Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-01 / 22. szám
A CSALÁD, AZ ISKOLA ÉS A TÁRSADALOM SZEREPE 1981. VI. 1. A szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelés néhány kérdése ártunk — oktatásügyi politikájában — nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelésnek. Ebben részt vesz a család, az iskola és a társadalom. Valamennyi tényező sajátos eszközeivel és módszereivel vállal részt az ifjúság nevelésében. Az otthon, annak közvetlen környezete, a község vagy a város a gyermek számára ikonikrét iképet nyújt a hazáról. Attól függően, hogyan kerül a gyermek kapcsolatba a legközelebbi környezettel, milyen légkör uralkodik magában a családban, úgy alakul a gyermek érzelmi élete, az otthonhoz és a szülőföldhöz való viszonya. Az otthon és a születési 'hely szeretete később befolyásolja és elősegíti a haza iránti pozitív és szeretetteljes kapcsolat kialakulását. A szülőknek tudatosítaniuk kell, hogy a hazaszeretetre való nevelésben az egyik legjelentősebb szerepet játsszák. A családi élet mikroklímája, a szülőik érdeklődése a köz- ügyek iránt, becsületességük és szorgalmuk, szocialista társadalmunk iránt tanúsított pozitív viszonyulásuk s ebből fakadó aktivitásuk kedvező hatással van a gyermekre, és lehetővé teszi, hogy ők is megszeressék szocialista hazánkat. Az apa és az anya a legmélyebb érzelmi kapcsolattal fűződik gyermekeihez. Űk az első és a leghatékonyabb tényezőik a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelésben. Cselekvésükkel és álláspontjukkal, azaz példamutatásukkal hatnak gyermekeikre. A példával való nevelést az egyik legfőbb nevelési módszernek tartjuk. Ezért a szülők álláspontja, nézetei a szocialista országok nemzetközi kapcsolatairól, 'különösen a Szovjetunióval való együttműködésről, nagy hatást gyakorolnak a gyermekekre. A szülőknek elegendő lehetőségük van arra, hogy pozitívan hassanak gyermekeikre ezen a téren is. A szülők kötelessége, hogy minden alkalmat kihasználjanak, hogy gyermekeikben ápolják a szocialista országok, azok történelme, kultúrája, erkölcse és politikája iránti sze- retetet és tiszteletet. Arra kell törekedniük, hogy gyermekeik szeressék mindazt, ami nekik épül, amit nekik kell majd tovább építeni, s ha kell, megvédeni is. A másik jelentős nevelési tényező e tekintetben az iskola. Minden pedagógusnak tudatosítania kell, hogy az oktatómunkában minden tantárgy, küldetésén túl Is, lényeges nevelési szerepet játszik. Az oktatás hatékonyságának ereje abban rejlik, hogy a megismerés szervesen 'kapcsolódik a gyermek személyiségének kialakításához. Az oktatás folyamán tágu'l a gyermek ismeretköre. Felismeri függőségét a szülőktől, az iskoláktól, a társadalomtól stb. Fokozatosan az okok és ösz- szefüggések megismerésével bonyolult érzelmi élet indul fejlődésnek a gyermekben, kialakulnak saját nézetei a szülőkkel, az .iskolával, a társadalommal és egész hazánkkal kapcsolatban. A helyesen megszervezett oktató-nevelő folyamatban a tanuló felismeri, hogy a haza szilárd láncszemet képez a szocialista társadalomban, megismeri a kölcsönös nemzetközi kapcsolatokat, gazdasági, politikai, katonai stb. téren egyaránt. Felismeri, hogy szocialista hazánk erejét és szuverenitását a szocialista országok szilárd szövetsége biztosítja — a Szovjetunióval az élen. Az egyes tantárgyakban a gyermek ismereteket szerez történelmünkből, jelenünkről és jövftnkről. Azáltal, hogy megismeri népünk életét és munkáját, a munkásosztálynak szocialista rendszerünkért vívott harcát — kommunista pártunk vezetésével — pozitív érzelmi kapcsolat alakul ki a gyermekben. Az iskolának egyértelműen hiteles képet kell nyújtania a szocialista országokhoz fűző barátságunkról, szövetségünkről; ez különösen a Szovjetunióra vonatkozik. „Ez a szövetség nemcsak biztonságot ad népünknek az imperializmus támadó politikájával és kizsákmányolásával szemben, de nemzeteinknek függetlenséget is nyújt a politikai, gazdasági és kulturális fejlődés téréin. Védi népgazdaságunkat a kapitalista piac válsága, megrázkódtatásai ellen.