Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-22 / 25. szám

Ideológiai harc nemzetközi színtéren

A

z SZKP KB-niak Az ideológiai és politikai-nevelő munka további tökéletesítésére vonatkozó, 1979 tavaszán elfogadott határozata kitűzi az ideológiai harc fő irányvonalait. Hangsúlyozza, hogy feltétlenül és nagyon határozottan le kell leplezni a „hidegháború" imperialista szószólóit, mindazokat, akik a nemzetközi feszültség további kiélezésén „fáradoznak", lázas fegyverkezéssel nukleáris katasztrófába igyekezvén sodorni az egész világot. Le kell leplezni a jelenkori kapitalizmus ember- és népellenességét, a neokolonializ- mus politikájának rabló jellegét, a jog és a szabadság álszent védőinek igazi arcát. Rá kell mutatnunk a pe- kingi kormány hegemonista, nagyhatalmi, agresszív törekvéseire, az Imperialista, reakciós és háborúhaj- hászó erőkkel közös játékaira. Még idejében kell szembeszegülnünk az imperializmus és kiszolgálóinak ideológiai diverzióival. Következetes harcot kell vívnunk az opportunizmus és a revizionizmus mindennemű megnyilvánulása ellen.

A jelenlegi ideológiai harc egyben megköveteli, hogy meggyőzően, érvekkel világítsuk meg a szocializmus történelmi vívmányait, előnyeit minden téren, bizonyítsuk az embereknek a szocializmus erkölcsi fölényét a kapitalizmussal szemben.

Természetesen, a burzsoá ideológusok is kidolgozzák ideológiai harcuk saját koncepcióját. Miben rejlik hát a nemzetközi színtéren folytatott eszmei harc marxista—leninista és burzsoá koncepciója között a lényeges különbség?

A marxista-leninista koncepcióban a béketörekvéseken van a fő hangsúly, a különböző társadalmi rendszerű országoknak a békés egymás mellett élés körülményei között folytatott ideológiai harcán. A Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet államnak békeszerető külpolitikája szöges ellentétben áll az imperialista katonai tömbök agresszív külpolitikai törekvéseivel. A Szovjetunió és a szocialista tábor országai az elmúlt évek során számos békekezdeményező lépést tettek. Az imperializmus ugyanebben az időszakban mintegy 300 belháborút szított, amelyek során milliók vére folyt.

A jelenlegi imperializmus ideológiájára, politikájára, nemzetközi kapcsolatainak elméletére állandóan nagy befolyással bír a veszélyes „erőszak- elmélet". E szerint a belpolitikai és nemzetközi problémák megoldásának legjobb és leghatékonyabb eszköze a durva fizikai erő. Azon nézetek teljes tarthatatlanságára, amelyek túlbecsülik az erőszak szerepét a történelmi folyamatban, rámutatott már Friedrich Engels is az Anti-Dühring- ben. Az itt kifejtett gondolatok teljes mértékben időszerűek ma is. Az imperialista reakció szkmos kísérlete fulladt kudarcba, ho&y fizikai erőszakkal és megtorló intézkedéseikkel elfojtsa a forradalmi mozgalmakat, az erő pozíciójából ellenforradalmat exportáljon a szocialista országokba, restaurálja a kapitalista rendszert ott, ahol azt már felszámolták.

Az imperialista diktátum jól ismert vonásai kerülnek felszínre az imperializmus stratégiáinak koncepciójában, amelyet a dolgozók szellemi elnyomásának doktrínájaként lehetne jellemezni, mint az ideológiai beszivárgás agyafúrt módszereit kihasználó ideológiai erőszak rendszerét, „az agyak összpontosított átöb- lögetését". Nem véletlenül jegyezte a margóra beszédeire készülvén W. Churchill, a hidegháború egyik kezdeményezője a következő mondatot: „Az érvelés kevés, föl kell emelnünk a hangunkat." A szocializmus ellen Indított, fokozódó kampány bizonyítja, hogy az említett gyakorlat még nem a múlté.

A kapitalizmus válságának ideológusai gyakran tesznek kijelentéseket a nyugati világ hanyatlásáról, az „atlanti civilizáció megszűnéséről", a „magánkezdeményezések társadalmának" sebhelyeiről, fogyatékosságairól. Ezeket a megállapításokat helyesen kell értelmeznünk, s nemcsak a kapitalizmus vereségéről valló megállapításoknak kell figyelmet szentelnünk, hanem a belőlük kihangzó vég- kicsengéseknek, javaslatoknak is. Mert ezekben a kijelentésekben a figyelem gyakran csak az első részre irányul, s a másik — a felhívás az „ideológiai mozgósításra", „újabb felvonulási területek kiharcolására", a marxizmus—leninizmussal szemben

tanúsított ellenséges- viszony talaján az „aktív egyértelműség" kialakítására '— a háttérbe szorul.

