Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-08 / 23. szám
1980 VI. 8. N agy kiterjedésű országokban a népszámlálás mindig izgalmas, sőt néha romantikus is. Annak idején a Szovjetunióból magam is tudósítottam arról, hogy Szibériában, meg a Sarkkörön túl a számlálóbiztosok he- likopteren, kutyaszánon, sítalpon indultak távoli települések, félnomád rénszarvastenyésztők összeírására. Nos, effajta érdekességekben az Egyesült Államokban nemrégiben tartott népszámlálás is bővelkedett. Utah állam hegyeiben például motoros szánon vágtak neki az összeírók, másutt lovon, meg szamáron kaptattak a kanyonokban, hogy eljussanak az ott tanyázó indiánokhoz. A nevezetes napon, április 1-én számlálóbiztosok végigjárták a börtönöket, a vasútállomásokat, a moteleket, az éjjeli menedékhelyeket, sót még az egész éjszaka játszó mozikat is. Nebraskában találtak barlanglakókat, Louisianában egy kamionban élő huszonkét tagú családot. New York városában többszáz olyan emberről fektettek fel ívet, akinek semmilyen lakása sincsen és rendszeresen a Central Park padjain, vagy a földalatti vasút szellőzőrácsain tölti az éjszakát. Ezzel szemben Maryland államban egy egész várost kifelejtettek a népszámlálásból. És ami talán a legmeglepőbb: a már említett nyugati államban, Utah-iban a számlálóbiztosok mintegy húszezer olyan szakadár mormonra bukkantak, akik nyolcvan esztendővel azután, hogy egyházuk megtiltotta, ma is többnejűségben élnek. Mindez persze csemege a televíziónak, az újságoknak, de nem ez okozta az igazi izgalmat az 1980. évi nép- számlálásnál. Sőt, még az említett számlálóbiztosok sem tipikus jelenség az idén. 86 millió amerikai háztartásban a levélhordó kézbesítette ki március 28-án a sárga kérdőívet, azzal, hogy az állampolgárok maguk töltsék ki és küldjék vissza postán április 1-én. Összeírókat csak az említett helyeken alkalmaztak, meg ott — ez a munka még folyik — ahol az emberek nem küldték vissza önként az iveket. A tízévenkénti népszámlálás szükségességét maga az amerikai alkotmány mondja ki. Első ízben 1790-ben Írták össze a fiatal államszövetség lakóit, akiknek akkor jóformán csak arra kellett válaszolniok, hogy hány ember (férfi és nő) él egy-egy háztartásban, illetve, hogy hány fekete rabszolgájuk van. A kérdések azóta sem szaporodtak meg túlzottan. Jómagam például — bár egy öttagú család feje vagyok — röpke negyedóra alatt végeztem a kérdőív kitöltésével. Azt azonban csak itt említem meg, hogy családfő vagyok. Tartva ugyanis a túlbuzgó feministák tiltakozásától, erre a fogalomra a Népszámlálási Hivatal nem volt kíváncsi. Az ív kitöltését — a korábbiaktól eltérően — nem a családfő, hanem bármely felnőtt családtag adatainak beírásával meg lehetett kezdeni. Ugyancsak újdonságnak számít az idén, hogy különös részletességgel érdeklődik a kérdőív az állampolgárok etnikai eredetéről, nevezetesen, hogy az ívet kitöltők négerek, japánok, kínaiak, fülöp-szigetiek, koreaiak, vietnamiak indiánok, indiaiak, hawaiak, gaamiak, szamoaiak, eszkimók, vagy aleutok-e. Ha spanyol ajkúak, akkor négy lehetőség között kell váLaszta- niok: mexikóiak, puerto-ricoiak, kubaiak, vagy egyéb hispanic-ok-e [ahogyan itt nevezik őket). A többi — lett légyen az ír vagy olasz, arab vagy perzsa, szlovák vagy magyar eredetű — egyszerűen a „fehér' kategóriába kerül. Kivéve azokon a részletesebb íveken, amelyeket találomra kiválasztva minden ötödik családnak küldtek meg. Ezeknek a kitöltése már átlagosan háromnegyed órába is belekerült. De hát évtizedenként negyvenöt perc — ennyit igazán elvárhat az állampolgároktól és az Egyesült Államok területén lakó külföldiektől a Népszámlálási Hivatal., El is várta, de a biztonság kedvéért a népszámlálásnak óriási publicitást, sőt reklámot is csaptak (hogy t. i. rábeszéljék az embereket az ívek kitöltésére és visszaküldésére). Nem túlzás ez, mert az 1 milliárd dolláros összkiadás nemcsak az 5 ezer tonna nyomtatvány elkészítését, a 3 milliárd begyűjtött adat feldolgozását fedezi, hanem azt a töméntelen sajtó-, rádió és tévéhirdetést, plakátot is, amelyet a New York-i Madison sugárúton található reklámcégek ötlőttek ki a Népszámlálási Hivatal megbízásából. Bizonyos, hogy ez hozott némi eredményt, ám az akció irányítói egyelőre inkább arra kíváncsiak, hogy munkájuk hány százalékban volt eredménytelen. New York egyes körNew York: Antóbnsz-pályandvar, hídfeljáróval New York-i levél zeteiben például a kikézbesített ösz- szeíróíveknek mindössze 2—3 százalékát kapták vissza. A többit most igyekeznek pótolni a 'házról házra járó összeírók, akik elől sokszor 'bezárkóznak a lakók, másszor nyíltan elzavarják őket, noha ezt a törvény bünteti. Az 1970. évi amerikai népszámlálásból — a hivatalos becslés szerint — az