Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-22 / 25. szám

* BSi LJ MOTOROSOK szelvedOUveg es kavics Robog a kocsink az úton, jók az út- és látási viszonyok; egy- szercsak egy koppanás és az autós előtt elfehéredik a világ. Ha a volánt nem gyakorlott ke­zek forgatják, az útmenti árok­ban áll meg a kocsi. Mi tör­tént? Egy felpattanó kavicstól betört a szélvédő. Ilyen bizony néha megtörténik, esetleg több száz kilométerre lakásunktól. Mi a teendő, hogyan segíthe­tünk magunkc.i? Elsősorban kövessünk el mindent annak érdekében, hogy a szélvédő üveg sértetlen maradjon. Eh­hez tulajdonképpen semmi mást nem kell tennünk, mint nagyon körültekintően, figyelmesen ve­zetni gépkocsinkat, megfelelő követési távolságot tartva, ami­kor például sóderszállító teher­gépkocsik haladnak előttünk. Ajánlatos lemaradni az olyan tehergépjárművektől is, ame­lyeknek hátsó ikerkerekei közé kő szorult. Ez nemcsak a szél­védő üveget, hanem kirepülése­kor a kocsiban ülők testi ép ségét is veszélyeztethetik. Az elővigyázatosság különösen fon­tos a nagy építkezések, vala­mint kavicsbányák környékén, ahol nemcsak az építőanyag­szállítók, hanem az úton haladó egyéb járművek is felverhetik kerekeikkel az úttestre szóró­dott kavicsot, követ. Minden elővigyázatosság el­lenére előfordulhat, hogy még is betörik a szélvédő; mi a te­endő ilyenkor? Az első ijedtség után hozzá kell kezdenünk biz­tonságos hazajutásunk előké­szítéséhez. A szélvédő általá­ban ragasztót és erős ütés ha­tására kristályszerűen törik. A másik típus a securit üveg, amely töréskor elfehéredik. (Ezt ma már ritkábban építik be a kocsikba.) Az a legfonto­sabb, hogy óvatos fékezéssel, kis kormánymozdulatokkal az oldalüvegen kinézve igyekez­zünk az autót az úton tartani, majd megállítani. A securit üveget teljesen ki kell venni a szélvédő gumiból, ragasztott üveg esetén elég kristályon­ként kiszedegetni, egy akkora rést, amin keresztül biztonsá­gosan kiláthatunk. Az így ke­letkezett lyuk széleit azonban célszerű szigetelő szalaggal élben leragasztani, hogy az üvegkristályok további (a me­netszél hatására bekövetkező) széthullását megakadályozzuk. Hazatérésünk kevésbé lesz ké­nyelmetlen, ha megfelelő mére­tű fóliát tartunk gépkocsink­ban, amit szigetelő szalaggal a karosszériához rögzíthetünk és ezáltal megkíméljük magunkat az időjárás viszontagságaitól. Ha nincs kéznél fólia, használ­junk napszemüveget. A szélvédőüveg kiszerelését célszerű úgy elvégezni, hogy a motorháztetőt, a hideg-meleg levegő beáramoltatására kiala­kított nyílásokat a rádiót, a hangszórót puha ruhával, leta­karjuk, ezáltal megakadályoz­hatjuk e kényes alkatrészek, szerelvények összekarcolását. Gondosan tisztítsuk meg a szél­védő gumiágyát is. Helyes, ha a szélvédőüveg törése után az első üléseket kiszereljük és porszívóval a kisebb-nagyobb méretű üvegszemcséktől is megtisztítjuk a padlószőnyeget. Az új szélvédő beszerelésére „házilag“ ne vállalkozzunk, azt megfelelő szakembernek kell elvégezni a szakműhelyben, il­letve a szervizben. hírek PIROS, PIROS, PIROS... Milánóban megváltoztatják a közlekedési lámpák működését — mégpedig nálunk is jól is­mert okból. A kereszteződések­ben sok autós a sárga jelzésnél „kiugrik“ a sorból, miközben a keresztező irányból érkezők megpróbálják kihasználni az utolsó pillanatokat, hogy „át­csússzanak“ a már sárgára vagy pirosra váltó lámpajelzé­sen. A milánói lámpákat most úgy alakítják át, hogy azok né­hány másodpercig piros jelzést adjanak minden irányban. Pszi­chológiailag a vezetők így vár­hatóan jobban érzékelik majd a piros lámpa tiltó hatását, s jobban tisztelik majd a tilos jel­zést. A milánói kísérletek be­váltak, ezért a karambolok megelőzése érdekében, hamaro­san az egész városban az új program szerint alakítják át a lámpákat. * • * AZ AVTOEXPORT 1980-ban 15 ezer Lada autót szállít a La­da Cars of Canada cégnek. A volgai autógyár kocsijainak el­adása Kanadában