“ (A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai.) A valóság igaz, leplezetlen megismerése fejleszti a szocialista nemzetköziség mély szeretettől áthatott érzéséit. Gyermekeinket, akik már szocialista társadalmi rendszerünkben nőnek fel, konkrét történelmi események kapcsán meg kell ismertetnünk népünknek a szocializmusért vívott harca történetével. 1 egész oktató-nevelő folyamatban — Ide tartozik a szocialista hazafiságra és proletár nemzetköziségre való nevelés Is — a legjelentősebb szerep a pedagógusé. A 'pedagógus személyisége, álláspontja, .cselekedete, magatartása, elkötelezettsége életet, érzelmi színezetet ad a tényeknek, számoknak. Ebből a szempontból senkii és semmi sem pótolhatja a pedagógust. Rajta múlik, hogy az oiktató-nevelö folyamatban aktivitásával, érzelmi befolyásoló képességével teljes mértékben hasson az ifjúságra. A nevelésben a negatív állásfoglalások károsak. Elég, ha a pedagógus elárulja személyes közönyét, passzivitását, és már .ez is gátolja a gyermeknek az otthon, a szülőföld, a haza és az egész szocialista társadalom iránti rökonszenv kialakulását. Hogy a tanítóik még nagyobb hatással legyenek a tanulóikra és a szülőkre, az illetékes pártszervezeteknek és-szerveknek érvényesíteniük kell befolyásukat az iskola Ideológiai munkájában és politikai 'hatáskörükben tekintetbe keli venniük a konkrét feltételeket. Főképp arról van szó, hogy el kell mélyíteni a tanítóikkal, iskolaügyi dolgozókkal, SZISZ-tagokkal végzett ideológiai munkát, s biztosítani rendszeres, tervszerű politikai képzésüket és a párt politikájára vonatkozó pontos tájékozottságukat. El kell érni, hogy ne csak a párttagok, hanem a párton kívüli pedagógusok is tudatában legyenek annak, hogy az iskolában kifejtett eszmei-politikai munkájukért felelősséggel tartoznak a pártnak, mint a szocialista társadalom vezető erejének. A szocialista iskola tanítója nem lehet a kommunista eszmék egyszerű tolmácsa: nevelőmunkájának a tudományos világnézeten alapuló belső meggyőződésből kell fakadnia, abból az igyekezetből, amelynek értelmében részt vesz a pártpolitika megvalósításában. Ennek érdekében a pá«szerveiknek- és szervezeteknek rendszeres segítséget kell nyújtaniuk valamennyi pedagógus és nevelő számára. A társadalom — kulturális-népnevelő intézményeivel — szintén nagy mértékben részt vállal a szocialista hazafiságra és proletár nemzetköziségre való nevelésben. Az 1968/69-es válság éveiben megmutatkozott, milyen rendkívül züllesztő hatást keltenek a tömegkommunikációs eszközök — a sajtó, a rádió, s különösen a televízió —, Ina a szocializmus ellenségei kezében vannak. Ezek az eszközök rendkívül pozitív szerepet játszhatnak a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelésben, mert a modern technika segítségével hatványozottan fokozzák a szó és az érvek hatását. A leghatásosabb a televízió, ahol a kép, a szó, az idő 'és a tér kapcsolódik. A tömegkommunikációs eszközök munkatársainak tudatosítaniuk kell felelősségüket a közvélemény kialakításában. Nemcsak az Ifjúságra hatnak, 'hanem a felnőttekre is. A céltudatos nevelőmunkához szükséges, hogy tisztázzuk a nevelési célokat. Például nagyon bonyolult a megismerés és az érzelmi azonosulás megkülönböztetése a szocialista hazafiság- ra és a proletár nemzetköziségre való nevelésben Is. Nem lenne helyes, ha ezeket felcserélnénk, Illetve a megismerést személyes erkölcsi tulajdonságokkal azonosítanánk. Lehetnek valakinek Ismeretei hazánk életéről, de ez még nem jelenti azt, hogy érzelmileg kötődik hazájához, hogy hazafi vagy internacionalista. A hazafiság és a proletár nemzetköziség a megismerés és az érzelmi érdekeltség egységének megnyilvánulása. A. szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség tartalmának helyes értelmezése — azok horizontális és vertikális összefüggéseiben — bonyolult probléma. Ez a nevelés hatékonysága szempontjából nagy jelentőségű, mert a megismert, az átélt és unos-untalan