Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-22 / 25. szám
VASÁRNAP 1980. június 22. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 4.31, nyugszik 20.41 Közép-Szlovákia: 4.39, nyugszik 20.49 Nyugat-Szlovákia: 4.47, nyugszik 20.57 órakor A HOLD kel — 14.33, nyugszik 1.37 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük PAULINA nevű kedves olvasóinkat 1805-ben született Giuseppe MAZZINI olasz polgári demokrata forradalmár ( + 1872). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL & A polarizáció éve a palesztin mozgalomban Krajczór Imre írása Utazás a közeljövőbe Gály Iván riportja Hobbija a hajózás Kardos Márta riportja A faluszépítés közügy lett Németh János írása Amatőr színjátszás és vidéke Szilvássy József írása Tengerillatú város Jurij Szavenkov riportja HELYREIGAZÍTÁS Múlt heti számunk 15. oldalán iközölt Egymilliő- an otthon, csönd az üzemcsarnokokban című írásban sajtóhiba történt. A második hasáb 13. sorában a mondatrész helyesen így hangzik ... „vadsztrájknak“ nevezte a munkabeszüntetést... Kérjük olvasóink szíves elnézését. Utálom a sorbanállást — üzletben, ruhatisztítóban, autóbuszbérlet vásárlásánál, mindenütt. Hát még olyan helyen, ahol sosem tudni, hogy egy- egy előttem várakozó ügyfél mennyi ideig lesz bent az orvosi rendelőben, a hivatali helyiségben, stb. Ilyenkor külön izgalmat és bosszúságot jelentenek számomra azok, akik soron kívül kerülnek elém. Orvosok, egészségügyi nővérek ismerősei, meg azok ismerőseinek az ismerősei. Ezeket arról lehet megkülönböztetni, hogy magabiztosan érkeznek, s a már ottlevőket figyelembe se veszik. Valamivel másabbak (de semmivel sem különbek), azok, akik bocsánatkérések közepette köz- lik, hogy ők már korábban bent voltak a hivatalban, de valamit elfelejtettek megkérdezni, s csupán ezért jöttek visz- sza. A várakozók ingerült megjegyzéseit elengedik a fülük mellett, s amikor nyílik az ajtó, korábbi „szerénységüket“ meg- hazuttolva törnek maguknak utat. Aztán semmivel sincsenek bent rö- videbb ideig mint más, sőt talán még többet kell várni kijövetelükre. LegDrága csevegés alábbis ezt a kintmaradtak általában így érzik. Igaz, a percek minden egyes ügyfél után hosz- szabbnak tűnnek. Mire sorra kerülök, már minden egyes perc maga az örökkévalóság. Tegnap délután is ezt éreztem, s türelmem utolsó cseppjei is kimerülőben voltak, mire előttem már csak a hivatali ajtó kilincse maradt. Ám ekkor egy hölgy lépett be az ajtón, otthonosan. Az ügyintéző nő boldogan, ismerősként fogadta. Aztán kiszólt a. sorban állóknak, hogy három perc szünetet tart. Egy férfi reményét vesztve megjegyezte: „Ebből tíz perc leszI“ A szűk folyosón morgás támadt, de ennél többet senki sem tehetett. Meg nem is mert tenni, mivel mindenki attól félt, hogy ha panaszkodik, a hivatalnokod bosszúból visszadobja nyomtatványát, mondván, hogy helytelenül töltötte ki. Egy kis hibát pedig egy bonyolult űrlapon egyáltalán nem nehéz találni. A reményét vesztett férfi megjegyzése sajnos igaznak bizonyult. Azaz kissé tévedett: nem tíz, hanem tizenhét percet kellett várnunk arra, hogy a hivatalnoknő barátnője távozzon. Ez pedig egyáltalán nem elhanyagolható időveszteség. Kivált akkor, ha a perceket megszorozzuk legalább hússzal. A várakozók számával. Az emberek hangulatában okozott kár nem mutatható ki. Ne kockáztassunk! Munkámhoz tartozik, hogy naponta embereket keressek fel, következésképp sokat járom a várost, sokat látok, tapasztalok útközben. Az utóbbi időben — vagy csupán eddig nem vettem volna észre? — egyre gyakrabban vagyok tanúja, hogy a járókelők fittyet hányva a jelzőlámpa tilos jelzésének, vígan és főleg merészen vágnak át a zebrán. S talán nem is tenném szóvá ezt, ha csupa életerős, fürge, zergelábú fiatal űzné e hobbit. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy épp ellenkezőleg, az idősebb nemzedék — talán vitalitását bizonyítandó — különös előszeretettel hódol e szenvedélynek. Láttam már a piros jelzésen merészen és makacsul szökdécselő aggastyánt, töretlen kedvvel komótosan ballagó, gumifásliba pólyáit lábú nénikét, sőt a legutóbb tanúja voltam, amint egy idős asszonyság egy csűri jókedvével, viháncolva szaladt át a tiloson, de még ezzel sem érte be, hanem amikor már biztonságban érezte magát, harsány jókedvvel átszólt a zebra túloldalán illedelmesen várakozó fiatalabb társnőjének“. Ugyan mit félsz, te szamár, gyere bátran!“ A fiatalabb nő azonban félt. A száguldó autók során egyrészt nehezen törhetett volna át, másrészt felülkerekedett benne a józan ész. Valószínűleg pszichológiai tanulmányt érdemelne a téma. Mivel nem vagyok pszichológus, csakis a józan meggondolásra hivatkozhatom. Féltem az öregeket és a bravúros- kodó fiatalokat. Féltem őket, mert szükségünk van rájuk. Mert nem fölöslegesek, nem lehetnek azok! S főként azért, mert az emberi élet a legfőbb, semmivel sem pótolható érték. K&ias tCa/irU; IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az állami zárszámadás kifejezi munkánk konkrét eredményeit. Az adatok rámutatnak sikereinkre és a hiányosságokra. Az 1980 januárjától elért eredmények azt mutatják, hogy az előző év azonos időszakához viszonyítva a népgazdaság számos ágazatában javult a helyzet. A tüzelőanyag és energiaellátás általában folyamatos volt, az ipar jobban teljesítette a hazai és külföldi piacra irányuló szállítmányok tervét. Számos fogyatékosság azonban továbbra is fennáll — kedvezőtlen a helyzet az építőipari munkák tervének teljesítésében, a barnaszén fejtésében, a hazai piac ellátásában, nem sikerült teljesíteni a feladatokat az anyagi és az általános költségek csökkentésében. Ez azt tanúsítja, hogy irányító munkánkban még jelentős tartalékaink vannak, gyorsabban kell megbirkóznunk az előttünk álló egyre igényesebb feladatokkal. A teljesítmények, a hatékonyság, a minőség, a nyersanyagok hasznosítása, a tudó mányos-műszaki haladás kihasználása, az anyag- és bérigényesség elsősorban a vállalatok gazdálkodásában tükröződik. Az 1979. évi pénzügyi terv 98,8 milliárd korona nyereséget írt elő, amit országos viszonylatban 280 millióval túlteljesítettek. A nyereség tavaly 7,28 milliárd koronával nőtt. A nyereség elérésének módja azonban eltért a tervezettől, az egyes ágazatok között nagyok az eltérések. A költségek tervezett összegét összességében 910 millió koronával léptük túl. Államunk gazdasági fejlődése a nemzetközi munkamegosztás fejlődésétől és hatékonyságától függ. Ezért termelésünkben az eddiginél jobban kell érvényesíteni a világpiaci kritériumokat. A hatékony termelés és kivitel a mi viszonyaink között azt jelenti, hogy lépést kell tartanunk a nemzetközi konkurrenciával nemcsak termékeink gazdasági és műszaki színvonalát, hanem termelési költségeit illetően is. Csakis ennek alapján tudjuk előnyösebben eladni őket a külföldi piacokon. Ezért meg kell követel nünk a tudományos és kutató dolgozóktól, a tervezőktől, a technológusoktól és a termékeink műszaki-gazdasági színvonaláról