Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-20 / 3. szám

I » t ft. Josef Vinkláf (Antonin Dvorák alakítója) a Nyár végi hangverseny cimfi cseh filmben Kígyózó sorok állnak a mo­zik jegypénztáránál... és egy- egy előadás előtt ismét kint jügg a nézők kedélyeit borzoló tábla: Minden jegy elkelt. Mert a téli filmszemlén bemutatásra kerülő alkotások egy részét most is népszerű színészek és rendezők neve fémjelzi. Vitto­rio Gassmant a nők illata ve­szi le a lábáról, Annie Girar- dot-nak hétéves gyermeke em­lékét kell mindörökre felednie, Maja Komorowska és Bálint András a végkimerülésig tol- ja-húzza a biztonságot jelentő sárga villamost, Robert Red- ford az amerikai titkosszolgálat ügynökeként küzd életéért, El­dar Sengelaja hívására egy nem éppen hagyományos grúz menyegzőn vendégeskedhetünk, FrantiSek Vláőil Antonín Dvo- rák életének egy-egy epizódját idézi meg. A január 18-tól február 7-ig tartó seregszemlén 16 ország 19 alkotását mutatják be. Az alábbi összeállítás ebből ad ízelítőt. » » # London, a múlt század vé­gén. Antonín Dvofák a londoni szimfonikusok élén saját szer­zeményét vezényli. A próbát megszakítva váratlanul távozik. Felesége után siet. Baljós elő­érzetek gyötrik, attól tart, csa­ládját tragédia éri. Mindketten rögvest hazatérnek ... Ezzel a hatásos jelenetsorral indítja FrantiSek Vláéil a Nyár végi hangverseny című filmjét, melyben a világhírű cseh zene­szerző életének egy-egy jelen­tős állomását tárja elénk. Lányok. Szépek és szikrá­zók, érzékenyek és sebezhetők, vidámak és csalódottak, őszin­ték és csalfák. Valamennyien egy textilipari szakmunkáskép­ző leánykollégiumának lakói. Közéjük kalauzol bennünket el az elsőfilmes Karel Smyczek, hogy kisebb^nagyobb gondjai­kat bemutatva érzékeltesse a serdülőkor nehézségeit, a csit- rik ellentmondásos és gyakran csapongó életét. A fokozott ér­deklődésre számítható film cí­me Pipikék. Illés Béla egyik karcolata alapján készült a Méretre sza­bott halál című szlovák film, melynek cselekménye 1920-ban a világgazdasági válság idején játszódik. Az Európán és Ame­rikán végigsöprő katasztrófa az emberek millióit juttatta kol­dusbotra, s még a jobb mó­dúakat és gazdagokat is kilá tástalan helyzetbe sodorta. A válság malomkőként őrölte fel az alkotás főszereplőjét, egy jónevű szabóság tulajdonosát is. aki kiúttalannnk látszó helyzetéből a halálba menekült. A megtörtént eseten alapuló al­kotást Martin Holly rendezte. A múlt század Grúziája ele­venedik meg Eldar Sengelaja filmjében, A nagyapa menyasz- szonyában. A festői látásmódú és egyéni hangvételű alkotás hőse egy idős férfi; előreha­ladott kora ellenére úgy dönt, ismét megnősül. Fia, attól tart­va, hogy a család újabb utó­dokkal gyarapszik, s a nadrág- szíjnyi földecskét valakivel meg kell osztania, elhatározza, ő szemel Iki menyasszonyt a nagyapának. így hát felkere­kedik, hogy szétnézzen az or­szágban. Meddő özvegyasszony; keres. Vajon fáradozása nem lesz hasztalan, talál ínyére va­ló menyasszonyt, azaz mosto­hát? Nem számítja el magát? Három érzelmes történetet ötvöz egybe a Szerelmi vallo­más. Hja Averbah rendező a legszebb emberi érzésről, a szerelemről és a szeretetről vallott költői szépségű gondo­latait apró életképekbe