megismételt dolgok nemcsak hogy 'hatásukat vesztik, de fárasztók és negatív hatásúak is. í szocialista hazafiságra és a proH letár nemzetköziségre való nevelés folyamatában szükséges, hogy az otthon, a szülők, a testvérek, a polgártársak, a kortársak, a Iskola, a község, a környék iránti szeretetre neveléssel kezdjük. Később, amint a gyermek több közvetlen vagy közvetett ismeretre tesz szert, bővül érzelmi köre a közeli községek és városok irányában, majd kiterjed az egész hazára és a szocialista társadalomra. A szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelés célja, hogy ápolja a nemzeti múltunk, a haladó kulturális hagyományaink és a szocialista kultúránk iránti szeretetet, szeretetet mindaz iránt, amit az előző nemzedékek alkottak, s amit szocialista társadalmunk a kommunista párt vezetésével létrehoz. A szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelés folyamán a gyermekeknek meg kell ismerniük szülőföldjük, hazájuk szépségeit, és meg kell tanulniuk szeretni és tisztelni anyanyelvűket és nemzeti kultúrájukat. Közben más nemzetek és nemzetiségek kultúrája, élete és munkája Iránti szeretetre is kell őket nevelnünk, s ez különösen a szocialista országok kultúrájára vonatkozik. A szocialista hazefiságtől és a proletár nemzetköziségtől idegen a kispolgári nacionalizmus, a burzsoá hazafiaskodás és a kozmopolitizmus. Ezért nevelésünkben kíméletlen harcot folytatunk ellenük. Az ifjúságnak a tények megismerése alapján, felesleges eszményítés nélkül meg kell ismernie életünk igazságait, a munkásosztálynak a szocialista rendszerért vívott harcát, s nemcsak nálunk, a szocialista országokban, hanem a kapitalista országokban folyó küzdelmeit Is. El kell érnünk, ihogy Ifjúságunk aktivitásával eleget tegyen a szocialista társadalom és haza iránti kötelességeinek. szocialista hazafiságra és a pro- n letár nemzetköziségre való nevelés folyamatát sóik külső lés belső tényező határozza meg. A külső befolyások intenzitása nemcsak saját hatáspotenciáljától függ, hanem a befogadó egyén szellemi fogékonyságától és képességeitől, intellektuális színvonalától, érzelmi hajlamaitól stb. Ezért szükséges, hogy a .külső tényezők intenzív hatását kiegyensúlyozza az egyéni nevelőhatás, .amely megköveteli, hogy minden tanulót egyéni szempontból közelítsünk meg. A nevelés folyamata az egyszerű szokások elsajátíttatásával kezdődik és az erkölcsi meggyőződés bonyolult folyamata irányában folytatódik. Ez a folyamat — mondhatjuk — már az iskola előtti korban kezdetét veszi. A nevelés során a legjelentősebb feladat magára a gyermekre hárul, akinek tudatában bonyolult belső folyamatok mennek végbe. Hogy ezeknek a belső folyamatoknak az eredménye minél hatékonyabb legyen, hogy a megismerésből és megértésből hazafias meggyőződés és cselekvés váljon, szükséges, hogy az ismeretek és az érzelmi érdekeltség rendszere,zéséöen, összehasonlításában pozitív indítékok nyilvánuljanak meg, amelyek támogatják, meggyorsítják és rögzítik a gyermek elhatározását. Ebből a szempontból a legcélravezetőbb a pedagógus és a szülő hatása. A pedagógusoknak, a szülőknek, a nevelőknek ebben a folyamatban sok megértést, türelmet kell tanúsítaniuk. Csak akkor mondhatjuk, hogy elértük a hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelés legmagasabb fokát, ha szavaink és tetteink egybevágnak, ha a tanulók a haza, a szocialista társadalom érdekében önzetlen áldozatot hoznák. Az iskolákból kikerülő fiatalokra nagy feladatok várnak. A szocialista építés egyre több és képzettebb fiatalokat igényel. Iskoláinkban széles körű, szilárd tárgyi tudást kell adni ifjúságunknak — a korszerű tudomány szellemében — s jó hazafiakat és Internacionalistákat kell nevelnünk belőlük. Ez a két tényező elválaszthatatlan' egymástól. A szocialista erkölcs egyik legsajátosabb része a mélységes hazaszeretet, amely lelkesíteni tudja ifjúságunkat arra, hogy minél lelkiismeretesebben tanuljon és dolgozzon. tAbi lAszlú, az SZLKP KB munkatársa lllillililjiilllllll lllllil
