Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-15 / 24. szám

A KGST-országokban képzett fiatal szakemberek irányítják a termelést

cukornád komplex feldolgozásából. Hasznosítani akarják a sok millió tonnányi rostanyagot is papír, burkolóanyagok és más termékek gyártására.

Holguinból kora reggel indultunk a vörös földire — Így 'hívják Moa környékét, ahol a nikkelbányák vannak. 'Az ország egyik legszebb vidékén haladtunk keresztül. Sajnos, a trópusi őserdőikből vajmi keveset láttunk, mivel zuhogott az eső. Kuba területét felfedezésekor dús tróipusi növényzet és erdők borították. Ezen a vidéken maradt tneg belőlük a legtöbb. A múlt század elején még 5,9 millió hektárnyi erdő volt az országban, s ezt fél évszázad alatt a földbirtokosok rablógaz- dálkodássall tönkretették: 1,5 millió hektárra apasztották.

A forradalmi kormány első lépésként kidolgozta az erdő- telepítés tervét. Ez két részMÁR NEMCSAK „C U K O R SZ IG ET"

A nikkelére elsődleges feldolgozása a helyszínen történik

(A szerző felvételei)

ha a két ország között változatlanul fennmaradnak a gazdasági kapcsolatok ...“ Ezt az ajánlatot az Egyesült Államok nem fogadta el, s a kisajátított földért 300 millió dollár azonnali átutalását követelte. De vajon miért fizessen a kubai nép azért a vagyonért, melyet a munkájával hozott létre?

Nemzetközi kimutatások bizonyítják, hogy az amerikai részvénytársaságoknak az

1946—1956 közötti Időszakban a kubai cukoriparból 700 millió dollár nyereségűk volt, ebből mindössze 100 millió dollárt fordítottak beruházásra a szigetországban. A forradalom győzelme után az Egyesült Államok gazdasági blokáddal akarta meggátolni a szocialista fejlődést. Ezért szegte meg a szerződéseket, és tagadta meg a cukor átvételét. A forradalmi kormány nehéz helyzetbe került. Ekkor a Szovjetunió internacionalista segítség- nyújtásával — megvásárolta a cukorfelesleget — megteremtette a feltételeket az alapvető gazdasági problémák megoldásához. Később a cukorgyárak korszerűsítéséhez szintén a Szovjetunió nyújtott hatékony segítséget.

Vendéglátóink a cieníugeosi tartományban nem kis büszkeséggel említették, hogy náluk a terület nagy részén már új nádfajtát termesztenek, öntözik az ültetvényt és műtrágyákat használnak. Az új fajták hozama nagyobb. A szigetországban 1959 óta évente átlag 5,7 millió tonna cukrot termelek, a legmagasabb hozam 1970-ben

8,5 millió tonna volt. Kuba adja a világ cukorexportjának 30—40 százalékát.

Két tényező, az időjárás, valamint a cukor világpiaci árának alakulása hat erőteljesen az ország további gazdasági fejlődésére. Az időjárás 'negatív hatását egyelőre képtelenek ellensúlyozni. Nagy károkat okoznak az ültetvényekben a tirőpusi ciklonok és a rendkívüli forróságok. Az ország gazdasági erejéhez képest nagy összegeket fordítanak erdősávok létesítésére, valamint víztárolók építésére. Az öntözőrendszerek létesítése még hosszú éveket vesz igénybe. Sokkal kedvezőbb a helyzet a világpiaci áringadozás hatását tekintve.