öntötte, s pasztellszínekkel rajzolta meg a férfi és a nő gyengéd kapcsolatát. Egy sárga villamoskocsi he­ver a Duna iszapos partján. A folyó sodorta partra; a villa­most később néhány ember megtalálja. A környező erdők­ből, barlangmélyedésekből jön­nek az emberek, tekintetükben az üldözött, az otthontalan, a reménytelen, sehová nem tar­tozók rémületével, tétova és bizonytalan futásával. A villa­most sínekre emelik, s ezernyi akadályon átjutva megpróbál­ják továbbtolni. Nyomasztó emlékeiktől gyötrötten, ki­fosztva, kiéhezve kell harcol­niuk azért, hogy tűzvészen és folyóvízen, megszakadó síne­ken és marcangoló, egymás közti belső küzdelmeken át megérkezzenek a célba. A cél, melyet erőt adó bizakodással emlegetnek valamennyien, ez az egyetlen remény ... Szabó István filmjében, a Budapesti mesékben a villamos az újra­kezdés, az élniakarás jelképe. S a rendező kísérletet tesz ar­ra, hogy ebbe a jelképbe sű­rítse a magyar társadalom tör­ténetének a háborút követő harminc esztendejét. Jordan Zafranovics filmje, a Megszállás huszonhat képben leszámolás a múlttal. A horvál „meleg napok“, az 1940—41-es évek történetét egy család sor­sán keresztül meséli el. Dub­rovnik festőién szép, idilli han­gulatában ismerkedünk meg a film fiatal főszereplőivel. A rendező szinte tobzódik az ár­nyas ligetek, reneszánsz bolt­ívek, tündöklő napfény, vakító tenger, selyemruhás lányok, holdvilágos utcácskák szépsé­gében, hogy aztán ugyanezek a helyszínek az emberek ke­gyetlenségéhez nyújtsanak hát­teret. A rendező kíméletlen a múlttal szemben. Sem a törté­nelmi messziség, sem a város varázsa nem szépíti meg a tör­ténteket, a horvát fasiszták ál­tal elkövetett szörnyű mészár­lásokat. A félelem, a féltés megannyi árnyalata tükröződik egy anya arcán, a fejvesztettség, a rette­gés és a kétségbeesés, az iz­gatottság és az iszony. A gyer­mekéért aggódó asszonyt Annie Girardot játssza, tiszta szenve­déllyel, szívszorítóan. Megindí­tó film André Cayatte gyer- mekrablási története a Minden­kinek a maga keresztje című francia alkotás. A nevetőizmokra és a könny­zacskókra hat Dino Risi olasz rendező A nő illata című film­jében. Főszereplőül vak embert választ; a látását vesztett, élet­örömöket habzsoló katonatiszt kíméletlen viccelődő és kegyet­len despota. Szerelmi kalando­kon, ízetlen tréfákon át vezet útja, míg érzelgős románcba nem torkollik. A vak embert Vittorio Gassman alakítja. Keselyű a CIA munkatársa. Adminisztratív alkalmazott, ér­telmiségi, akinek épp az ér­telmére van szüksége az intéz­ménynek. Olvas. Mindenfélét, kiváltképp könyveket, de bár­mit, ami világszerte megjelenik, s keres bennük valamit, ami a CIA számára érdekes lehet. Senki sem tudja kit és mit kell keresni, de keresni kell. Az­tán számítógépbe táplálni az adatokat, hátha kiderül valami. A főszereplő, fedőnevén Kese­lyű, önkéntelenül valami ele­venre tapint, s ezért azt a részleget, amely irodalmi ku­tatóintézet néven rejtőzködik, kinyírják. Csak Kesélyü mene­kül meg véletlenül, s kezd most már magánnyomozásba... A történet nem kevesebbel vádolja meg a CIA legfőbb vezetőit, mint azzal, hogy egy igazolatlan, pusztán a feltételezés stádiu­mában levő gyanú alapján hi- degvérűen lemészároltatják sa­ját New York-i