Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-29 / 26. szám
Nehéz túlbecsülni annak a jelentőségét, ami május 14—15-én a lengyel fővárosban történt. A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülése mély nyomot hagy a háború utáni Európa és az egész világ évkönyveiben. Valamennyi kontinens népeinek az egyetemes békéhez fűzött reménye új érvekkel és új, tartós alappal gazdagodott. A varsói tanácskozás munkája nyugodt, tárgyszerű légkörben folyt, amelyet a realizmus szelleme és a részvevőknek az európai és az általános biztonság sorsáért érzett legnagyobb kollektiv felelőssége jellemez. Mint az ülésen elfogadott okmányokból kitűnik, egjjikük sem volt - hajlandó kisebbíteni vagy lebecsülni azokat a valóságos veszélyeket, amelyeket az imperialista politika és a féktelen fegyverkezési verseny idéz elő. Éppen ellenkezőleg, a varsói fórumon nemegyszer hangsúlyozták, hogy a feszültség enyhülésével szemben nincs és nem lehet ésszerű alternativa, hogy ennek katonai enyhüléssel való kiegészítése híján a világ az atomkatasztrőfa szakadékéba zuhanhat. A szocialista országok népei és kormányai azonban sohasem tartották és nem tartják az események ilyen alakulását végzetesen elkerülhetetlennek. A háború megelőzése lehetséges és szükséges. Közismert tény ugyan, hogy a jelenlegi világban a nemzetközi biztonság megszilárdítása, az enyhülési folyamat fejlesztése terén minden előrelépés csak abban a határozott harcban lehetséges, amelyet a népek, a haladó és a demokratikus erők vívnak az erő és a diktátum, a konfrontáció és a konfliktusok kirobbanása, a fegyverkezési verseny, az államok bel- ügyeibe történő külső beavatkozás ellen. A szocialista közösség országai, amelyek a Varsói Szerződés védelmi szervezetének zászlaja alatt egyesültek, ebben a harcban az élcsapat szerepét töltötték és töltik be. S erre joggal lehetnek büszkék. Katonaipolitikai szövetségüknek a legutóbbi negyedszázad alatt kifejtett tevékenysége során sok tapasztalatot gyűjtöttek. túlzás nélkül mondhatjuk — állapította meg Varsóban L. I. Brezsnyev —, hogy a Varsói Szerződés Szervezete állandóan a legnagyobb békekezdeményezések forrása volt. Megvalósításuk lehetővé tette, hogy lerakjuk a békés élet tartós alapját a jelenlegi Európában, konkrét utakat jelöljünk ki kontinensünk népei biztonságának további megerősítésére'. Az európai szocialista országok aktívájához tartoznak a béke terén elért, nagy hatású eredmények. A fasizmus szétzúzása óta eltelt évtizedek legnagyobb sikere az, hogy sikerült megszakítani azt a tragikus ciklust, amikor a béke csupán lélegzetvételnyi szünet volt két világháború között. Az emberiség történelme során most először él immár 35 év óta úgy, hogy nincs kitéve az egész világra kiterjedő tűzvész elhamvasztó, pusztító hatásának. Fontos stabilizáló tényező volt a háború utáni Európában kialakult határok meg ingathatatlanságának megerősítése. A helyzet egészségesebbé tételét elősegítette az európai szocialista és tőkésállamok közti kapcsolatok normalizálása, amely a kétoldalú szerződések egész rendszerében öltött testet. A realizmus és a jóakarat politikájának nagy sikere volt a szocialista országok kezdeményezésére Helsinkiben rendezett európai biztonsági és együttműködési konferencia. Az ezen elfogadott Záróokmány az európai béke igazi chartájává, a különböző társadalmi rendszerű államok közti sokoldalú együttműködés hosszú távú programjává vált. Elsősorban a szocialista közösség országainak erőfeszítései következtében sikerült a fegyverkezési verseny korlátozásának egyes irányaiban is előrehaladni. Azoknak a konstruktív javaslatoknak az új komplexuma, amelyek a nemrég véget ért varsói tanácskozás Nyilatkozatában tükröződtek vissza, még tágabb lehetőséget nyit az Európai és az egész emberiséget izgató, sok nemzetközi probléma megoldására, mégpedig tárgyalások útján, kölcsönösen elfogadható és egyenjogú alapon történő békés megoldására. Ezen az úton a Varsói Szerződés tagállamai hajlandóak a legszorosabban együttműködni minden olyan országgal és társadalmi erővel, amely érdekelt a békének és a népek biztonságának megszilárdításában. A szocialista országok stratégiájának megvalósítása terén, mint ismeretes, kifejezetten védelmi doktrínát követnek. Távol áll tőlük a katonai fölényre való törekvés, bármivel szemben. Katonai-politikai szövetségük csupán azért alakult meg és létezik, hogy megvédje a szocializmust és a kommunizmust építő népek békés alkotómunkáját. Az új társadalmat építő népeknek