A

z imperializmus azon stratégái, akik a bukásukról beszélnek, eszközt keresnek arra, hogy az uralkodó osztály tagjaiban és szövetségeseikben félelmet keltsenek a burzsoá társadalom „értékeinek" sorsa iránt. Riasztó, pánikkeltő kijelentéseik" ideológiai ébresztőóra" szerepét töltik be. A burzsoá tömegtájékoztató eszközök, a propaganda lármázva vészharangot kongat, a kommunizmus elleni újabb hadjáratot hirdetve.

A marxizmus—leninizmus ideológiai offenzívájának ereje és eredményei azáltal sokszorozódnak, hogy lépést tud tartani a történelmi fejlődéssel, annak ösztönzőire és törvényeire támaszkodik, mert a szoctaliz- mus a jelenkori társadalmi haladás fő irányát képviseli. A fejlett szocializmus szociális és gazdasági téren elért sikerei az ideológiai offenzíva legkomolyabb objektív tényezője.

Az ideológiai offenzíva lenini szakasza különösen gazdag, s éles eszmei megütközésekkel van teli a szocialista forradalom előkészítésének időszakától egész a fejlett szocialista társadalom és a kommunista építés időszakáig. Attól kezdve, hogy a világ két rendszerre oszlott, radikálisan megváltozott politikai és ideológiai képe is. A fejlett szocialista társadalomban örökre felszámolták a marxizmus—leninizmussal ellentétes ideológiai áramlatokat. A szocialista tábor létrejöttével leszűkült a burzsoá ideológia gazdasági és szociális bázisa. 'Éppen ezért az ideológiai harc ma nemzetközi színtéren folyik.

Az osztályharc három formájának (politikai, ideológiai és gazdasági) dialektikus együtthatásában túlsúlyban vannak a politikai harc imperatívuszai. E harc céljainak elérését szolgálja az eszmék harca is, amely akkor is folytatódik, ha a politikai harc meghátrál, például a forradalmi erők ideiglenes leverésének körülményei közt.

A szocializmus és a haladás erői ideológiai offenzívájának egyik fontos feladata, hogy a jelenkori imperializmus politikai stratégiáját és céljait leleplezze, feltárja azokat az eszmei-elméleti hazugságokat, amelyekkel mindezt álcázza. Az offenzíva lenini koncepciója a demokrácia és a szocializmus számára az adott időszakban legelterjedtebb és legkárosabb eszmei-elméleti áramlatok magyarázásán és leleplezésén alapszik.

L. I. Brezsnyev munkái — Az SZKP külpolitikájának kérdései, Az SZKP ideológiai munkájának időszerű kérdései — a tudományos kommunizmus ideológiai offenzívájának, a pártnak a marxizmus—leninizmus ellenségeivel vívott eszmei küzdelmének széles panorámáját nyújtják. Az SZKP és a testvéri marxista—leninista pártok közös harcot vívnak a burzsoá és a revizionista ideológiai áramlatok és .azok képviselői ellen, a jelenlegi ántiikommunizmus és an- tiszovjetizmus ellen, a militarizmus és az agresszív katonai tömbök ideológusai ellen, a nemzetközi feszültség enyhülésének nyílt és álcázott ellenségei ellen, a szocializmussal ellenséges eszmei irányzatok (maoiz- mus), a reakciós nacionalizmus (cionizmus), a jobboldali és a „baloldali" opportunizmus különböző megnyilvánulásai ellen. Minél szélesebb körű és koncentráltabb a kommunisták közös törekvése, annál nagyobb sikereket érnek el a szocializmusnak idegen ideológiák ellen folytatott küzdelemben.

A

z ideológiai harc egyik sajátossága — kiterjedtségét és intenzitását tekintve — az imperiaksta erők hatalmas kampánya, amely a létező szocializmus lejáratására törekszik. A Szovjetunió és a szocialista .tábor országai ezzel úgy igyekszenek szembeszállni, hogy a szocializmust a maga igazi mivoltában mutatják be. Az SZKP ideológiai munkájának aktuális kérdései című munkájában L. I. Brezsnyev hangsúlyozza: A burzsoá ideológia ellen vívott könyörtelen harc fokozása nemcsak a hazug burzsoá propaganda leleplezését jelenti, mégcsak nem is az imperializmus bomlásának és történelmileg szükségszerű bukásának bizonyítását. Természetesen, ezt is meg

kell tenni, elkerülhetetlenül és nagyon komolyan. „A legfontosabb azonban, s ebben rejlik erőnk, ez teszi igazán offenzívvá ideológiai harcunkat — írja Brezsnyev —, a történelmi fejlődés nagy igazsága, amely a mi oldalunkon áll, s amelyet éppen mi képviselünk, szocialista rendszerünk, a kommunizmus építésének általunk kidolgozott programja, azok az eszmék, amelyekért küzdünk."

