Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-08 / 23. szám
A csehszlovák televíziós művészet történetében terjedelmével és társadalmi jelentőségével egyedülálló helyet foglal el a Zeman őrnagy harminc esete című filmsorozat. Egy alkotókollektíva hatévi lelkes munkájának eredménye ez a legújabb történelmünk három évtizedét átfogó mű. Sok buktatót rejt magában az ilyen terjedelmes filmsorozat, mindenekelőtt az önismétlés veszélyét, s hogy mindvégig nem lesz képes új izgalmakkal, meglepetésekkel szolgálni. Bár a Zeman őrnagy filmsorozat valamennyi része nem mondható egyaránt jól sikerültnek, egyesek jobban tetszettek, mások ke' vésbé, elmondhatjuk, hogy a közönségnek a filmsorozat iránti érdeklődése nem csökkent, a tv-nézők mintegy 94 százalékát szegezte vasárnaponként a képernyő elé. A sorozat egyik fő erőssége, fontos mondanivalója — történelmünk legújabb fejezetének eszmei-politikai harca, a köz- biztonsági szervek szerepe és feladata ezekben a küzdelmekben. Ezt a komoly témát a sorozat szövegkönyvíróinak, a rendező Jifí Sequensnek és a színészgárdának sikerült fordulatos, érdekfeszítő, mindenki számára érthető filmalkotássá alakítani. A szövegkönyv megírásához a felszabadulástól a 70-es évek közepéig terjedő időszakban ténylegesen megtörtént események szolgáltatták az alapanyagot. A szerzők közbiztonsági szerveink munkájának olyan mozzanatait választották ki, amelyek legjobban jellemezték a társadalmi fejlődés egy-egy időszakát. A cél természetesen nem az volt, hogy a filmsorozat minden részletében valósághűen örökítse meg a csehszlovák bűnügyi nyomozás eseteit. A valóságanyagból a sorozat alkotó kollektívája a szocialista realizmus művészi eszközeivel teremtett filmet, amely a puszta realitáson kívül magában foglalja a társadalmi viszonyok, az alakok mélyebb elemzését is, s aktívan hat a társadalmi tudatra. A közbiztonsági szervek munkáját megragadó 30 önálló epizódot a főszereplő Zeman őrnagy személye alakította egyetlen füzérré. Rögtön a sorozat elején bizalmas ismerősünkké lesz a haláltáborból hazatérő fiatal Zeman, aki tehetségét a bűnügyi nyomozás szolgálatába állítva, rendkívül felelősségteljes és igényes hivatásnak kötelezi el magát. Harminc estén át kísértük figyelemmel mozgalmas, megpróbáltatásokkal teli életútját, hogy ezen keresztül betekintést nyerjünk mindazok munkájába, akik a szocialista vívmányok védelméért, békés, zavartalan életünk biztosítása érdekében gyakran életüket kockáztatják. A filmsorozat első tíz része a felszabadulást követő, háborús örökségtől terhes időszakban a haladé erőknek a fasizmus utolsó bástyái, a volt kollabo- ránsök, árulók és besúgók elleni harcát ragadta meg drámai erővel. A burzsoáziának osztályérdekei megteremtésére irányuló utolsó kétségbeesett nagy összefogását, az osztályharc kiéleződését, később a szövetkezetesítés idején a rablástól, üzérkedéstől, sőt a gyilkosságtól sem visszariadó osztály- ellenség elleni küzdelmet újra átéltük a képernyő előtt, s tudtuk, nem kigondolt bonyodalom, kaland, hanem a nézők többsége által (megélt kor tapasztalatból is jól ismert drámai eseményeinek hű kivetítése a filmsorozat. Középső szakasza a Februári Győzelem utáni időszakba kalauzolt, amikor az államhatalmat már visszavonhatatlanul a munkásosztály tartotta kezében, s megkezdődött a szocializmus építése. Az ellenséges ügynökök tevékenysége a megváltozott viszonyok között más ruhát ölt ugyan, de nem szűnik meg. Ezúttal nem nyíltan, nem fegyverrel támadnak, a szellem megfertőzésével, felforgató propagandával igyekeznek lerombolni mindazt, amit a szocialista fejlődés a néhány év alatt elért. A hosszú távra gondosan kitervelt felforgató tevékenység — amely a fenyegetőzés és megfélemlítés eszközeivel dolgozik — egyik akciójának leleplezését követtük té- legzet-visszafojtva. A sorozat találóan érzékeltette az 1968—69-es politikai