Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-15 / 24. szám

A csomagoló részleg egyik ezüstérmes szocialista munkabrigédja, hiányosan. Az alsó sorban balról a második Takács Mária, mellette Erős Zsuzsa (Archív-felvétel)

Pillanatkép egy ezüstérmes szocialista munkabrigádról

n BRmimitM

A dunaszerdahelyi (Dunajská StredaJ Ba romfifeldolgozó Üzemben jó hagyományai vannak a szocialista m unkabr i g á dmozga lom - nak. Ezt tanúsítja a nemrégiben tartott értékelés is, amelyen több bronz-, két ezüst- és egy aranyérmet osztottak iki.

Az egyik ezüstérem tulajdonosadnak a nyomába szegődtem, kedves segítséggel rájuk is bukkantam, fönn, a csomagolóban. Mindkét ezüstérmes szocialista munkabrigád a kisebb előcsarnokban dolgozik. Ez még csak hagy- ján, oda csak belülről szüremlik ki egy kis zaj és bűz, egyébként ott már minden tiszta Hogy ízelítőt adjanak a megelőző munkafolyamatokból is, Takács Mária művezető gyorsan elővarázsolt és rám Ihúzatott egy fehér köpenyt. Mert ott előírás ám: köpeny, gumicsizma, fejkendő. Ez utóbbi kettő alól szerencsére engem felmentettek. Bejártuk a csarnokokat, végignéztem az egész folyamatot — a tyúkok elkábításától, „gyilkolásától'' a tisztításon át a csomagolásig. Bevallom, a magamfajta érzékenyebb nőnek, aki otthon egy csirkevágást sem bírt végignézni; nem valami szívderítő látvány a sok csirketetam, amint az automatikus karra akasztva végighalad a termen.

A csomagolóban azonban már más. Itt már az üzletekben is megszokott kép tárul elénk. Ügyes kezek rakják a megtisztított baromfiakat a műanyag zacskókba, majd szép sorjában a dobozokba.

— Hányat csomagolnak naponta? — kérdem Erős Zsuzsát, az egyik brigád vezetőjét.

— összesen 25—26 ezret csirkéből, kacsából pedig tízezret. Én 1970-ben kerültem a gyárba, akkor még asztalon bontottunk, s bizony 15—16 ezer csirkénél többet nem vágtunk, 1971-ben szerelték föl ezt az automata szalagsort, ezzel sokkal könnyebbé vált és meggyorsult a munkánk.

— A csomagolásit két brigád végzi — veszi át a szót Takács Mária brigádtag s egybei művezető. — A miénk 11 tagú, a vezetővel együtt. S hadd büszkélkedjem: van egy derék fiatalemberünk is, felvásárló az átvevőnél.

— Ennyi nő között bizony elkel a férfias keménység, határozottság, higgadtság Is. Hogy becsülik meg?

— Ö, nagyon is — legyint vidáman Takács Mária.

— De most már térjünk komolyabb témára Mt az ezüstérem története?

— Kezdjük talán a bronzzal — válaszol ismét Takács Mária. — 1973-ban kaptuk

1975-ben -pedig a vörös szegfűt nyertük el Azóta is .igyekeztünk -becsülettel elvégezni a munkánkat, hogy ne legyen soha lemaradá sunk. Idei negyedévi tervünket hét százalékkal túlléptük, augusztusra pedig — ha csak valami közbe nem -jön — teljesítjük az ötéves terv elvárásait is. Természetesen, eddig nagyon egyszerűnek tűnik. Mert mi a vágórészlegre kötünk. Nélkülük mi sem végezhetünk jő munkát; ha ők nem teljesítenék a tervet, akkor mi sem.

— A tervtéljesítésen kívül mi kell még ahhoz, hogy a -bronz fokozatból ezüst legyen?

Ismét Erős Zsuzsa szólal meg:

— Kollektívánk tagjai kötelezettségvállalást is tetteik. Ennek legfontosabb pontjai, hogy az áru feldolgozásánál a minőséget tekintsék a legfontosabb szempontnak, mindent elkövessenek a -balesetek elkerülése érdekében, s valamennyi dolgozó — ahogy azt a szükség megkívánja — 10—15 brigádórát dolgozzon le, továbbá, hogy ne pocsékoljuk a csomagolóanyagot.

— Bocsásson meg, ezt nem egészen értem. Hiszen minden csirkére kell egy zacskó.

— Igen egy. -De csak egy. Régebben több is kellett. Vizet ittak belőle a dolgozók, aztán eldobták, esetleg eltépték, mert ügyetlenül csinálták.

