Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-01 / 22. szám
VASÁRNAP 1980. június 1. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 4.35, nyugszik 20.29 Közép-Szlovákia: 4.43, nyugszik 20.37 Nyugat-Szlovákia: 4.51, nyugszik 20.45 órakor A HOI.D kel — 22.49, nyugszik 7.02 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük TÜNDE nevű kedves olvasóinkat 1910-ben született jen KODÉT cseh szobrász (t 1974) • 1910-ben született Arrigo BENEDETTI olasz fr6, újságíró, műfordító ........ i- ............. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL lórin a társadalmi megismerés tájékozódási pontjairól Irta: G. Velkov professzor Az Antillák gyöngye Csető János kubai riportsorozatának 4. része Az új tiszteii a régit Gazdag József írása Kelet-Szlovákia metropolisáról Jelen leírni Európa zenei életében Kövesdi János interjúja Lehotka Gábor orgonamüvésszel A vipera Milan Lajdar elbeszélése Föld felett és víz alatt Komlósi Lajos riportja Hiányos népszámlálás Kulcsár István New York-i levele GyBkeres György (elvétele A z én korosztályom fi nak is volt tavasza, nem egy. De Duna- menti Tavasza nem volt, pedig — űz eddigi négy, szépnevű gyermek) eszti- válra emlékezvén — mit nem adtunk volna azért mi is az ötvenes években, ha a Bodrogközből fölutazhatunk a Csallóközbe, bábegyüttes, színjátszó csoport vagy irodalmi színpad tagjaként, tehát egy összeforrott kisközösségben egy nagyobb, több tájegységből egybesereglett gyermekközösségbe, megízlelni a szó körüli együttlét és együttcselekvés örömét. Ilyenben jobbára csak gyermeknapokon vagy táborozások alkalmával volt részünk. Akkoriban még nem volt Dunamen- ti Tavasz, mások másutt, mi a Tisza, a Bodrog és a Latorca mentén csatangoltunk, csavarogtuk át a gyermekéveket, a szó élményével alig éltünk színpadon. Ha gyakrabban, rendszeresebben élhettünk volna, mint ahogyan manapság egyre több helyütt, gazdagabban érünk a felnőtt korba, talán bátrabban, magabiztosabban mozgunk a világban, többet tudunk a szóról, mélyebben érezzük át a jelentőségét — szülőként is. Gyermeknap van és Dunamenti Tavasz. És most mégis a szülőkkel folytatom, akik elfelejtették egykori játékaikat, akikből kiveszett a játékosság szelleme, akik számára kényszer a mesemondás, ha egyáltalán tudnak még mesét, akik elutasítják vagy a tévé elé parancsolják gyermeküket, ha az játszani hívja őket. Valahogy úgy vagyunk manapság, úgy alakult az életünk, nagy sebességgel, hogy gyermekünk nevelését túlságosan is rábíztuk a bölcsődére, az óvodára, az iskolára és a tévére, és belőlünk, a gyermek számára — mondjam sebb, amit tehetünk, hogy nem akadályozzuk őt az imént említett világ teremtésében. És ki tudná fölbecsülni annak értékét, ha okosan segítjük öt. Szülők és nem szülők. E segítségnek a mi tájainkon egyik legjobb példája a Dunamenti Tavasz, illetve az a munkafolyamat, amely ezzel a Tavasszal végződik és hát kezdődik is immáron ötödik esztendeje. Felnőttek — szülök hozták létre. És amikor arról beszélünk, hogy: bevált, él e nagy kisugárzású, jövőbe is mutató, a jövőbe közösségi reményeket is vető rendezvény, a szülőkre is gondolnunk kell. Azokra, akik ott Szülők és gyermekek egy Tavaszban csak így — legfontosabb személyekből jut a legkevesebb a cseperedő világoknak. Legalább arról ne feledkeznénk meg örökösen, mi az, amivel fájdalmat okoztak nekünk a szülők annak idején, és mi az, amivel örömet szereztek. Mindenkire nem vonatkoznak ezek a sorok természetesen, de az éjszakákban és nappalokban túl sok gyereket hallok sírni, látok belső kínokkal, iátok