Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-22 / 25. szám

ikor tíz évvel ezelőtt elő' szőr jutottam el Bodrogköz szívébe — Királyheltnecre (Krá- fovsky Chlmec), csalódottnak érez­tem magam. Csalódottnak, mert azt hittem, hogy Helmec nagyobb s igazi város. Alacsony, kopott családi házai, az apró üzletek, a poros macskaköves utcák számom­ra egy nagyközség látszatát kel­tették. Most, hogy újíent itt járok, kí­váncsian kutatom, mi igazolja el­ső emlékeimet? A „régi“ Helmecet most sem nehéz megtalálnom, sőt a Fő utca 'hangulata is ismerős, de ami igaz, igaz: sok itt már az új! Hogy mást ne mondjak — kábel­gyára, bútorgyára van a városnak, és az ég felé ágaskodó toronyhá­zak száma sem kevés. Hát még a többi új lakónegyed, ahol a helme- ciek — szinte egymással verse­nyezve — építették fel a szebbnél szebb családi házaikat. Akaratla­nul is arra gondolok — Királyhel- mec mintha felébredt volna Csip­kerózsika-álmából, mintha felgyor­sult volna a vérkeringése. Ezt pe­dig — nem tagadom — jóleső ér­zés tudomásul venni. Vidáman, jó­kedvűen nézelődöm: a látottak zunk megnyitása után felszámol­tak — évente mégis 25 millió ko­rona értékű áruforgalmat tudtak elérni. Áruházunkban viszont már a megnyitás évében 50 millió ko­ronát meghaladó áruforgalmunk volt. Ügy érzem, fenntartások nél­kül mondhatom: az emberek meg­szerették áruházunkat, föltehet, ez nemcsak a helmeciekre vonatkozik, hiszen vásárlóink nagy része vi­dékről érkezik. A környező fal­vakból nagyobb bevásárlásokra szí­vesen járnak hozzánk. Az áruház előtt leparkolhatnak a kocsijukkal, s itt egy fedél alatt mindent meg­vásárolhatnak. — És valóban kapható minden? Rajna Attila elmosolyodik kér­désemen és így helyesibít: — Relatívan igen. Persze, mi is csak emberek vagyunk. Legjobb igyekezetünk mellett sem tudjuk elérni, hogy mindenből mindig bő választék legyen. Most is hiányoz­nak például a kis mosógépek. Ezekre nem is a fiatal házasok­nak, inkább az idősebb emberek­nek lenne szükségük, akik már nem akarnak automata mosógé­pet vásárolni. Amint mondják, számukra az drága és használaté­AZ ÁRUHÁZAT Évi 50 milliós áruforgalom alapján a bŐ9ég zavarával küzdők s ott tartok, nehéz már eldönte- nem, mi legyen az, amit részlete­sebben, közelebbről is bemutathat­nák olvasóinknak. A dilemmán aztán egy hirtelen támadt ötlettel segítek: megállítok egy öreg né­nit az utcán és megkérdezem tő­le, mire a legbüszkébbek a helme- ciek? A néni nem sokat gondolko­dik, határozottan mondja: — Hát az áruházra! Attól szebb épület nincs Helmecen. Szép kí­vülről és bévülröl is. Sok benne az áru, kedvére válogathat az em­ber. Szívesen járok oda én is. A város központjában valóban szép az áruház. Építészetileg is impozáns és rendezett a környe­zete. De ezen a 'Csütörtök délelőt- tön, mintha kevés ember akarna vásárolni. Gyanítom, délutánon­ként merőben más a helyzet. — 1976. február 14-én nyitottuk meg áruházunk kapuit — mondja Rajna Attila, az áruház szimpati­kus igazgatója, majd rögvest hoz­záteszi: — Bizony nagy szükség volt erre már Helmecen. A régi családi házakból átalakított üzle­tekben nagy nehézséget okozott az áru tárolása, a higiéniai előírá­sok megtartása, nem beszélve ar­ról, hogy az önkiszolgáló módszer bevezetése azokban a helységek­ben lehetetlen lett volna. Érde­kesnek tartom, hogy azokban a ré­gi üzletekben — melyeket áruhá­hoz sem igen értenének. Több szí­nes televíziót és kerékpárt tud­nánk eladni. Üvegáruból, porce­lánból és kristályból is több le­hetne. Előfordul, hogy