döntő többi dolgozótól, hogy munkájuk konkrét eredményei megnyilvánuljanak a kivitel hatékonyságában és állandóan nőjön a világszínvonalat elérő termékek részaránya. Csehszlovákia aktív bekapcsolódása a nemzetközi szocialista gazdasági integrációba létszükséglet. Közgazdasági kapcsolataink alapját a Szovjetunióval folytatott gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés képezi. Nemcsak az iparunk számára nélkülözhetetlen nyersanyagokról van szó, hanem egyre nagyobb jelentőségűek a gazdasági együttműködés magasabb formái. (Leopold Lér pénzügyminiszternek a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának és Nemzetek Kamarájának együttes ülésén mondott beszédéből). Fehér köpenyes, kedves, mosolygós tanító néni áll a folyosó végén. Simogatja az egyik kis nebuló fejét: — Jól van, Feri, elintézem, hogy még itt maradj két napig. Most menj szépen fel és feküdj le! Feri kipirult arccal, csillogó szemekkel, boldogan fut fel a lépcsőn a kórházi szobája felé. Ilyen rendhagyó módon találkoztam Beláková Júliával a zselizi (Zeliezovce) kórházi iskola igazgatónőjével. — Feri tízéves, nem akar még hazamenni, itt jobb neki, mint otthon, ezt hajtogatja már napok óta. Megígértem neki, hogy két napig még itt maradhat, azért volt olyan boldog. — Gyakori az ilyen eset? — Gyakorinak éppen nem mondható, de azért előfordul, kivált olyan gyerekeknél, akik otthon nem kapják meg azt a szerető bánásmódot, gondoskodást, amit mi igyekszünk nekik nyújtani. Aztán megmutatja a jól felszerelt osztályokat. — Mintha nem is iskola volna, hanem egy modern Hajdú András felvétele — Amint már jeleztem, itt a lélektani ráhatás az elsődleges. Nagyon sok kedvességet, szeretetet igényelnek a beteg gyerekek. — Amint látom, meg is kapnak. — Hárman vagyunk itt tanítónők, és mindent megteszünk azért, hogy jól érezzék magukat, elfelejtsék, hogy betegek, kórházban vannak. Egyébként tömören átvesszük velük a kötelező tananyagot is. — Mióta tanít itt? OROMÉT, SZERETETET NYOlTANI lakás ízlésesen berendezett gyerekszobája. — Igyekszünk a gyerekek körül megteremteni a szülői otthon meghitt légkörét, a falakat is azért festettük ilyen élénk színűre. Ez elfeledteti velük, hogy kórházban vannak. Lélektanilag ez nagyon fontos a gyógyulás szempontjából is. — Hogyan folyik egy kórházi iskolában a tanítás? — Tizennégy éve. Különben 1950-ben kezdtem tanítani Bardejovban. Gyermekkoromtól pedagógusnak készültem, és nem bántam meg, hogy az lettem. Persze itt nehezebb, fárasztóbb a tanítás, mint a hagyományos iskolában. Már maga a felkészülés igénybe vesz. Naponta tucatnyi tantárgyból kell felkészülnünk. De a tudat, hogy beteg gyerekeket tanítunk és mi is hozzájárulunk a gyógyulásukhoz, elfeledteti velünk a fáradtságot. Több örömet kínál ez az iskola, mert nemcsak azt kísérjük figyelemmel, hogyan nyiladozik a gyerekek értelme, hanem azt is, hogyan gyógyulnak, nyerik vissza nap nap után vidámságukat. Ez ebben a munkában a legszebb: örömet, szeretetet nyújtani a beteg gyerekeknek. — Gondolt-e már arra, hogy elmegy innét? — Nem, még sohasem. . — A szabad idő? — Nem tétlenkedem. A számos társadalmi tisztsé- — gém mellett szavalőkórust vezetek. Nagyon szeretem a verseket... Azt viszont már másoktó. tudtam meg, hogy ő is írogat. Jó pár verse jelent már meg a hazai szlovák nyelvű lapokban. De ő azért elsősorban pedagógus, s a gyerekek között érzi igazán jól magát. Az idén kapta meg az Érdemes tanító kitüntetést. TOROK ELEMÉR I9M. VI. 22. ÚJ SZÚ