idegesnek már a falvakban is. Mintha átragadt volna rájuk gyakran zaklatott lelkitudati viselkedésünk, jelest nem mindig érdemlő magaviseletünk. Még szerencse, vagy nevezzem csodának, hogy a gyermek önellátó. Nem anyagi szempontból természetesen. Egyszerűbben úgy szoktuk ezt mondani, hogy föltalálja magát: teremt magának játékot, neki megfelelő világot. De azért nem nélkülözheti azt. amit a felnőtt, és csakis a felnőtt tud nyújtani neki. Nem pusztán a szeretet- re gondolok, hanem mindarra, ami a szeretet nyomán kerül, kerülhet el a gyermekhez — a felnőttektől. Legkevevannak a háttérben, játékok nélkül ugyan, de — és nem csupán — a saját gyermekük iránt érzett cselekvő szeretettel. És természetesen ott vannak a pedagógusok. A színpadon pedig a főszereplők, akiké ez a rendezvény, amely ű gyermekek által válik nemzetiségi kulturális életünk legszebb zenéjű és legkedvesebb eseményévé, egyebek között szerepet játszván, nem is akármilyet, az önismeret gyarapításában. Ezek a napok — bár vannak, akik másképpen vélekednek róluk — tanítási napok. Es egyúttal gyermeknapok. Akik főszereplők ezeken a napokon, és azok is, akik nem juthattak el a központi szemlére, de részt vettek a különböző szintű versenyekben — nálunknál, hiszem, teljesebben érkeznek majd a felnőtt korba, az alkotó cselekvés szeretetével válnak .majdani gyermekük nálunknál játékosabb szellemű, türelmesebb szülőjévé, fölneve- löjévé. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Űt évvel ezelőtt népünk akaratéból Hn- sák elvtárs államunk élére került. Ez jő választás volt. jogosan állapíthatják meg, hogy ebben az időszakban képességeivel és személyes tulajdonságaival, államfői bölcsességével, megfontoltságával, a dolgozók érdekeinek és szükségleteinek alapos ismeretével, a CSKP politikája alapvető céljainak határozott megvalósításával a mi közös ügyünket támogatta. Az ntóbbi tíz év alatt hazánkban több nehézség és akadály ellenére sok mindent elértünk. Ma, olyan időszakban élünk, amikor a belső és főleg a külső feltételek kölcsönös hatása egyre nagyobb mértékben befolyásolja a fejlett szocialista társadalom építését. Lényegesen megnövekedtek a népgazdaságban és általában az egész társadalomban a munka hatékonyságával és minőségével, valamint a társadalmi folyamatok irányításával szemben támasztott igények. Optimális feltételeket kell teremtenünk ahhoz, ami szocialista társadalmi rendszerünk fő célját jelenti — minden állampolgárunk egyre elégedettebb, gazdagabb, tartalmas életéhez. E folyamat fontos része a szocialista életmód kialakításában, a valóban szocialista ember formálásában elért további haladás. Olyan embert kell formálnunk, aki tudásával, állásfoglalásával, gondolkodásával és erkölcsi tnlajdonságaival megfelel szocialista társadalmunk jövőbeli szükségleteinek. Most a legfontosabb, hogy gazdaságunk munkájának hatékonyságával és minőségével gyorsabban és határozottabban alkalmazkodjunk a további fejlődés szükségleteihez és lehetőségeihez. Az eddiginél jobban kell kihasználnunk azokat az előnyüket, amelyeket a fejlett szocializmus építésének időszaka hoz magával. Ezek az alapvető kérdések, elsősorban azonban a társadalom egyesítése a kommunista párt, az egész Nemzeti Front programja és politikája körül, ma különösen jelentősek. Jelentőségüket növeli, hogy most mérlegeljük és dolgozzak ki a jövő beli fejlődésünk irányzatát, azt az irányzatot, amely majd meghatározza társadalmunk fejlődését a 20. század utolsó két évtizedében. A társadalmi élet egyes területein kitűzött céljaink jelentősek. Ezek