mosóporból sem tudjuk azt a kínálatot nyújta­ni, amit szeretnénk. Az alapvető élelmiszerekből viszont nincs hiány. Javult az ellátás kekszféle­ségekből, de bonbonból és csoko­ládéból elég szegényes a kínálat. Hentesárut hetente kétszer ka punk Nagykaposról. Ezen a téren is sokat javult a helyzet az utóbbi időben. Sikerült elérnünk, hogy pénteken is bő a választék. Sőt már többször előfordult, hogy szombatról hétfőre is maradt hús. Ami pedig a készruha és a cipő­részleget illeti — megítélésem szerint kielégítő a kínálat. — Milyen lehetőségeink vannak a választék bővítésére? — Mint minden áruház, mi is terv szerint dolgozunk így hát rendszeres megrendelők vagyunk. A gyártó üzemek ezt figyelembe is veszik, de sajnos igényeinket ma­radéktalanul nem tudják kielégí­teni. Lehetőségünk azért van a választékbővítésre. Nagyon jó kapcsolatunk van az egri szövet­kezeti áruházzal. Áruházainkban időnként kölcsönösen megrendez­zük a magyar, illetve a szlovák áruk hetét. Ez igen közkedvelt vá­sárlóink körében. — Hadd kérdezzem még meg, ön szerint ez az áruház meddig lesz elegendő Klrályhelmecnek? — Városunk az utóbbi évtized­ben igen nagy fejlődésnek indult. Ez egyrészt a nemzeti bizottság munkájának köszönhető, másrészt azt is látni kell, hogy az emberek életfeltételei egyre favulnak. Ezt én azon is le tudom mérni, hogy ma például sokkal többet vásárol­nak, mint régen. Nos, ami pedig az áruházunkat illeti — 3560 négy­zetméter alapterülettel rendelke­zünk, én bízom benne, hogy két évtized alatt talán még nem nő ki minket a város ... SZÁSZAK GYÖRGY FELKÉSZÜLTEK L NŰVEKVS IDEGENFORGALOMRA HAMAR TERJED A Garam íelső folyása mentán, Brezno és Banská Bystrica között, a Porana és az Macsony-Tátra nyúlványainak hármas völgy- kaitlanában terül el az immár mástól évszá­zada fürdőhely rangját élvező település, Brusno. A falu fölötti fennsíkot végigszelő ország­úiról festő-vásznára kínálkozó panoráma tá­rul elénk. ‘Különösen ilyenkor, május köze­pén elragadó ez a táj. Az üde zöld legelő­kön késő reggelig elpihen a lusta ködlepel, s a házak mögötti meredek hegygerincek óriásfenyvesei szinte felikúsznak az esőt ci­pelő felhőkig. Alattuk a szélesen elnyúló Garamba mintha hajszálerekből futnának ösz- sze innen is, onnlan is a gyors vizű hegyi patakok. A zavaros, de itt még szennyezet­te vizű folyó mentén, keskeny ösvényen igyekszem a községháza irányába. A védő­gát tetejéről jól belátni a takaros udvarok­ba, melyek kiskertjeiből üde nárciszok, lángvörös tulipánok bólogatnak felém. A hnb emeleti dolgozószobájában Stefan Nigriny titkár kényelmes karosszékbe ültet. Mielőtt elintézné ügyes-bajos dolgait s be­szélgetni kezdenénk, kétszer is alaposan végigmér szigorúnak tűnő tekintetével; ha­marosan maga mondja el, mit is furcsáll jövetelemben. — Tudja, különösen az utóbbi időben, több újságíró is megfordult nálunk, de ma gyár nyelvű lap munkatársa még sohasem járt itt. Mi szél hozta mifelénk? — Jó munkájuk híre volt a csalogató — válaszoltam kérdésére —, meg aztán a köz- séigfejlesztésben szerzett tapasztalataikat Is szeretnénk közreadni, feltéve, ha nem titok. — Szó sincs titokról — oldódik fel egy­szeriben az imént még oly hivatalos légkör. — A választási program feladatainak telje­sítése során valóban sok szép létesítmény­nyel gyarapodtunk az elmúlt évek során, s ezt méltányolták felső szerveink is, ami­kor május elseje alkalmából átvehettük ezt a kormánykitüntetést — mutat a falon füg­gő berámázott Oklevélre. Példát mutató társadalmi szervezetek