Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-22 / 25. szám
Odaadás, öntudat, alkotóerő ÍRTA: VLADIMÍR TRVALA, AZ SZLKP KB OSZTÁLYVEZETŐJE A forradalmi párt létrehozásának Lenin által megfogalmazott egyik fő elve az, hogy az új típusú párt a munkásosztály és az egész dolgozó nép szervezett csapata, olyan párt, amely az adott társadalmi osztály része, öntudatosságának, fegyelmezettségének, forradalmi aktivitásának és szervezettségének köszönhetően élcsapata. Ez a szervezettség elképzelhetetlen a kommunisták nélkül, akik egész tevékenységükkel a pártot szolgálják, ezért nevezte őket Lenin hivatásos forradalmároknak. A kommunista mozgalom kezdettől fogva kiválasztja köréből azokat az elvtársakat, akik forradalmi munkával — szervezési, politikai és ideológiai tevékenységgel —, a munkásosztály és az összes dolgozók objektív céljának elérésével a szocializmus megvalósításával foglalkoznak. Már ezzel az értelmezéssel különböznek a kommunista párt apparátusának dolgozói, a pártmunkások más politikai pártok apparátusától. A burzsoá politikai pártok apparátusa bürokratikus szerv, vagy csak manipulálja azokat a párttagokat, amelyek kifejezik a különféle osztályok és rétegek érdekeit, de nem a munkásosztály objektív érdekeit. NEM KÖZÖMBÖS HIVATALNOK A kommunista párt dolgozóit a moz galomból választják ki. E mögött mély demokratizmus rejlik, ez kifejezi a mozgalom, a párttagság, a választott szervek és az apparátus szoros kapcsolatát. A kommunista párt apparátusának dolgozója nem holmi közömbös hivatalnok. Azért válik az apparátus dolgozójává, mert odaadó, a munkás- osztály és a szocializmus ügye iránt, mert öntudatos, fegyelmezett, magánéletét aláveti a párt, a szocializmus, a munkásosztály és a dolgozó nép ügyének. Az apparátus dolgozóit mindig a forradalmi lendület jellemezte. Ez a mozgalom ismeretéből és szükségleteiből fakadt. Elég, ha Leninnek és a bolsevik párt Lenin által nevelt forradal mórjainak, például Szverdlovnak, vagy Dzerzsinszkijnek életére gondolunk. Valamennyien feláldozták önmagukat, hogy lerakhassák az emberiség új korszakának alapjait. Megemlíthetjük Kle- ment Gottwaldot és a kiváló forradal márok egész sorát, akik munkásosztá lyunk és dolgozóink harcát vezették, a kapitalizmus és a fasizmus ellen, a szocializmus felépítéséért, és akik közül sokan életüket áldozták azon eszmék győzelméért, amelyeknek egész életüket szentelték. Ma már senkinek sem kell feláldoznia életét, mint Sverma, Fuőík, Urx, Gernocky, vagy Osoha tette. De a dolgozó nép és a kommunista párt feladatai nem kisebbek mint a múltban, éppen ellenkezőleg. Nemzetközi méretekben fejlődik a kommunista és a forradalmi mozgalom, további népek keresik az új élet, a szocializmus útját. Oj szükségletek keletkeznek a szocialista társadalomban. Ez abból adódik, hogy véghez kell vinni a szocialista tudományos-műszaki forradalmat, amely szükségessé teszi az internacionalizmus és az integráció elmélyítéséi a politikában, az ideológiában, a tudományban és a technikában. Igényes feladatokat tűzött ki ezen a téren a CSKP XV. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa, valamint a párt Központi Bizottságának többi ülésa Tehát ma is ugyanúgy, mint a múltban, de új feltételek között nagy igények hárulnak a párt apparátusára, a mozgalommal, a párttal és szerveivel való kapcsolatában, forradalmi jellegét, eszmei fejlettsé gét és szervező képességét tekintve. A PÄRT VÁLASZTOTT SZERVEI ÉS APPARÄTUSA Az apparátus és a kommunista mozgalom viszonyából adódik a választott pártszervek és az apparátus kapcsolata. A pártapparátus munkájától jelentős mértékben függ, milyen szinten dolgozzák ki a pártszervek anyagait, főleg a határozatokat és milyen magas a döntések színvonala. Szüntelenül idő szerű kérdés, hogy a pártszervek számára kidolgozott dokumentumok ob jektívak, a valóságnak megfelelőek legyenek, konkrét tényeket tartalmazzanak, jellemezzék az objektív helyzetet, a véleményeket és azt, mennyire felkészültek a pártszervezetek, a kommunisták, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetek káderei és tisztségviselői a határozatok teljesítésére. Ezért pártunk nagy gondot fordít az apparátusra. Gustáv Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán kiemelte: „... a Központi Bizottságnak különlegesen nagy gondot kell fordítania a pártapparátus kádereire. Növelni kell az igényeket, munkájuk minőségével, politikai érettségükkel, szakmai felké szültségükkel, kezdeményezésükkel és szervezési képességeikkel szemben. Az apparátus színvonala jelentős mértékben meghatározza a pártszervek munkájának hatékonyságát.“ A LENINI MUNKASTÍLUS A pártapparátus dolgozóitól, különösen a vezetőktől, a titkároktól és az osztályvezetőktől jelentős mértékben függ a pártélet lenini elveinek és normáinak érvényesítése, különösen az, hogyan érvényesül a kollektív vezetés a bírálat és az önbírálat elve, milyenek a párttagok kapcsolatai és adott-e az a légkör, amely biztosítja a párton belüli demokrácia érvényesítését és a kommunisták fegyelmezettségét. A lenini elvek, a lenini munkastílus érvényesítése alapvető előfeltétele annak, hogy a magas színvonalúak legyenek a döntések, sikeresen megvalósítsák a határozatokat s a helyes irányban hasson a párt politikája és befolyása a gazdasági élet, a tudomány, a technika és a társadalmi kapcsolatok területén. Ott, ahol ezeket a feltételeket lebecsülik, csökken a párt befolyása és a pártszervezetek nem képesek megfelelő lenini módszerekkel hatni a különféle folyamatokra. Ahogyan azt Brezs- nyev elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán megállapította: a szocializmusban a párt vezető szerepének növekedése törvényszerű, mégpedig azért, mert növekszik azon folyamatok száma, amelyeket a pártnak befolyásolnia kell. A PÄRTMUNKA SZILÁRDÍTÁSÁNAK ALAPJA A pártapparátus dolgozói döntő befolyást gyakorolnak a kollektív vezetés és a személyes felelősség egysége elvének érvényesítésére. A döntéshozatal kollektív jellege, valamint a határozatok megvalósításáért vállalt fele lősség és kezdeményezés a pártappará tus dolgozóinak, pártunk tisztségviselőinek alapvető jellemvonása. A pártapparátus dolgozói fejlődésé nek egyik legfontosabb előfeltétele a hozzáértés, a marxizmus—leninizmus elméletének mély elsajátítása, a forradalom és a szocializmus ügye iránti odaadás. Csak így lehet ellensúlyozni a személyes és a társadalomellenes befolyásokat. Lenin kiemelte ezt, ami kor Szverdlov személyét jellemezte: „Csak neki sikerült olyan helyzetbe kerülnie, hogy a valóban nagy és a rendkívül fontos gyakorlati szervezési problémák óriási tömkelegében egyetlen szava elegendő volt, hogy a kér dést vita nélkül, mindenféle tanácskozás nélkül és a formális szavazás elkerülésével rendezzék, és mindenkinek szilárd meggyőzdése legyen, hogy a problémát olyan gyakorlati tudás és szervezési érzék