Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-03 / 5. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. II. 3. BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM ÄRA I KORONA A bratislavai G. Dimitrov Vegyipari Művekben az idén tovább bővítik a műszálak választékát. A felvételenViera Mihaliková, az 1. számú üzem dolgozója munka közben (Felvétel: CSTK) EREDMÉNYEINK ÖSSZEGEZÉSE UTÁN Statisztikai hivatalaink közzé tették az 1979-es év eredményeit tartalmazó jelentéseket, s a vállalatok, üzemek, egyének ezek alapján ismét pontos képet nyerhetnek népgazdaságunk fejlődéséről, a dolgozók Igyekezetének eredményeiről. A jelentésekből megtudtuk, hogy az életszínvonal emelkedésének üteme megfelel a XV. pártkongresszus irányvonalának, szándékainak. Gazdasági szakembereink, de a társadalom fejlődéséről szóló híreket, tudósításokat, jelentéseket érdeklődéssel figyelemmel kísérő olvasók sokat kiolvashatnak és megtudhatnak a száraz adathalmaznak tűnő jelentésekből. A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentésében szerepel többek között, hogy az ország ipari termelése az 1978-as évhez viszonyítva 3,7 százalékkal növekedett. Ezen belül pedig néhány ágazat, igy a gépipar is gyorsabban fejlődött az átlagnál. Mit tükröz ez az utóbbi adat? Egyebeken kívül azt, hogy hazánk erőfeszítései, miszerint a gépipart még ütőképesebb termelő ágazattá kell fejleszteni, olyan ná, amelynek termékei külföldi viszonylatban is kiállják az egyre szigorúbb verseny próbáit, fokozatosan meghozzák a várt eredményt. Persze, ebben az ágazatban is sok még a visszahúzó tényező. Egyrészt a kutatás és a tervezés, illetve a gépszerkesztés színvonala hagy kívánni valót maga után, másrészt még fokozottabb ütemben kell megvalósítani a gépipari fejlesztési programokat. A pozitív eredményeken kívül azonban nagyon sok mínuszos, adatról is tudomást kellett vennünk a sta tisztikéi jelentések végigböngészése során. A legtöbb mínusz előjelű számot — sajnos — a mezőgaz dasági termelésről szóló fejezetben láthattunk. Az 1978-as évhez viszonyítva különösen a növénytermesztési ágazatok — s ezen belül is a gabonatermesztés — eredményei voltak lényegesen alacsonyabbak. Ahhoz pedig, hogy az állatállomány takarmány- szükségletét fedezni tudjuk, jelentős mennyiségű sze mes takarmányt kellett behoznunk. Ezek terven fe lüli kiadásokat róttak az államkasszára, s pótlásuk is terven fölüli erőfeszítéseket követel meg társadalmunktól. Az egyes népgazdasági ágazatokban keletkezett lemaradások okai között nagyon sok az olyan eredetű, amely nem magyarázható, illetve indokolható meg az ismert energiaellátási zavarokkal, a nyersanyag- árak emelkedésével, illetve a rossz időjárási viszonyokkal. Szinte már krónikus betegségnek számit gazdasági életünkben többek között, hogy késve adjuk át a beruházásokat. Lassú a kivitelezésük üteme, egyszer az építőipar hibájából (pontosabban: a legtöbb esetben), máskor pedig a gépi berendezések szállítói késnek. Tény, hogy az építőipar is kapacitás-illetve munkaerőhiánnyal küszködik, de jobb, rugalmasabb szervezéssel az ágazat hibáiból számosat le lehetne faragni. Nagyon kevés javulás történt az építőipari munkák szerkezetében is, s nagyon sok kívánni valót hagy még mindig maga után az építkezések előkészítése. Tisztázatlan tervdokumentációk alapján nehéz eleget tenni a követelményeknek. Sorolhatnánk tovább a jó és kevésbé jó eredményeket, amelyek mögött — mint nagyon sokszor hangsúlyozzuk — emberek állanak. A dolgozb emberek milliói, akiknek többsége minden tőle telhetőt megtesz a maga posztján a jobb eredmények eléréséért. Bizonyítják ezt számos sikeres kezdeményezések, a kisebb-nagyobb hasznot eredményező újítások, illetőiéig felmerülő problémák gyors és optimális megoldása, az anyagi javak igazságos elosztása, stb. A kezdeményező tenniakarásnak mindenütt teret kell adni, hiszen a múlt év eredményeinek összegezése kor óhatatlanul a szemünkbe kell hogy tűnjék: a lemaradásokat, az év elején keletkezett termeléskieséseket a jó munkaszervezésen túl elsősorban a dolgozók kezdeményezésének és akaratának köszönhetjük. A vállalatokban és üzemekben napfényre kerültek olyan ötletek, tartalékok, amelyek értelmi szerzői között a műszakiakon kívül ott vannak a munkapadok mellett dolgozók százai is. Az is tény, hogy a dolgozók az életképes, megvalósítható ötletek, a feltárt tartalékok kivitelezésében sem maradtak alul, vállalták a túlórákat, a rendkívüli műszakokat. Az eredmény? Sok egyeben kívül az is, hogy lényegében megtarthattuk az exportterv tervezett ütemét, ami népgazdaságunk fejlődésének egyik elengedhetetlen feltétele. Most, hogy magunk mögött hagytuk már a ható dik ötéves tervidőszak utolsó éve első hónapját, s teljes egészében ismeretesek az előttünk álló feladatok is, ismételten tudatosítanak kell: csak úgy érhetünk el eredményeket az életszínvonal emelésében, ha megteremtjük a hozzá szükséges anyagi feltételeket, javakat. Nem ritkaság még, hoigy természetesnek vesszük a különböző juttatásokat, de ha tőlünk kérnek többletmunkát, akkor meghátrálunk. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak sem ma, sem a jövőben. PÄKOZDI gertrüd