Melyek a szocialistaellenes kampány, az imperializmus fő vonásai, leleplezésének eszközei és módszerei?

Először: Az imperializmus stratégái védekező pozíciókba igyekszenek kényszeríteni a szocializmust, kétségbe vonni az emberiség haladásában vállalt avantgardista szerepét. E célok érdekében az antikommu- nizmus igyekszik „átvenni a kezdeményezést", a kapitalizmust emellett „történelmi élcsapatként", „dinamikus társadalomként" ábrázolva. A hasonló diverziók tipikus példája az imperializmus sajátos küldetéséről szóló elmélkedés, vagy az olyan, miszerint a szocializmus nem eléggé hatékony.

A szocializmus eszmei ellenségei megpróbálják kikerülni azt a valós tényt, hogy a marxizmus és a reális szocializmus a békés egymás mellett élés elvein alapuló nemzetközi kapcsolatok új elveinek és formáinak élenjárói. Az „első ízben“ kifejezés a legtöbbet használatos a Szovjetunió gazdasági, szociális, kulturális, tudományos téren elért sikerei esetében. Manapság nagy viták vannak Nyugaton a tervezéssel kapcsolatosan. Az antikommunisták „megfeledkeznek", hogy a tervezés szükségességét a marxizmus—.leninizmus okolta meg először tudományosan, és a gyakorlatban a szocializmus valósította meg először. A burzsoá ideológusok, a marxizmus—leninizmus tudományos felfedezéséről és a létező szocializmus vívmányairól van szó, a „lopott jelszók“ taktikáját érvényesítik. Különösen jellemző ez a jelenlegi szociáldemokrácia teoretikusaira, akik — saját bevallásuk szerint — a kapitalizmussal életközösségben élnek. Ezek a teoretikusok a „demokratikus szocializmusról" és a „munkások vállalatok irányításában való részvételéről" koholt hazug jelszavakkal áltatják a tömegeket, elhallgatják, vagy megkísérlik lejáratni a szocialista országok munkásainak az irányításban való meghatározó és tényleges részvétele változatos formáit.

Az offenzív propaganda egyik fontos mozzanata, hogy meggyőződéssé formálódjék a szocializmus előnyének, avantgardista szerepének tudata, hogy feltárja azt a lényegesen újat, amit a szocializmus az emberiség szociális haladásának érdekében tett és tesz. A reális szocializmus értékei és vívmányai az egész emberiséget illetik. Az UNESCO adatai szerint Lenin művei példányszámukat tekintve az első helyen állnak a világon. A marxista irodalom világszerte szellemi vezetővé vált. Nyugaton minőségi változást hozott a szocializmusról alkotott közvélemény, növekedett népszerűsége és befolyása. S ez az irányzat egyre erősödik. L. I. Brezsnyev rámutatott: „A marxi—lenini ideológiának ma avantgardista szerepe van az emberiség társadalmi tudatában. Szenvedélyeket forral, különböző szociális mozgalmakat vonz. S ez nagymértékben pártjaink közös alkotó tevékenységének eredménye, az új világ építésében szerzett gyakorlat és gazdag tapasztalatok befolyásának eredménye."

Máiodszor: A kapitalizmus apolo- getikusai, akiket nyugtalanít rendszerük mély és kilátástalan válsága, az új rendszer sikereivel összevetve, igyekszenek lejáratni a létező szocializmust. Ezért igyekszenek őket verni a marxizmus—leninizmus és a létező szocializmus közé, úgy mutatni be a dolgokat, mintha a szocializmus építésének folyamata nem Marx és Lenin eszméinek megvalósítása lenne, hanem valamiféle elhajlás. A marxizmust a szocializmus ellen állítják. Ilyen szelleműek a létező szocializmus politikai gyakorlata elleni antikommunista kirohanások, miszerint az nem felel meg a marxizmusnak az „állam elhalásáról" szóló tanításának. Az ócsárlások „csúcsát" R. Áron érte el, aki a reális szocializmust „nem létezőnek" jelentette ki.