azonban sok ellenségük van, akik nagy erőkkel és a legmodernebb tömegpusztító eszközökkel rendelkeznek. Ezek az imperialista hatalmak, amelyeknek kezében az erő az állandó háborús fenyegetés eszköze volt és marad. Éppen ezért, mint a varsói tanácskozás Nyilatkozata hangsúlyozza, ,/imíg a NATO katonai tömbje létezik, és a katonai fölény megszerzésére törekedve folytatja katonai erejének növelését, a Varsói Szerződés tagállamai minden szükséges intézke dést megtesznek azért, hogy a kellő szinten tartsák védelmi képességüket“. Az erő a szocializmus kezében: a tartós béke és a nemzetközi biztonság szavatolásának hatékony eszköze. A testvérországok dolgozói jól tudják, hogy minden szükséges eszközük megvan forradalmi vívmányaik megbízható védelmére. Ennek záloga a szabad szocialista nemzetek közösségének évről évre erősödő egysége és összeforrottsága. „Politikánk ereje országaink, pártjainak, népeinek testvéri egysége, a marxizmus—leninlzmus nagy eszméihez, a szocialista internacionalizmus elveihez való hűségünk — jelentette ki Varsóban L. I. Brezsnyev. — Politikánk ereje az, hogy összhangban van a szerte a világon élő sok százmillió embernek, mindazoknak az érdekeivel, akiknek béke, nem pedig háború kell, akiknek az alkotás, nem pedig a rombolás drága, akik a népek közti együttműködést és kölcsönös megértést akarják, nem pedig elidegenedést és ellenségeskedést“. A. SERSZTYUK VARSÓ bu Szaleh a Palesztinái Felszabadítási Szervezet egyik vezetője. Meghatározó szerepet játszik a mozgalom derékhadát jelentő El Fattah-ban, a tevékenysegevel, mértékadó ítéleteivel és áltasiog- lalásaíval nagymrétékben hozzájárult a palesztin ellenállás tekintélyének növeléséhez, ahhoz, hogy a mozgalom befolyása az utóbbi években érezhetően erősödjön az arab világban és a nemzetek tágabb közösségében. Bejrútban, a Fokhani negyedben, egyik illegális irodájában fogadott Abu Szaleh, akivel a libanoni helyzetről és a palesztin mozgalom problémáiról beszélgettünk. A palesztin vezető bevezetőben határozottan leszögezte, hogy az 1980-as esztendő — a körülmények bizonyos módosulása dacára — nem változtatta meg alapvetően a közel-keleti viszonyokat. Nem változtak a katonai viszonylatok, — de nem változtak a feladatok sem. — Továbbra is azt tartjuk a leg fontosabbnak, hogy szembeszálljunk a Camp David-i alkuval, és a Camp David-i különalkuhoz hasonló megosztási kísérletekkel. Fellépünk a nyugati ihletésű tervek ellen, és feladatunknak tekintjük, hogy megvalósítsuk a bagdadi és a tuniszi arab csúcsértekezlet határozatait. Az elmúlt években, hónapok ban tanúi lettünk annak, hogy ellenfeleink megpró , báltak éket verni a palesztin mozgalom és stratégia szövetségesei közé. Az effajta kísérleteket meghiú sítottuk, és meggyőződésünk szerint ezután is ku darc vár az ilyen manőverekre. A Szilárdság Front ját ért megpróbáltatások dacára nyilvánvalóvá vált. hogy az a minimális program, amelyet Bagdadban kidolgoztunk és elfogadtunk, valójában széles körű összefogás alapját teremtette meg. A szocialista ov szágokban csakúgy, mint arab szövetségeseink kö rében nyilvánvaló, hogy a bagdadi program csak minimumnak tekinthető, — ám nem szabad lebe csülnünk az a tényt, hogy ezt a minimumot sikerült megvédeni, — sőt, bizonyos fokú haladásról is beszámolhatunk. Az arab országok jó része máris többet teljesít napi kül- és gazdaságpolitikájában mint amire a bagdadi program kötelezné. — Mi a véleménye a térségben megélénkülő amerikai és nyugat-európai diplomáciai-politiki tevékenységről? — Nem lehet kétséges, hogy a Közel-Keleten Ame rika és Nyugat-Európa — a jelszavak közti különb ségek ellenére — nagyjából azonos célokat kövei A hangsúlyokban lehetnek eltérések, ám a növekvr aktivitás mégis a nyugati befolyás megerősödésével járhat. Meggyőződésünk, hogy az amerikai befolyás megszilárdulása nem kedvez a palesztinoknak, nen segíti elő a független palesztin államiság megterem lésének ügyét. Ugyanakkor természetszerűleg nem tagadjuk, hogy a rendezésben szerepet kell játsza niuk a térségben befolyással rendelkező nagyhatal maknak. különböző politikai és gazdasági eröténye zőknek is. Az amerikai és nyugat-európai aktivizá lódás — mégha ezt csupán bátortalan kísérletei jelentik is egyelőre — magától értetődően a jobboi dal mozgási lehetőségeit növeli. Az 1980-as esztendő éppen azért megítélésem szerint a polarizáció éve lesz. A palesztin mozgalom egyes osztagainak az eddiginél egyértelműbben kell állást foglalniuk, hogv hol állnak: a Szovjetunió