alapján oldják meg, hogy nemcsak a fejlett munkásság százai és ezrei, hanem a tömegek is ezt a megoldást véglegesnek fogják tartani“. Az apparátus dolgozója és a párt- tisztségviselő munkájának alapja mindenekelőtt a marxizmus—leninizmus elméletének és a párt programjának ismerete, a személyes példamutatás, a szilárd jellem és erkölcs, a marxista- leninista világnézet elsajátításán ala puló életmód, a pártosság, az osztályszempontok és az emberi értékek egysége a szocializmusért vívott gyakorlati harc. Az apparátus dolgozója csak olyan ember lehet, aki talán tévedhet mellékes kérdésekben, de elemezni tudja hibáit, és főleg fel tudja őket számolni, hogy többször ne fordulhassanak elő. Nem követhet el azonban hibákat lényeges kérdésekben, nem kerülheti meg a bonyolult helyzeteket, amikor a pártot vagy a pártszervezetet kudarcok is érik. Nem szabad engednie az ösztönszerű nyomásnak, helyesen kell tudnia tájékozódni és cselekedni, a dolgokat a nehezebb végüknél kell megfognia és nem szabad elveszítenie a forradalmi derűlátását. Éppen a bonyolult időszakokban és helyzetekben a szocializmus ügyéért vívott harc edzi a kommunistát. Csak ilyen embe rekre lehet tisztségeket rábízni. Erre az edzettségre és becsületesség re azért van szükség, mert az apparátus dolgozója és a párttisztségviselő nem térhet ki a társadalom objektívan felvetődő, nem antagonisztikus ellentétei elől. Elsőként neki kell támogatnia és erősítenie az újonnan létrejövő dolgokat, a régi, maradi dolgokkal szemben, amelyek akadályozzák a további fejlődést. A maradi dolgok nemcsak a tudás hiányával, hanem gyakran a személyes és társadalomellenes hajlamokkal, az alibizmussal, sőt a jellem- telenséggel is összefüggnek. Ezért az apparátus dolgozójának s a párttisztségviselőknek másoknál jobban kell ismernie a problémákat, szerényebbnek és fegyelmezettebbnek kell lennie, törekednie kell saját gyengéinek és fogyatékosságainak felszámolására. A pártmunkás és a tisztségviselő is ember. Társadalmi helyzete nagymértékben kötelezi őt. Hiszen cselekedeteit figyelemmel kísérik a pártonkívüliek tömegei, megítélik munkáját és magatartását, ami befolyással van az embereknek a szocializmushoz való viszonyára. A párt nem azt követeli, hogy Csernisevszkij Rahmetov nevű regényhősének forradalmi életmódját éljék, de a párttisztségviselőnek mindig tiszteletben kell tartania a kommunisták erkölcsi kódexét, amelyet a pártalapszabályzat és a párthatározatok tartalmaznak. Törődnie kell azzal, hogy a szavak és a tettek ne legyenek ellentétesek. A POLITIKAI MUNKÁS forradalmisAga A pártmunkás és a tisztségviselő eszmei tudata és jelleme döntő szerepet tölt be a kollektívákon belüli elvtársi, kommunista kapcsolatok alakításában, az objektívan felvetődő ellentétek idejében történő rendezésében, annak megakadályozásában, hogy ezek az ellentétek károkat, csalódást, meg nem értést, panaszokat előidéző konfliktusokká váljanak. Az ilyen kapcsolatok megoldása során minden pártmunkásnak, különösen a vezetőnek egység elérésére kell törekednie. Hiszen a rombolás nem annyira nehéz, mint új, magasabb minőség, egység létrehozása. A politikai dolgozók forradalmisága nem olcsó és erős szavakat jelent, pártunk története már erre is megtanított bennünket. A hurrá-forradalmárok nem egyszer árulók lettek vagy hurrázásokkal csak a türelmes munka iránti készségük hiányát leplezték. A pártmunkástól nem várjuk el, hogy mindenhez