Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-01 / 22. szám
r 1980. VI. 1. A Szár-patak A S zá de lői-völgy meredek hegyoldalain rügyet bontottak a Iák, a bokrok. A kanyon fölött kiterjesztett szárnyakkal, méltóságteljesen kering a völgy legértékesebbje, a madarak királya, a parlagi sas. Stibrányl Gusztávval, a Természetvédők Szövetségének tagjával, a völgy legkiválóbb Ismerőjével és szerelmesével a völgy kaptatóin kapaszkodunk fölfelé, gyönyörködve a természet utolérhetetlen szépségében. — A Szádelői-völgyet évmilliókon keresztül a Szár-patak vize mélyítette, alakította — mondja Stibrányl Gusztáv. — Nagyon gazdag a növény- és állatvilága. A gyakori vendége a völgynek a holló és az egyre ritkább fekete gólya. Ezek a madárfajták sajnos a kiveszőfélben lévők listáján szerepelnek. Életfeltételeik egyre roszábbodnak, némely fajok kénytelenek másutt fészket keresni, s ennek fő okozófa az ember. Fészküket kirabolják, vadásznak rájuk, s különösen káros, ha most, a költés idején zavarják a madarakat. Ezek a meredek sziklafalak nemcsak a madaraknak adnak menedéket, hanem a hegymászók is kedvelik. A fészekrablókon és vadászokon kívül ők okozzák a legtöbb kárt. Igaz, hogy a völgyben három hely van kijelölve a hegyVÉDJÜK JOBBAN TERMÉSZETI KINCSEINKET! völgy szépsége, a sziklák egyre több látogatót vonzanak. A turisták azonban pótolhatatlan károkat is okozhatnak a növény- és állatvilágban. Célunk, hogy megteremtsük az érdeklődők és a természet közötti összhangot. Feladatunk, hogy ezeket a természeti értékeket és szépségeket óvjuk és megbecsüljük, hogy utódaink is élvezni tudják. Ebből a felismerésből kiindulva nyilvánították védett területté 1954-ben a völgyet. 1957-től az UNESCO nyilvántartásába került. A védett területekre vonatkozó törvények szigorúak, de sajnos nem minden esetben tartják meg ezeket. Az ellenőrzést kellene megszigorítanunk, mert olyan károk keletkeznek, melyeket már sohasem lehet helyrehozni. Meredek sziklafal alatt állunk. Két párhuzamos vízmosás fut végig a meredek sziklafalon. — Itt húzta föl az ördög az anyósát — idézi mosolyogva a népmondát Stibrányi Gusztáv, majd így folytatja: — Kopárnak, kihaltnak tűnik ez a hatalmas sziklafal, pedig most lüktet üregeiben legjobban az élet. A mészkőben a vízmosta üregekben fészkel a parlagi sas, a kerecsensólyom, a vándorsólyom, műszóknak gyakorlásra, de a rendeletet nem minden esetben tartják meg. Az is igaz, hogy senki sem hozhatja a madarak tudomására, hogy itt nem rakhatják le értékes tojásaikat... Mély keserűség, a természet iránti szeretet cseng ki kísérőm szavaiból. A völgyben élő madárfajok ma már nagyon kevés helyen lelhetők fel. Ezért védelmük még fokozottabb figyelmet, a rendelkezések szigorú megtartását követeli. Értékük pénzben szinte ki sem fejezhető. Egy kis vadászsólyom meghatározott ára négyezer korona, a védett területen, tehát itt is, az ár ötszörösére emelkedik. Ez ért furcsa és érthetetlen, — mondja Stibrányl Gusztáv —, hogy tavaly, maguk a természetvédők nyolc sólyomtojást szedtek ki a fészekből, azzal a szándékkal, hogy mesterségesen kikeltetik, majd szabadon engedik őket, amikor már életképesek. Nem így történt. A kis sólymok (mind a nyolc!) a kikelés előtti napon „belefulladtak“ a tojásba. A kár mintegy százhatvanezer korona. Különösen a nyugati turisták érdeklődnek nagy előszeretettel