ilyen elméletek segítségével igyekszik meghamisítani a szocialista nemzetek közeledésének objektív folyamatát. Minél inkább nő a szocialista nemzetek, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom internacionalista egysége, az antikommunizmus annál inkább a burzsoá nacionalizmust, mint ellenforradalmi elméletet véli be ellene. ELLENFORRADALMI KÍSÉRLET A nemzetközi imperializmus a nacionalizmus zászlaja alatt csöndes ellenforradalmi helyzetek megteremtésére törekszik, de nem riad vissza az ellenforradalom erőszakos eszközeitől sem. Erről tanúskodnak a magyarországi, a lengyelországi és a több mint tíz évvel ezelőtti ellenforradalmi kísérletek hazánkban, továbbá a chilei események, ahol a haza, a szabadság, az emberi jogok jelszava alatt valósították meg ellenforradalmi cselszövéseiket. A jelenkori nacionalizmus megnyilvánulásának kü lönlegessége sokrétűségében és az antikommunista stratégia és taktika jelenkori körülményeihez való alkalmazkodásában jut kifejezésre. Nem véletlen, hogy a nacionalizmus kapcsolatot teremt az anti- kommunizmussal, a jobboldali és baloldali opportunizmussal, fasizmussal, neofasizmussal, a vallási és egyházi mozgalmakkal egyaránt. Rendkívül veszélyes a nacionalizmusnak és a sovinizmusnak a maoista megjelenési formája, amely egyre agresszívebb szoc-iál-sovinizmussá alakul át nagyhatalmi célokat követve. Veszélyessége főként abban van, hogy bármikor kész szövetségre lépni a szocialista és szovjetellenes, valamint a szélsőséges jobboldali és antikommunista irányzatokkal, hogy a nemzetközi imperializmus mellett egy másik frontot nyisson meg a Szovjetunió és a szocialista országok ellen. A nemzetközi imperializmus ezt a reakciós maoista irányzatot messzemenően támogatja, mivel ebben a szocialista világrendszer egysége megbontásának fontos eszközét látja. A MAOIZMUS TÖREKVÉSE A maoizmus antikommunista veszélyessége naponta nyújt kézzelfogható bizonyítékot célkitűzéseiről. Az elmúlt évek, de főként az elmúlt hónapok igazolják, hogy a soviniszta és világhatalmi célkitűzései meg valósítása érdekében nem riad vissza még az olyan eszközöktől sem, mint a nyílt háború provokálása. Erre nagyon is kézzelfogható bizonyíték a Vietnami Szocialista Köztársasággal szembeni agresszió. A maoista sovinizmus forrásai Kína történelmi múltjában, kizsákmányoló osztályai szerepében és a jelenben folytatott nagyhatalmi és szélsőbaloldalt elmé leteiben keresendők. A nacionalizmus megnyilvánulásának egyik különlegessége a kifinomult nacionalizmus, mely kifelé az önállóságot, szuverenitást, az egyenlőséget hirdeti, de a valóságban a nemzetek elszigetelődésének célját követi. Egy pillanatra sem mond le arról, hogy a dolgozókat elidegenítse a proletár internacionalizmustól és a szocializmushoz fűződő hozááállásától. Hazánk esetében az 1968—1969-es politikai és társadalmi válság éveiben a kispolgári nacionalizmus szövetségében az opportunizmussal és revizionizmus- sal felnagyította a nemzeti momentumot, a különlegeset, elvetve az általánost — az internacionalizmust. E nacionalizmus ezekben az években kifejezésre jutott abban is, hogy kereste a kapcsolatot a klerika- lizmUssal és ezen ideológiai irányzatokon keresztül az antikommunizmussal. Az erőszakos megnyílva nulási formát váltogatta a kifinomult eszközökkel. Minden osztályszempontot nélkülöző hazafiságot, „emberarcú“ és „humánus“ szocializmust hirdetve elvetette mindazt, ami a szocialista országokhoz fűzött bennünket. A válságos évek tapasztalata egyértelműen bizonyítja, hogy az opportunisták és revizionisták nacionalizmusa, mely a nemzet felmagasztalása jelszavával hadakozott, a nemzeti egység, az „emberi arcú szocializmus“ jelszavával ellenforradalmi célokat követett. A nacionalista felsőbbrendeltséget élesztgetve más nemzetekkel szembeni gyűlöletet, főként szovjetellenességet táplált. BONYOLULT FOLYAMAT A jelenkori világ forradalmi mozgalma nagyon sokoldalú, bonyolult folyamatot képez és a legeltérőbb feltételek között, különböző fokú közgazdasági, szociális, poLitkai és kulturális szinten megy végbe. A forradalmi mozgalmak eredménye sok esetben a nemzeti államok, gazdaságok keletkezése, sőt, például a trópusi Afrikában, az etnikai egységek és nemzetiségek keletkezése figyelhető meg. Már maga az, hogy az egyes forradalmi mozgalmak, áramlatok, irányzatok nagyon bonyolult etnikai-vallási feltételek között mennek végbe, az eltérő szociális és osztálytársadalom mellett éles konfliktusok kiváltója lehet. A nemzeti felszabadító és antiimperialista mozga lom szétzúzásának egyik fő eszközévé napjainkban a szociálsovinizmus lépett elő. Mint a történelmi tapasztalat mutatja, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban és a világ forradalmi mozgalmában objektiven a forradalmi harc és egység ellen kifejtett veszélyes játék. A marxizmus—leninizmus klasszikusai annak idején figyelmeztettek a veszélyre és rámutattak arra, hogy a munkásmozgalom fejlődésének bizonyos idő szakában a niacionálsovinizmus felerősödik. Erre a veszélyére