Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-27 / 4. szám

A KETTÉVÁGOTT SZIGET II. tLÍTBŐL m TőffiKT E gy történetet hallanak görögül, vagyis azon a nyelven, ahogy a novella készült. Az író, Panosz foa nidesz meséli el — ahogy valóság- elemekből papírra vetette — Maria és nagyapja történetét. A színhely Nico­siától délre, a köves ciprusi puszta­ság, ahol emberektől és lakott he­lyektől távol a falujából menekült öreg parasztember megtelepszik. Egyedül él, nem akar senkit sem lát­ni, mert szerettei közül senkit sem láthat. Úgy hiszi, mind elpusztultak az öt év előtti szörnyű napokban. Az öregember csak akkor tér magához és akkor veti magát újra a munkába, amikor unokája előkerül. A kislány azonban nem tud együtt örülni nagy­apjával. Reggeltől estig csak szomor- kodik. A nagyapa azt hiszi, hogy az elveszett szülőházat, elpusztult szü­leit siratja. Aztán rövidesen kiderül Maria titka. Gyereket vár, gyereket, akinek nincsen apja. Az apa egy tö­rök katona, aki azon a szörnyű éj­szakán a kislányt megerőszakolta. Aztán természetesen, megszületik a kisfiú. A megbecstelenített nő nem a törököket átkozza, hanem gondos és szerető anya lesz, aki megérti: né­pe tragédiájának parányi része csak az ő egyéni tragédiája, és aki hisz abban, hogy a tragédiából valami új, valami jobb születhet, mint ahogy megszületett a világra jöttének kö­rülményeiről mit sem sejtő kisfiú. Ha azt mondtam korábban, hogy a ciprusi görögök őszintén és komolyan törekszenek a rendezésre, s ez a je­lenlegi helyzet alapmotívuma, másik meghatározó elemként kell számba- vetni azt, hogy ebben a törekvésben már a ciprusi függetlenség féltése is szerepet játszik, valamifajta olyan nemzeti érzés jegyében, ami teljesen új, egy dráma viharában született, ami azonban a másik oldalon a hi­vatalos szervek részéről teljes vissza­utasításra talál — a megszállt terü­leten. Ez leginkább a két közösség közt kezdett tárgyalások történetének és jelenlegi állásának számbavételé vei példázható. — Elnök úr, hogyan látja ön a két közösség közti tárgyalások prob­lémáját? Mi a tárgyalások megszakí­tásának oka, és mi várható? — A közösségek közti tárgyalások különböző fázisokon mentek keresz­tül. Most éppen szünetelnek, de ké­szek vagyunk a tárgyalásokat újra­kezdeni, abban a reményben, hogy tovább tudunk jutni a holtpontról. A török fél még e párbeszédet is le­hetetlenné teszi előfeltételeivel. An­nak ellenére, hogy 1979 májusában konkrét megállapodást kötöttünk, most újabb kívánságokat terjesztettek elő. Ilyen például a zónarendszer kö vetelése. ez azonban egyetlen föde­ratív rendszerben sem ismert. Denk- tas jogi tanácsadója világosan meg­mondta, hogy a zónarendszer való­jában két állam. Mi viszont nem fo­gadhatjuk el a két állam koncepció­ját. Ciprusnak egységesnek kell ma­radnia. Az AKEL álláspontja De mindez, ha úgy tetszik, csak az egyik oldal. A másik? Az AKEL, a Ciprusi Kommunista Pán főtitkára nemrégiben arról nyilatkozott, ismét feltámadt az Eoka B. — ez a Samp- son-féle puccs kirobbantásában nagy szerepet játszó fanatikus szervezet. — Papaioannu elotárs, emlékeztetni szeretném arra az interjúra, amelyben az Eoka B. újraéledéséről tett emlí­tést. Beszélne erről részletesebben is? — Természetesen. De mindjárt sze­retném leszögezni, nemcsak az Eoka B TŐI beszéltem, hanem a TMT-ről is, amely a fanatikus ciprusi törökök szervezete. Bár az egyik itt, a másik ott tevékenykedik, céljaik hasonlóak, megbízóik pedig ugyanazok. Az im­perialista erők pénzelik mindkét szervezetet. — És miért éppen most lépett ak­cióba a két szervezet? — Azt hiszem, a cél az, hogy meg­valósítsák az imperializmusnak azt a tervét, amely 1974-ben csak félig si­került. Vagyis a sziget felosztását, illetve átalakítását NATO-támaszpont- tá. Márpedig mi határozottan ellene vagyunk annak, hogy Ciprust katonai raktárrá változtassák, mi az ország demilitarizálásáén küzdünk. Ha tehát magyarázatot keresünk a kibontakozást elősegítő tárgyalások elszabotálására, bár ezúttal a ciprusi görög fél