válság évelt is (pl. az Uszítás című epizódban). A sorozat Zeman átalakult szülőfalujában fejeződik be, ott, ahonnét 30 évvel ezelőtt elindult, jelképesen is kifejezve a három évtized megpróbáltatásokkal teli, de eredményes fejlődését. Zeman, a negatív jelenségek ellen harcoló bűnügyi nyomozó alakja, szemünk előtt vált hőssé. Nem a szórakoztató detek- ttvfilmek sebezhetetlen, legyőzhetetlen főszereplője, hanem hús-vér ember, akit erkölcsi nagysága, becsületessége avatott napjaink hősévé. Megszerettük őt, azonosultunk vele, minden tettével, amelyeket nemes célok, önzetlen szándék vezérelt. A jelentős tv-prodükció megvalósításához a mintegy 800 személyt számláló alkotőkollek- tíva minden egyes tagjának (a szerzőktől a legkisebb szerep megtestesítőjéig) kitartására, következetes munkájára volt szükség. Arról, hogy a fáradságos munka meghozta gyümölcsét, a mű üzenete eljutott a nézők millióihoz, nem csupán a filmsorozat adásának időpontjában (bekapcsolt készülékek száma tanúskodik. Vladimír Brabec ma szinte kizárólag Zeman őrnagyként él tudatunkban, alakja, sorsa a legszélesebb rétegeket foglalkoztatja. Cselekedeteit nemcsak elfogadtuk, de magatartása a filmsorozat befejezése után is gondolkodásra, állásfoglalásra késztet — talán ez bizonyltja legjobban a sorozat igazi, tartós értékét. A filmsorozat alkotókollektívája méltán nyerte el a. Klement Gottwald Állami díjat. MOLNÁR ANGELA am oitm Történelmünk borom évtizede a képernyőn A befejező rész, a Rózsacsokor Zemannak forgatása közben (Jaromír Komárek felvétele) Világszerte minden televíziós állomás főmüsora a tévéhíradó sugárzásával kezdődik. Nem véletlen ez a „nézetazonosság“ — az emberekben olthatatlan vágy él a környező világ megismerésére, a különféle politikai, gazdasági, társadalmi, sport- és egyéb események követésére. Ennek megfelelően már a történelmi korokban kialakultak a tömegtájékoztatás különféle formái, amelyek az aktuális eseményekről való tudósítást tekintették fő feladatuknak. Napjainkban a híradás és hírtovábbítás leguniverzálisabb és legtökéletesebb képviselője a televízió, amely rövid, de annál rohamosabb fejlődése alatt elérte, hogy a világ bármely táján lejátszódó eseményről legfeljebb egynapos késéssel képriportban tud beszámolni. Ezzel a fontos esemé nyék résztvevői személyes ismerőssé válnak minden tévénéző számára, aki nemcsak a történtekről értesül, hanem saját szemével is látja azokat. Ahhoz azonban, hogy a nézők százmilliói naponta a képernyőn követhessék a legizgalmasabb és legfontosabb eseményeket, televíziós állomások tucatjainak együttműködésére, alkotók és műszakiak tízezreinek összehangolt munkájára van szükség. Valamikor, a televízió hőskorában, az elkészített riportot a menetrend- szerű repülőgépek postaszolgálata juttatta el rendeltetési helyére, olykor többszöri átrakással, meglehetősen körülményes úton. A fejlődés kezdetét itt is, mint több más tévés műfaj esetében, a képmagnó feltalálása jelentette, amely lehetővé tette, hogy az egyik tévéközpont által sugárzott híradást a másikban mágnes- szalagra rögzítsék és azt azonnal — bármilyen laboratóriumi feldolgozást megkerülve — felhasználhatták. Az együttműködés javítását és a műsorcserék meggyorsítását fő feladatuknak tekintik a nemzetközi te levízíős szervezetek, ez a célkitűzés semmire sem vonatkozik oly nagy mértékben, mint a televíziós hírszolgálatra, hiszen minden tévétársaságnak érdeke, hogy a lehető legrövidebb időn belül képriportban tudjon beszámolni a világban történtekről, Ennek megfelelően a hírszolgáltatás mind az Intervízió, mind az Eurőví- zió egyik fontos tevékenységét alkotja. A szocialista országok hírszolgálati hálózat az IVN (Intervision News — Intervíziős híradás), az európai tőkés országoké az EVN (Eurovision News — Euróvíziós híradás), amely naponta kicseréli a legfontosabb híreket. Az Európa minden jelentős televíziós