A 2300 lelket számláló összevont nagy­községben (a korábbi Sv. Ondrej illetve Hronov is Brusnóhoz tartozik már) az el­múlt évben adták át rendeltetésének a 15 millió koronás beruházással épült szolgálta­tó és kuHtúiközpontot, melyben helyet ka­pott egyebek között eigy negyvenágyas szál­lodai részleg, mozi és színházterem, vala­mint néhány kisebb üzlethelyiség is. Az em­lített beruházásnál a község polgárai 2 mil­lió 680 ezer korona értékű társadalmi mun­kát végeztek, s még nagyobb volt a la tos- ság részvétele a községi óvoda építésénél, a járdák, parkok, közterek létesítéséről nem is beszélve. Azt is megtudtuk vendéglátónktól, hogy az idén sem hagyott alább a község lako­sainak lendülete. Jó ütemben folyik a más- félmillió koronát érő műanyag borítású sí­sánc építése, újjáépítik az egész környék if­júsága által használt sífelvonót és leslklőpá- lyát, s megkezdődnek az új labdarúgó-sta­dion építési munkálatai is. A fentiekből ki­derül, hogy a községben különösen élénk spartéiét folyik. A helyi egyesület 412 fős tagsága hét szakosztályt tömörít, s vala­mennyiben kerületi szintű versenysport fo­lyik. Érthetően leginkább a labdarúgók sze­replésére büszkék, akik szinte a félszabadu­lás óta a kerület legjobbjai közé tartoznak. Növeli szereplésük értékét az a tény, hogy szinte kivétel nélkül saját nevelésű fiatalok­ból áll a csapatuk, s az ország labdarúgó- sportját is több kiváló játékossal gazdagí­tották. A sikerek alapjait már a serdülő csa­patoknál lerakják, amihez persze olyan ki­váló szakemberek s a sportért és a község hírnevének öregbítéséért minden áldozatvál­lalásra kész pedagógusok kellenek, mint fán Pikala vagy Marian Durianőík. A község többi társadalmi szervezete kö­zül eflsősorban a Szlovák Nőszövetség helyi szervezetének tagjait illeti dicséret, kezük nyomán megszépültek a falu közterei és parkjai. Hogy mennyire sajátjuknak érzik a köz dolgait, erre jellemző (kis történetet mesélt el Nigriny elvtárs: — Az elmúlt esztendő során a park léte­sítéséhez a hnb költségvetéséből rendeltük meg a díszcserjéket, rózsafákat és más évelő növényzetet. A tavasz korai beköszön­tésével azonban nem érkezett meg a szál­lítmány, amiért kezdetben bennünket okol­tak a lányok és asszonyok, amikor azonban bebizonyítottuk vétlenségünket, rendkívüli tanácskozáson úgy határoztak, hogy saját kertjük növényzetének egy részét telepítik a közterek parkjaiba, zöldövezeteibe. A közért való áldozatvállalás persze nemcsak a nőkre jellemző. A falu apraja-nagyfa lát­ja, évente milyen sok idegen fordul meg a fürdőben, s senki számára sem lehet kö­zömbös, milyen benyomásokkal távoznak a Felső-Garam vidékről. A kis fürdő, mely­nek gyógyító vizéért messze főidről érkez­nek ide a gyógyulást keresők, alig egy kilo­méternyire a falu központfától bújik meg a hőtakarőjuktól csak nemrégen megszaba­dult hegyek lábánál. A három kis faépület fölötti dombon épül már az új, négyszáz ágyas fürdőközpont. Dr. Mjartan Anton társaságában bejárjuk a 105 millió koronás beruházással épülő lé­tesítmény félig kész objektumait, a völgy­katlan másik oldalán már átadásra kész gazdasági épületeket és a távfűtőközpontot. — Ez már a huszonegyedik század épít­kezése — nyugtázza 'látható elégedettséggel a fürdő főorvosa. — Nagy szükség lesz mo­dern gyógyító központra, hiszen jelenlegi százágyas férőkapacitásunkat már régen ki­nőttük, s az érdeklődés évről évre nő a für­dő iránt. Gyógyítás — korszerű eszközökkel Kicsi rendelőszobájában azt Is megtudjuk, hogy a máj, epe