megvalósítása nagy erőfeszítéseket, sok munkát, határozottságot és következetességet követel meg. Meggyőződésünk, hogy Ilusák elvtárs a legmagasabb állami tisztségben ágy fog dolgozni, hogy munkánk még sikeresebb legyen és eredményesen teljesítsük majd azokat a határozatokat, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresz- sznsa fogad majd el. (Eubomir Strougial elvtársnak ez év május 22-én >a Szövetségi Gyűlésben mondott bestédéből) á A kórházfolyosó egyik félreeső zugában üldögélt. Messziről feltűnt merev testtartása, de csak közelebb érve vettem észre, hogy arcán sűrűn peregnek alá könnyei. Lépteim lelassítottam, tétováztam, majd határozottan hozzáléptem, melléereszkedtem a műbőrhuzatos ülőalkalmatosságra, s megkérdeztem: — Hívjam az orvost? Nagyon rosszul van? Esetleg magam is segíthetek. — Köszönöm — mondta fájdalomtól elgyötört arcára mosolyfélét erőltetve. — A bajomra nincs orvos, sem orvosság. A szavak hallatán zavarba estem, nem akartam tolakodó lenni, de vigasztalás nélkül illetlenségnek tartottam tovább menni. Csendesen beszélni kezdett: — Az elvesztett egészséget nehéz visszaszerezni. Augusztus óta tötobfelé gyógyítottak. Most itt fekszem Bratislavában. Reuma. Ma látogatási nap van. Ilyenkor az alagsorban emésztem magam, ide ritkábban vetődik ember. Messze lakunk. Pótorról sem a családom. pesítés nélkül kellett az autóbuszok és utánfutók karosszériáját lakkoznom. Az első sikerült. A műhelyvezető megnézte és kijelentette: „Csinálhatod a többit!“ Csináltam, öt évvel ezelőtt munkapad mellé állítottak. Többedmagammai az elhasználódott alkatrészek felújítását végeztem. Nem köny- nyű munka, egy-egy munkadarab 4—5 kilogramm súlyú. — Bársonyos hangon részletezi a nagy fizikai erőt és ügyességet igénylő fárasztó munkát. ERŐS AKARATTAL sem a mimika társa lm nem jöhetnek minden harmadik nap. A férjem és a gyerekek egy hete látogattak meg ... Felszáradtak könnyei, látom beszélnie kell. A munkájáról kérdezem. — Látja, ez a legnagyobb bánatom — mondja. — Tizennégy éve dolgozom a Csehszlovák Autójavító Vállalat pótori üzemében. Legtöbbször férfimunkát végeztem. A beindulást követő időszakban kevés volt a munkaerő, s bizony szakké— Hihetetlen — mondja halkan. — Az orvosok megmondták, többé nem Taehe- tek vissza a régi helyemre. Csak könnyebb munkára leszek alkalmas, ötvenéves sem vagyok, nyugdíj előtt — mikor már nagyon számítana a jó fizetés — az is felvetődött, hogy részleges vagy teljes rokkantnak minősítenek. Munka, a megszokott kollektíva nélkül nem tudom elképzelni az életem. Az üzem vezetősége is értékelte eredményeimet. Igyekezetemért több kitüntetést kaptam. Negyvenöt éves koromban kiérdemeltem A közép-szlovákiai kerület fejlesztéséért kitüntetést is. A CSKP XV. kongresszusa óta póttagja vagyok az SZLKP Központi Bizottságának és nyolcadik éve képviselem a járás ipari munkásságát a járási pártbizottság ülésein. — Szünetet tart. — Meg kell gyógyulnom! — jelenti ki Kristina Barcajová. — Helyes — buzdítottam —, a gyógyuláshoz erős akarat is kell. — Majd a szűkebb családról kérdezem. Szívesen beszél férjéről, a régi kommunistáról, kinek az irányításával vált az egykori háziasszony, a három gyermek édesanyja öntudatos munkássá, párttaggá. Pongyolája zsebéből fényképeket húz elő, és magyarázza: — Az idősebb fiam a feleségével, a lányom családostul, itt a fiatalabbik fiam és menyem. Legtöbb örömöt az öt unokám szerez. Sok nehéz órám tették elviselhetővé. De büszke vagyok a gyermekeimre is. Mindhárom becsületes munkás és jó kommunista. KODAY BERTA 1 1980. VI. 1.