állomását tömörítő két szervezet tagjai naponta néhány órára egy egységes hálózatot alkotnak, amelybe egymás után, meghatározott sorrendben valamennyi állomás betáplálja a maga legérdekesebb híreit, miközben a többiek képmag nóra rögzítik ezeket. A mindenkori sorrendet a központokban döntik el, amelyek koordinálják a hírtovábbí- tást. A pókhálószerűen kialakított Eurovíziós híradás központja a belga főváros, Brüsszel, az Intervíziős híradás csomópontja Prága. E két város tévéközpontjaiba futnak be a hírcsatornák, amelyek a szükségle teknek megfelelően adó- és vevőirányban egyaránt felhasználhatók. A hálózatszerű, többirányú kapcsolatfelvételen kívül kétirányú összeköttetés is létesíthető, amit olyan esetekben használnak, ha csupán egyetlen tévéállomást érdeklő hírt kívánnak továbbítani. Különösen magasrangú állami delegációk látoga tása esetén jelentkezik a kiküldött tudósító a fogadóállam tévéközpontjából, kommentárját egyedül saját televíziója játssza fel. Eseménytelen napokon általában egyórás ez a nemzetközi híradás, greenwichi idő szerint délután háromkor kezdődik — EVN 1, 111. IVN 1 a jelzése —; ha a beérkezett anyagok terjedelme megkívánja, tarthat hosszabb ideig is. Ha túl sok anyag torlódik össze, vagy pedig nagy je lentőségű esemény történik, amely megköveteli a napi többszöri híradást, délelőtt, tizenegy órától is beiktatnak egy „reggeli“ kiadást, amit EVN 0, ill. IVN 0-ként emlegetnek. •Amióta műsorközlő műholdakkal bonyolítják le a pont-pont közötti összeköttetést, lehetővé vált, hogy a tengerentúlról is bekapcsolódjanak a nemzetközi hircserébe, átadják legérdekesebb képanyagukat és átvegyék az európai események krónikáját. Az Időzónák nagymértékű eltolódása miatt a késő esti órákban bonyolódik az amerikai tévétársaságokkal a hírcsere (Satteliten News, via Sattelite). Az európai szervezett hálózattal ellentétben a legnagyobb amerikai hírszolgálati irodák saját „szakállukra“ dolgoznak, így a műholdas hírközlésben mind a UPITN (United Press Internacional Television News),, mind az APTN (Associated Press Television News) részt vesz, tudósítva azokról az eseményekről, amelyeket a világ legkülönbözőbb pontjain dolgozó tudósítóik film-, vagy mágnesszalagra vettek. Ebbői a minden tévéállomás által feljátszott kb. kétórás híranyagból áll össze a tévéhíradó külföldi híreinek mintegy tíz-tizenöt perce. A belföldi eseményekről való tudósításról természetesen valamennyi tévé a saját erejéből gondoskodik. Reggelente három-négytagú stábok tucatjai keresik fel az ország legkülönbözőbb pontjait, hogy rögzítsék az események krónikáját. Az általuk készített anyagból áll össze a tévéhíradó és a naponta többször sugárzott hírek belpolitikai híranyaga. A meglehetősen gazdag kül- és belföldi híranyag szerkesztésének feladatával a híradó napi szerkesztője birkózik több-kevesebb sikerrel. Az ő munkájának eredménye a kész híradó, rajta múlik, hogy melyik tudósítás milyen terjedelemben kerül a képernyőre. A televízióról gyakran elhangzik a megállapítás, hogy egy óriási faluvá változtatja a világot, amelyben mindenki mindenkit ismer. Ez így természetesen túlzás, de való tény, hogy a világ minden képernyőjén megjelennek korunk legismertebb személyiségei, azok, akiket érdemes és kell Is „személyesen“ ismerni. E „személyes“ ismeretség létrehozásában egyaránt komoly szerepet vállalnak a világ legkülönbözőbb pontjain dolgozó televíziós tudósítók, valamint kenyéradóik, a televíziós társaságok, amelyek e téren példás együttműködésről téve tanúságot naponta átadják egymásnak legérdekesebb híreik képanyagát. Valamennytük munkájának betetőzését jelenti a híradó szignálja, amely után megjelenik a képernyőkön együttműködésük eredménye, a napra kész, rendkívül rugalmas, a nézőt (csaknem) egyidejű megfigyelővé tevő tévéhíradó kül- és belföldi képes hírkrónikája. OZOGÁNY ERNŐ 1S8B. VI. 8. N 6/3 14