— S a munkán kívül tűiben jeleskednek a csoport tagjai?

— Többnyire fiatal -lányok, asszonyok, akik a SZISZ-szervezetben ténykednek, jelenleg éppen sportpályát építenek. Mozi- és színházlátogatásokat, kirándulásokat szervezünk közösen. Szép szokás, hogy minden esetben meglátogatjuk a megbetegedett munkatársakat. A brigád nemrégiben védnökséget vállalt a bösi nyugdíjasotthon fölött. Ünnepek előtt meg-m-eglátogatják a lakókat, s ezeknek az -idős embereknek bizony jólesik egy kis figyelem, szeretet, gondoskodás — felelte Takács Mária.

— Mikor lazíthatnak egy -kicsit? — állok meg egy világosbarna hajú fiatal munkásnő, Androvics Margit mellett.

— Nincs olyan hónap. Már -nincs szezonmunka, mint azelőtt volt.

— Hallottam, hogy tagjelölt. Mióta van a gyárban? Ön szerint minek köszönhető a brigád sikere?

— 1973-ban kerültem az üzembe, s 1979- ben lettem -tagjelölt. Szerintem a sikerben nagy része van annak is, hogy a 11 tagú csoportban öt -párttag és tagjelölt dolgozik, csaknem a -brigád fele. Mária és Zsuzsa is párttagok, s igyekeznek mindenben elöljárói, példát mutatni, -hogy rászolgáljanak a bizalomra, s -bennünket, -tagjelölteket is ösztökéljenek. Sőt az utánunk jövőket is. Tudja, néha úgy jön, bogy szombaton rendkívüli műszakot kell szervezni, s ennek — az igazat megvallva — nem mindenki örül. A kommunisták megértik, miért van erre szükség. S nálunk annyira jó a brigádszellem, hogy ha egyszer ők jönnek, akkor senki sem marad távol.

Távozásomkor megfogadtam, hogy most jó ideig nem eszem csirkehúst, beteltem a látványával. Mosolyogva kétkedőén néztek rám az asszonyok.

— Maguknak írilik még a csirkehús? — kérdeztem csodálkozva tő-lük.

— Persze, miért -ne, hiszen nagyon finom!

S igazuk volt, mert másnap már én is azt

ebédeltem.

URBAN KLARA

Egy iskola eredményeiről és gondjairól

Az oktatás és a nevelés sok irányú feladatáról, problémájáról beszélgettem el a minap a Palásti (PlástovceJ Kilencéves Alapiskola négy (kommunista pedagógusával. Mindjárt beszélgetésünk elején jegyezte meg nagyon találóan Blasko István, az iskola igazgatója:

— Nem lehet vitás, hogy az iskola a legjobb szándékkal sem helyettesítheti a családi otthon -melegét, mint ahogy a legkiválóbb pedagógus sem formálhatja sikeresen a gyermekek egész személyiségét a szülők segítőkész együttműködése nélkül.

— Ez kivált a mi falva ink esetében jellemző, ahol a gyereknevelésben még nagy szerepe van a régi szemléletnek — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Ferenc biológia szakos tanító, a pionírszervezet vezetője. Itt a szülők alig néhány éve kezdik felkelteni gyerekeik érdeklődését a továbbtanulás iránt. A mi fanunkban például én voltam az első, aki gimnáziumba jelentkezett, pedig még a negyvenen -innen vagyok.

— Ez az oka, hogy iskolánkból aránylag kevesen jelentkeznek még ma is gimnáziumba, vagy szakközépiskolába. A középfokon tovább tanuló diákok száma alig -haladja meg a húsz százalékot — állapítja meg tárgyilagosan az igazgató.

Ami persze nem jelenti azt, hogy a palásti iskolában nem tanítanak lelkiismeretesen a pedagógusok. Sőt, a felmérések azt bizonyítják, hogy a tanulmányi eredmények semmivel sem rosszabbak, mint más alapiskolákban. A szlovák nyelv oktatásában például a legjobbak közé tartoznak.

— Ml már több mint tíz éve tanítjuk szlovák nyelven is a természettudományi tantárgyak szakkifejezéseit. A konverzációs órákat is régen bevezettük — jegyzi meg Ágoston Lajosné magyar—szlovák szakos tanítónő.

— Viszont megnyugtat bennünket az a tudat, hogy tanulóink helytállnak a szlovák tanítási nyelvű szakközépiskolákban is — mondja Bellus Imré- né.

— Felmérték gondjaikat, nehézségeiket, mit tesz a pedagógiai tanács és a pártszervezet azért, hogy többen jelentkezzenek gimnáziumba és szakközépiskolába?