Amióta Kuba tagja a KGST- nek, a Szovjetunió és más szocialista államok előre meghatározott áron vásárolják meg a kubai cukrot; ez a szigetországnak gazdasági biztonságot jelent. Sajnos, a kapitalista piacon nagy az áringadozás, ezért Kuba mind szorosabbra fűzi kapcsolatait a szocialista országokkal. Az 1976—1980-as évekre szóló terveket már a KGST-tagországokkal összehangolva készítették. Amikor 1977 tavaszán a KGST Végrehajtó Bizottsága Havannában ülésezett, megvitatták a hosszabb időre szőlő együttműködés fő irányait is. A szocialista országok jelentős részt vállaltak a

bői állt: új^erdők telepítéséből, valamint erdősávok létesítéséből a citruszültetvények körül. A facsemeték ültetését a forradalmi hadsereg kezdte meg. Később létrehozták az erdőtelepítést irányító intézetet, s több mint 600 millió facsemetét ültettek ki. 1969-től az Er- dökutatási Központ és a kísérleti állomások gondoskodnak a fajták nemesítéséről és ápolásáról. Kubában nem volt erdészképzés, a forradalom után alapított erdészeti szakiskolában ma 1200 diák tanul, és a havannai egyetemen erdőmér- nöki szakot létesítettek. A faültetés országos mozgalommá terebélyesedett. Ennek köszönhető, hogy ma már több mint

1,8 millió hektár az erdők területe.

Több mint négyórás út után az országút mellett hatalmas tábla figyelmeztet: „MOA — az internacionalista együttmükö' dés élő példája“. A város az erdők, a zöldövezet peremén fekszik, lehúzódiik egészen a tengerig. Kollégáink előző este Holguinlban jóakaratúan figyelmeztettek: valami kopot- tabb munkaruhát vigyetek, mert a vörös port nem lehet a ruhából kitisztítani.

Nem tudom, milyen a vörös porfelhő, mert esik az eső. Egy lakótelep mögött, a törpe pálmák és a trópusi növényzet szinte elrejti a szemünk elől az igazgatóság és a városi pártbizottság alacsony épületét. A pártbizottság titkára szellemesen indokolja az egy fedél alá tartozást: azért épül a város, hogy fejleszthessük az üzemet, s azért fejlődik az üzem, mert otthont biztosít dolgozóinak a város. Mindkettő azonos cél, természeti kincseink kiaknázását szolgálja.

N’icaro—Moa—Ba racoa vidéke rendkívül gazdag stratégiai fontosságú ásványkincsekben. Kolumbusz, amikor Ihajól horgonyt vetettek a Moa folyó torkolatánál, feljegyezte naplójába: láttak a tenger partján számos vasszínü követ és másokat, amelyekről azt mondják, hogy ezüstbányákból, valók. Mindezeket a folyó hozza magával... S a Moa, az ország legbővebb vizű folyója itt hömpölyög a \áros határában. Vize táplálja majd azt a hatalmas víztárolót is, amelynek most még csak a körvonalait látjuk. Ez a vízitároló látja el majd a százezer lakos számára tervezett várost, meg a kohóikat is vízzel. Ma a városban harmincezren laknak, de öt év múlva ez a szám hatvanezer lesz. Épülnek az új lakások, az üzletek, s mint mindenütt, itt is az Iskolák készülnek el elsőkként.

Bizony meglepődtünk, amikor az igazgatóságon szlovákul üdvözöltek. Jorge Rodriguez mérnök, részlegvezető, a

forradalom előtt Havannában egy kis gépipari üzemben volt technikus. Azok közé tartozik, akiket a forradalmi kormány Csehszlovákiába küldött főiskolára. Kassán szerzett kohó- mérnöki oklevelet. Jól ismeri a seredi nikkelkohókat, itt készítette diplomamunkáját. Ti- zenketten dolgozunk itt olyanok, akik még élettársat is Csehszlovákiából hoztunk — mondja. — A feleségem kassai és két kislányunk is szépen beszél szlovákul. így van ez a többi családnál is. A külföldi szakemberekkel pedig rendszerint orosz nyelven értjük meg egymást a legjobban. Sokan dolgoznak itt hozzá hasonló fiatal mérnökök, akik a Szovjetunióban és a szocialista országokban szereztek diplomát. Ma én leszek az idegenvezető, megpróbálunk feljutni a külszíni bányákhoz.

