Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-08 / 23. szám
VASÁRNAP 1980. június 8. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 4.32, nyugszik 20.35 Közép-Szlovákia: 4.40. nyugszik 20.43 Nyugat-Szlovákia: 4.48, nyugszik 20.51 órakor A HOLD kel — 2.23, »nyugszik 15.12 órakor Névnapjukon szeretettel köszőntjük MEDÄRD nevű kedves olvasóinkat 1810-ben szflletett Robert SCHUMANN német zeneszerző, a XIX. század egyik legnagyobb német romantikus zenekSltője ( + 18561. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL <■* Az SZKP megalapítójának párttagsági könyve Irta: N. Arszenyin Az Antillák gyöngye Csető János kubai riportsorozatának 5. része Vendégségben a számadó juhásznál Bállá József riportja Város lesz-e a faluból Flórián Márta riportja Az asszonyiság hangsúlyozásával 100 éve született Kaffka Margit — Szeberényi Zoltán tanulmánya Hová tűntél, Attila? Kövesdi János elbeszélése Egymillióan otthon, csönd az üzemcsarnokokban Gárdos Miklós cikke a svédországi sztrájkról A Teta néven ismeri bratislavai nagy élelmiszerbolt egyik pultjánál vásárolok. Az elárusítónk) szorgos igyekezettel szolgálja ki a sűrűn érkező vevőket; az áru mérése közben pedig — mondhatnám azt is, hogy a másik kezével — elveszi a vásárlóktól a kifizetést igazoló papírszeletkét és eléjük teszi az őket megillető cikkeket. A pult túlsó oldalán a már nem éppen fiatal nő gyors, megszokott mozdulatokkal végzi meglehetősen egyhangú munkáját: vágja, szeli, mérlegre helyezi, csomagolja a kért árut, s szinte alig pillant a pénztártól érkezők blokkjára, autó matikusan teszi a cédulát a többi közé, s máris rakja ki a kis csomaAz ablakon kitekintve fiatal anyukát pillantok meg, amint az utcasarokról kitartóan integet óvodába menő kislányának. Reggelenként gyakran tárul elém ilyen jelenet, hiszen Bratislava egyik óvodájának tőszomszédságában lakom. A szemben levő járdának az a pontja, ahonnan a fiatal- asszony integet, az a hely, ahol az óvodába tartó gyerekek utoljára láthatják szüleiket, akik a buszmegálló felé igyekeznek. En a magasból még akkor is szemmel tarthatom a gyerekeket és a szülőket, amikor azok már nem látják egymást. Az integetés amolyan távoli beszéd, amellyel egyszerre sok minden kifejezhető: bátorítás, biztatás, óvás, hogy a gyermek vigyázzon az úton, amely ugyan az óvoda bejárasáig már igazán nem hosszú. A távolság nagyobbik részét a csöppségek az alatt az idő gocskákat a vevő elé a pult üveglapjára. Egyszer csak felkapja a fejét, visszaveszi az egyik cédulát, s szigorúan rászól egy nőre, aki szatyrában egész halom élelmiszerrel éppen távozni készül. — Várjon csak kérem! A maga cédulájáról Ügyeskedők hiányzik a pénztár pecsétje. A megszólított egyáltalán nem jön zavarba. — Bocsánat — mondja, s visszaveszi az apró papírdarabot. A pénztárhoz megy, fizet, majd jön az áruért. — Kissé szórakozott vagyok! — mondja. Sutára sikerült mosolyt vet az elárusítónő meg az eset többi szemtanúja felé, majd felkapja szatyrát, s gyorsan távozik. A pulttól körülbelül három méterre van a pénztár. Hogy valaki ilyen rövid távolság megtétele közben ily nagyfokú fele- dékenységet tanúsítson? Persze, nem mindig blatt teszik meg, amíg szüleik elérnek az elválás helyétől arra a pontra, ahonnan utoljára láthatják csemetéjüket, ahonnan utoljára integethetnek neki. Az anyai ösztön Ma reggel is minden úgy történt, mint máskor. Aztán futólépésben távozott a fiatal anyuka. A gyerek pedig folytatta útját az óvodába, amit természetesen már csak én láthattam. A magasból. Alig múlhatott el két- három perc, s a járdáról női cipők kopogása ütötte meg fülem. Az utcára pillantva azonnal észrevettem, hogy az imént látott anyuka rohan vissza, az óvoda irányába. Amikor a kőfalhoz ért, meg- t állt. Innen még láthatta a csöppséget, amint épcsak a vásárlók tévednek, előfordul ez az eladók, illetve a felszolgálók részéről is. A fenti jelenet kapcsán jutott eszembe a kövekező aprócska eset, amely még húsvét hétfőjén történt. Kirándulás közben a pezinoki szálloda vendéglőjében oltottuk szom- junkat néhány üveg üdítő itallal. Habár két kávét is elfogyasztottunk, a csaknem negyven koronás számlát kissé magasnak találtuk, ezért szemügyre vettük a fizetőpincér által az asztalon hagyott papírcetlit. Az első pillantásra észrevettük, hogy az összeadáskor vaskos számítási hiba történt, mégpedig nem a fogyasztó javára. > A reklamálást követően nyolc koronán felüli ösz- szeg visszakerült hozzánk a pincér pénztárcájából a következő magyarázat kíséretében. — Elnézést, de én itt csak helyettesítek! // i/ pen belép az óvoda ajtaján. Tulajdonképpen nyugodt lehetett volna, hiszen a gyereket azon a rövid útszakaszon, méghozzá járdán, már szinte semmilyen baj nem érheti. Az édesanyán kívül ez nyílván senkinek eszébe sem jutna. Vagy talán attól félt, hogy a gyerek nem megy be az óvodába? Esetleg rossz álma volt az asszonynak, s eszébe jutott? Vagy egyszerűen az anyai ösztön hatására futott visz sza a buszmegállótól? Ez teljesen mindegy. A fő az, hogy láthatóan megnyugodott. Megkönnyebbülve vágott neki ismét az útnak. Majd hirtelen az órájára pillantott, s újból futásnak eredt. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A népgazdaság tervezése és irányítása rendszerének tökéletesítése azoknak a fontos feladatoknak egyike, amelyekre a XV. kongresszus határozatai szellemében Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és az illetékes szervek a figyelmüket összpontosítják. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége és a kormány határozatot fogadott el a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésére. Ezekkel a komplez intézkedő sekkel jelenleg ismerkednek a párt szervei és szervezetei, a gazdasági szféra és a széles nyilvánosság. Számolunk azzal, hogy a tökéletesített rendszer atapelvei a 7. ötéves tervidőszak elején lépnek hatályba. Nincs itt szó az irányítás és a tervezés valamilyen áj modelljéről, hanem az eddigi rendszer tökéletesítéséről, hogy növekedjen az összes irányító láncszemnek, a munkakollektíváknak és az egyéneknek felelősségtudata, döntő szarepük legyen azoknak a mutatóknak, amelyekből a hatékonyság növekedése és a munka minőségének javulása függ. Az áj intézkedések célja megszilárdítani a terv, a szocialista állam és irá nyitó szervei szerepét a népgazdaságban, elmélyíteni a gazdasági eszközök, az anyagi és az erkölcsi ösztönzők hatását, növelni a vezető dolgozők jogkörét, felelősségét és emelni döntéseik színvonalát. Az áj elképzelések megvalósítása kétségtelenül nagy szervező és adminisztratív tevékenységei követel meg. Csakhogy még a legtökéletesebb adminisztratív és törvényes intézkedések is hatástalanokká válnak, ha nem sikerül elérni azt, hogy a dolgozők meg értsék ezeknek a törekvéseknek tartalmát és célját. Most az egész pártnak, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak és a gazdasági szférának ezeket az áj intézke d és eket érvényesítenie kell az életben, he lyességükről és szükségességükről meggyőzve az egész pártot, az egész nyilvánosságot és megvalósítva őket az illetékes szervek által. A népgazdaság irányítása és tervezése tökéletesített rendszere teljes mérvű érvényesítése feltételezi a gazdasági fejlődés minden rendelkezésünkre álló erőforrásának mozgósítását, a nemzetközi szocialista integráció elmélyítését, a világgazdaság változásaiból következő áj problémák meg oldását, a munkatermelékenység növelése döntő tényezőjeként a tudomány és a technika eredményeinek jóval nagyobb mérvű alkalmazását (Vasil Bilak elvtársnak a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) Mint a sok 'hozzá hasonló, szegénysorsú falust gyerek, Anton Borovtj is kom- menciós szolgalegényként kezdte életpályáját. Szülei kívánságára a helyi kastélytulajdonos, földbirtokos gazdaságában dolgozott. Az úr intézője ugyanazt a teljesítményt követelte tőle, mint a felnőttektől. Ha olykor-olykor mégis elfáradt, ajka sohasem nyílott panaszra. Ilyenkor mindig édesapja intő szavai jutottak eszébe: „Fiam, az élet semmit sem ad Ingyen. A munkásnak minden garasért meg kell küzdenie.“ A fizetség? Abból csak a legszükségesebbekre tellett. De mát lehetett tenni? Háborús évek voltak ekkor. — Csak a felszabadulást követő esztendők kínálták a jobbnál jobb munkalehetőségeket — emlékezik a múltra, Ostravára kerültem. Évekig a város újjáépítésén dolgoztam. Körültekintő, szorgalmas tevékenységére csakhamar felfigyeltek. Munkavezetővé léptették elő az építőcsoportban. Anton Borovf az épltővállalattal együtt később Prágába költözött, s a (A cserző felvétele) Beszélgetés közben kitüntetéseket, a jó munka elismerését igazoló okiratokat rakott elém az asztalra annak bizonyságául, hogy a helytállásban sohasem vallott szégyent. — Végül aztán itthon, Nyitraivánkán kötöttem ki. A helyi szövetkezet vezetőségének kérésére az állattenyésztésben, ismét a fejőgu- lyás-szakmában vállaltam munkát. Állhatatossága, nemes emberi vonása ismert volt, és ezért sokat vártak tőle. Két év alatt négyezer literre növekedett az átlagos tejhozam. Az is bebizonyosodott. Példája követendő főváros középületeinek javításán dolgozott. — Az idők folyamán tíz évvel lettem öregebb. Kezdtem megunni az állandó ingázást, a legényszállást. Mi vei a vállalat nem tudott számomra lakást biztosítani, elhatároztam, ismét visszatérek a mezőgazdaságba. Az egyik morvaoTszági állami gazdaságban kaptam lakást, itt csaptam föl fejőgulyásnak hogy a szövetkezet pártalap szervezete, a nehézségek elleni merész harcot vállaló és alkotóan gondolkodó embert fedezte fel a fejőgulyásban. — Téved azonban — szánja vallomásnak —. ha azt gondolja, hogy mindenki egyaránt örült jelenlétemnek. Szóvá tettem a lazaságokat, a rossz takarmány- gazdálkodást, a pazarlást. Eire az érintettek elpártoltak tőlem. A hátam mögött szüntelen hallottam a suttogást: „Minek ártja mindenbe bele magát?“ A felelőtlenül pletykálko dók, lazítok száját ugyan nem foghatta be, de elejét vette a megjegyzéseknek. — Mivel? Elsősorban a példamutatással. Egy istállóban etettünk, fejtünk társaimmal. ök is ugyanolyan minőségű takarmánnyal etettek, mint én, tehenenként három-négy literrel mégis keveset*) tejet fejtek. A hetvenes évek derekán az alapszervezeti pártbizottság és a szövetkezet gazdasági vezetősége javaslatára a Szocialista Munka Hőse kitüntetést tűzték a mellére. Szorgalma elismerésének még a rosszmájúnk sem vitatták jogosságát, hiszen életvitelében továbbra is szerény maradt, munkáját becsületesen, a vele született szenvedéllyel végezte. A szövetkezetben és faluszerte most már ezt mondják róla: — Ha valaki megérdemli ezt a kitüntetést, hát az Anton Borovy. Ö alapította itt az első szocialista munka- brigádot, és szívósan dolgn zik azóta is. többet vállal, mint bárki más. SZOMBATH AMBRUS VI. 8.