és hasnyálmirigy megbete­gedéseit kezelik Itt, a gyógyvízen kívül a legmodernebb gyógyászati eszközökkel. Ki­vizsgálásokat is végeznek, amihez korszerű diagnosztikai és laboratóriumi eszközökkel rendelkeznek. A jelenlegi 16 főnyi személy­zet három szakorvosa egy-egy pavilon be­tegellátása mellett részt vesz a fürdőben évek óta folyó kutatómunkában is. Az ered­ményeket a gyakorlatban ts alkalmazzák. Az utóbbi esztendők során végzett kísérle­teik és megfigyeléseik közül említést érde­mel például az epebetegségek örökölhetősé­gével kapcsolatos tanulmányuk, melyet 1969-ben 1202 páciensen bizonyítottak, to­vábbá a csupán vízzel való gyógyítás ered­ményessége az epe funkciózavarai esetében. Ezek, valamint a további eredményes kísér­tetek eredményeit Mjartan főorvos háromta­gú csoportja a Szlovák Tudományos Akadé­mia Orvosi Közlönyében, valamint külföldi szaklapokban is publikálta. Ami az itteni betegellátást Illeti, az utóbbi tíz esztendőben egyetlen panaszt sem ész­leltek a páciensek részéről, sőt igen gya­koriak az olyan kívánságok, hogy a három­hetes gyógyítási vagy utókezelési procedú­rát beutaló nélkül ismételhessék meg. Erre pillanatnyilag, sajnos, nem sok a lehetőség, a már éppen említett férőhelyhiány miatt. Az utóbbi időben azonban a magyarországi és más hazai fürdőhelyek gyakorlatához ha­sonlóan megkezdődött a vendégek magán- házakban 'történő elhelyezése. A községben új házat építők, — s ilyenek szép számmal akadnak — már eleve gondolnak a fizető­vendég szolgálat kínálta kedvező lehetősé­gekre. A betegellátás Ilyen formájának táv­lati lehetőségei azért is kedvezőek, mert a már ismert négy forráson kívül a közel­múltban újabb kettőt fúrtak, ezeket éppen napjainkban teszik a vendégek számára hoz­záférhetőkké. A brusnói bő forrásokról csu­pán annyit, hogy teljesen egyenértékűek a világhírű Karlovy Vairy-lval, sőt a májmeg- betegedések kezelésében — tekintettel a víz kisebb sótartalmára — még értékesebbek is. Az ivókúrákra használlt víz természetes hő­foka 19 Celzius, míg a kádak és medencék fürdővizét 35—37 fokra melegítik. A betegek gyógyulásuk érdekében, de akár kikapcsolódásképpen is, hosszas sétá­kat tehetnek a külön e célra létesített erdei sétányon. Emellett autóbuszktrándulásokon ismerkednek meg a környék nevezetességei­vel, a Szlovák Nemzeti Felkelés harcainak egykori színhelyeivel. Gyakoriak a fürdőben a kulturális rendezvények, zenedélutánok, s hetemként egy alkalommal táncestet Is tar­tanak. Az itteni gyógykezelés előnyeit az évente négy—öt turnusban idelátogató külföldi ven­dégek: magyarok, lengyelek, osztrákok is méltányolják. Sajnos, a részükről mindin­kább megnyilvánuló érdeklődést csak négy­öt év múlva, az új fürdőközpont teljes át­adása után tudják kielégíteni. Délutánra jár már az idő, amikor megkö­szönve a szíves fogadtatást, plbúcsúz^m ven­déglátóimtól. A kellemesen simogató májusi nap fénye megtörik már a falut övező dom­bokon. Hazafelé menet azon tűnődöm, hogy tulajdonképpen kedvező helyzetben vannak a község és a gyógyintézet vezetői, hiszen a Banská Bystrioa-i járás egyetlen fürdői státuszával rendelkező község fejlesztésé­nek megkülönböztetett figyelmet szentel­nek a hatóságok az ellátás és a beruházások terén is. Az pedig külön szerencse, hogy az a törekvés, a polgárok megértésével és cselekvő hozzájárulásával párosul. HACSI ATTILA 1980. VI. 22. ozsrn Rajna Attila, az áruház igazga­tója (Foto: Gazdag) Az élelmiszar részleg tágas, az áru jól áttekinthető

Next

/
Thumbnails
Contents