összeírandók mintegy két és fél százaléka, több mint 5 millió személy maradt ki. Félő, hogy ez az arány most sem lesz jobb. Az okra egy közvéleménykutató szolgálat felmérése mutat rá. Eszerint a megkérdezetteknek mindössze öt százaléka hiszi el [amire a Népszámlálási Hivatal igazgatója esküszik), hogy az összeíróíveken nyert adatokat hetvenkét esztendeig, tehát 2052-ig titkosan kezelik és még más állami szerveknek sem bocsátják rendelkezésére. Vajon mit titkolnak annyira az amerikaiak, hogy két és fél százalékuk elrejtőzik a népszámlálás elöl? Kuriózum, mégis jellemző tény: a John Birch Társaság nevű fasiszta szervezet tagjai egyszerűen kommunista praktikának tekintik az Egyesült Államok kormánya részéről az összeírást. Jóval többen vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy pl. van-e a házában folyóvíz, de legfőképpen ahhoz, hogy hány jelzálogkölcsönt vett fel a házára. (Ebbe persze már belejátszik az attól való aggodalom is, hogy a bank, vagy az egyik legfélelmetesebb állami szerv, az adóhivatal valahogyan bepillantást nyer a kérdőívekbe). Ezután következik a kábítószerélvezők, körözött bűnözők, börtönből szököttek nem lebecsülhető számú tábora. Ne feledjük, hogy az Egyesült Államokban nincs bejelentési kötelezettség, s ha a rendőrség belepillanthat a kérdőívekbe, sok ember nyomára bukkanhat.) A kővetkező kategória immár fölöttébb népes: ez a kiscsalóké. A nagyvárosi gettókban, a lumpenelemek körében általánosan elterjedt gyakorlat, hogy az apa „falból“ elválik az anyától és színleg elköltözik tőle, hogy az kaphassa gyermekei után az egyedülálló anyáknak járó szociális segélyt. És végül: az Egyesült Államokban 3 és 15 millió közé teszik az országban engedély nélkül tartózkodó külföldiek számát. Ezeknek legnagyobb része mexikói vagy más latin-amerikai, aki valamikor illegálisan kelt át a mexikói határon, vagy olyan ázsiai, aki esetleg sok-sok évvel ezelőtt rövid lejáratú vízummal érkezett az országba, aztán itt „felejtette“ magát. Ök a béresek a mezőgazdaságban, a fizikailag különösen nehéz, vagy az egészségre káros munkát végzők az iparban és a szolgáltatásban, akiket a minimálbér alatt fizetnek és akiket munkaadóik nem jelentenek be, hogy ne kelljen utánuk társadalombiztosítási hozzájárulást fizetniük. Csupán New Yorkban 700 ezerre becsülik ezeknek az illegális idegeneknek a számát. Mondhat nekik a Népszámlálási Hivatal 'igazgatója amit akar, ők félnek a lebukástól és a kitoloncolástól. Az egyes szövetségi államok, megyék, városok viszont feltétlenül érdekeltek abban, hogy mindenkit összeírjanak. Mert hogy az illegális idegenek nem fizetnek jövedelmi adót, azt üsse kő. De mennyivel több vizet kell termelnie miattuk a vízműveknek, mennyivel több iskolát, szükségkórházat kell miattuk fenntartania, ráfizetéses autóbuszt járatnia a városnak stb., anélkül, hogy a szövetségi kormánytól a tényleges lakosság számának megfelelően kapnának mindehhez hozzájárulást. Washington évente 50 milliárd dollárt fordít a szövetségi költségvetésből ezekre a hozzájárulásokra. Ennek az elosztásáról van itt most sző és ez kelti a népszámlálás nyomán a valódi izgalmat. És van még egy ugyanilyen fontos feszültségi tényező: a képviselői he lyek megoszlása az Egyesült Államok kongresszusában, az egyes államok helyi törvényhozásában, a városi tanácsokban. Ha beigazolódik, amit a demográfusok megközelítő pontossággal már felmértek — tudniillik a lakosságnak a korábbinál is gyorsabb ütemű áramlása az ország északkeleti és középnyugati vidékeiről Délre, az ún. Napfény-övezetbe, meg Nyugatra —, azzal a hatalom megoszlása is módosul az Egyesült Államok törvényihozásában. Arra számítanak például, hogy Florida három új képviselői helyet kap a kongresszusban. Kalifornia és Texas kettőt-kettőt. Ezzel szemben New York-áltam négy, lllionis, Ohio és Pennsylvania két-két honatyával kevesebbet küldhet majd a washingtoni képviselőházba. Aki pedig ismeri az amerikai politikai viszonyokat — a déli, a .nyugati és az északkeleti érdekcsoportok öldöklő vetélkedését — az tudja, 'hogy ennek nem lebecsülhető politikai következményei is lesznek. Mindez hamarosan kiderül. A ragyogóan komputerizált Népszámlálási Hivatal alig három hónap alatt, június 30-ig köteles végezni az adatok feldolgozásával, éppen azért, hogy az idei őszi választásokon már ennek alapján jelöljék ki a választókerületeket. Akkor aztán egészen pontosan megtudjuk azt is, hogy április 1-én a becsült 222 milliónál mennyivel 'kevesebb, vagy több ember élt az Egyesült Államok területén. Nem számítva persze azokat, akik okkal vagy ok nélkül kibújtak az osszeírási kötelezettség alól. KULCSÁR ISTVÁN A Harper’s című amerikai folyóirat karikatúrája a népszámlálásról WSMM NIPSIMMS