és a többi szocialista or szag oldalán, vagy pedig Amerika és szövetségesei mellett. Számolunk azzal, hogy erősödik a palesztin mozgalomra nehezedő nyugati, imperialista nyomás Nem lennék meglepve, na az egyébként időzavaiba került amerikai vezetés még ebben az évben előállna egy újabb közel-keleti rendezési tervvel. Annyit máris megfigyelhetünk, hogy erősödik az ilyesfajta tervezeteket rendszerint előre jelző katonai és poli tikai nyomás. Elegendő csak arra utalni, ami Dél Libanonban történik. A Haddad-csapatok harciassága megnövekedett. Sűrűsödnek az izraeli provokációk. Városokat, támaszpontokat vesznek blokád alá az izraeli alakulatok, és Tel Aviv szüntelenül erősíti a légi felderítő tevékenységet. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy egy szabályos háborútól mái csak annyiban különbözik a jelenlegi helyzet, hogy egyelőre nem került sor légitámadások sorozatára. Bejrúti beszélgetés Mi most azt tesszük, amit kell: amennyire lehet, óv juk erőinket, megakadályozzuk, hogy Szaad Haddad őrnagy kiterjessze az általa ellenőrzött övezet hatá rait, — és segítséget nyújtunk az izraeli támadói; és a jobboldali milicisták által meggyötört libanou délvidék lakosságának. — Hogyan tudja a palesztin mozgalom támogat ni a délieket? — A háborús, polgárháborús megpróbáltatások szétzilálták a déli területek gazdaságát. Rengeteg érték, termelőeszköz, berendezés, épület megsemmi sült. Létezik egy arabközi megegyezés, amely öt évre kétmilliárd dolláros támogatást biztosít a palesztinoknak. Mi úgy döntöttünk, hogy az arab olajhatal másságoktól kapott pénz felét Dél-Lihanonnak jut tatjuk. Ezzel járulunk hozzá a lerombolt országrész újjáépítéséhez, a gazdaság helyreállításához, ahhoz, hogy visszatérjen az emlierek életkedve. — az élei pedig a rendes kerékvágásba. — Vázolja fel a palesztin államiság megterem lésének programját. Melyek az államalapítás ler fontosabb feltételei? — Mindenekelőtt meg kell szilárdítani a palesztin forradalmi erők egységét. Azután: el kell érnünk az arab egység megteremtését — méghozzá progresszív, antiimperialista alapon. így képesek leszünk az amerikai rendezés megakadályozására. Tovább kell erősítenünk a stratégiai együttműködést a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. És nélkü lözhetetlennek tartunk egy olyan világkonferenciát, amely biztosítja, hogy a palesztin államiság a nem zetek egyetértésével jöjjön létre. Tekintettel arra, hogy a Camp David-i alku úgyszólván az elmondott részcélkitűzések mindegyikével ellentétben áll — likvidálni kell a Camp David-i különmegállapodást összes negatív következményeivel együtt. — Véleménye szerint az utóbbi hónapok nemzetközi eseményei hogyan befolyásolják a közel keleti fejleményeket? — Az arab reakció arra számított, hogy ebben az évben — vagy legalábbis a közeljövőben — beérik egy olyasfajta rendezés, amely egyaránt megfelel az arab jobboldalnak és az Egyesült Államoknak. Ám az iráni és az afganisztáni események megváltoztatták a helyzetet. Megítélésem szerint elsősorban a Szovjetunió határozott és egyértelmű afganisztáni fellépése húzta keresztül ezeket a reményeket. Ez pedig annyit jelent, hogy a mi lehetőségeink, a mi pozícióink erősödtek. Számítunk arra, hogy ismét felélénkül irányunkba a nyugati érdeklődés is. A het- venkilences esztendő nyugat-európai „nyitási kísérletei“ lényegében nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Hiszen amikor a palesztin államiság ügyét szóbahoztuk, többhelyütt „becsukták az ajtót“, megszakadtak az érdemi tárgyalások. Mi azt akarjuk, hogy a Nyugat is támogassa a palesztin jogokat, hiszen enélkül nehéz lesz megteremteni azt a bizonyos nemzetközi konszenzust, amit szükséges nek tartunk a palesztin államalapításhoz. Nem szabad azonban túlbecsülni a nyugati kísérletek jelentőségét sem. Mi kezdettől fogva azt gyanítjuk és gyanítottuk, hogy a nyugat-európai próbál kozások mögött Washington állt. Az afganisztáni események aztán igazolták ezt a feltevést. Ugyanis a kabuli fordulat után azonnal megszakadtak a nyu gáti próbálkozások, — mert Nyugat-Európát is vá ratlanul érte a politikai és katonai akció. Nyugat- Európa éppen úgy zavarba jött, éppen ügy „leder inedt“ a palesztin kérdésben, mint Washington. Magától értetődik azonban, Nyugat-Európa is előbb utóbb arra kényszerül, hogy kialakítsa a saját érdé keit szolgáló közel-keleti politikai irányvonalat — ez pedig szükségképpen összefügg majd a „palesztin kapcsolattal“ KRAjCZÁR IMRE a palesztin mozgalomban