évről évre emelkedik. Az 1978. évi három­ezer darabbal szemen 1979-ben már 7500 darabot adtak el. Az Autóexport a Niva terepjá­ró kocsi Kanadában történő el­adásáról tárgyal. * * * A VARSÓI FSO autógyárban gyártott „Polonéz“ autó iránt belföldön és külföldön jelent­kező igényeket nem tudják ki­elégíteni. Az 1979-ben gyártott 25 ezer darabbal szemben 1980- ban már 40 ezer darabot készí­tenek. Annak érdekében, hogy ezt 1985-re 160 ezerre tudják növelni, az FSO gyár további modernizálását határozták el. A 160 ezer kocsiból 130 ezret kiseb fogyasztású motorral szerelnek fel. MOLNÁR OTTO Benzin helyett« gázzal működő gépkocsikkal folytatnak eredmé­nyes kísérleteket Taskentben. Amíg egy AI 93-as típusú Volga ha­gyományos üzemanyaggal való feltöltése 12 rubel, a 40 kg-os, könnyű gázzal feltöltött gázpalack — amellyel az új kísérleti tí­pusokat felszerelik, s ugyanolyan hatásfokot nyújt — mindössze 5,6 rubelbe kerül. Szakértők szerint az új típus nagyjavítás nélkül mintegy 300—350 ezer km megtételére képes, és a motor élettar­tama is hosszabb. A gázzal működő gépkocsi másik nagy előnye, hogy a hagyományos üzemeltetésű autóknál sokkal kevesebb mér­gező anyagot bocsát ki, a hengerben ugyanis tökéletesebb az égés, így kevesebb szénmonoxid kerül a levegőbe. A JÖVÖ MŰSZERFALA A mikroelektronika és a félvezetőtechnika, valamint fo­lyadékkristályok felfedezése a műszerfalat sem hagyták változás nélkül. Kezdetien csak az egyre szaporodó izzók jelezték a beépített érzékelőik adatait, később a különböző színű világító diódák is megjelentek a műszerfalon. A fény­diódák — Light Emitting Diode (LED) — általában gal- liumarzcnfoszfid kristályból állnak, rendkívüli előnyük, hogy érzéketlenek a mechanikus behatásokkal szemben — ami nem elhanyagolható tulajdonság az állandó rázásnak, ütésnek kitett autós alkatrészeknél —, élettartamuk szinte korlátlan. Hátrányuk viszont nagy áramfogyasztásuk, ami különféle hűtési problémákat is felvet. Egy időben szó volt vákumkatódsugárcsövek műszerfalon való alkalmazásáról is. A telelevíziós képernyőhöz hasonló, zöldes színben fluoreszkáló sugárcső először a Navajo egyik prototípusában jelent meg, azonban nem aratott osztatlan sikert, mivel a fényfoltok és a jelleggörbék leolvasása szo­katlan volt az autósok számára, ezért nem is sikerült meg­honosítani. További problémát jelentett, hogy a katódsugár­csőben vákuum van, ami baleset okozója lehet az ütközéses karamboloknál, mivel az eltört cső a vákuum hatására va­lósággal felrobban. Hamarosan megjelentek a kis áramfogyasztású és rend­kívül kedvező tulajdonságú folyadékkristályok — Liquid Crystall Display (LCD) — kijelzők. A folyadékkristályok olyan szerves anyagok, amelyek a szilárd, kristályos és a rendezetlen folyadék közötti állapotban vannak. Folyadé­kok ugyan, de elektromos erőtér, vagy hevítés hatására molekuláik rendezetté válnak, emiatt a folyadék egy része fényelnyelővé, más része fényvisszaverővé válik. A két üveglap közötti folyadékkristályt átlátszó elektródok szö­vik át, ezek elektromos erőterének hatására kirajzolódik a megfelelő számjegy, vagy ábra a háttér előtt. A folya­dékkal kitöltött tér alakját az elektródok alakja határozza meg, ezért tetszés szerinti számok, betűk, vagy mértani ábrák is megjeleníthetők. Mivel a folyadékkristályos kijelző áramfelvétele minimális, közvetlenül vezérelhető a mini­számítógép, vagy az érzékelő integrált áramköréről. A fo­lyadékkristályos kijelző másik nagy előnye, hogy utasítások átadására is alkalmas, például kiírja a műszerfalon elhe­lyezett kis ablakocskára, hogy „fékbetéteket kicserélni“, „jegesedési veszély“, vagy „öveket felcsatolni“, stb. Készítettek olyan műszerfalakat is, amelyeken mindent digitális úton jelenítettek meg: számok jelezték a fordulat­számot ugyanúgy, mint a sebességet és a pontos időt. A ta­pasztalatok azonban azt mutatják, hogy az emberek döntő többsége annyira hozzászokott az analóg — mutatóval tör­ténő — kijelzésű műszerekhez, hogy bizonyos idegenkedés­sel szemléli a sóik különböző nagyságú és színű számokat. Ezt figyelembe véve a tervezők olyan skálákat készítettek, amelyek kerületén kis téglalapok foglalnak helyet és foko­zatosan kezdenek világítani az illető mennyiség növekedé­sének arányában, hasonlóan a labdarúgó stadionok félidőt számláló órájához, ahol szintén egymás után gyulladnak ki a perceket jelző izzók. Egyetlen gépkocsitípus dicsekedhet egyelőre teljesen folyadékkristályos műszerfallal, az Aston Martin Lagonda angol luxuskocsi. Bár a nagy szériákban gyártott olcsó autókban még nem jelent meg csakúgy, mint a különböző ellenőrző és balesetmegelőző áramkörök és miniszámítógépek, a tervezők biztosak benne, hogy a nyolcvanas években mindennapos utitársunkká válnak az autóban. Egyes előrejelzések szerint tíz éven belül az au­tók árának húsz százalékát is elérik az átlagkocsiba beé­pített elektronikus tartozékok. OZOGANY ERNŐ « REGI KOCSIK PARADE!A Látványos szemlét rendeztek Bratislavában a „Régi kocsik“ elnevezésű auto-moto klub tag­jai a legutóbbi „500 szlovákiai km“ futamát követően. Az ér­deklődők negyvennyolc, 1929 és 1936 között gyártott, de még közúti közlekedésre alkalmas autót láthattak. Belsőégésű motor 1860-ban működött először, és az első benzinmotoros automobil 1886- ban indult útjára, hazánk terü­letén, a kopfivnici gyárban 1897-ben kezdték meg az au­tók gyártását. Csak múzeumok­ban láthatók ennek a kornak a gyártmányai. Azok az igazi veteránok. Ha azonban figye­lembe vesszük, hogy a hivata­los feljegyzések szerint 1930- ban Szlovákiában csak 9071 au­tó futott (a köztársaság terüle­tén akkor található gépkocsik 9 százaléka), az említett szem­lén felvonultatott régi kocsikra sem nézhettünk másként, mint az autóveteránokat megillető tisztelettel. A szemlén bemutatott, 1929- ben gyártott SKODA 860 típusú autó teljesítménye még ma is Eredeti, korabeli gumiabron­csot láttunk a 1936-ban gyár­tott AERO-30 pótkerekén dégszereplőként felvonuló, Sop­ronból érkezett, 1934-ben gyár­tott, Z-4 típusú kocsi is. Dr. Gímesi Szabolcs, a tulajdo­nosa, a 20-as rajtszámmal in­duló járműre nem kevés büszke­séggel ragasztotta fel a cédu­lácskát, melyről leolvashattuk a jellemző adatokat: a motor hengerűr térfogata 980 köbcen­timéter, teljesítménye 18,5 KW (25 lóerő), az óránkénti át­lagsebesség még ma is 90 km/óra. Egyébként érdekes volt mind a negyvennyolc kocsi. A TATRA-31, a REKORD (Hano­mag), a BALILLA, a MERCE­DES típusú is. Sok AERO típu­sú kocsit láttunk, 30-as, 50-es, 662-es jelzésűt. Nem ok nélkül állták körül az érdeklődők a bratislavai Dusán Kiima 1934- ben gyártott TATRA-75 típusú kocsiját, mert hiszen a futamon bizonyította, hogy az 1670 köbméter hengerűr térfogatú motor kifogástalanul működik, a kocsi átlagsebesége még ma is 110 km/ó. A szemlén bemutatott 48 jár­mű közül 31 bratislavai gépko­csivezető tulajdona volt. Ez sokakat meglepett, mert hiszen a közúti forgalomban alig, csak ritkán lehet látni ezeket a ko­csikat. Talán azért is rendezte meg a klub ezt a szemlét, hogy rájuk csodálkozhassunk. Jól tették. Akik ott voltunk, tanúsíthat­juk: tetszett ez a parádé. haj. Az 1929-ben gyártott SKODA-8M 1186. VI. 22. 120 km óránként. Jaroslav Pa- náőek, a tulajdonosa egyéb­ként a futamon be is bizonyí­totta, hogy ez a 4000 köbcenti­méteres motorú, 60 KW teljesít­ményű jármű képes erre. Akik jártasak a kérdésben, tudják: annak idején (1929-ben) a kor legsikeresebb versenyautója a Nagy-Britanniában gyártott BENTLEY típusú, négyhengeres, 4398 köbcentiméteres motorú gépkocsi volt, a Les Mans-i versenyen 2699 km-t tett meg, 111 km/óra átlagsebességgel. Nos, a több mint ötvenéves SKODA 860 jelenlegi teljesít­ménye után csak tisztelettel nézhetünk erre a régi kocsira. Érdeklődést keltett a ven­A vendégszereplő, 1934-ben gyártott Z-4 (A szerző felvételei) * n

Next

/
Thumbnails
Contents