figyelmeztetett Marx, Engels a párizsi kommün bukása után, amikor a francia munkásmozgalomban addig ismeretlen módon felerősödött a re- vansiszta-soviniszta hangulat. Ugyanilyen nemzeti soviniszta hangulat uralkodott el a 19. század utolsó éveiben az európai háborús veszély növekedésével egyidőben. HARC AZ OPPORTUNIZMUS ELLEN Marx és Engels a nemzeti sovinizmust tartották a forradalmi munkásmozgalom legnagyobb ellenségének. Ezért állították vele szembe a proletár szolidaritás eszméjét, melyet a forradalmi mozgalom alapkövének tekintettek. Ugyanilyen aggodalmak töltötték el V. I. Lenint is. Lenin, aki nagy figyelmet szentelt az internacionalista és a nemzeti kölcsönös viszonyának a munkásmozgalomban mélyen elítélte a II. Internacionáié akkori vezéreinek opportunista politikáját, akik az első világháborút megelőző években a „nemzeti szabadság", a „nemzeti érdekek“ védelmének hamis jelszava alatt feláldozták a proletár nemzetköziség érdekeit saját burzsoáziájuk érdekében. Lenin e politikát úgy jellemezte, mint a- proletariátus érdekeinek elárulását, mint a burzsoázia nyílt pozícióira való átmenetet. Ezen opportunista vezetők ellen, akiket a szavak szocialistáinak és a tértyek sovinisztáinak nevezett, kiengesztelhetetlen harcot vívott. Ezzel szemben azonban a másik oldalon határozott harcot vívott néhány baloldali szociáldemokrata ellen, akik -a nemzeti államok létét, a nemzeti felszabadító háborút és mozgalmat a társadalmi fejlődés által túlélt formának tekintették és ebből kiindulva elvetették a nemzeti érdekek minden fajta védelmét, az internacionalizmus nevében tagadták a nemzetek önrendelkezésének a jogát. Lenin a velük folytatott vitában rámutatott, hogy a társadalmi fejlődés nemzeti momentuma távolról sem jelenti a fejlődés el- évültségét. Rámutatott, hogy ,/z nemzeti felszabadító mozgalom jelentős forradalmi erő, mely a világ forradalmi folyamatának szerves része, hogy a proletariátusnak éppen ezért a szocialista forradalmak internacionalista egysége érdekében döntő harcol kell vívnia a nemzeti elnyomás minden megnyilvánulásával szemben, amely lényegében a szociális elnyomás egyik formája“. Lenin felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemzeti kérdés jelentős szerepet fog játszani a győztes proletár forradalom után is. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti érdekek és különlegességek bármiféle elhanyagolása nacionalista, sőt soviniszta tendenciákat idézhet elő, melyek nagymértékben komplikálhatják a kölcsönös kapcsolatokat a győztes proletariátus között. Ez azért lehetséges, mivel a szocialista társadalom egészen a kommunizmusig a szocialista állam formájában fog létezni. A nemzeti kérdés éles ellen tétek és konfliktusok alapját képezheti, ha a győztes proletariátus nem fogja e kérdést forradalmi következetességgel megoldani, ha ignorálni fogja a jogos nemzeti és nemzetiségi érdekeket, ha maga is a nacionalista előítéletek, hangulat, irányzat fertőjébe esik. AZ EGYESÍTŐ ERŐ Nem szabad megfeledkezni Lenin azon figyelmeztetéséről, hogy a proletariátus pártja sem semleges a burzsoá befolyás előtt. Az elproletárosodott kistermelők soraiból a proletariátus sorai állandóan feltől tödnek, így a proletariátus soraiba kispolgári szokásokat, irányzatokat, előítéleteket juttatnak be. Ennek egyik legfényesebb példáját a maoista Kína szolgáltatja, melynek fegyveres agressziója a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen igazolja, hová vezethet a nagyhatalmi nacionalizmus és sovinizmus, valamint a proletár internacionalizmusról való lemondás. Ezen hegemonista politika mutatja, hogy a proletár nemzetköziségről való lemondás, a forradalom és a szocializmus nyílt elárulását jelenti. Az árulással a Kínai Népköztársaság önmagát zárta ki a szocialista országok kötelékéből. Az internacionalizmus és a proletár szolidaritás alapelve egyesítő erő kell hogy legyen a forradalnr munkásosztály politikai gyakorlatában. Nem véletlen tehát, hogy az opportunizmus — a reakcióval és a maoizmussal együtt — támadásának fő élét az internacionalizmus és a szocialista rendszer országai ellen irányítja. Erre hívja fel a figyelmet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának legutolsó ülése, amely az ideológiai nevelés kérdéseit vitatta meg. Az ülés rámutatott, hogy a két társadalmi alakulat közt végbemenő ideológiai konfrontációban egyre komolyabb szerepet szánnak a szocializmus osztályeMenségei a nacionalizmusnak, a megfertőzés és a szocializmussal való szembeállítás eszközének. PÉK VENDEL, a CSKP KB munkatársa Kommunisták a termelésben A Bratislavai Elektrotechnika Üzem tavaly 850 millió korona értékben állított elő transzformátorokat, áramelosztót és egyéb elektrotechnikai berendezéseket. Felvételünkön (1. kép) Frantiiek JurkoviC, kommunista, szakmájának mestere az ezer kYVa típusú léghűtéses transzformátor csévézését végzi; (2. kép) Rudolf Tauber, kommunista, a magasfeszültségű transzformátorok csévéit hegeszti (V. Andor felvétele — CSTK) 1980. II. 3. ozsrn
