Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-08 / 23. szám
A komáromi árvízvédelmi rendszer A fő működési terület 1978-ban Bős (GabCíkovo) közelében megépítették a felvonulási épületeket és tavaly már teljes gőzzel dolgoztak. Mivel a körtvélyest (Hrusov) víztárolóból egy felvízcsatornán a bősi erőműbe vezetik a vizet — mely az alvízcsatornán tér vissza a Dunába — szabályozniuk kell a folyam medrét. A feladatok évről évre nőnek. Az idén például háromszor annyi munkát kell elvégezniük, mint tavaly. Több vállalat és üzem összehangolt munkájára van szükség, hiszen a vízlépcső építése következtében nemcsak a Duna két partján, hanem a Vágón, az Ipolyon és a Garamon is végeznek részleges töltésszabályozást. Az építkezésben részt vesz a Hydrostav farkasto- roki (Viele Hrdlo] üzeme {ők építik a víztárolót), a Váhostav (a felvízcsatorna megépítésével bízták meg őket); a bősi erőművet a Hydrostav pozsony- püspöki (Podunajské Biskupice) üzeme kivitelezi, a komáromi üzem megépíti az alvízcsatornát és Bőstől Párkányig (Stúrovo) a Duna árvízvédelmi rendszerét. A vízlépcső építésében természetesen részt vesznek a Magyar Népköztársaság szakemberei és munkásai is. Űk főleg a Dunakiliti és Nagymaros térségében dolgoznak. — Mondok .néhány összehasonlító adatot, mely érzékelteti a vízlépcső építésével kapcsolatos munkák nagyságát — mondotta a termelési igazgató. — Vizsgáljuk meg az alvízcsatornát. Ismert tény, hogy a Csallóközben több csatorna épült. Mélységük általában két, szélességük négy-öt méter. A vízlépcsőn épülő alvízcsatorna a terveknek megfelelően 400—500 méter széles és 15—18 méter mély. Vagy nézzük a legmélyebb szakaszt, melyet mi gócnak nevezünk. Itt nemcsak 40 méter mélyre kell a föld alá hatolni, hanem ebben a mélységben alapozási munkálatokat kell végeznünk. Aki már épített házat, vagy fúrt kutat, tudja, hogy mit jelent — fő- \p.q kavicsos falaiban — erödröt ásni. Gondot okoz. Boncsek Péter mérnök, a Hydrostav komáromi (Komárno) üzemének termelési igazgatója alaposan feladta nekem a leckét. Kilencven percen át a hozzáértő emberek abszolát biztonságával ismertette a föld felett és föld alatt dolgozó üzem termelési programját, múltját, jelenét, szakmai- és munkaerőgondjait. Közben „röpködtek“ az idei évre tervezett munkák koronában kifejezett értékeire vonatkozó százmilliók és a viz alatti betonozás egyes műveleteit jelölő szakkifejezések. A magnószalag fegyelmezetten megjegyezte minden szavát. Az említett lecke pedig a vissz ••hallgatás és kijegyzetelés után következett. Riportot kellett belőle írnom megszabott terjedelemben. Kis sikerrel kecsegtetett ez a vállalkozás, de megpróbáltam... Az ipari és mezőgazdasági vállalatok vagy üzemek telepítését minden esetben gondos előtanulmányok, felmérések előzik meg. Jelenlétüket mindenekelőtt a népgazdasági érdekek, a specifikus elvárások, nyersanyag-lelőhelyek és a munkaerőbőség indokolja. 