Elhagyva a várost, mind gyérebb a trópusi növényzet, majd csupán a vöröslő földet látjuk körös-ikörül. Gyéren kövezett út vezet a külszíni bányákhoz; akkora itt a sár, hogy még a tehergépkocsik sem birkóznak meg vele. Amikor esik, a föld megkel, mint a tészta, és minden beleragad. Ilyenkor megakad a forgalom. Ha eláll az eső, 3—4 óra alatt újra megkeményedik a föld, kiszárad, és vörös porfelhő kísér itt minden kocsit.

Szakad az eső, megrekedtünk egy hegyoldalban, előttünk a külszíni bányákban állnak a gépek. Itt van a világ nikkelkészletének 35 százaléka. Csakhogy a kitermelése nagy beruházást igényel. Erre a forradalmat követő években bizony nem volt pénzünk. Igaz, a meglevő tárókban a nikkeltermelés megkétszereződött, de ez még mindig kevés. Bővítettük a két nikkelbányánk kapacitását, és szerződést kötöttünk a KGST-vel két új, egyenként harmincezer tonna kapacitású üzem építésére. Folyik az építés első szakasza, s a második szakaszban már jelentősen érdekelt Csehszlovákia is. Önöknek nagy tapasztalatuk van a nikkelkohók építésében.

A város szélén Rodriguez mérnök nem kis büszkeséggel vezetett az épülő új kikötőbe. Két szovjet hajóról gépeket raktak a szárazföldire. Néhány év múlva itt lesz országunk egyik legforgalmasabb kikötője, hiszen itt van a vörös föld, s ez egyik legfőbb devizaforrása országunk további gazdasági fejlődésének. Az elmúlt évtizedben ugrásszerűen megnövekedett a nikkeltermelés, és ma a cukor után ez hozza a legtöbb devizát. Kuba már nemcsak „cukorsziget“, s ezt barátainknak köszönhetjük.

CSETO JÄNQ5

Santa darától dél felé haladva hosszú órákon át alig változik a táj. Az út mellett cukomádtábláik nyújtóznak, s a településeket zöld koszorúként ölelik körül a citruszültetvények. Meglepően nagy a forgalom a Havannát Santiago de Cubával összekötő, közel ezer •kilométernyd autópályán, amely hosszában szeli ketté a sziget- országot. Igaz, egyes szakaszain még csupán két sávot nyitottak meg a forgalom előtt, de az építési munkák jó ütemben folynak.

Camagüey felé közeledve egyre gyakrabban szorítanak az út szélére a szembejövő, cukornádat szállító tehergépkocsik. Cukomádtáblák között vezet az út, a táblákon kombájnok dolgoznak. Már csupán a dombos-hegyes vidéken vágják a nádat machetével, a nádvágó késsel. A szigetországban több mint ezer komJorge Rodriguez mérnök

bájn dolgozik a cukornádtáblákon. Gépek vágják a termés hatvan százalékát, és szinte teljesen gépesítették a 'begyűjtést.

Az első szovjet kombájnok 1967-ben érkeztek. Majd Hol- guinban szovjet segítséggel felépült egy korszerű üzem, amelyben 1977-től évente hatszáz nádvágó kombájnt gyártanak. A mezőgazdasági terület 53 százalékán termelnek cukornádat. Betakarítását és feldolgozását — ide számítva a cukoriparban foglalkoztatottakat is — félmillió ember végzi. Az ültetvények területét a forradalom győzelme után közel félmillió hektárral bővítették.

Amikor Kubában kisajátították a nagybirtokokat, az Egyesült Államok megtagadta a kubai cukor átvételét. Pedig a forradalmi kormány felajánlotta: „Kártalanítjuk a volt amerikai tulajdonosokat is húszéves részletekben, évi négy és fél százalékot kamatozó kötvényekkel abban az esetben.

mi