tökéletesen értsen, kiváló programátor és egy személyben genetikus legyen, de szükséges, hogy ismerje az automatikus irányítási rendszerek lényegét, s hatni tudjon az (optimális szervezési és tájékoztatási struktúrák létrehozására. A CSKP KB 15. ülése rámutatott a személyiség formálása terén végzett ideológiai munka jelentőségére. A párttisztségviselőknek és az apparátus dolgozóinak tökéletesen ismerniük kell a politikai munka ideológiai szempontjait a reájuk bízott területen. A gazdasági élet területén dolgozók például kötelesek ismerni a közgazdaság ideológiai szempontjait, elmélyíteni elméleti ismereteiket. Különösen fontos a marxizmus —leninizmus mély ismerete, az elmélet és a gyakorlat egységének megértése, annak felfogása, hogy az ideológiai munka nemcsak a múltra, hanem elsősorban a jelenre és a jövőre vonatkozik, s a szocializmus és a burzsoá ideológia mindennapos harcot vív egymással. az Állandó képzés A MUNKASTÍLUS RÉSZE A társadalmi folyamatok irányítása új, nagyobb igényeket támaszt a párt- szervek munkájával, e munka stílusával és módszereivel szemben. Szükségessé teszi, a párton belüli tájékoztatás ésszerűbbé tételét, jobb felhasználását. Jelenleg fontos követelmény, hogy a káderek egész életükön át művelődjenek, s ez kétszeresen vonatkozik a pártapparátus dolgozóira és a párttiszt- ségoiselökre. A rendszeres művelődésre a munkastílus oszthatatlan részét kell képeznie, s az apparátus munkastílusának az új ismeretek elsajátítására, a dolgozók sokoldalú fejlődésére kell irányulnia. Ezért szüntelenül hatékonyabbá és ésszerűbbé kell tenni a pártszervek és apparátus munkáját, az emberek egyes tevékenységét gépi munkával kell helyettesíteni, hogy az embereknek több idejük maradjon az alkotó munkára, mindenekelőtt az emberekkel való munkára, a káderek nevelésére. E munka ésszerűsítésével kapcsolatban fozef Lenárt elvtárs, az SZLKP 1971. évi kongresszusán kijelentette: „Országunk gyors fejlődésének fontos előfeltétele az irányító munka ésszerűsítése, mindenekelőtt a pártszervek és a pártapparátus tevékenységének ésszerűbbé tétele. Az irányító munka javításának nagy eredményekkel kell járnia. Ez egyúttal jelentős politikai tényező, fontos eszköze a jobboldal elleni harcnak. A pártszervek irányító munkájának ésszerűsítése azért is fontos, hogy elemezni tudjuk a helyzetet és elkerüljük a szubjektivizmust". Az apparátus dolgozójának és a tisztségviselőnek tehát szerveznie kell a kollektívák, az aktívák munkáját, munkát kell végeznie a tömegek körében, s közben fel kell magát vérteznie a szükséges ismeretekkel. A fogyatékosságok okait nemcsak önmagunkon kívül kell keresnünk, a problémákat céltudatosan, energikusan kell megoldani, s hozzá kell járulni a pártmunka rendszerének tökéletesítéséhez. Ez minden párttisztségviselő és dolgozó elsőrendű feladata. (Pravda) A vranovi Slovenka üzem dolgozói az év első öt hónapjában több mint 75 millió korona értékű árut termeltek, ezzel tervüket több mint másfél millió koronával túlteljesítették. Ez az egész évi terv 44 százalékos teljesítését jelenti. A kivitel terén is megállták a helyüket: a szocialista országokba 8,5 millió korona értékű árut exportáltak, 1 millió korona értékkel többet a tervezettnél. A nem szocialista országokba irányuló exportjuk értéke 4 478 000 korona volt. A képen: Olga Tornaiévá, az egyik szocialista munkabrigád tagja gépet kezel (A. Hascák felvétele — CSTK) VI. 22. N Ifi