1948 után nyilván a nyugat-szlovákiai kerületben — főleg annak déli részén — bőségesen előforduló és árvízzel fenyegető folyók tették szükségessé, hogy a nosicei széíkhelyű, mintegy 650 embert foglalkoztató Cseh lEpítővállalat létesített itt üzemet. Ez volt az egy évvel később megalakult Hydrostav őse. Olyan univerzális tudású kőművesek, betonozók, földmozgatással foglalkozó szakemberek dolgoztak ebben az üzemben, akiikre rábízhatták a Vágón később épült vízlépcső-rendszerek kivitelezését. Ezek elkészülése után önállósult a Hydrostav és a Váhostav. Az utóbbi működési területe a Vág mente lett, a Hydrostav pedig főleg a nyugatszlovákiai kerületben fejt ki pótolhatatlan, fontos tevékenységet. Amíg elkészültek a tervek Amikor a dunai vízlépcső-rendszer megépítésének gondolata felmerült, a felsőbb szervek szükségesnek tartották, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben létesüljön egy olyan, több üzemet maga köré csoportosító vállalat, mely a Duna mentén el tudja végezni a nagy mű hazánk dolgozóira háruló feladatait. Ez a kivitelező a Hydrostav lett. — Míg a tervek elkészültek és hozzáláthattunk megvalósításukhoz, addig sem tétlenkedtünk — mondotta Boncsek Péter mérnök. — A meliorációs építkezéseken, csatornázási munkálatokon kívül rátértünk fontos ipari létesítmények kivitelezésére. Tudtuk, hogy a dunai vízlépcsőrendszer tervei előbb-utóbb elkészülnek, ezért főleg vízi építkezésekhez értő szakembereinket igyekeztük együtt tartani. Megbízást kaptunk a hazánkban épülő első atomerőmű, a vágsellyei Duslo, a bratislavai panel- gyár és sok más fontos létesítmény felépítésére. Közben 1965-ben a Duna gondoskodott arról, hogy a saját szakmánkat se felejtsük el, ugyanis a mintegy négymilliárd koronás kárt okozó csallóközi árvíz után hozzákezdtünik az árvízvédelmi rendszer kiépítéséhez Dél-Szlovákiában. Az árvíz kapcsán említett évnek az őszén alakult meg a Hydrostav komáromi üzeme. Dolgozóik tudását alaposan próbára tette a Duna megzabolázása. Egyes szakaszokon a gátak elé vagy mögé zárófalat építettek. Ezeket az egymáshoz szorosan illeszkedő betonlapokat öt-, tíz-, tizenöt méteres mélységben beépítették a talajvíz át nem eresztő rétegébe. A csapóhíd alatt — Többen bírálnak bennünket azért, hogy — úgymond — sokat „szöszmötölünk“ a csapóhíd alatt — mondotta a termelési igazgató. — Tény, hogy évek óta dolgozunk a Duna holt ágán, de azt a zsilipként működő, úgynevezett vízi kaput, amit ott építünk, nem lehet egyik napról a másikra elkészíteni. Aki ismeri a várost, tudja, hogy ez a holt ág összeköti a Dunát a hajógyár üzemi kikötőjével. Ha a folyam árad, megnő a holtág vízszintje is és veszélyezteti a gyárat. A csapóhíd alatt épülő vízi kapu megakadályozza a hajógyár árvízzel való elárasztását. Ez a berendezés is része a város árvíz- védelmi rendszerének. Komáromot védőfal veszi körül, mely a legmagasabb vízállás idején is biztos védelmet nyújt az árhullámok támadásai ellen. Mi mindent építettek? A Hydrostav komáromi üzeme igen sok, nagyon szépen kivitelezett épülettel, üzemmel, munkacsarnokokkal gazdagította a járást. A hatvanas évektől rendszeresen hozzájárultak a hajógyár bővítéséhez, ök építették a járási pártbizottság épületét, a Cseh szlovák Autóközlekedési Vállalat üzemét, Gútán (Kolárovo) a Vágmenti Gépgyár ottani részlegét. Sok üzem építéséhez nyújtottak segítséget. Az idén munkacsarnokokat adnak át a Doprastavnak, jövőre fejezik be a 26 millió koronás ráfordítással épülő korszerű vámházat és 300 ágyas munkásszállót építenek a hajógyárnak. Ez a nem teljes felsorolás főleg akkor parancsol tiszteletet, ha arra gondolunk, hogy ezt az üzemet lényegében a vízi építkezésekre szakosították és a GabCíkovo—Nagymaros vízlépcső építéséről szóló kormányrendelet hatályba lépése óta főleg ezen a nagyszabású építkezésen dolgoznak. — Miért végeztéik hagyományos építő, vagy úgyis mondhatnánk: kőművesmunkát? — Egyrészt mert az általunk épített objektumokra szüksége volt a járásnak, másrészt azért, mert az üzemnek minden körülmények között folyamato san kell dolgoznia. Megtörténhet, hogy anyaghiány vagy a tervdokumentációk esetleges átdolgozása miatt a fő építkezésen átmenetileg szünetel a munka. Szakembereink egy percig sem ülhetnek ölbe tett kezekkel. Ilyenkor nagyon jól jönnek a kisebb építkezések, melyek biztosítják dolgozóink foglalkoztatását és gépeink kihasználását — mondotta Bonőek elvtárs. hogy a nagy mélységekben történő alapozással a szakirodalom sem foglalkozik. „Kád” a víz alatt A bősi erőművet egy óriási kádhoz hasonló, téglalap alakú betonteknőbe építik bele, melynek az alját injektálják. Az oldalait résfalak alkotják. A Hydrostav dolgozóinak ezt a 200x300 méteres kádat 40 méter mélyen kell elhelyezniük. Oldalfalainak a vastagsága eléri a tíz métert. Ennek a fontos objektumnak a beépítése a hozzáértésen kívül nagy fizikai megterhelést is igényel a dolgozóktól. Bős környékén nincs vizet át nem eresztő réteg a talajban. A föld felszínén előfordul egy nem számottevő tőzegréteg és alatta már csak dunai kavicshordalék van. Ilyen geológiai környezetbe kell beépíteni — csaknem ötvenméteres mélységben — a már említett résfalakat. Ezeket a munkálatokat aligha bízhatnák a csak házépítéshez értő építő vállalatokra. A Hydrostav azonban minden bizonnyal megbirkózik vele. Honnan veszik a szakembereket? — Örököltünk egy 650 tagú kitűnő építőcsoportot, mely más cégnél, de hasonló munkákkal foglalkozott — mondotta Boncsek Péter. — Sokat tanultunk az árvízvédelmi rendszerek építésekor és kaptunk nagy teljesítményű gépeket is. A komáromi üzemnek 800 dolgozója, 32 nagy teljesítményű baggere, 22 bulldózere van. Döntő többségük Bősön dolgozik. Szükségünk van gépkezelőikre, karbantartókra. A vállalat Bratislavában működő szaktanintézetéből kapunk fiatalokat, de nem eleget. Az idén mintegy 80 ember számára tudnánk biztosítani munkát. — Milyenek a kereseti lehetőségek? — Jók. Nemrég összehasonlítottuk dolgozóink jövedelmét más építő vállalaték alkalmazottjaiéval. Nálunk a havi kereset átlagban 200— 300 koronával magasabb. — Az üzem Komáromban van, fő működési területük pedig Bősön. Hogyan oldották meg a dolgozók szállítását? — Aki nem akar utazni, lakhat az ottani munkásszállásainkon. Van üzemi konyhánk is. Akinek az ottlakás nem felel meg, azokat munkakezdés előtt 20 perccel az építkezésre szállítjuk és ugyancsak 20 perccel a műszak után indul vissza velük az autóbusz. A munkák előrehaladásával a távolság egyre csökken majd, hiszen Bős az építkezés legtávolabbi pontja. XXX Dióhéjban ennyit a Hydrostav munkájáról. A létszámát tekintve aránylag kis komáromi üzemnek az idén 148 millió korona értékű munkát kell elvégeznie önállóan. Ehhez társul még 240 millió, melyet alvállalkozókkal kell kitermelnie. Nem csekélység. Főleg ha figyelmbe vesszük, hogy föld felett és víz alatt dolgoznak és a szükséges ismereteket több munkahelyen — a műveletek egyedülállósága vagy ritka előfordulása miatt — menetközben kell megszerezniük. KOMLÖSI LAJOS 1988. VI. 8. 6 16g KaVlCSOS Lala] Dán ^UQiOL dSIll. LjOIIUUI UKUa, A HYDROSTAV .. _ _ "t MM MM!; ® VII /Uífí / •