a vadászsólymok iránt. Az ember nem A Cukorsüveg * Európában csak a Szádelői- völgyben található a Tornai Vértőffi (Szalacsy József felvételei) is gondolná, hogy ezek a kis fiókák az arany értékének megjelelő csempészáruk. Példákat is mond Stibrányl Gusztáv. — Tavaly októberben egy preSovi gyógyszerész 15 védett lepkét fogott. Rajtavesztett. Hatezer korona pénzbírságra és feltételesen hat hónapos szabadságvesztésre ítélték. Szigorú büntetés. De az a Frydek Mistek-i lakos, aki a hegymászók segítségével a madarak fészkét fosztogatta, a kiszabott húszezer korona büntetést mai napig sem fizette meg, sőt, tudomásom szerint fellebbezését elfogadták és felmentették. Intézkedéseink, rendeleteink jók, csak meg kell tartani ezeket! Az emlősök közül fellelhető itt a hiúz, a vadmacska, nyest, ezeket a vadászok veszélyeztetik. A környező erdőkben őz, szarvas és vaddisznó is él. A sziklaodúkban különleges denevérfajták élnek. A legritkább a nagypatkós denevér és kereknyergű patkós denevér. Ezek a különleges és ritka fajták megkövetelik a fokozottabb figyelmet és a teljes védelmet. Utunkat hangos csobogással végigkíséri a Szár-patak, hol az úttest bal, hol jobb oldalán tűnik fel, sellőket, kis vízeséseket képezve. A Cukorsüveg alatt megállunk. Nézzük a tovafutó, kristály- tiszta patakot. — Gyakran kapunk segítséget a község lakosaitól is —, mondja kísérőm. — Tavaly jelentették, hogy gyakran járnak a völgybe orvhalászok. A patakban sok a pisztráng. Megfigyeltük, hogy egy teherautó rendszeresen visszatér. Erős akkumulátorjárói áramot vezetett a patak vizébe s tízesével—húszasával' szedte ki a pisztrángokat. Ez brutalitást A völgy növényvilága is rendkívül gazdag. A most zöldellő növények között alig tudok (különbséget tenni. Kísérőm legtöbbjét megnevezi, latin nevezésével együtt. Közép-Európa leggazdagabb növényvilága található itt. Kilenc- száznál több növényfajtát tartanak nyilván. Európában egyedül itt található, ezért linnnen kapta a nevét is a Tornai Vértőffi (Onosma tor- nensis). Ezenkívül a ritka fajták közül megtalálható a Vöröslő Bu- vákfű, Sziklai Ternye, Prémes Gyöngyperje, Méregölő Sisakvirág, Sárga Hagyma és mások. A növényvilág különösen a védett terület külső övezetében van nagy veszélyben. A törvények szerint az itt elterülő szőlőkben, hétvégi telkeken csupán négyszer négy méteres alapterületű nyaraló építhető. Mégis gomba módra nőnek, egymással vetélkedve az emeletes, több szobás, garázzsal, központi fűtéssel ellátott villák — engedély nélkül. A tulajdonos kifizeti a két—háromezer korona büntetést, utólag megkapja az engedélyt, s ezzel tiszta a lelkiismeret mindkét részről. — Írásban fordultunk a jnb építészeti osztályához — mondja Stibrányi Gusztáv —, az illegális építkezések ügyében, de válaszra sem méltattak. Mikor személyesen érdeklődtem az egyik járási dolgozótól, azt a választ kaptam, hogy „mindenütt vannak kiskapuk“. Tudjuk, sajnos még vannak, de ezeket a kiskapukat régen be kellett volna falaznunk a természet védelmének, a társadalom, a jelen és a jövő nemzedék érdekében! FECSÖ PÄL A Klement Gottwald Állami Díj kitüntetettje AZ ELMÉLET ÉS A GYAKORLAT EGYSÉGE Azon a munkaterületen dolgozik, amely ma Ke- let-Szlovákiában a legnagyobb támogatást igényli, s ugyanakkor a nagyüzemi termelésre váltó mezőgazdaságban egészen újszerű üzemszervezési elvek, hatékonyabb munkaformák megvalósítását követeli. A kerület állattenyésztése — amint azt a közelmúltban az SZLKP kerületi bizottságának plenáris ülése is megerősítette — valóban orvoslásra szorul, hiszen az állatállománynak jóval kisebb a haszonértéke, mint más országrészekben. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi kerület állattenyésztésén nem lehet és nem keli javítani. Sőt. Az állandó haladás fölöttébb szükséges, de nem egyszerű, hiszen a mezőgazdaság szocializálásának megkezdésétől eltelt bő három évtized az állattenyésztésben sok mindent megoldott, magasabb fejlettségi fokra emelte a termelést. Az újabb előrelépés lehetőségeinek megteremtésén számos szakember dolgozik, köztük a közelmúltban Kiérném Gottwald Díjjal kitüntetett Ludovít Slanina doktor, a Kassai (Koéice) Állatorvosi Főiskola professzora Is. A kiváló pedagógus és fáradhatatlan szakkutató hírében álló egyetemi tanár, mielőtt mostani hivatásával eljegyezte magát, a dimbes-dombos Gömör parasztságának életét élte. A „változni és változtatni“ gondolat az otthon töltött gyermekévek dolgos hétköznapjai során érlelődött meg benne, s miután Rimaszombatban (Rimavská Sobota] leérettségizett, majd elvégezte a Brnói Állatorvosi Főiskolát, érzett magában annyi tudást és önbizalmat, hogy a „változtatási“ feladatból maga is vállaljon egy részt. Annak megvalósítását a Kassai Állatorvosi Főiskolán kezdte, s azóta is ott végzi. A páros ujjú patások betegségeivel foglalkozó tanszéken elsősorban a növendékmarhák, borjak nevelésének, tenyésztésének kérdéseit boncolgatja — ez a témakör érdekli a legjobban. Slanina professzor nem elégszik meg csupán az ismeretek továbbadásával, a jövő állatorvosainak elméleti felkészítésével. A tudományos kutatómunka szívügye, így nem véletlen, hogy a tantermeken kívül gyakran találkozunk vele a mező- gazdasági üzemek istállóiban és különböző hazai, valamint nemzetközi tudományos konferenciákon, értekezleteken, ahol a borjak neveléséről, a betegségek megelőzéséről és az állatok gyógykezeléséről van szó. A saját maga és társai végezte kísérletek alapján szerzett ismereteket, a világ különböző tájairól hozott tapasztalatokat nem rejti véka alá, a gyakorlatban kamatoztatja azokat. Több szakkönyvet, szakcikket írt. Szívesen együttműködik más szakemberekkel is. Így jött létre az az újítás, amely a borjak szoptatását, etetését teszi gyorsabbá, megfelelőbbé. A Bodollői Efsznben (Budu- lov) kipróbált és már államilag is szabadalmazott újítással elérhető, hogy a borjúkhoz kerülő táplálék, tejkeverék hőfoka ne ingadozzon, s többek között az is előny, hogy egy gondozó 150 állatról gondoskodhat. Hogy a borjúneveléssel foglalkozó szakemberek, köztük Ludovít Slanina igyekezete nem hiábavaló, azt az állattenyésztésben mutatkozó javulás igazolja. Többek között az, hogy amíg a kerületben 1975-ben 100 tehéntől 85,8 borjút választottak le, tavaly már 90,9-et. Ugyanakkor jelentősen javult a borjak egészségi állapota, s ebből kifolyólag állandóan nő a szarvasmarha-állomány hasznossága. Ez nemcsak iKelet-Szlovákiáról mondható el, mivel a Kassai Állatorvosi Főiskola szakemberei — köztük a sokak által a borjúnevelés kérdéseivel foglalkozó szakemberek legjobbjának tartott Ludovít Slanina is — országos viszonylatban tevékenykednek, hiszen a feladat közös. GAZDAG JÓZSEF (Robert Berenhaut felvétele)