őszintén kívánja a közele­dést, és megvalósítása érdekében nem kis kompromisszumokra is hajlandó, a világpolitikai szférákban kell ke­resni a magyarázatot. Amióta az Egyesült Államok óriási erőfeszítése­ket tesz közel-keleti pozíciói újjászer­vezésére, másrészt, amióta az Egye­sült Államok iráni bástyája kidőlt. Ciprus szerepe, jelentősége ismét fel­értékelődött. S ettől a felértékeléstől nagyon távol áll az egységes, el nem kötelezett és független Ciprus támo­gatása. Gazdasági csoda? Cipruson járva annak is, aki már volt itt, annak is, aki először érkezik a szigetre, feltűnik valamifajta gaz­dasági fellendülés. Sokan gazdasági csodáról beszélnek, ha az ember az üzletek kirakataira figyel, a szédüle­Makariosz, a Ciprusi Köztársaság volt elnöke [ÚSTK—AP felv.) tes lakásépítést nézi, a gazdasági mu­tatókat hallgatja, hajlandó ezt el is hinni. — Elnök úr, gazdasági csodának tartják önök is, ami ma a szigeten tapasztalható? — A gazdasági helyzet valóban jó és egészséges. Ez annak köszönhető, hogy bizonyos segélyt kaptunk kül­földről, a menekültek számára, ösz- szefügg a kormány jó és egészséges politikájával. De mindenekelőtt a szorgalmas és keményen dolgozó ciprusi népnek köszönhető. AZ oko­kat kutatva több olyant is említhet­nék, amely a jelenlegi helyzet kiala­kulását elősegítette. De a legfőbb ok. hogy a nép nem vesztette el hitét és bizakodását a jövőben. Ha Ciprus la­kossága nem hinne abban, hogy meg­teremthető az egységes, demokrati­kus, független és el nem kötelezett Ciprus, sokan emigrálnának a sziget­ről. De nagyon kevesen mentek el, mert a többség bízik abban, hogy előbb vagy utóbb megoldódnak az ország problémái. Ez az összkép. A részleteket a Tervhivatal egyik vezető tisztviselője, Antoniosz Malaosz mondja. — A görög lakosság mintegy 40 százalékát elűzték otthonából. A nem­zeti vagyon 40 százaléka ott maradt. Az invázió előtt az ország termelé­sének 75 százaléka erről a területről származott, amelyet' a törökök elfog­laltak. Egyetlen adat még, a kár csu­pán az infrastruktúrára, az épületek és a felszerelések terén 20 milliárd ciprusi font. Innen indultunk: És már alig nyolcezer ember él táborokban. A többiek új lakásokba költöztek. Si­került 2 százalék alá csökkenteni a munkanélküliséget is. A menekültek nemcsak lakást, kölcsönt is kaptak az élet újrakezdéséhez. Mi könnyí­tette meg munkánkat? Részben a kül­földi segélyek, ez tény. Sokat segí­tett az is, hogy azokban az években rekordtermés volt nálunk, mindent el tudtunk adni Európában, ahol nagyon rossz volt a termés. 1975—76-ban — és ez is sokat segített anyagi gond jainkon — számos libanoni menekí tette hozzánk pénzét. De mindez, amit elsoroltam, még nem gazdasági csoda, s főképpen nem olyan gazda sági alap, amelyre távlataiban épít hetnénk. S ez a fő gond számunkra. Ezért dolgozunk reális, rövid és kö­zéptávú terveken... A jövő kép Természetesen, nemcsak a gazda­sági terv irányítói gondolkoznak a jövőről. Még inkább ezt teszik — mint a fentiekből nyilvánvalóan már kitűnt — a politikusok. Újra és újra kezdeményeznek, ahogy a legutóbbi ENSZ-vita során is tették, hogy ki­mozdítsák a holtpontról országuk ügyét. Vajon mi adja ehhez az erőt és a bizalmat? Mihalidesz, a parla­ment elnöke a választ így fogalmazza meg: — Mi hiszünk abban, hogy szige­tünket egyetlen ország és egyetlen nép lakja. Ciprus túl kicsi ahhoz, hogy kettéosszák. Mindenfajta meg­osztás a nép érdeke ellen van. De együtt kell eldöntenünk, hogy milyen jövőt akarunk. Ha eddig nem is si­került megállapodásra jutnunk, lehet és kell megoldást találni, és meg fogjuk találni a megoldást, mert őszintén akarjuk. S ez az őszinte szándék előbb vagy utóbb áttöri maid a bizalmatlanságból született akadá lyokat. ÖNODY GYÖRGY A régi idők egyik emléke Ciprnson A ciprusi válság idején hajléktalanná váltak menekülttáborokban húzódtak meg, de már sokan közülük lakáshoz jutottak. Felvételünkön egy Nicosia melletti szükséghaj­lék 1974-ben (CSTK—BTA-felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents