Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-01 / 22. szám

A folyosó csendjét csak az ajtók nyitása, csukása zavarja, s a kis csoport a főorvossal az élen benyit a ikövetkező kór­terembe., Egy-egy szobában hosszan elidőznek. Megvártam, míg végigérnek, míg valameny- nyi beteget meglátogattak, s aztán szólítottam meg a fehér ruhába öltözött névért. Megle­pődött, mikor megmondtam lá­togatásom célját. — Ezen a héten különösen sok az elfoglaltságom, mert az osztályunk főnővére beteg, s én vagyok a helyettese — mon­dotta Kovács Magda. Az évek során, mióta a fehér bóbitát viseli a fején, megszok­ta a nem könnyű munkát. Az alapiskola elvégzése után szin­te ösztönösen választotta ezt a pályát. A Rozsnyói (RoZftava) Egészségügyi Szakközépiskolá­ban tanult. Mikor tanulmányait befejezte, néhány évig szülő­falujában, IjKilynagyfalun JVel- ká Vés nad Ipíom) dolgozott a körzeti orvosi rendelőben. 1965- beo, a nagykürtösi (Velkf KrtísS) kórház megnyitásakor került ide, 1969-től pedig az utókezelési osztályon teljesíti kötelességét. — A kórházi szolgálat egé­szen más, mint a körzeti ren­delőben végzett munka. Több odaadást, önfeláldozást kíván. Ezen az osztályon nehéz el­képzelni a nővérek munkáját az említett tulajdonságok nél­kül. Többségben súlyos betege­ket kezelnek, akiket más osz­tályokról szállítottak ide. Sóik köztük az idős, a magatehetet­len. — Osztályunkon 51 ágy van, s ritkán van üres hely. Általá­ban hosszú ideig, hetekig, sőt hónapokig is kezelünk egy-egy beteget. Szívesen tesszük, hisz ez a mi munkánk. Akkor örü­lünk, ha gyógyultan távoznak tőlünk. De sokszor vagyunk le­hangoltak, szomorúak. Nem a betegek miatt, hanem a hozzá­tartozók viszonyulása meglepő sok esetben. Sajnos, az a ta­pasztalatom, hogy az idősekről a családokban nem szívesen gondoskodnak (tisztelet a ki­vételnek), szinte sértve érzik magukat, ha a bácsit vagy a nénit már hazaengedjük. Ezek­nek az életben megtört, egész­ségileg megrendült emberek­nek igyekszünk nemcsak a ke­zelésükről, az ellátásukról gon­doskodni, hanem (amennyiben az adott körülmények közt le­hetséges) az otthont is pótolni. Legalább jó szóval, kedvesség­gel, amit a családtagoktól nem kapnak meg. Elgondolkoztatok a nővér szavai. Arckifejezése együttér­zésről tanúskodik, amikor a gyermeki hálátlanság eseteiről beszél. — Betegeink másik csoport­ját (ha szabad így kategorizál­nom) a súlyos, néha gyógyít­hatatlan betegek alkotják. Ne­héz ezekről az esetekről beszél­ni. Ügy érzem, ezt a munkát csak közös összefogással, az osz­tály valamennyi dolgozójának összeforrottságával tudjuk ered­ményesen végezni. A fájdalmak csillapítása, a reménykeltés, a megértés alapkövetelmény. Az a legszörnyűbb, amikor én már tudom, nincs segítség, de a be­teget még biztatom. Ilyenkor gyakran megtörténik velem, ha a kórterem ajtaját becsukom, egy pillanatra meg kell áll- nom, hogy letöröljem köny- nyeim. Hivatásszeretetről [mely ta­lán több is ennél) tanúskodnak szavai. -Nem tudja az életét el­képzelni a kórház, az egész­ségügy nélkül. A segíteni aka­rás, az önfeláldozás már akkor kialakult benne, mikor e pályá­ra készült. Ma is azt vallja, csak az válassza ezt a szakmát, aki őszinte vonzalmat -érez irán­ta, szembe mer nézni a nehéz­ségekkel- és vállalni meri e nem könnyű 'beosztást, mely sok lemondással jár. Akinek el­sősorban a fehér bóbita, szépen vasalt kötény tetszik, inkább más pályát válasszon. — Már említettem, hogy osz­tályunkon nagy szükség van az orvosok, nővérek jó együttmű­ködésére, s ez nálunk nem is hiányzik. A hetvenes évek ele­jén beneveztünk a szocialista munkaversenybe, 1972-ben el­nyertük a szocialista munka- brigád címet, néhány év múlva a bronz fokozatot. Előkerült a krónika, melyben minden eseményt feljegyeznek. Nyilvántartják a kollektív rendezvényeket és fényképek örökítik meg -a családi esemé­nyeket, melyeket közösen ün­nepelnek. Esküvők, születésna­pok, névadók, mind jó alkalom arra, hogy együtt legyenek, együtt örüljenek a munkahe­lyen kívül is. — Többször voltunk közösen kirándulni, a gyermekosztály felett patronátust vállaltunk. A stránskéi gyermekotthont rend­szeresen látogatjuk. Van ott egy kislányunk, Janka, akit ma­gunkénak fogadtunk. Talán nem véletlen, hogy a losonci Egészségügyi Szakközépiskolá­ban folytatja tanulmányait. Több bejegyzés van a króni­káiban a -térítésmentes véradá­sokról. Ebben is jő példával jár elöl a kollektíva. Ók tud­ják a legjobban, mit jelent ez a cselekedet, s hogy mit jelent az, ha a beteg hozzátartozói kérésük ellenére sem adnak vért. Szabad idejéről kérdeztem Kovács Magdát. — Munkám kitölti életem, csak ritkán hagyom itt az osz­tályt fél négykor. Otthon a szo­kásos háztartási munka vár. Szeretek olvasni, tévét nézni. Hétközben igyekszem mindent úgy elintézni, hogy pénteken, mikor Alica, a lányom megér­kezik Besztercebányáról, ne le­gyek elfoglalt. Gyógyszerészla­boránsnak tanul, az idén érett­ségizik. Főiskolára szeretne menni. Örülnék, ha sikerülne bejutnia. A hétvégeket együtt töltjük, gyakran látogatjuk szü­léimét. Alig fejezte be a mondatot, a postásnő nyitott az irodába. Üd­vözleteket hozott a volt bete­gektől. A nővér mosolyogva, jóleső érzéssel olvasta -a soro­kat. Megigazította bóbitáját, és sietve ment a betegekhez, hogy gyógyszert, injekciót adjon, hogy biztasson. DEÁK TERÉZ „Munkánk odaadást, önfeláldozást kíván“ (Roman Grebáő felvételeJ A helyi nemzeti -bizottság dolgo­zói -türelmetlenül várták Jozef Martinkoviő érkezését. Nem ás csoda. A 8200 lakosú Stupava, amely már kétszer megvédte a Példás határőr­község címet, járási elsőségre tett szert. Az elnök azért utazott Trna- vába, hogy a múlt évi eredményes munkájukért átvegye a kerületi nem­zeti bizottság elismerő oklevelét és a vele járó 25 000 korona jutalmat. — Szerelnénk az idén is helytállni — mondja, amikor kiszáll a gépkocsi­ból. — Az idén is bőven van tenni~ valónk, de ha jól megszervezzük a munkát, az eredmény nem marad el. Amikor magunkra maradunk, az el­nök -tovább viszi -a szót. — Több mint húsz éve dolgozom a Stupavai Helyi Nemzeti Bizottságon. Azóta minden évben gyarapodott te­lepülésünk. A fejlődés azonban még sohasem volt oly gyors ütemű, mint ebben a választási időszakban. Álla­mi és szövetkezeti építkezés kereté­ben 500 lakást, egyénileg pedig 90 családi házat építettünk fel. Előveszi a négy évvel ezelőtt ké­szült választási programot. Piros ce­ruzával vannak megjelölve azok a beruházások, amelyek már megvaló­sultak, vagy amelyek építése éppen folyamatban van. Ebben a megbíza­tási időszakban átadták rendeltetésé­nek a szabadtéri mozit, a ravatalozót és a hárommedencés strandfürdőt. Ahogy épültek a háztömbök, beköl­töztek a lakók, egyre több bölcsődé­re, óvodára, iskolára volt szükség. Csaknem iminden tanácsülésén napi­renden szerepelt ez a kérdés. S bár ma még 400 elintézetlen elhelyezési kérvényt tartanak nyilván, az emlí­tettek terén is tettek már valamit és nem is keveset. — Z-akció keretében folyamatban van két épület átalakítása. Ezeket az idén átadjuk rendeltetésüknek. Ezzel 160 óvodaköteles gyermek elhelyezé­sét megoldjuk. A Cementgyár is épít 60 személyes óvodát. Ezzel tehát el­intéződnek a felvételi kérvények, de nekünk számolnunk kell azzal, hogy évente 150 gyermek születik\ — ösz- szegezi.az elnök. — Ezért a jövőben is a lehetőségeink szerint tovább szorgalmazzuk a gyermekintézmények építését. A 'bölcsődei gondok sokkal hosz- szabb távon oldhatók csak meg. Jól­lehet Sfupavának 16 üzeme van — közülük három országos viszonylat­ban is jelentős — a bölcsődékben csak 40 gyereket tudnak -elhelyezni. Jövő­re, ha tartani tudják -az ütemet, újabb 55 gyereket helyezhetnek el bölcső­dében. A további 55 férőhely építését azonban -már csak a következő öt­éves tervidőszakban kezdhetik el Ez nagy kár. Azok a kismamák, akiknek nincs kire hagyni gyermeküket, kény­telenek odahaza maradni. Pedig a te­lepülésről csupán Szlovákia fővárosá­ba -naponta 2500 ember jár -munkába, jelentős részük nő. — Társadalmi munkával két gyer­mekjátszóteret is építettünk — szá­mol be Anton Móza hnb-íitkár. — Tudjuk, hogy ez kevés. Ezért az üze­mek szocialista munkabrigádjainak segítségével továbbiak létesítésével számolunk. A gyermekjátszóterek nem igényelnek nagy befektetést. Elég hozzá néhány méter vascső, két-három autó homok és ügyes mun­káskezek. S hogy el ne felejtsem, kor­szerűsítettük a kézilabda-pálya meg­világítását és a strandfürdő közelé­ben a testnevelési szövetség tenisz­pályát épít. Tavaly hat utcába vezették be a gázt, ötbe a vezetékes ivóvizet. A gázszolgáltatás csaknem 100 százalé­kos, de a település egyharm-adában még mindig nincs vízv-ezetékháiózat. Miután befejezték a vezetékek lefek­tetését, hozzáfogtak az utcák porta­lanításához. Elkészítettek 10 kilomé­ternyi járdát, s ha az idén sikerül további nyolc kilométert megcsinál­niuk, akkor e kérdést teljes mérték­ben sikerül megoldaniuk. — Az alapiskolában évek óta há­rom műszakban tanítottak. Szeptem­ber elsejére elkészül a 22 tantermes iskola — újságolja a titkár. — Az 1100 tanulónak minden feltétele meg­lesz a jobb tanuláshoz. Az iskola állami beruházással épült, de a taka­rításhoz, a tereprendezéshez társadal­mi munkával is hozzájárulunk. — Alig várjuk, hogy az időjárás megjavuljon — vág szavába Jozef Martinkoviő. — A régi tűzoltószer­tárra ráépítünk egy emelet ?t. Az ot­tani helyiségeket már a télen igénybe vehetik a tömegszervezetek. A tömegszervezetek készségükkel, társadalmi munkájukkal érdemelték ki, hogy a hnb gondoskodik róluk, segíti tevékenységüket. A SZISZ pél­dául az SZNF parkját, a méhészek az autóbuszállomás melletti zöldöve­zetet, a Vöröskereszt tagjai az egész­ségügyi intézet környékét tartják rendben. Ebben a községben a szo­ciális eseteken kívül elsősorban is azok gyermekét helyezik el a gyer­mekintézményekben — ha a férőhely azt megengedi —, akik a társadalmi munkából példásan kiveszik a részü­ket. Munka pedig ezen a településen mindig akad. Az idén többek között tovább folytatják a gáz- és a vízve­zetékhálózat kiszélesítését. — A megbízatási időszak végére a Nemzeti Front választási programját maradéktalanul teljesítjük — szögezi le az elnök. — Hat élelmiszerüzle­tünk van. Pár hét múlva átadják a drogériát. Megkezdték a cipőszaküz- let építését is. A háztartási cikkek szaküzlete azonban már csak a kö­vetkező tervidőszakban épül fel. öt év múlva a tervek szerint 11 000 lakosa lesz ennek a városi jellegű nagyközségnek. A fejlődést, a továb­bi építkezéseket -hátráltatja a szenny­vízcsatornák és a víztisztító hiánya. Az ideiglenes vízderítő állomás nem kielégítő. Az új szennyvíztisztítót Z- akcióban, társadalmi munkával szán- dékszanak megépíteni. Városiasodó nagyközség, közepes színvonalú szolgáltatásokkal — így jellemezhetjük tömören Stupavát. Évente mintegy 30 000 koronát fordí­tanak azonban díszbokrok és -cserjék telepítésére. Kevés település mond­hatja el, hogy 20 hektáros parkja van. Ennek 70 százaléka a hnb, 30 száza­léka a nyugdíjasotthon tulajdona. Minden igyekezetük ellenére csupán társadalmi munkával nem tudják kel­lően karbantartani e jelentős területű parkot. — Az üzemek dolgozói, vezetői, a lakosok nem idegenkednek a társa­dalmi munkától — mondja Anton Móza. — Tavaly 18 600 órát dolgoz­tak. Hazánk felszabadításának 35. évfordulóját 3 742 000 korona értékű kötelezettségvállalással köszöntötték. Stupava határmeniti község. Segéd­határőr szakasza nyolc év óta min­den évben megvédte -a példás elne­vezést. -Büszke is erre a szakasz pa­rancsnoka, Jozef Martinkoviő elvtárs. Míg tavaly szabad idejükben 2800 órát szolgáltak, jubileumi kötelezett­ségvállalásukban azt ígérik, hogy az idén ezer órával többet töltenek szol­gálatban és 600 óra társadalmi mun­kával segítik elő a választási prog­ram teljesítését. Az alapiskolában is két határőr .pionírraj tevékenykedik. — Településünk sokat fejlődött — mondja búcsúzóul a titkár. — Erre büszkék vagyunk, éppúgy, mint arra, hogy 1925-ben községünkben egy pártgyűlésen részt vett Element Gott­wald elvtárs, hogy egykor itt tanított fán Nálepka. További sorsunk egye­lőre bizonytalan. Az is előfordulhat, hogy egykor majd Bratislava külvá­rosa leszünk. Addig is minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy települé­sünk tovább épüljön, szépüljön. Ezzel tartozunk választóinknak, a jövő ge nerációnak. NÉMETH JÄNOS 1980. VI. 1. Városiasod! nagyközség

Next

/
Thumbnails
Contents