— Nem hinném, hogy ez a kérdés lenne meghatározó ok tatónevelö munkánkban, hiszen körülményeinkhez képest eddig is sokat tettünk azért, hogy megfelelő számú gyereket irányítsunk a középfokú iskolákba — válaszolja az igazgató.

— Van ám az éremnek egy másik oldala is — kapcsolódik a beszélgetésbe Ágoston Lajos- né.

— Mégpedig?

— A szakmunkás-utánpótlás. A CSKP KB 15. ülésén e kérdéssel is foglalkoztak. A határozat kimondja az iskola tartalmi korszerűsítését.

— Mit jelent ez az önök munkájára alkalmazva?

— Azt, hogy az iskola a tanulókat valamennyi tantárgy oktatása során a munka szere- tetére nevelje. E vonatkozásban iskolánk mindenképpen az elsők közé tartozik. Mi e követelményeknek eddig is igyekeztünk eleget tenni, nemcsak azért, mert a már említett okok erre kényszerítenek, hanem pedagógiai és politikai megfontolásból is. Elvégre a munkára nevelés a szocialista iskola egyik fontos meghatározó Ismérve. S mi az oktató-nevelő

munkánkat e szemlélethez igazítjuk.

Erre a kollégák is csak helyeslőén bólintanak. Bellus Imre né szavakba is önti gondolatait:

— Nevelői munkánk már az első osztálytól kezdve folyamatos és célratörő e téren is. Igyekszünk a tanulókban tudatosan kialakítani ezt a szemléletet. Igaz, könnyíti munkánkat az, hogy a tanulóik nagy többsége már otthonról magával hozza a munka szeretetét, mert a szülők maguk is gyári munkások, vagy szövetkezeti dolgozók.

— Gondolom, ilyen irányban is lényeges és fontos az oktató-nevelő munka céltudatos Irányítása, szervezése?

— Ez csak természetes. Am azért nálunk is van még jelentős tartalék a munkára nevelés javítására — adja meg a választ az igazgató.

— Például?

— Több üzemlátogatást kell szerveznünk, s e látogatásokra jól felkészfteni a tanulókat. A mezőgazdasági üzemekkel ilyen téren jobbak a kapcsolataink. Ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi időben egyre több tanuló jelentkezik a mezőgazdasági pályára.

— A termelőmunkára való jobb felkészítés céljából mit tesz még az iskola?

— Ezt a célt szolgálják például a technikai körök is. Konkrét intézkedéseket tettünk a tanulók helyes pályaválasztásának irányítására, hogy minden tanuló a képességének megfelelő pályát válassza.

— Mindezek megvalósításához azonban feltétlenül szükséges a szülők hathatós támogatása is.

— A szülőkkel jő a kapcsolatunk, de ez nem jelenti azt, hogy minden lehetőséget kihasználtunk. Gyakrabban be kell kopogtatnunk a szülőkhöz, és elbeszélgetni velük, főleg gyerekeik továbbtanulásának lehetőségeiről. Formálni, alakítani kell világnézetüket. Hiszen köztudott, hogy a család a szocializmusban is megkülönböztetett szerepet játszik a gyermekek nevelésében.

— Ha már e gondolatnál tartunk, azt Is meg kell feltétlenül említenünk, hogy a továbbtanulásban nem 'minden gyereknek egyformák az esélyei — szél közbe Kovács Ferenc.

— Hogy értsem ezt?

— Gondolok itt elsősorban az otthoni környezetre, arra, hogy a gyerek milyen szellemi indítást kap az otthontól. Bár a szocialista iskola mindent megtesz a különbségek eltüntetéséért, többek között azzal Is, hogy körzetesiti az iskolákat. Ezt a célt szolgálják a napközik is.

— ön szerint tapasztaiható-e lényeges javulás a körzetesítés óta a tanulók tanulmányi élőmé netelében?

— Igen.

Egy kissé eltűnődik:

— De azért újra visszatérek az előbbi gondolathoz. Az eddig elért megnyugtató eredmények ellenére is változatlan óhaj marad a szülőik és a nevelők még jobb együttműködése.

— Ezer sokat tehet a pionír- szervezet is.

— Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy tesz is. A kis pirosnyakkendősök nemcsak az iskola padjaiban, hanem a raj-, a csapatgyűléseken és a szabad idejükben is gyakorolják, mélyítik azokat az ismereteket, amelyeket majd az életben hasznosíthatnak.

TŰRÖK ELEMER

IMI.

VI. IS.

JLHOLJO