irodájuk vala­mennyi alkalmazottját, mert azok esetleg az általános olaj- politikát alapvetően érintő terv titkára bukkanhattak. Sidney Pollack rendező hátborzongató realizmussal ábrázolja a vilá­got behálózó, s a nemzetközi politikát a háttérből irányító kémszervezetet. A film remek szereplőgárdájából kiemelkedik Robert Redford és Faye Du­naway. TÖLGYESSY MARIA AZ OBLOMOV - FILMEN Nyikita Mihalkov szovjet rendező, akinek legutóbbi. Etűdök gépzongorára című filmjét nálunk is bemutat­ták, Goncsarov Oblomov cí­mű művét vitte filmre a kö­zelmúltban. A regény már megjelenésekor, a múlt szá­zad közepén is nagy vissz­hangot váltott ki. Tolsztoj is kitörő lelkesedéssel fogadta, Gorkij pedig az orosz iro­dalom egyik legjobb regé nyének nevezte. Központi alakja. Oblomov, szinte egyebet sem csinál, csak naphosszat díványán heve- részik és ábrándozik, a re­gény mégis az orosz társa­dalom antifeudális és hala­dó törekvéseinek kifejezője lett. Goncsarov művén nem­zedékek nevelődtek fel. Vajon mi késztette a ren­dezőt az eseményekben ko­rántsem bővelkedő történet megfilmesítésére? Nyikita Mihalkov ebben a filmjében is mindenekelőtt az értel­mes élet lehetőségeit kutat­ja. A forgatókönyv szerint Obipmov az életképesség és a tiszta emberség megteste­sítője. Egész napos lustál­kodása, semmittevése nem a régi nemesi élet utáni nosztalgia, hanem a hazug, üres világban önmagát meg­valósítani képtelen ember kényszerű létezési módja. Oblomov nemcsak megnye­rő egyéniség, hanem a ter­mészettel és a társadalmi valósággal való kapcsolatát mélyen átérző ember, aki szenvedélyesen keresi a választ az élet értelmével kapcsolatos kérdésekre. Nem fogadja el a nagyvilági élet kínálta hamis csillogást és örömöket, de elutasítja a Stolz által képviselt „tevé­keny“ életvitelt is, mivel birtokainak gyarapításával nem kaphat választ az öt izgató kérdésekre. Almos, közönyös hangulatából Ob lomovot csak a szerelem természetes, tiszta érzése tudja kiragadni. Mihalkov tehát szakít a regény hagyományos értel­mezésével. Filmjét nem egy szerűen a lusta Oblomov és az erős, tevékeny Stolz el­lentétére építi, hanem Oblo­mov egész személyiségét: gyengeségét és életerejét egyaránt elemzi; megmutat­ja emberi értékeit, amikért Olga egyáltalán képes volt őt megszeretni. Oblomov szerepét az is mert színész, Oleg Tabakov játssza, Jelena Szolovej, aki a rendező korábbi filmjei­ben is sikert aratott, az energikus, okos Olga, szere pét alakítja, aki meg akarja menteni Oblomovot, ki akar ja emelni őt a passzív szem­lélődés állapotából. A több- bi szerepben is a Mihalkov filmjeiből már ismert színé­szeket látjuk viszont. Hogyan kapcsolódik az új, kétrészes film a rendező ko­rábbi alkotásaihoz? Mihal- kov így vall erről: „Akár kalandfilmet, akár melodrámát, akár tragiko­médiát játszunk, számunkra mindig a legfontosabb, hogy megkíséreljük ábrázolni a személyiség és a környező világ harmóniáját vagy ép­pen diszharmóniáját, vagyis az ember szüntelen vágyát és törekvését a harmóniára, az élettel és önmagával való teljes lelki azonosulásra.“ (vr) 1988. I. 20. ÚJ SZÚ A Budapesti mesék egyik ha­tásos jelenete TELI fii mum V I ILPluUlVILE TIZENHAT ORSZÁG TIZENKILENC ALKOTÁSA MŰSORON

Next

/
Thumbnails
Contents