Harmadszor: Az imperializmus jelenlegi antiszocialista kampányának jellegzetes vonása, hogy a szocialista ideál erkölcsi lejáratására tesz kísérleteket, igyekszik kétségbe vonni a szocializmus erkölcsi fölényét a kapitalizmus fölött Tudatosan elferdítik a szocialista társadalom erkölcsi profilját. Ezzel összefüggésben nagyon fontos, hogy leleplezzük a kapitalizmus és uralkodó köreinek erkölcsi lealjasodását, megmutassuk az új amerikai államigazgatás farizeusi igényeinek teljes tarthatatlanságát a világ „erkölcsi vezetésére", az „emberi jogok" védelmére. Szükséges így tennünk annak ellenére, hogy az imperializmus mai belpolitikájának növekvő amoralizmusa nyilvánvaló. Egyre jobban és jobban szembetűnővé válik a jelenlegi an- tikommunizmus politikájának és ideológiájának erkölcsi lezüllése (dezin- formáció, hazugság, ócsárlások, képmutatás, antlhumanizmus).

Negyedszer: A szocialistaellenes kampány lefolyása és kifejlete mutatja, hogy komplex jelenségről van szó. Ez több közös célt követő kampány szerves része, amelyek arra irányulnak, hogy aláássák a létező szocializmus helyzetét a Szovjetunióban és a többi szocialista országban. E jelenség szerves része a nemzetközi feszültség enyhülése ellenségeinek viharos kampánya, valamint az „emberi jogok védelmére" indított kampány, amely különösen felerősödött az NOSZF 60. évfordulójának előestéjén, a Szovjetunió új Alkotmányáról folytatott vita időszakában. Ide sorolhatók azok a kampányok is, amelyeket a testvéri pártok kongresszusaihoz, valamint Lenin születésének 110. évfordulójához időzítettek. Szűnni nem akaró dicséreteket hangoztatnak az amerikai életszínvonalról, a fogyasztói pszichológia alkalmazásáról, amely nem egyéb mint az amerikai állam megalakulása 200. évfordulójára kibontakozott kampány folytatása. A körülményektől függően erősödik az imperialista propaganda támadása a szocialista valóság ilyen vagy olyan ténye ellen, elferdítik a szovjet politikai rendszer demokratikus lényegét és fejlesztési irányvonalait, az SZKP vezető szerepét, a szocialista demokráciának mint a nép igazi kormányának lényegét.

A

z eszmék jelenlegi harcában rendkívüli jelentőséget kap nemcsak az offenzíva teljes értelme és támadóképessége az idegen ideológiai hatások ellen folytatott küzdelemben, hanem az ideológiai káderek képességei is, hogy azok bármilyen konkrét kérdésben képesek legyenek felvenni a harcot, a konkrét gazdasági és szociális, politikai, szellemi-ideológiai problémáinak globális, nemzetközi szintű vagy a munkakollektíva keretén belül történő elemzésével. L. I. Brezsnyev Újjászületés című munkájában hangsúlyozta, hogy a két rendszer harcának feltételeiben elengedhetetlen annak összehasonlítása, ki mennyi acélt olvasztott, kőolajat, villamos energiát, gabonát, gyapotot termelt. Ellenségeink emellett igyekeznek elhallgatni és letagadni azokat a történelmi viszonyokat, körülményeket és feltételeket, amelyek közepette a Szovjetunió és ők maguk indultak. L. I. Brezsnyev megjegyzi: mily sóikat tett a Szovjetunió, s még mennyivel előrébb lenne a szociális és gazdasági fejlődésben, ha nem gördítenének akadályokat az útjába. Ha nem vonnák el a békés munkától, nem kény- szerítenék, hogy a fegyverkezési hajszában országa védelmére fordítsa erőit és eszközeit.

L. 1. Brezsnyev az ideológiai harc kilátásait elemezvén hangsúlyozza az éberség és a felkészültség jelentőségét: politikai és főleg ideológiai téren manapság kérlelhetetlen harc folyik az imperializmus ellen. Feltételezhetően e harc hosszadalmas és nehéz lesz, s bonyodalmakkal is jár • majd. De végül mi kétségtelenül győzni fogunk. Ez a harc viszont nagy szervezettséget, a gazdasági, a politikai és ideológiai erőforrások teljes mozgósítását követeli, s elvszerű, következetes osztályszempontú hozzáállást a társadalmi élet folyamataihoz és jelenségeihez.

NYIKOLAJ KEJZEROV professzor, a filozófiai tudományok doktora