Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-08 / 23. szám

1980 VI. 8. irta: Karol Martinka, az SZSZK kormányetnökánek helyettese, a Szlovák Tervbizottság elnöke A gazdasági életben rendkívül mozgalmas időszakot élünk át. A dolgozók nagyobb aktivitásának időszakát, azét az aktivitásét, amelynek segítségévei mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt jobb eredmények eléréséért küz­denek, hogy eleget tehessenek a tervfeladatoknak, s a hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére tett vállalásaiknak. Ez az esztendő egyúttal a ha­todik ötéves tervidőszak utolsó *éve, s ezert dolgozóink hatványozott erővel törekszenek a CSKP XV. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítésére. Erre az időszakra pedig már a hetedik ötéves tervidőszakra történő fokozott ará nyú felkészülés is jellemző. A tervek lebontására vonatkozó irányelvek ezekben a napokban kerülnek a termelési-gazdasági egységekbe, vállalatokba. E toét (törekvés szerves összekap­csolódását nem csupán abban kell látni, hogy az idén elvégzett munka egyúttal ugródeszkát jelent az elkö­vetkező időszakra kitűzött szándé­kaink megvalósításához, hanem látni kell a 'kölcsönhatásnak azt a döntő momentumát is, amely az újszerű gazdasági gondolkodásmódban nyil­vánul meg. Újszerűén kell szemlélni gazdasági fejlődésünk tényezőit, amennyiben erőforrásaink kihaszná­lásáról s a végső hatékonyság mér­tékéről van szó. Növelnünk kell azoknak az krité­riumoknak a hatékonyságát is, ame lyekkel mérjük, megítéljük eredmé­nyeink sikerességét. E követelmény kielégítését fokozza az a tény, hogy az idei feladatok teljesítéséhez olyan igyekezetre van szükség, amely az elkövetkező ötéves tervidőszakban már természetes igény lesz. A hatodik ötéves tervidőszakra ki tűzött feladataink teljesítését már most reálisan megítélhetjük. Mérlegre tehetjük eddigi sikereinket és azokat a problémákat, amelyek még megöl dásra várnak. Ismeretesek jövőbeni fejlődésünk előfeltételei, lehetőségei és irányvonalai. A fejlődés tartalmá­nak és az irányítási eszközök egysé­gének elvéből kiindulva az elkövet­kező időszakra célul tűztük a terv­szerű irányítási rendszer tökéletesí­tését célzó komplex intézkedéseket. Múltbeli tapasztalataink és az el­következő időszakra érvényes fejlő­dési feltételiek ismeretében ama kell törekednünk minden erőnkkel, hogy a komplex intézkedésekben foglalt alapvető gondolatokat a lehető leg­gyorsabban változtassuk gyakorlattá. Ez minden dolgozó ember köteles­sége. __ Azt is tudatosítanunk kell, hogy nem kampányíeladatról van sző. Az újszerű gondolkodásmódra, ennek ér­vényesítésére már most rá kell szok­nunk a mindennapi életben. Éppen ebből a szemszögből ke'I közösen megítélnünk az idei év első hónapjaiban elért eredményeinket, kell összevetnünk az eddig alkalma­zott értékelési módszereket a jövő igényével. Négy, hónap eredményei Az eddig általánosan' használt szempontok szerint a következőkép­pen értékelhetjük eredményeinket: Az első negyedévre tervezett fel­adatokat egészében véve sikeresen teljesítettük, s az előzetes eredmé­nyek alapján ez mondható el az áp­rilisban elért eredményekről is. Több beruházást fejezünk be, mint a múlt esztendőben, és dinamikusan növe­kednek így az ipari, építőipari és a mezőgazdasági termelés erőforrásai. A jobb készletgazdálkodásnak kö­szönhetően csökkennek az anyagi ki­adások, és csökken a termelés bér- igényessége. Végső soron hatéko­nyabbá válik a fejlesztés. Az első hónapokban megteremtettük a nem­zeti jövedelem további növelésének előfeltételeit. Ez döntő jelentőségű tényező az életszínvonallal kapcsola­tos kérdések megoldásában. A helyzet illusztrálására közöljünk legalább néhány adatot. Az ipar négy hónap alatt 100,3 százalékra teljesí­tette a itervet. 1979-hez viszonyítva 6 százalékos növekedést értünk el a jelzett időszakban. A gépipari terme­lés 7,8 százalékkal, a közszükségleti ipar termelése 8,4 százalékkal növe­kedett. Az energetikában 12,8, a szí­nesfém-kohászatban 8,7, az építő­anyag-gyártásában pedig 10,6 száza­lékos volt a növekedés. Mi a helyzet az építőiparban? Ez az ágazat a kivifelezési munkák ter­vét 99,7 százalékra teljesítette. Ezen belül az építőipari minisztérium vál­lalatai 100 százalékra teljesítették a tervet, és 1979-hez viszonyítva 8 szá­zalékkal növelték a termelést. Az állattenyésztés — a tojáster­melés kivételével — sikeresen túltel­jesítette n tervet. A közlekedésben a közúti teher­szállítók az ' első negyedév tervét 101.4 százalékra teljesítették. A te­herszállítási tervet azonban csak 97.4 százalékra teljesítették. A megvalósított beruházások meny- nylsége a beszámolási időszakban 11,5 százalékkal növekedett 1979-hez vi­szonyítva. Különösen a mill,16 koro­nánál magasabb költségvetési össze­gű beruházásokon gyorsult meg a munka. Értékelési szempontjaink Mennyiségileg és minőségileg meg­változott népgazdaságunk teljesítőké­pessége, módosultak a fejlesztés bel­ső és külső feltételei, így egyre igé­nyesebb értékelési módszerek alkal­mazására van szükség. Egyre gyak­rabban tapasztaljuk, hogy nemcsak pz a fontos, „milyen fordulatszámot érünk él a termelés fejlesztésében“, hanem elsősorban azt kell szemügy­re vennünk, hogy: # a fejlesztéssel miként tudjuk ki­elégíteni a társadalom igényeit, még­pedig a társadalmi fontosság sorrend­jében; # az adott időszakban milyen új értékeket vagyunk képesek létrehoz­ni munkánk hatékonyabbá tételével, a nyersanyag, az anyag jobb hasz­nosításával, a fejlesztés hatékonyab­bá tételével. Mindezekből kiindulva kétségtelen, hogy meg kell változtatnunk az érté­kelés szempontjait is. A vállalatok munkájának értékelésében nem elé­gedhetünk meg a „globális“ mutatók alkalmazásával. A bruttó termelés, az építőipari bruttó termelés stb. is ilyen „globális“ mutató. Igényeinknek meg felelően tehát kidolgoztuk a hét leg fontosabb mutatórendszerét. E rend­szer az adott vállalat jellegének meg­felelően hatékonyan alkalmazható. Az iparban például a következőről van szó: # miként elégíti ki a vállalat a társadalom igényeit, tehát hogyan teljesíti az exporttervet, a belső áru­alapokba való szállítás tervét, a be­ruházási tervet, illetve a további ter­melési fogyasztásra való gyártás tér vét; % miként teljesíti a vállalat a sa ját gazdálkodással kapcsolatos mu­tatókat, amelyek az adott helyzetnek megfelelően a nyereség összegével, a termelési alapok rentabilitásával, il­letve költs égcsökkentésével fejezhe­tők ki; % miként bUtosítja a vállalat a műszaki-innovációs folyamatot (mű­szaki fejlesztés, a minőség javítása, saját beruházások végrehajtása). A vállalati eredmények fő mércé­je tehát az, hogy a termeléssel a gazdasági szervezet mit adott a tár­sadalomnak. Meg kell azonban mon­dani, hogy — noha az igényesebb ér­tékelési módszereket már két éve bevezettük — számos vállalatban még mindig inkább a brutttó termelés sze­rinti értékelést részesítik előnyben. Hogy az új értékelési módszer meny­nyivel igényesebb, azt a következő összehasonlítás is mutatja: ha a bruttó termelés szerint értékeljük az első negyedév eredményeit, mindösz sze 38 vállalat -nem teljesítette a tervet. Ha viszont az új, igényesebb kritériumokat alkalmazzuk, a 273 ki­emelt vállalat közül mindössze 117 vállalat teljesítette a tervet, miköz­ben 156 vállalat adós maradt egy vagy több kötelező mutató teljesíté­sével. A régi módszerek szerinti ér­tékelés talán kényelmesebb, igényein­ket azonban nem elégíti ki. A társadalom igényeinek kielégítése Az a legcélravezetőbb, ha az érté­kelésben abból Indulunk ki, hogy három hónap alatt hány százalékban teljesítettük az egész évre szóló fel­adatokat. Azt is figyelembe kell azonban vermünk, hogy a szabadsá­gok zöme a nyári hónapokra esik, így az egész évben rendelkezésünkre álló munkaidőnek több mint a 25 százalékát jelenti az év első negye­de. Az időarányos tervteljesítés a kö­vetkezőképpen alakult: Ipar — az egész évi itervet 24 szá­zalékra teljesítette, 0,2 százalékkal kevesebbre, mint 1978-ban. A CSSZK ipara az alatt 24,7 százalékra teljesí­tette az éves tervet. A belkereskede­lembe Irányuló szállítások tervét 22,7, a szocialista államokba irányu­ló exportét 23,8, a nem szocialista országokba irányuló exportét pedig 21.3 százalékra teljesítette az ipar. Ebből látható, hogy a termelő szer­vezetek az éves terv lebontásakor nem vették eléggé figyelembe a nép­gazdaság igényeit, így az év utolsó hónapjaiban rendkívül igényes fel­adatokat kell teljesítenünk. A belkereskedelembe irányuló szál­lítások terén főleg az élelmiszeripar maradt le, amely 22,8 százalékra tel­jesítette az egész évi tervet (tavaly 23.4 százalékra). Nyilvánvaló, hogy itt mind a nyersanyagellátás, mind a fogyasztási struktúra változása sze­repet játszik. A szilárd tüzelőanyagokkal való ellátásban kedvezőbb lett a helyzet, 1979 hasonló időszakához viszonyítva 2,1 százalékkal növeltük az értékesí­tést, a bányákból érkező szén meny- nyiségét pedig 4,7 százalékkal, így az előállítást jelentősen, 8 nappal növeltük. A gépipari termékekből kü­lönböző vállalatok különböző mérték­ben teljesítették a tervet. A Tesla pél­dául 26,5 százalékra, a Strojsmalt azonban csak 20,8 százalékos telje­sítményt mutat ki az időarányos terv teljesítésében. A vállalatoknak a mennyiségre, a struktúrára, a választékra, a minő­ségre és a szállítások folyamatossá tételére egyaránt nagy gondot kell fordítaniuk. Ezektől a tényezőktől függ a belső piac egyensúlya. Hiszen amíg a belső piacba irányuló szállí­tások egész évi tervét az év első hó­napjában csak 22,7 százalékra teljesí­tették az ipari vállalatok, addig a lakossági bevételek egész évre terve­zett mennyiségének 23,1 százaléka jutott el ez alatt a háztartásokba. A kereskedelmi forgalom 1979 hasonló időszakához viszonyítva 7,6 százalék­kal, a szolgáltatások forgalma pedig 15,5 százalékkal emelkedett. Eddig nem sikerült megvalósítani azt az elképzelésünket, amelynek ér­telmében a nem szocialista országok­ba irányuló exportnak gyorsabban kell növekednie az ezekből az orszá­gokból származó importnál. Mivel az említett országokban erősödik az inf­láció a kapitalista piacokon ugyan magasabb árakat érünk el, ugyanak­kor azonban az importárak is növe­kednek, így a külkereskedelmi mér­leg feszültsége nem mérséklődik. 1979 decembere és 1980 februárja kö­zött így növekedett az importárak indexe: fémek és érc — 28 száza­lékig, hosszú szálú gyapot — 12 szá­zalékkal, kakaó — 14 százalékkal, kávé — 9 százalékkal, takarmány — több mint 12 százalékkal. Az építőipar az első negyedévben 20,1 százalékra teljesítette az éves tervet. Problémát okoz, hogy a vál­lalatok niem veszik eléggé figyelem­be a társadalmi érdekeket, és inkább a helyi és a vállalati érdekeket ér­vényesítik. E téren áprilisban sem javult a helyzet. Jól tudjuk, hogy ép­pen az arányok kiemelt építkezések javára történő megfordítására lenne szükség. Mikor hatékony a munka Szlovákiá gazdasága (az efsz-eken kívül) az első negyedévben ugyan 23,4 százalékra teljesítette a bruttó teljesítmények egész évi tervét, a sa­ját teljesítmények tervét azonban csak 23 százailékra teljesítette. Mun­kánk hatékonyságát csökkenti, hogy a teljesCdményékhez a tervezettnél több nyersanyagot és anyagot hasz­náltunk fel, illetve hogy a felhasz­nált nyersanyagot nem hasznosítot­tuk a terveinknek megfelelően. Ügy terveztük, hogy az idén 100 korona értékű felhasznált nyersanyagból és energiából 155,57 korona értéket ho­zunk létre. E terv teljesítésében 1,1 koronával il-emaradtunlk, így csaknem 300 millió koronával kisebb értéket hoztunk létre a tervezettnél. Eredményeket hasonlítottunk össze és összevetettük a valóságot a terv­vel. A jövőben imég nagyobb súlyt keli helyeznünk az eredmények ösz- szefüggésekben valló komplex értéke­lésére. Az értékelések, ahogy azt gyakran tapasztalhatjuk, kölcsönösen kiegészítik egymást, így a kölcsön­hatások felismerése, érvényesítése biztosítja csak a sikert. Az irányítási dolgozóktól megköveteljük, hogy a tételes feladatok meghatározásában Is váljék színvonalassabbá, objektí­vabbá a tevékenységük és hogy kö­vetkezetesen differenciálva járjanak el a terv .lebontásában, s itt vegyék figyelembe a legalacsonyabb terme­lési egységek lehetőségeit és tarta­lékait is. Az első hónapok eredményei azt mutatják, hogy egészében véve sike­resen fejlesztjük a népgazdaságot. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az időarányos feladatokat nem teljesít­jük kellőképpen. Népgazdaságunk to­vábbi fejlesztése, az életszínvonal alakítása elsősorban attól függ, hogy milyen hatékonyan leszünk képesek kihasználni gazdaságunk teljesítőké­pességét. A déCIni Ferox nemzeti vállalat petrolkémiai, vegyi és élelmiszeripari gépeket, berendezéseket gyárt. Termékeinek nagy részét exportálja, a külföldi országok közül a legnagyobb vásárlója a Szovjetunió. A fel­vételen egy hőcserélő berendezést készítenek elő nyomáspróbára (Felvétel: CTK) ÚJSZERŰ CSELEKVÉST IS ÉRTÉKELÉST

Next

/
Thumbnails
Contents